Népszava, 2023. március (150. évfolyam, 51-76. szám)
2023-03-17 / 64. szám
10 I ?oTm17,pen,et__________________________________________________________VÉLEMÉNY Titkokat sért a kormány A bosszúálló orvoskamarai jogszabállyal a belügyminiszter - aki híján van a törvények és bioetikai fogalmak ismeretének az orvosi hivatásrend etikai ügyeit a köztestülettől az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz delegálta. Most tehát össze kell szednünk magunkat, hogy mi magunk védjük meg a betegek adatait. A betegek és a betegszervezetek segítsék ki a Magyar Orvosi Kamarát, hogy az képes legyen betartani a magyar törvényeket. Jelesül, hogy a személyes és a különösen érzékeny adatok védelméhez mindenkinek joga van, a kiszolgáltatott betegeknek különösen. A BM-ben a jelek szerint nem tudják, hogy a személyes adat használatára, annak továbbítására a tulajdonosától minden esetben engedélyt kell kérni. Nem tudják, hogy az intézmények csak az érintett személyek hozzájárulásával tarthatnak nyilván személyes adatokat. A különleges adatokat - mint az egészségi állapot - csak az érintett személy írásbeli hozzájárulásával szabad nyilvántartani és kezelni. A személyes és különleges adatok pedig csak az adatkezelésre illetékes személyek vagy rendszerek számára kapcsolhatók össze. A nagy kapkodásban azonban nemcsak az orvosok kaptak pofonokat, hanem a betegek és betegjogok is. A törvénymódosítás súlyosan sérti a betegek személyes és különösen érzékeny adatainak kezelését, amikor azt írja elő, hogy „a folyamatban lévő etikai eljárásokat az Egészségügyi Tudományos Tanács folytatja le. Az A nagy kapkodásban nemcsak az orvosok kaptak pofonokat, hanem a betegek és betegjogok is. A törvénymódosítás súlyosan sérti a betegek személyes és különösen érzékeny adatainak kezelését. érintett taggal szemben folyamatban lévő etikai eljárások iratait és az etikai eljárással kapcsolatos adatokat - az etikai eljárás lefolytatása érdekében - a Magyar Orvosi Kamara a Medtv. hatálybalépését követő 15 napon belül átadja az Egészségügyi Tudományos Tanács részére.” Kifejezetten úgy érzem magam ebben a káoszban, mint amikor értesültem a jelenlegi kormánypárt egykori EP-képviselőjének produkciójáról, amikor is egy brüsszeli illegális buliból az ablakon keresztül menekülve, egy ereszcsatornán jutott ki. Most a bosszúálló törvény alkotói a nagy buli után egy morális és törvényes csatornán kezdtek el lecsúszni. Mert mi más magyarázata lehet annak, hogy a törvény szembemegy a Magyar Alkotmánnyal, miszerint a magánéletet tiszteletben kell tartani? Ellentétes az adatvédelmi törvényekkel is, amelyek védik a betegek személyes és különösen érzékeny vagy szenzitív adatai közül „az egészségi állapotra” vonatkozó információkat (2011. évi CXII. tv. I.), illetve az érintettel kapcsolatba hozható személyes adatokat, különösen a nevét, azonosító jelét. Mostanra a következő képlet alakult ki: azok a betegek, akiknek ügye folyamatban van a MOK etikai bizottságainál, panaszuk befogadásakor nem kaptak tájékoztatást, és nem rendelkeztek arról, hogy személyes és különösen érzékeny adataikat átadják az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak. Ezért a MOK nem adhatja át az ügyeiket, hacsak nem akarja megszegni az adatvédelmi törvényeket, és nem köpi szembe a saját maga által elfogadott adatkezelési és adatvédelmi szabályokat. Ezekben le van fektetve ugyanis: „adattovábbítás, amennyiben az adatok alapján a személy azonosítható, az érintett hozzájárulásával történhet”. Eközben sérelmet szenved a kamara etikai bizottsága is: az eddig vizsgált ügyekben a bizottságok véleménye szellemi termékének minősül. Ez megint csak képezheti szolgálati titoktartás alapját, illetve szellemi termékként védelmet élvez, így a doktoroknak kellene engedélyezni, hogy véleményüket az EU használhassa. A bioetikai érvelés szerint a jó erkölcs megkívánja az autonómia tiszteletét. Azaz meg kell adni a jogot az embernek, hogy