Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)
2022-07-19 / 166. szám
NÉPSZAVA 2022. július 19., kedd Csókolj meg, határi dórendszerünk áttekinthetetlen. Adókedvezmények tucatjait kapják azok, akiket szeretünk vagy szavazataik értékesek a számunkra, akik társaink és forrásaink az uralkodásban (ld. kaszinók), vagy megbízható szavazóbázisunk (pl. őstermelők a maguk zéróhoz közeli adószintjével). Nem éppen méltányos közteherviselés. A kata lerombolása a kormányzat üzenete a megváltozott világról. Alighanem előtte lemérték a szavazói karaktert, és arra gondoltak, őket rugdalni nem vezet drámai szavazateséshez. De azért tényleg ekkora a baj a költségvetésben. Ilyenkor szokták szabadjára elengedni a Pénzügyminisztérium technikusait, efféle helyzetben vette fel Horn Gyula Bokros Lajost. Aztán ha jobb lesz, ránk ragyog a király arca is, a rendcsinálók meg balra el. A kata változása széles körű felháborodást és értetlenséget váltott ki. Nem csupán azért, mert sok embert érint. Kevesebbet is érinthetett volna, de korábban a kormány jó patrónusa akart lenni ennek és annak is, a kör meg egyre csak bővült. A változás részleteiben homályos, következményei még nem teljesen ismertek. Előkészítése semmilyen szabálynak nem felelt meg, alkalmazása azonnali, ami mögül jól A kata megtámadása a nagyközönségnek és az irányító csoportoknak is jelzés: utóbbiaknak is meg kell emberelni magukat, pontosabban a kiadásaikat. kihallik a vezér felcsattanása, hogy most már elég legyen. Hogy mekkora zavar keletkezik, a szolgáltatások nem roppannak-e meg, azt nemsokára meglátjuk. A kormány célja nyilvánvalóan az volt, hogy a visszafogást kézzelfoghatón bemutassa. Oda nyúlt, ahova biztonságosan tudott, miközben a taxisok kivétele a rendszerből más politikai arcéit mutat: agresszió a gyengébbek felé az egyik oldalon, rettegés a veszélyesektől a másikon, mivel a taxisok blokádra is képesek. Hogy aztán ez több mint 30 éve történt utoljára? A kata megtámadása új világ eljövetelét jelzi. Mi más lehet az oka, hogy a központosított kommunikáció engedte beszélni a honi vezérek alsó osztályából induló Parragh Lászlót, aki persze gagyog s ragyog? Parragh és a kata üzenet. A nagy érdekképviselővel nem foglalkozunk, az ő gyakori felbukkanása az uralkodó politikának a köznépekkel szembeni lenézése fokát jelzi. A görcsösen megrángatott adó viszont kormányzati elszánást mutat, a kedvezőtlen valóság miatt érzett politikai dühöt (az MNB-kamatok esetében is). Lett azóta még más is: kétség ne férjen hozzá, a költségvetésnek pénzre van szüksége. A kormány bevételeit egyrészt inflációs többletekből szedi be. Az immár óriási inflációs teher (amely sokkal nagyobb lenne a magas költségű befagyasztások nélkül) felfújja az adót (ez jó nekik), folyamatosan rágja a választások során kiszórt pénzt (ez is jó a költségvetésnek, bár a kedvezményezettek elkerekedő szemmel nézik a számlákat). A költségvetés elosztási oldalán élők megkapják bár a pénzüket, de az egyre kevesebbet ér, a közösségi fejlesztések és karbantartások pedig összecsuklanak. A kata megtámadása a nagyközönségnek és az irányító csoportoknak is jelzés: utóbbiaknak is meg kell emberelni magukat, pontosabban a kiadásaikat. Újságok és fesztiválok szűnnek meg, a hirdetéseken keresztül ömlő pénz lassabban csorog. Ugyanakkor a gyors infláció, a forintárfolyam vitustánca, a hisztérikus mozdulatokkal előadott kamatkorrekciók nem koordinált gazdaságpolitikára, nem előrelátható magatartásra utalnak, amely hatásosan befolyásolná a várakozásokat, inkább további súlyos következményekkel járó rögtönzéseket produkálnak. A