Népszava, 2023. július (150. évfolyam, 151-176. szám)
2023-07-22 / 169. szám
Közelmúlt - Irodalom 61 SZÉP SZÓ Emlékforgácsaim Találkozásaim az informatikával /Nem könnyű beváltanom, de hiába is lagauncu, igaz. Mármint az, hogy c&y Aui__ „ társam sokszorosan lepipál mobiltelefonjának vagy laptopjának, tabletjének kezelésében. Pedig én 1965-ben kezdtem ismerkedni a számítástechnikával, dolgoztam is a számítógéppel vezérelt tervezőszoftver (ismert angol nevén: computer-aided design - CAD) létrehozásán. Emellett évekig résztvevője voltam egy nemzetközi fejlesztési programnak. No jó, ez az úgynevezett szocialista tábor programja, az egységes számítógéprendszer (ESZR) volt, amely azt célozta, hogy a részt vevő országoknak legyenek egymásra épülő teljesítményű, maguk által fejlesztett és gyártott számítógépei, teljes számítógépcsaládja. 1969-ben indította el az akkori, többé-kevésbé újító szándékú szovjet miniszterelnök, Alekszej Koszigin (1904-1980), akivel tanácsadói megértették: veszedelmesen lemarad (pontosabban máris lemaradt) az ő nagy országa a gazdasági világversenyben. És vele együtt természetesen a csatlós országok is. Parancsra meg is született az ESZR. Hanem már a születés is fattyúhajtásokkal ment végbe. Merthogy egy akkor nagyon sikeres, a modern számítástechnika alapját megteremtő rendszert vettek át. Átvettek? Bevallom, ez egy igencsak finom kifejezés tőlem, ugyanis az „átvétel” voltaképpen lopást jelentett. A modern számítástechnika nagy ugrását teremtette meg ugyanis az IBM amerikai óriásvállalat 360-as jelű számítógépcsaládja, amely közel másfél évtizedig a számítógéppiac hőse, uralkodója volt. 1965 és 1980 között uralta a piacot, majd a 370-es család követte, további csaknem két évtizedig. Hogy, hogy nem, eljutott a Szovjetunióba a 360-as család dokumentációja. Ezt tanulmányozva, adaptálva ügyködött a nemzetközi „szocialista” szakemberközösség az ESZR-család létrehozásán. Nagyon enyhén fogalmazok, ha azt mondom: nem túl sikeresen. Számos tényező okozta a kudarcokat, kezdve a vergődő alkatrészellátástól a bürokratikus irányítás lassításáig. Mára jeles tanulmányok sora tárta fel a történetet. Talán első helyre kívánkozik a sikertelenség okai között maga az azóta megbukott rendszer: a tehetetlenség, a bürokrácia, a központi, politikai irányítás. Emellett szinte krimibe illő az a gyanú, hogy Amerikában szándékosan hagyták ügyködni a lemásolást (pontosabban a lopást) végző, buzgó szovjet hírszerzőket. Egyrészt, mert már a „lekoppintáskor” készült a következő, erősen modernizált új IBM gépcsalád, másrészt pedig, mert sorra-rendre kiderült, hogy „rejtett aknák” is el voltak szórva a lemásolt dokumentumokban. De ez már igencsak történelem. Nemcsak az ESZR tűnt el a történelem süllyesztőjében, hanem a Szovjetunió is, és vele a világháború után a kényelmes angol-amerikai szövetségesek által Sztálinnak átengedett csatlóstábor is teljesen átalakult. Mindeközben nálunk szépen fejlődött az informatika. Ennek köszönhetően a rendszerváltás után még elég hosszan sikerült hasznosítani a magyar tudást e téren. Döntő része volt ebben egy állami intézménynek, amelynek meglehetősen kényelmetlenül hangzó neve Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) - volt. Az irányokat kijelölő bizottságban többségében okos, előretekintő ipari és tudományos emberek ültek, a tényleges munkát pedig a hivatal végezte, ahol ugyancsak a hivatásuk magaslatán álló szakemberek dolgoztak. Akiknél az adott szó a projektek során mindvégig érvényes maradt. A számítástechnika/informatika terén három kimagasló személy nevét mindenképpen említenem kell: Sebestyén János, Zentai Béla, Pál László. Ma már egyikük sincs köztünk. Elkedvetlenít, hogy e kiváló szervezet mai utóda