Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)

2022-07-18 / 165. szám

BELFÖLD NÉPSZAVA 2022. július 18., hétfő Tyúkok, ima, összetartás, fagyi, süldő banyák r r STRATÉGIÁK Korábban nem tapasztalt sokkhatások érték az embereket az elmúlt két évben: koronavírus, gyorsuló infláció, háború, energiaínség, a rezsiharc bukása. Arról kérdeztük a baranyaiakat, hogyan küzdenek a változások és a szorongások ellen. UNGÁR TAMÁS ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK - Költözünk a nyár végén - avatott be családjának terveibe a pécsi Ko­vács Tamara. A másfél éves kislá­nyával gyesen lévő asszony hozzá­tette, hogy mindenképp elköltöztek volna Soltra, férje nagyanyjának há­zába, mert Pécsen albérletben lak­nak, és saját otthont akartak. Párja január óta a nagyi házának felújítá­sán munkálkodik. Mivel látják, hogy az infláció megállíthatatlan, s a jövő hónaptól a gáz ára sokszorosára emelkedik, úgy vélik, jól döntöttek. A ház fűthető fával, s a kertben éget­hető hulladék bőven lesz. A 83 éves nagymama megtermeli a zöldséget és a gyümölcsöt, mostantól ebbe ők is beszállnak. Tamara szerint ta­valy elég volt hármójuknak 150 ezer forint konyhapénz, jelenleg 250 is kevés. A költségeiket drágítja, hogy gluténmentes konyhát kell vezes­senek. A szülés előtt gyógypedagó­gusként dolgozó asszony januárra várja gyermekét, vagyis még évekig a CNC-forgácsolóként dolgozó férje keresetéből élnek, akinek viszont a jövedelmét a kata megváltoztatása 70 ezer forinttal csökkenti. Ezért kénytelenek lesznek tyúkokat is tartani. Tamara megjegyezte: nem örülnek neki, fertőzést okozhatnak, féltik a gyerekeket, de ezzel is spó­rolhatnak. Attól ellenben az asszony nem tart, hogy a háború eléri Magyaror­szágot is. A pandémia feltámadásá­tól viszont szorong Tamara: - Az apósomat ősszel bevitték Coviddal a dunaújvárosi kórházba, és ott pár nap alatt sztrókot kapott. Belehalt. 56 éves, örökké mozgó, egészséges ember volt. Nem szabad megbetegedni, az egészségügy vál­ságban van. És az oktatás is. Ha lejár a gyes, nem megyek vissza tanítani, magánvállalkozóként leszek gyógy­pedagógus, vagy mást csinálok. Tamarával az egyik pécsi játszó­téren beszélgettem, ahová kislányá­val érkezett. Őt és még több tucat, a pécsi utcákon időző embert az elmúlt napokban arról kérdeztem, hogy a fent említett sokkoló válto­zások hatását miképp igyekeznek tompítani. - Nem tudom, ne is kérdezzen! - hárította el érdeklődésemet egy középkorú, a férjével egy gyermeket nevelő görcsönyi asszony. - Engem a kata megszüntetése tönkrevág. Közgazdászként dolgozom egy nyomdacégnek, katás vagyok, és havi 300 ezer forintot bukom. Ez a beszélgetés a gáz- és áram­díj áremelkedését bejelentő kor­­mányinfó másnapján zajlott, ezért megkérdeztem az asszonyt, hogy mindez őket mennyire érinti? Soká­ig nem értette a kérdést: - Hét-nyolcszoros árú lesz az áram meg a gáz? - nézett rám el­képedve. - Én ezt nem hallottam! Annyira lekötött a kata változása, hogy nem is érdekelt semmi, csak dühöngtem. A gáz meg az áram?! Ezt nem hiszem el!! Lajos Kittinek is a kata változása húzta át terveit. A huszonéves ász­„Annyira lekötött a kata változá­sa, hogy nem is érdekelt semmi, csak dühöngtem. A gáz meg az áram?! Ezt