szokásosan irritáló kommunikáció folytatja az aranykor hirdetését. Ám hogy mégsem így alakul a világ, mutatja, hogy a bárgyú és kataton szövegeléshez főbűnösként hozzácsapják a baloldalt, a háborút és Brüsszelt, mert azt mindenki tudja, hogy az aranykor tovaszállt, de mondani még nem szabad. Amerika harcban áll velünk, mi Norvégiára csapunk le. Politikusok kijelölt csapata - engedéllyel, gondolom - kimondja, hogy válság közeleg (de még folyik a rezsiharc). A magyar energiavállalat vezetője üzemanyaghiányról vizionál, az ársapkát tarthatatlannak nevezi. Vajon a kormánynak vagy a kormány nevében nekünk üzen? Kavargó összevisszaság, a nyilatkozatok némelyike igaz, némelyike rutinszerűen hazug. Lassan ráfordulhatnánk a valóságos problémákra. Fiatalkorom egyik ma már korántsem píszí viccét hozom példaként. A feleség az érzéketlen férjtől azt kéri, hogy az anyós rosszulléteit finoman adagolja, hogy neki is legyen ideje felkészülni. Aztán elutazik. Rövidesen táviratot kap a férjtől. Mama megbetegedett. Stop. Hova temessük? Stop. közgazdászA TOMPÉ ISTVÁN Antiszociális állapotok és népességcsökkenés A Magyarországon uralmon lévő rendszer antiszociális. Büszkén vállalja az adó-visszatérítést a gyermeket nevelő szülőknek, nevezetesen azt, hogy minél gazdagabb a szülő, annál több pénz jut a gyermek neveltetésére. A legkeresztényibb Orbán Viktor nem tud megbocsátani Iványi Gábornak, és ellehetetleníti Iványi karitatív tevékenységét. Magyarország nem kapta meg a 214,6 millió eurós, kb. 75 milliárd forintos norvég segélyt, mert ebből az összegből egy kevés az Ökotárs Alapítványnak is juthatott volna. A forint árfolyamának zuhanása az euróhoz képest szükségképpen inflációt eredményez, az árak emelkednek, az életszínvonal csökken, ugyanakkor a világ leggyorsabban gazdagodó embere a magyar Mészáros Lőrinc. Az alapvető élelmiszerek 27 százalékos áfakulcsa elsősorban a szegényeket sújtja. Az antiszociális állapotok elkerülhetetlen következménye az ország népességének a csökkenése, kivándorlással, külföldi munkavállalással. Elvándorlást ugyan nem okoz, de antiszociális, hogy majd kétmilliós fővárosunk A jelenlegi magyar antiszociális állapotok várható hatása hasonlatos az írországi burgonyaéhínség katasztrofális következményeihez. ban nincs szabadstrand. Mindeközben az oligarchák gazdagodnak, és az ország fejlődik, tudományosan, művészetileg, műszakilag egyaránt. A jelenlegi magyar antiszociális állapotok várható hatása hasonlatos az Írországban 1845 és 1849 között beállt burgonyaéhínség katasztrofális következményeihez. Az írországi éhínséget a szociális háló teljes hiánya okozta. A lakosság többségét alkotó parasztok földesúri birtokok bérlői (tenants) voltak, akiket a földesurak bármikor kényük-kedvük szerint elzavarhattak a földjükről, és ezt a burgonyavész idején meg is tették. A legrosszabb évben, 1847-ben körülbelül egymillió ember halt éhen, és több mint egymillióan hagyták el az országot. A lakosság lélekszáma 1841-ben 8,18 millió volt, amely 1851-re 6,55 millióra, 1861-re 5,8 millióra csökkent, és a minimumot 1926-ban érte el 4,23 millióval. 