eldöntse, mit tekint titoknak. A rendőrminiszter láthatóan nem tiszteli a jó erkölcsöt, ha ezt nem tartja fontosnak. Annak ellenére, hogy a MOK szabályzata is azt ígéri, a befogadó etikai bizottság és a beteg között a panaszokban megjelenő titkok nem kerülnek illetéktelenek kezébe. Ahogy két kiváló bioetikus (T. L. Beauchamp és J. F. Childress) megfogalmazta: „... olyan személy vagy intézmény, akinek vagy amelynek a beteg információt szolgáltat bizalmasan, felelősségre vonható a bizalom megsértése miatt.” De az ETT-ben is baj van az ügyek befogadásával az adatvédelem szempontjából. A törvény kihirdetésekor az új bizottság még sehol sem volt, az elnök személye sem volt ismert. Nem létezett a működési szabályzat, az adatvédelmi szabályzat, titoktartási nyilatkozat nem készült el, és a szakmai-etikai szabályozás is késik. Nagy bátorság a professzorokat ott, az ETT-ben erre a színjátékra rákényszeríteni. Ajánlanám a Magyar Orvosi Kamara vezetésének, Beauchamp és Childress nyomán üzenje meg a kormánynak, hogy úgy tartja: „X bizalmával élnek vissza, ha az a személy, akinek X felfedte bizalmasan a titkait, a kapott információkat nem védelmezi. Hanem szándékosan kiszolgáltatja másoknak, belegyezése nélkül.” A doktoroknak most a betegeik mellett a helyük. Az eddig beadott etikai ügyeknek meg a MOK etikai bizottságainál, hogy a törvénynek és az etikai szabályoknak is meg tudjon felelni a köztestület. ROZSOS ERZSÉBET ápolásetikus asz <öo SZERINTEM / Élni és alkotni A magyar történelemben nagyon ritkán volt olyan időszak, amelyben igazi demokráciában éltünk. A demokrácia természetesen kedvező dolog, de élni és alkotni akkor is lehet (és kell), ha a rendszer nem, vagy nem igazán demokratikus. Gondoljunk csak a két háború közötti időszak irodalmi és zenei életére. Előtte, a reformkorban, a Bach-korszakban és a kiegyezés után is termékeny időszakot láthattunk. Kodály Zoltán és Illyés Gyula alkottak a személyi kultusz sötét éveiben is. Az enyhülés idején nagyon sokan éltek a szabadabb légkör lehetőségeivel, noha nem volt klasszikus demokrácia. Ma is sokan örülnének egy demokratikusabb világnak, de ez nem jelenti azt, hogy ne iparkodjunk szellemileg többet teljesíteni. Az orvosok, az egészségügyi dolgozók, a tanárok (és sokan mások) nincsenek megfizetve, de amellett, hogy jogaikért harcolnak, végzik a dolgukat, hiszen ez az ország, a „nép” érdeke. A hatalom arroganciája persze őket sem kíméli, sokan állásukat is elveszthetik, de a hivatásukban helytállnak. Igaz, a jobb élet reményében közülük sokan a „hanyatló nyugatra” távoztak, a többség azonban itthon maradt. Az igazi demokrácia egyre távolodó álom, a munka, az alkotás lehetősége azonban itt van, élni kell vele. Például, ha egy szobrot esztétikai szempontból vizsgálunk, szóba sem kerül, hogy alkotója diktatúrában vagy demokráciában élt-e. De egy műtét sikere sem a fennálló rendszertől függ, hanem az orvos szakértelmétől és elhivatottságától. Az alkotóerőt sok esetben a hatalom a maga érdemének tudja be. Ez kiemelten így van a versenysport esetében. De sportolóink jó része tudja, hogy nem a rendszernek, hanem a népnek szerez dicsőséget. A két legeredményesebb labdarúgó világbajnoki helyezésünk a nem túl rózsás harmincas és ötvenes években volt, s akkorra esett a két legeredményesebb olimpiai szereplésünk is. NEMES GYÖRGY Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelnepszava.hu Kinek jó a gázvezeték felrobbantása? ellángolt a vita az Északi Áramlat gázvezeték tavaly őszi felrobbantása körül. A napokban meg nem nevezett amerikai forrás szerint „ukránbarát csoport” követte el, de kormányzati közreműködésre nem találtak bizonyítékot. Talán közelebb juthatunk a meglehetősen homályos ügy felfejtéséhez, ha az érdek mentén haladunk. Cui prodest?, azaz kinek áll érdekében, kinek hasznos? Az Északi Áramlat 1 és 2 két csőpárján tavaly szeptember vége felé hajtottak végre robbantásokat. Ennek következtében