nem hiszem el!!” szony egyéves kisfiával van otthon, férje közterület-felügyelő. Kitti arra készült, hogy katás műkörmösként kezd majd újra dolgozni, amiképp férje is fodrászként, merthogy ez volt az eredeti szakmája. Ám mos­tantól csak főállásban lehet valaki katás, és ezt a kockázatot a pár nem meri vállalni, hisz a vendégkör ös­­­szeállásához egy-másfél év kell. - Addig miből éljünk? - szegezte nekem a kérdést Kitti. - Főleg, hogy a rezsi emelkedése 100 ezer forint­tal drágítja meg a költségeinket. Nem tudom, mit tegyünk. A nagydobszai Vukó Attilát és fe­leségét, Andreát az infláció készteti óvatosságra. - Halasztunk minden fejlesztést - árulta el saját stratégiáját a mező­­gazdaságban alkalmazottként dol­gozó negyvenes férfi. - Kellene új autó, nem veszünk, a házon is lenne javítanivaló, azzal is várunk. Tavaly új konyhát csináltattunk, kijött egy­millióból, most ugyanaz kétmillió­nál se állna meg. A gázáremelkedés nem érint minket, fával tüzelünk, igaz, azt is dupla áron szerezzük be, immár félmillióba kerül a tüzelés. Szerencsére a két gyerek megnőtt, a nagyobb autószerelő, a kisebb az ag­­ráriumban dolgozik. A lényeg, hogy legyen mindig munka, akkor nem kell félni. Az infláció ellen speciális fegy­vert talált egy pécsi tanárnő. - A férjemmel három édesszájú gyereket nevelünk - kezdte az Éva­ként bemutatkozó, 42 éves asszony. - Vettünk egy kicsi mélyhűtőt 65 ezer forintért, s azt folyamatosan feltöltjük akciós jégkrémmel. Ha a család elmegy egy cukrászdába, akkor 5-6 ezer forintot fizetünk a fagyiért, most ez belefér ezer-ezer­­ötszázba. A frigó ára három hónap alatt visszajön. De máson egyelőre nem tudunk sokat megtakaríta­ni, pedig állandóan azt nézem, mit áraztak le. Az egyik pécsi ékszerboltban eladóként dolgozó, három lányt nevelő Tímea is az inflációra pa­naszkodott: - Mindent vissza kell fognunk. Nagyon tudatosan kell vásárolnunk, lisztből, cukorból, húsból, olajból bespájzoltunk. Az nagy érvágás lesz, ha a benzin megdrágul. Hosszúhe­­tényből járunk be, a nagylányom most készül a pécsi egyetemre, a 13 éves ikrek meg serdülőválogatott pingpongozok, őket kell edzésre hordani. Tímea életét az nehezítette meg, hogy tavaly elvesztette a férjét. A 45 esztendős férfit pár nap alatt elvitte a koronavírus. - Akkor se félünk a pandémiától! - jelentette ki az asszony. - Az nem lehet, hogy még egyszer minket sújtson! Egyébként a férjem nagyon kitalálta a házunkat: vegyes tüzelé­sű kazán van és fűtőklíma, aminek a fogyasztását fedezi a napelem, így minket a gáz meg az áramdíj-emel­kedés nem érint. A családi házban élők közül többen elmondták, hogy a rezsi­­díj-emelkedés hírére tájékozódtak a napelem-telepítésről, ám máris azzal szembesültek, hogy az e célra meghirdetett 50 százalékos kedvez­ményből kicsúsznak, mivel annyi a megrendelésük a szolárcégeknek, hogy december 31-ig a telepítés be­fej­ezhetetlen, s a pályázati támoga­tásnak ez lenne az egyik feltétele. A falvakban fával tüzelő családok meg arról számoltak be, hogy „ház­hoz mennek” a tüzelőért.