1991-re már 5,1 millióra nőtt a lakosság, és a tömeges bevándorlás következtében az Ír Köztársaság és Észak-Írország együttes lakossága 2021-re elérte a 7 milliót. De ez még mindig kevesebb, mint az 1841-ben számlált 8,18 millió. Az éhínség csak a parasztbérlőket érintette, a tengeri halászokat nyilvánvalóan nem. A kivándorlók és árut szállító hajósok sem éheztek. A Cork, Bandon and South Coast Railway vasúttársaság 1845-ben alakult, és 1851-ben indult meg a közlekedés Dublinből, az akkor épült pályaudvarról. Az angol George Boole 1849- ben lett a Queen’s College Cork első matematikaprofesszora, aki az 1854-ben megjelent publikációjával világhírű lett, miután 1937-ben C. Shannon, az információelmélet megalapítója, bevezette a Boole-algebra fogalmát. Írországban az antiszociális állapotok a lakosság lélekszámának csökkenését vonták maguk után 80 éven keresztül. Az antiszociális Orbán-rendszer előbb-utóbb megszűnik, de félő, hogy az előállt népességcsökkenés várhatóan évtizedeken át fog tartani, amint ezt az ír példa is mutatja. A burgonyavészhez hasonló pusztítást végzett 1874 és 1914 között az európai szőlészetben a filoxéravész. Mivel a szőlősgazdák többféle segítséget is kaptak, éhínségtől nem szenvedtek, és így ettől népességcsökkenés sem következett be. WIEGANDT RICHARD állampolgár Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. 1 VELEMENY SZERINTEM Bizalom Az Orbán-kormány nemrég kijelentette, az Unió-források fejében változtat némely gyakorlatán, például a törvényeket nem hozza meg pár nap alatt, hanem az elfogadásuk előtt konzultál a civil szervezetekkel, az érintettekkel, és figyelembe veszi a véleményüket. A katatörvényt a Fidesz két nap alatt átverte az országgyűlésen, senkit sem kérdezett meg. Látható a következmény, a külföldi sajtó a címlapokon tudósít a tüntetésekről. Orbán megkaphatja az Európai Bizottságtól: Önnek egy dolgot elhiszünk, nem azt kell nézni, mit mond, hanem hogy mit tesz. MOLNÁR ISTVÁN Déjá vu Most már biztos, hogy lesz újra főispán és vármegye is. Ám akkor Döbrögi uraság szintén képbe kerülhet, Ludas Matyival együtt. És a nép egyszerű gyermeke megint háromszor fog náspángolni. Először Felcsút felé félúton, aztán a Vár egyik csendes lejtőjén, végül pedig a közrádiónál. Hiába, ha egyszer feltámad a múlt. SPÁNYIK MIKLÓS Igazságtalanság Kérdezgetjük, hogyan is gondolta a kormány azt, hogy augusztustól egyrészt meghatározza a jelenlegi áron fogyasztható áram- és gázmennyiséget, fölötte pedig piaci árat kíván felszámítani. Az országban igen sokan úgynevezett éves elszámolási rendszerben vannak az áram- és gázszolgáltatókkal, oly módon, hogy a korábbi fogyasztásuk alapján becsült havi díjátalányt fizetnek, azután egy évben egyszer van leolvasás, amely után elszámolnak egymással. Az a jelenlegi kormányrendelkezés, amely az elszámolási év közben rendel el árváltozást, ebbe a gyakorlatba nem illeszkedik. Csak úgy működhetne, ha az éves fogyasztást majd az elszámoláskor elosztanák 12 egyenlő részre, és az augusztus-december közötti időszakra vetítve megvizsgálnák, hogy e hónapokban jelentkezett-e túlfogyasztása az illetőnek. Történhetne oly módon is, hogy megnézik az egész évi fogyasztást, és az éves kedvezményes limithatár feletti részt kiszámlázzák piaci áron. Belátható, hogy mindkét számítási módozat igazságtalan és a fogyasztónak anyagi kárt okoz. Míg az első esetben nem tisztázható az aktuális fogyasztás viszonya az éves kedvezményes kerethez, úgy a másodikban ha a fogyasztó január-augusztus között nem takarékosan bánt az energiával (mert nem számított szigorításra), most majd piaci áron kell az energiát megvásárolnia. Az egyedüli járható út az lehetne, hogy a szolgáltatók a rendelkezés hatálybalépéséig minden fogyasztónál olvassák le az aktuális óraállásokat, és a rendelkezés hatálybalépésével egyidejűleg indítsák nulláról a fogyasztás tényleges mérését; a január-augusztus közötti fogyasztást pedig számlázzák majd ki az elszámolási év végén. Elszámolási időszakon belüli árváltozás csak így fogadható el. CSÁNYI GYULA Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelinepszava.hu