teljesen megszűnt a gázszállítás az addig működő 1- es vezetékein, az átadás előtt álló 2- est pedig a németek „ejtették”. Annak megítélését robbantási és tengerészeti szakemberekre érdemes bízni, hogy milyen műszaki, logisztikai és szervezeti háttér szükséges egy ilyen merénylethez. A robbantások hetven méter mélyen, a Balti-tenger fenekén történtek, az első svéd számítások szerint legalább száz kiló dinamit erejűek voltak a detonációk, amelyek az 1220 milliméter átmérőjű és 38 mm falvastagságú, méteres vasbetonnal borított csöveket érték. A három-öt méter (!) mély kráterek távolsága nagyjából 250 méter, s legalább ekkora sugarú körben találták meg a megsemmisült csövek darabjait az 1-es vezetéknél. Ez laikus szemmel sem tűnik „házi kivitelezésű” merényletnek. A németek most azt közölték, hogy német tulajdonú volt a Lengyelországban, ukránok birtokában lévő lengyel cég által kibérelt, a gyanú szerint az akcióhoz használt hajó, amelyen nem ismertetett állampolgárságú személyek, köztük búvárok mentek a tengerre. Nem zárják ki ennek úgynevezett „hamis zászlós” művelet voltát, finoman másra terelve a gyanút a titkos akcióban. E kitérő után nézzük a motivációt. Korábban az új szovjet birodalom azonnal amerikaiakat és briteket látott a háttérben. Utóbbiak érdekeltsége oly gyenge lábakon áll, hogy nem is érdemes különösebben szót fecsérelni rá. A tengeren túli kapcsolat logikus lenne első ránézésre: „ütni a ruszkikat”, minél nagyobb kárt okozni nekik. Csakhogy az Csak emlékeztetőül: a gázcsapot Putyin kezdte el le-felcsavargatni tavaly nyáron (egekbe lőve a tőzsdei árat), hogy aztán végleg elzárja pár héttel a merénylet előtt. amerikai külpolitika hagyományosan nem a mának, hanem a holnaputánnak dolgozik. Washington első pillanattól fogva támadta az Északi Áramlatot, különösen a második szakaszt. Ugyanazzal az érvvel - és mennyire igazuk volt! -, hogy túl nagy a politikai Európa függése az orosz gáztól. (EU-átlag 40 százalék, a németeké 55, a miénk 85 százalék volt a korábbi időszakban.) Trump nagykövete, a derék ékszerkereskedő, David Cornstein is ezzel rúgta be az ajtót Budapestre érkezésekor, és az amerikai külpolitika előtte és utána is konzekvensen ezt az álláspontot képviselte. Csak emlékeztetőül: a gázcsapot Putyin kezdte el le-felcsavargatni tavaly nyáron (egekbe lőve a tőzsdei árat), hogy aztán végleg elzárja pár héttel a merénylet előtt. Ezzel pedig maguk végezték el azt a munkát, amit az USA szeretett volna; ezzel nem maradt érdek a megsemmisítésre. Sőt, a jövőbeni, normalizálódó, háború utáni helyzet éppenséggel azt kívánja, hogy maradjon lehetőség a gázszállítás újraindulásához (fogadásához). Ukrajna logikusan jön a képbe, de nem hihető, hogy az egyik legfontosabb szövetségesévé előlépő Németországot megsértse egy ilyen akcióval, belezavarjon a nélkülözhetetlen nyugati kapcsolatokba. (Arról nem beszélve, hogy éppen akkor állt indulás előtt a nagy offenzíva, kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint hogy a Balti-tengeren, német-svéd-dán érdekeket sértve kavarjanak.) Ha ránézünk például a gázár alakulására, érdekes módon azt találjuk, hogy a cső augusztus végi elzárása után a görbe éppenséggel zuhanni kezdett, s minden jel arra mutatott, hogy az EU példás gyorsasággal szervezi meg az orosz nélküli gázzal az ellátást - így is történt. Sőt, pont akkor adták át a Baltic Pipe nevű gázvezetéket, amely Norvégiából Dánián át küld gázt Lengyelországba. Ha tehát rögzítjük azt a tényt, hogy cár elvtárs a gázfegyverrel is teljesen elkalkulálta magát (pár hét múlva pedig a fronton is újból), akkor nem bátor feltételezés az, hogy kétségbeesésében nem talált más megoldást, mint hogy egy ennyire teátrális akcióval megpróbálja visszafordítani az ár lejtmenetét, és éppen a tél elején pánikba taszítsa a nyugati közvéleményt - hátha ez visszavonulásra bírja a kormányokat. BAK MIHÁLY újságíró Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére.