Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)

2022-07-19 / 166. szám

NÉPSZAVA 2022. július 19., kedd Csókolj meg, határi­ dórendszerünk átte­kinthetetlen. Adóked­vezmények tucatjait kapják azok, akiket szeretünk vagy szava­zataik értékesek a számunkra, akik társaink és forrásaink az uralkodás­ban (ld. kaszinók), vagy megbízható szavazóbázisunk (pl. őstermelők a maguk zéróhoz közeli adószintjé­vel). Nem éppen méltányos közte­herviselés. A kata lerombolása a kormány­zat üzenete a megváltozott világról. Alighanem előtte lemérték a sza­vazói karaktert, és arra gondoltak, őket rugdalni nem vezet drámai szavazateséshez. De azért tény­leg ekkora a baj a költségvetésben. Ilyenkor szokták szabadjára elen­gedni a Pénzügyminisztérium tech­nikusait, efféle helyzetben vette fel Horn Gyula Bokros Lajost. Aztán ha jobb lesz, ránk ragyog a király arca is, a rendcsinálók meg balra el. A kata változása széles körű fel­háborodást és értetlenséget váltott ki. Nem csupán azért, mert sok em­bert érint. Kevesebbet is érinthetett volna, de korábban a kormány jó patrónusa akart lenni ennek és an­nak is, a kör meg egyre csak bővült. A változás részleteiben homályos, következményei még nem teljesen ismertek. Előkészítése semmilyen szabálynak nem felelt meg, alkal­mazása azonnali, ami mögül jól A kata meg­támadása a nagykö­zönségnek és az irányító csoportok­nak is jelzés: utóbbiaknak is meg kell emberelni magukat, pontosabban a kiadásai­kat. kihallik a vezér felcsattanása, hogy most már elég legyen. Hogy mekko­ra zavar keletkezik, a szolgáltatások nem roppannak-e meg, azt nem­sokára meglátjuk. A kormány célja nyilvánvalóan az volt, hogy a vis­­­szafogást kézzelfoghatón bemutas­sa. Oda nyúlt, ahova biztonságosan tudott, miközben a taxisok kivétele a rendszerből más politikai arcéit mutat: agresszió a gyengébbek felé az egyik oldalon, rettegés a veszé­lyesektől a másikon, mivel a taxisok blokádra is képesek. Hogy aztán ez több mint 30 éve történt utoljára? A kata megtámadása új világ el­jövetelét jelzi. Mi más lehet az oka, hogy a központosított kommuni­káció engedte beszélni a honi vezé­rek alsó osztályából induló Parragh Lászlót, aki persze gagyog s ragyog? Parragh és a kata üzenet. A nagy érdekképviselővel nem foglalko­zunk, az ő gyakori felbukkanása az uralkodó politikának a köznépek­kel szembeni lenézése fokát jelzi. A görcsösen megrángatott adó vi­szont kormányzati elszánást mutat, a kedvezőtlen valóság miatt érzett politikai dühöt (az MNB-kamatok esetében is). Lett azóta még más is: kétség ne férjen hozzá, a költségve­tésnek pénzre van szüksége. A kormány bevételeit egyrészt inflációs többletekből szedi be. Az immár óriási inflációs teher (amely sokkal nagyobb lenne a magas költ­ségű befagyasztások nélkül) felfújja az adót (ez jó nekik), folyamatosan rágja a választások során kiszórt pénzt (ez is jó a költségvetésnek, bár a kedvezményezettek elkereke­dő szemmel nézik a számlákat). A költségvetés elosztási oldalán élők megkapják bár a pénzüket, de az egyre kevesebbet ér, a közösségi fej­lesztések és karbantartások pedig összecsuklanak. A kata megtámadása a nagykö­zönségnek és az irányító csopor­toknak is jelzés: utóbbiaknak is meg kell emberelni magukat, pontosab­ban a kiadásaikat. Újságok és fesz­tiválok szűnnek meg, a hirdetése­ken keresztül ömlő pénz lassabban csorog. Ugyanakkor a gyors infláció, a forintárfolyam vitustánca, a hisz­térikus mozdulatokkal előadott kamatkorrekciók nem koordinált gazdaságpolitikára, nem előrelát­ható magatartásra utalnak, amely hatásosan befolyásolná a várakozá­sokat, inkább további súlyos követ­kezményekkel járó rögtönzéseket produkálnak. A