Népszava, 2022. október (149. évfolyam, 229-254. szám)

2022-10-03 / 230. szám

KULTÚRA Tárlat Törőcsik Mariról A Tudom-e úgy, ahogyan csak én tudha­tom - Törőcsik Mari negyven éve a Nemzetiben című fotókiállítással nyílik meg az V. MagdaFeszt ma a debreceni Csokonai Fórumban. A tárlat november 10-ig látogat­ható. DEHIR.HU Mr. és Mrs. a Bethlen téren A kapolcsi előbemutató után az Art-Szín­­tér és a Művészetek Völgye október 5-én mutatja be Peter Quilter: Mr. és Mrs. című közös produkcióját a Bethlen Té­ri Színházban, Somogyi Szilárd rende­zésében. Főszereplők: Janza Kata és Szabó P. Szilveszter. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2022. október 3., hétfő Bartis Attila-est a Mü­pában A Müpában ma Bartis Attila-esttel vár­ják a közönséget, amely során nem ke­rülhető el, hogy az író kétlakisága, a ja­­kartai és a magyarországi otthon közötti távolságok szóba kerüljenek, ahogyan a kortárs irodalomban betöltött magányos szerepe sem hagyható ki. PAPAGENO Történetek vonzásában BETUMUSTRA A nemzetközi könyvfesztivál idei sztárja Szvetlána Alekszijevics fehérorosz író volt, a beszélgetések pedig kurrens irodalmi témákat érintettek. P. SZABÓ DÉNES ROSZNÁKY VARGA EMMA Két év után újra elstartolt a nemzet­közi könyvfesztivál, hogy a Millená­rison négy napon át várja az olvasás szerelmeseit, amire idén igazán nagy szükség van: a magas papírárak és az infláció miatt a könyvek költ­ségei várhatóan emelkedni fognak. A fesztivál iránt azonban nagy volt az érdeklődés, különösen annak idei díszvendége, a Nobel-díjas Szvetlá­na Alekszijevics iránt, akire a másfél órás dedikálása során kígyózó sor várakozott a Nemzeti Táncszínház aulájában és még jóval az épületen kívül is. Az idei díszvendég ország pedig Szlovákia volt, melynek iro­dalmát bemutató programokon újra és újra kiderült: jeles szerzők élnek a szomszédunkban, és a közelség el­lenére egész más hangon szólalnak meg műveik. HÁBORÚS PERSPEKTÍVÁK - Ami igazán rémisztő, hogy az em­ber mennyire függ a diktátoroktól - mondta Alekszijevics a táncszínház nagytermében Veiszer Alindának, ahol telt házas közönség hallgatta őt. A fehérorosz író szerint az emberiség a jelenben sem bír megbirkózni az erőskezű vezetőkkel, ahogy évtize­dekkel korábban sem, a világ ráadá­sul azóta kétpólusúból széttagozottá vált. Az író a téma kapcsán felidéz­te a gyerekkorát is, melyet számos ponton befolyásolt a hatalom: az iskolában a diákoknak fogalmazást kellett írniuk a halálról, miközben azt éreztették velük, hogy az életük semmit sem ér. Az író gyerekként a faluban gyakran hallgatta a fiatal asszonyokat, akik teljesen máshogy beszéltek a háborúról, mint ahogy azt a könyvekben olvashatta: ezek a történetek a szerelemről és az utol­só éjszakáról szóltak, arról hogyan kísérték ki a nők a férjüket a frontra. - Mennyire nehéz volt a beszélgeté­seikben szétválasztani a halált a sze­relemtől - idézte fel Alekszijevics, aki írói munkája során mindig arra törekszik, hogy olyan személyeket szólaltasson meg, akik valami újat tudnak mondani az élet rejtélyéről. - Ezek az emberek hihetetlen mó­don meséltek, amikor sikerült elérni a szívüket. Jobban beszéltek, mint az írók. A Csernobilról szóló könyvem­ben például egy nő elmondta, hogyan halt meg a férje. Olyan mondatokat használt, melyek shakespeare-i ma­gasságokat értek el. Az idei díszvendég ország Szlo­vákia volt, melynek irodalmát bemutató programo­kon újra és újra kide­rült, jeles szerzők él­nek a szom­szédunkban. FÉRFIAK, HA OLVASNAK A fesztivál beszélgetésein persze könnyedebb témák is előkerültek. Egyszerre volt humoros és informa­tív az a diskurzus, mely a férfiak ol­vasási szokásairól szólt, a résztvevők próbáltak rácáfolni arra a tényre, miszerint a férfiak kevesebbet olvas­nak, mint a nők. Szóba került, hogy a családi minták e téren is meghatá­rozóak, hogy az élete során ki marad olvasó és ki nem. Nyáry Krisztián író például elmondta, a szüleit rendsze­resen látta könyvvel a kezükben, így már hamarabb megtanult olvasni, minthogy iskolába került. - Gye­rekként én az édesanyám tárcájá­ból loptam pénzt, hogy könyveket vehessek belőle - emlékezett vissza Makranczi Zalán színművész, aki maga is tart olvasásnépszerűsítő órákat fiataloknak Gyűlölt kötele­zők címmel. Holczer Ádám labda­rúgó pedig hasonlóan motivált, ő a családjában tart olvasókört. NŐI NÉZŐPONTOK Vasárnap tartották a Női váltó-be­­szélgetéssorozat harmadik részét, ahogy eddig, most is szlovák írónők köteteit mutatták be. A beszélge­tésből kiderült, a kortárs szlovák irodalomban sokkal nagyobb teret kapnak a női szerzők. Kiss Noé­mi író a kötetek kapcsán kifejtette, nemcsak a női szerző, hanem maga a női perspektíva is hangsúlyos a szomszédos