igencsak kisszerű, bürokratikus. Természetesen a neve is megváltozott, és - megint csak természetesen - ez is a „nemzeti” szóval kezdődik. A munkatársak pedig immár nem szuverén, nagy tapasztalattal és tudással rendelkező szakemberek, mint elődeik, hanem többnyire csak hivatalnokok. A szervezet vezetői pedig... Nos, volt köztük igen kiváló is, például az Akadémia egykori elnöke, de az ő követői hivatalnokok, akiket a hatalom bármikor, indoklás nélkül, pillanatok alatt kirúghat. Hanem a informatika is óriásit változott/fejlődött a rendszerváltás óta eltelt mintegy három évtized alatt. Kiváló példa erre a telefon. Az elmúlt rendszerben az elterjedésében és fejlődésében szándékosan visszatartott hiánycikket, a telefont mára gyakorlatilag mindenki tulajdonolja, ráadásul bárhová magunkkal vihető eszköz lett. Már a kisgyerekeknek is ott lehet a kezében, sőt, immár korlátozásokat is be kell vezetni náluk. Mi több, sok felnőtt akár többet is tulajdonolhat. Hasonló módon lett tömegtermék a számítógép, olyannyira, hogy a világjárvány okán mindennapi gyakorlattá vált az otthoni munka, a home office, amibe még az iskolai jelenlétet pótló otthoni tanulás is belejátszik. Bizony, nehezen képes követni ezt a rohamléptű folyamatot az emberek nem is kis része. Nem könnyű, s be kell vallanom, magam is érzem ezt a botladozást. Az internet meg a mobiltelefon által kínált lehetőségeknek bizony csak a töredékét használom. No jó, az tényleg nem fontos, hogy autóvezetés közben nem hallgatok zenét, de útvonal-tájékoztatót például igen (Waze). És persze számítógépen írok meg levelezek, intézek pénzügyeket, rendelek árukat, kommunikálok hatóságokkal, appon rendelek taxit. De a többi lehetőség? Döntő részükről nem is tudok. Nem egyedi az én esetem, mert ezt a hatalmas iramú változást a régi nemzedékek aligha képesek követni. Ebben az évben kaptam - évfolyamtársaimmal együtt - vasdiplomát alma materünktől, a Műszaki Egyetemtől. Bizony, egykori évfolyamunknak már csak alig több mint 10 százaléka vehette át, hiszen 65 éve lettünk diplomás mérnökök. És e megfogyatkozott csapatban is jócskán akadnak, akik semmit sem használnak a modern infokommunikáció eszközeiből. Nem leveleznek a neten, mert számítógépük, mi több, mobiltelefonjuk sincs. Vagy ha van, csak telefon, primitív jószág. Pedig milyen nagyszerűen szolgálnak ezek! Kilencvenedik évem küszöbén is boldog vagyok, hogy ügyes és készséges segítőim. Hanem a mesterséges intelligencia (MI) szinte hihetetlenül gyors behatolása már sokkalta inkább riaszt, mint örvendezésre késztet. Igaz, már a 70-es években találkoztam vele, például szakértői rendszerek formájában, de akkor még igencsak egyszerű próbálkozásként. És szinte csak kutatók foglalkoztak az MI lehetőségeivel. Ám most merre és hogyan fog fejlődni? Kik és mire fogják használni? Nyilvánvalóan elsődleges haditechnikai eszközként hasznosítják majd a nagyhatalmak egymás ellen. Meg főleg az óriás-, de még a kisebb vállalatok is üzletként, mindenkit behálózva. Ma még jobbára csak az MI hasznos, pozitív alkalmazásaival ismerkedhetünk. Bár kiváló üzletemberek, tudósok már figyelmeztetnek a veszélyekre is. Hogy mennyire eredményesen? Aki kíváncsi rá, olvassa el Karel Capek Harc a szalamandrákkal című, 1936-ban írt zseniális jóslatát. És hozzá a magyar mérnök, Szathmáry Sándor - a Kazohinia szerzője - Gépvilág című, mintegy fél évszázada írt, félelmetes jövendölését. Ixl a Az IBM 360-as jelű számítógépe. Szándékosan hagyták lemásolni őket az amerikaiak? SZENTGYÖRGYI ZSUZSA z öOZ<Q Az egri remete három csodája árdonyi Géza méltán kedvelt regényében, az Egri csillagokban nemcsak fordulatos történeteket, hanem bájos, időben oda nem illő tévedéseket is találunk. Mindjárt az első, Hol