szokásosan irritáló kommuni­káció folytatja az aranykor hirde­tését. Ám hogy mégsem így alakul a világ, mutatja, hogy a bárgyú és kataton szövegeléshez főbűnösként hozzácsapják a baloldalt, a háborút és Brüsszelt, mert azt mindenki tudja, hogy az aranykor tovaszállt, de mondani még nem szabad. Ame­rika harcban áll velünk, mi Norvégi­ára csapunk le. Politikusok kijelölt csapata - engedéllyel, gondolom - kimondja, hogy válság közeleg (de még folyik a rezsiharc). A ma­gyar energiavállalat vezetője üzem­­anyaghiányról vizionál, az ársapkát tarthatatlannak nevezi. Vajon a kor­mánynak vagy a kormány nevében nekünk üzen? Kavargó összevisszaság, a nyi­latkozatok némelyike igaz, néme­lyike rutinszerűen hazug. Lassan ráfordulhatnánk a valóságos prob­lémákra. Fiatalkorom egyik ma már korántsem píszí viccét hozom pél­daként. A feleség az érzéketlen férj­től azt kéri, hogy az anyós rosszul­­léteit finoman adagolja, hogy neki is legyen ideje felkészülni. Aztán elutazik. Rövidesen táviratot kap a férjtől. Mama megbetegedett. Stop. Hova temessük? Stop. közgazdászA TOMPÉ ISTVÁN Antiszociális állapotok és népességcsökkenés A Magyarországon ural­mon lévő rendszer antiszociális. Büszkén vállalja az adó-vissza­­térítést a gyermeket nevelő szülőknek, nevezetesen azt, hogy minél gazdagabb a szülő, annál több pénz jut a gyermek nevelteté­sére. A legkeresztényibb Orbán Vik­tor nem tud megbocsátani Iványi Gábornak, és ellehetetleníti Iványi karitatív tevékenységét. Magyaror­szág nem kapta meg a 214,6 millió eurós, kb. 75 milliárd forintos nor­vég segélyt, mert ebből az összegből egy kevés az Ökotárs Alapítványnak is juthatott volna. A forint árfolyamának zuhanása az euróhoz képest szükségképpen inflációt eredményez, az árak emel­kednek, az életszínvonal csökken, ugyanakkor a világ leggyorsabban gazdagodó embere a magyar Mészá­ros Lőrinc. Az alapvető élelmiszerek 27 százalékos áfakulcsa elsősorban a szegényeket sújtja. Az antiszociá­lis állapotok elkerülhetetlen követ­kezménye az ország népességének a csökkenése, kivándorlással, külföl­di munkavállalással. Elvándorlást ugyan nem okoz, de antiszociális, hogy majd kétmilliós fővárosunk­ A jelenlegi magyar an­tiszociális ál­lapotok vár­ható hatása hasonlatos az írországi burgonya­­éhínség ka­tasztrofális következmé­nyeihez. ban nincs szabadstrand. Mindeköz­ben az oligarchák gazdagodnak, és az ország fejlődik, tudományosan, művészetileg, műszakilag egyaránt. A jelenlegi magyar antiszociális állapotok várható hatása hasonlatos az Írországban 1845 és 1849 között beállt burgonyaéhínség katasztro­fális következményeihez. Az írországi éhínséget a szociális háló telj­es hiánya okozta. A lakosság többségét alkotó parasztok földes­úri birtokok bérlői (tenants) voltak, akiket a földesurak bármikor ké­­nyük-kedvük szerint elzavarhattak a földjükről, és ezt a burgonyavész idején meg is tették. A legrosszabb évben, 1847-ben körülbelül egymil­lió ember halt éhen, és több mint egymillióan hagyták el az országot. A lakosság lélekszáma 1841-ben 8,18 millió volt, amely 1851-re 6,55 milli­óra, 1861-re 5,8 millióra csökkent, és a minimumot 1926-ban érte el 4,23 millióval. 