­­ Megegyezünk az erdőtulajdo­nosokkal, hogy kitermeljük náluk a télre szükséges tüzelőt - mondta a sámodi méhész őstermelő, a 63 éves Madaras Gábor. - Persze ez is drá­gult, mert tavaly 150 ezret fizettünk, idén 300 ezret. A falusi élet olcsóbbsága az ed­diginél még vonzóbb lehet a vidéki életviteltől nem idegenkedő váro­siak számára. Hetényi Ádám és fe­lesége, Annamari jelenleg Pécsett lakik, a férfi anyjának hegyoldali házában. Az egygyermekes, ám An­namari áldott állapota okán két hét múlva négytagúra bővülő család augusztusban Bükkösdre költözik, ahol még tavaly vettek - a falusi cso­­kot igénybe véve - egy 100 négyzet­­méteres házat 10 millióért. Ráfor­dítottak 15 milliót, ha kiköltöznek, csak két, klímával fűthető helyisé­get tudnak majd lakni az áram meg­drágulása miatt. Később, ha kész lesz a fás kazán, az egész ház télen is lakható lesz. Ádám marketinges, ám nem titkolja, hogy váltani fog, mivel a házat övező 6 ezer négyzetméteres kertben meg akar termelni mindent a család számára. - Amennyire csak lehet, függetle­nedni akarok a szolgáltatóktól és az áruházaktól - mondta a férfi. - Van a telken egy 140 négyzetméteres is­tálló, hat épített disznóól, ezeket is használom majd, de először a ház körül talált faanyagból összeszege­zek annyi katracot, hogy elférjen 4 ezer tyúk. Kapirgálós tyúkok lesz­nek, lesz rájuk vevő. Amikor arról kérdeztem Hetényi Ádámot, hogy tart-e valamitől, há­borútól, pandémiától, drágulástól, ő ennyit válaszolt: - Nem. Vannak barátaim, akikre számíthatok. A csapások és a szo­rongás ellen legjobb védekezőesz­köz az összetartó közösség. Simon Zsolt sem tart semmitől. A 33 éves mohácsi mérnök és felesé­ge Eszter hét gyermeket nevel, még sincs bennük bizonytalanság.­­ Keresztények vagyunk, és ha hiszünk a Teremtőben, akkor ab­ban is bíznunk kell, hogy ő meg­véd. Most nehezebb évek jönnek, de nem szabad félnünk, tenni kell a dolgunkat. Kis cseppek vagyunk, így arra, hogy ne legyen háború vagy infláció, nincs ráhatásunk, imádko­zunk a békéért és a szeretetért. Az uránvárosi lakótelepen, a Me­csek áruház előtti placcon egy rögzí­tett lábú asztal két padj­án öt nyugdí­jas özvegyasszony: Éva, Erzsi, Mária és két Zsuzsa. A legidősebb 86 éves, a legifjabb 60. Őket is az infláció nyomja leginkább. - Nem tudunk ellene védekezni - legyintett Mária, aki telefonköz­pontos volt. - Kevesebbet fordítunk magunkra. Kell maradjon az uno­káknak. Azt mondják, a háború mi­att van a drágaság. Butaság, anélkül is van, de azért sokan elhiszik. A többiek bólogatnak. Amúgy a háborútól nem tartanak, a pan­démiától sem. Csak attól, hogy ha megint kitör, nem merik látogatni őket a rokonok. A magány rosszabb a halálnál. Igaz, ők végül is nem ma­gányosak, ha jó az idő, minden este fél héttől itt ülnek, és beszélgetnek. Süldő banyák meg vidám csajok asztaltársaságának hívják magu­kat. Néha vitáznak, de sosem vesz­nek össze. Ha valamelyikük beteg, segítenek neki. Aki süt valamit, az lehozza a többieknek. Este 8 és 9 között hazamennek, de van, hogy utána is felhívják egymást a neten, és éjjel kettőig csevegnek. - Minket ez a társaság megvéd - vélte a fiatalabbik Zsuzsa, a 60 éves.­­ És megvéd a nevetés: soha még annyit nem nevettünk, mint itt. Baranyában vannak, akiket nem érint a gázáremel­kedés, mert fával tüzelnek. Igaz, azt is dupla áron szerzik be, akad olyan család, amely­nek immár félmillióba kerül a tüzelés

Next