ország irodalmában. A vasárnapi Női váltó négy szerzője Svetlana Zuchová, Vanda Rozenber­­gová, Nicol Hochholczerová és Jana Bodnárová voltak. Az idegenben tol­vajjá váló bevándorlók, a játékfüggő apjuk mellett felnőni kényszerülő gyerekek monológjai, három női ge­neráció megelevenedő története az elhagyatott családi házban - mind­mind egyedi és izgalmas hangvételű olvasmányok. A legnagyobb visszhangot az Ezt a szobát nem lehet megenni című regény felolvasása váltotta ki a kö­zönségből és a beszélgetőkből. Nicol Hochholczerová ebben saját egykori önmagát írta meg, története sok­koló: tizenkét éves korában került szexuális viszonyba ötvenéves rajz­tanárával. Kiss Noémi elmondta, ez a legfelkavaróbb könyv, amit olva­sott, nem is tudja, hogyan beszéljen róla, annyit azonban elmondhat: „nagyon nagy irodalom”. Mészáros Tünde, a kötet fordítója kiemelte, Hochholczerová bár elsőkönyves, az egész írás profizmusról tesz tanúbi­zonyságot. A mindössze huszonhét éves író úgy nyilatkozik a megrázó szövegről: felszabadító volt megírni, jó volt gyakorolni a szöveg fölötti el­lenőrzést. GYEREK(B)IRODALOM A fesztiválon a felnőttek mellett a gyerekek is megtalálták a számítá­sukat. Vasárnap délelőtt a Nemzeti Táncszínház mellett álló D épület már délelőtt zsúfolásig telt babako­csikkal és egész állatkertnyi plüssál­­lattal, hiszen itt találhatók a gyere­keknek szóló standok és programok. Az épület emelete a Gyerek(b)iro­­dalom elnevezést kapta, a színes puffokkal és párnákkal teli szinten felolvasást, kézműves és logikai játé­kokat tartottak. A Móra Kiadó gon­dozásában megjelenő LÜK füzetek logikai feladványaival igyekezték lekötni a kisebbeket, ám ez a foglal­kozás korhatáros, a nyolcéveseknek már nem jelent kihívást. - Erede­tileg egy drámajáték-foglalkozásra jöttünk volna, de az elmaradt, így ellátogattunk a LÜK játszóházba, viszont ebből már a mi gyerekeink kinőttek, a nagyobbik ötödikes, a kisebbik harmadikos - mondja Kin­ga, aki férjével és két kisfiúkkal lá­togatott el a fesztiválra. A két felső tagozatos valóban pillanatok alatt megoldotta a logikai feladatokat, amivel az óvodások és az épp olvas­ni tudók még sokáig elmolyoltak. Bár a fesztiválon a legkisebbeknek kevés lehetősége adódott a játékra, a gyerekirodalmi standok valósá­gos játszótérré változtak, és a kicsik ugyanolyan lelkesedéssel álltak sor­ba dedikáltatni, mint a felnőttek. - A kék kerítést, a Kavicsmesét is elhoztuk aláíratni - meséli Petra, aki Marék Veronika szignójáért állt sor­ba Lizi kislányával. - Lizi kedvence, a Kippkopp karácsony is nálunk van, mert mi hatalmas Marék Veroni­ka-rajongók vagyunk, az összes mű­vét olvastuk. Már tegnap is voltunk dedikáltatni, Berg Juditot viszont egyszerűen nem tudtuk kivárni, annyira hosszú volt a sor - mondta. Marék Veronika asztala előtt még fél órával később is harmincan álltak sorba, hatalmas tumultus alakult ki a Pagony standjánál is, de az egészen kivételes szépségű mesekönyveket kínáló Csirimojó is felkeltette a ki­sebbek érdeklődését - nemhiába, a kiadó a környező országok legszebb, legokosabb, legviccesebb könyveit tárja a magyar olvasó elé. A A könyv­piacnak idén igazán szüksége van a vásárlókra Szvetlána Alekszijevics fehérorosz író dedikálását nagy érdeklő­dés kísérte A gyerekek körében nép­szerűek voltak a logikai feladatok Adaptálni a könyvet Az irodalom életre kel című be­szélgetésen a könyvmolyok örök témája került terítékre: egy iro­dalmi mű hogyan változik és ér­telmeződik át, ha filmre, színházra adaptálják, vagy hangoskönyv, képregény, bábszínházi produk­ció készül belőle. Dudás Győző illusztrátor szerint akkor izgal­mas egy filmre vitt könyv, ha az alkotó bátran mer hozzátenni az alapanyaghoz - ami képregények terén még inkább igaz. Bán János (írói nevén: Bán Mór) pedig azt mesélte el, hogy bár az általa írt Hunyadi-könyvekből készülő film­­forgatásokra csak „turistaként" jár ki, a hároméves forgatókönyv-fej­lesztésen, amikor csak tudott, segített. A filmfeldolgozások te­rén Bán szerint rengeteg magyar klasszikust lenne érdemes újra­forgatni, hogy azok illeszkedjenek a mai fiatalok ízléséhez, tempó­jához, és persze fontos lenne mi­nél több kortársat is filmre vinni. Pokorny Lia a hangoskönyvek kulisszatitkaiba avatott be, vagy­is abba, hogy minden figurának külön hangot kell kitalálnia, de ha ez megvan, rögtön a történetben találja magát. Olykor viszont nem egyértelmű, hogy egy feldolgozás eredeti műnek számít vagy sem. Tasnádi István drámaíró például felidézte a Közellenség című da­rabját, mely Heinrich von Kleist 1810-es Kolhaas Mihály című drá­mája alapján készült, az eredeti szereplők helyett azonban a cím­szereplő két lova szemszögéből mondta el a történetet.

Next