terem a magyar vitéz? című rész 5. fejezetében ezt olvassuk: „Hát csak tedd félre az idei kalendáriumot, tisztelt olvasóm, és vedd elő gondolatban az 1533- at. Annak az évnek a májusában élsz te mostan, s vagy János király az arad, vagy a török, vagy I. Ferdinánd. Az a kis falu, ahova a két gyermek való, a Mecsek egy völgyében rejtőzködik. (...) A janicsárok között nagy örömordítás támadt. Az egyik hordóban aszúbort találtak. Azon ujjongtak. A hordót odagurították a tűz közelébe, és szürcsölgetve, csemcsegetve itták.” Ehhez képest a Wikipédia aszúbor címszava mit sem tud e nemes ital baranyai létéről, hanem Tokajt tartja „az aszútermelés őshazájának”. Ráadásul a regénybeli időpont előtt három évvel, amikor „Németalföldre két szekér gyümölcsöt és aszúbort szállítanak Mária királyné (II. Lajos özvegye) számára (...), a bort még nem aszúként, hanem édes borként említik. A nevet az 1560- as években jegyezték fel először magyar nyelven.” Az egri remete második és harmadik csodája a negyedik, Eger veszedelme című rész 5. fejezetében bukkan elő. „Az asztal egyik végén Dobó ült, másik végén Mekcsey. Dobó mellett jobb felől Bálint pap ült, bal felől Cecey. A pap mellett Pető. Petőt különben is meg kellett becsülni azzal a hellyel. A bátyja, Pető János, udvari méltóság volt: a király főpoharasa. (...) Dobó után Pető állott fel, a gyors mozgású hadnagy, aki a vár legjobb népszónoka volt. (...) A magyar pedig olyan, mint a kova. Mentül jobban ütik, antál jobban szikrázik. Hát azt a kontyos irgalmat annak a Mohamed putrijaiban szedett, fügefáról szakadt, ringyes-rongyos vízivójának, nem bírna-e velük ez a kétezer, magyar anyától vitéznek született, lóháton nevelkedett, magyar búzán erősödött, egri bikavért ivó katona? - Elnyomta az éljenzés, a kardcsörgés és kacagás a szavát, de ő megint csak sodort egyet a bajuszán, egyet nézett oldalt, és így fejezte be: - Eger eddig csak derék város volt, a hevesi magyarság városa. Adja Isten, hogy ezentúl a magyar dicsőség városa legyen! Pogány vérrel írjuk a falra: Ne bántsd a magyart! (...) De már erre olyan riadalom támadt, úgy összecsókolták a szónokot, hogy nem lehetett tovább beszélnie. De nem is akart 5 Az, hogy Garay János 1846-os Szegszárdi bordalában először leírt szótalálmányát (bikavér) 1552-ből olvassuk, nem Tinódi Sebestyén deák minden részletre kiterjedő históriájából, hanem írói önkényből került ide. Gárdonyi Géza lapon született emberhez illően műve ötödik, Holdfogyatkozás című részének 20. fejezetében már vissza is tér az énekmondó kifejezéséhez: „Éva megismeri az apját. Elkapja a kupát az egyik asszonytól, és odanyújtja neki. Tartja, segít neki. Az öreg issza mohón. Piros egri óbor van abban, nem víz. Az öreg nagyot húz belőle.” A Ne bántsd a magyart! szállóige pedig még csak nem is Zrínyi Miklós Az török áfium ellen való orvosság című, 111 év múlva írott művében, hanem annak 1790-es második kiadása címében szerepelt először. De itt is jól hangzik... Hogy is jellemezte az Akadémia indoklásában Beöthy Zsolt, amikor 1902. október 27-én a Péczely-díjat odaítélték e műnek? „Az Egri csillagok című regény jeles munkával gyarapította a magyar irodalmat, noha sem kompozíció, sem előadás dolgában nem kifogásolhatatlan munka. Cselekvénye nem szerves, fejlődő organizmus, de lazán kapcsolódó epizódok láncolata, előadása pedig sok helyen töredékes és fakó. Mindazonáltal vannak olyan tulajdonságai, amelyek fehér hollóvá avatják irodalmunkban. Ilyen kiváló tulajdonságok: fantáziájának elevensége és leleményessége, nyelvének magyarossága és népies bája (...)” Alighanem tévedéseit is ez utóbbiak közé sorolhatjuk. TÖTTŐS GÁBOR Gárdonyi Géza művében, az Egri csillagokban több anakronizmussal is találkozhatunk :s22 £ CO