1991-re már 5,1 millióra nőtt a lakosság, és a tömeges beván­dorlás következtében az Ír Köztár­saság és Észak-Írország együttes lakossága 2021-re elérte a 7 milliót. De ez még mindig kevesebb, mint az 1841-ben számlált 8,18 millió. Az éhínség csak a parasztbérlőket érintette, a tengeri halászokat nyil­vánvalóan nem. A kivándorlók és árut szállító hajósok sem éheztek. A Cork, Bandon and South Coast Rail­way vasúttársaság 1845-ben alakult, és 1851-ben indult meg a közlekedés Dublinből, az akkor épült pályaud­varról. Az angol George Boole 1849- ben lett a Queen’s College Cork első matematikaprofesszora, aki az 1854-ben megjelent publikációjá­val világhírű lett, miután 1937-ben C. Shannon, az információelmélet megalapítója, bevezette a Boole-al­­gebra fogalmát. Írországban az antiszociális ál­lapotok a lakosság lélekszámának csökkenését vonták maguk után 80 éven keresztül. Az antiszociális Orbán-rendszer előbb-utóbb meg­szűnik, de félő, hogy az előállt né­pességcsökkenés várhatóan évtize­deken át fog tartani, amint ezt az ír példa is mutatja. A burgonyavészhez hasonló pusztítást végzett 1874 és 1914 kö­zött az európai szőlészetben a fi­­loxéravész. Mivel a szőlősgazdák többféle segítséget is kaptak, éhín­ségtől nem szenvedtek, és így ettől népességcsökkenés sem követke­zett be. WIEGANDT RICHARD állampolgár Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. 1 VELEMENY SZERINTEM Bizalom Az Orbán-kormány nemrég kije­lentette, az Unió-források fejé­ben változtat némely gyakorla­tán, például a törvényeket nem hozza meg pár nap alatt, hanem az elfogadásuk előtt konzultál a civil szervezetekkel, az érin­tettekkel, és figyelembe veszi a véleményüket. A katatörvényt a Fidesz két nap alatt átverte az országgyűlésen, senkit sem kérdezett meg. Látható a követ­kezmény, a külföldi sajtó a cím­lapokon tudósít a tüntetésekről. Orbán megkaphatja az Európai Bizottságtól: Önnek egy dolgot elhiszünk, nem azt kell nézni, mit mond, hanem hogy mit tesz. MOLNÁR ISTVÁN Déjá vu­ Most már biztos, hogy lesz újra főispán és vármegye is. Ám akkor Döbrögi uras­ág szintén képbe ke­rülhet, Ludas Matyival együtt. És a nép egyszerű gyermeke megint háromszor fog náspángolni. Elő­ször Felcsút felé félúton, aztán a Vár egyik csendes lejtőjén, végül pedig a közrádiónál. Hiába, ha egy­szer feltámad a múlt. SPÁNYIK MIKLÓS Igazságtalanság Kérdezgetjük, hogyan is gondol­ta a kormány azt, hogy augusz­tustól egyrészt meghatározza a jelenlegi áron fogyasztható áram- és gázmennyiséget, fölöt­te pedig piaci árat kíván felszá­mítani. Az országban igen sokan úgynevezett éves elszámolási rendszerben vannak az áram- és gázszolgáltatókkal, oly módon, hogy a korábbi fogyasztásuk alapján becsült havi díjátalányt fizetnek, azután egy évben egy­szer van leolvasás, amely után elszámolnak egymással. Az a jelenlegi kormányrendelkezés, amely az elszámolási év köz­ben rendel el árváltozást, ebbe a gyakorlatba nem illeszkedik. Csak úgy működhetne, ha az éves fogyasztást majd az elszá­moláskor elosztanák 12 egyenlő részre, és az augusztus-decem­ber közötti időszakra vetítve megvizsgálnák, hogy e hónapok­ban jelentkezett-e túlfogyasz­tása az illetőnek. Történhetne oly módon is, hogy megnézik az egész évi fogyasztást, és az éves kedvezményes limithatár feletti részt kiszámlázzák piaci áron. Belátható, hogy mindkét számí­tási módozat igazságtalan és a fogyasztónak anyagi kárt okoz. Míg az első esetben nem tisz­tázható az aktuális fogyasztás viszonya az éves kedvezményes kerethez, úgy a másodikban ha a fogyasztó január-augusztus között nem takarékosan bánt az energiával (mert nem számított szigorításra), most majd piaci áron kell az energiát megvásá­rolnia. Az egyedüli járható út az lehetne, hogy a szolgáltatók a rendelkezés hatálybalépéséig minden fogyasztónál olvassák le az aktuális óraállásokat, és a rendelkezés hatálybalépésével egyidejűleg indítsák nulláról a fogyasztás tényleges méré­sét; a január-augusztus közötti fogyasztást pedig számlázzák majd ki az elszámolási év végén. Elszámolási időszakon belüli ár­változás csak így fogadható el. CSÁNYI GYULA Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelinepszava.hu

Next