Népszava, 2023. szeptember (150. évfolyam, 204-229. szám)

2023-09-13 / 214. szám

VÉLEMÉNY________________________________________________________________________________________________ Népfront kötésén ehet, sőt valószínű, hogy ez konzervatív gondolat, de egy keresztény egyházi méltóság ne járjon meccsre olyasva­­­­lakivel, aki sem a lopás tilal­mát, sem a házastársi hűséget előíró törvényt nem tiszteli. (Lenyűgöző a lelkesedés, amellyel a katolikus egyház beszállt az Orbán-kormány homofób kampányába, de az a hely­zet, hogy a „Ne lopj!” és a „Ne paráz­nálkodj” valamivel explicitebb mó­don szerepel a jézusi útmutatások között, mint bármi, amit a Biblia a homoszexualitásról ír.) Egyszóval minimum necces, ha Veres András az ismeretlen, de azért sejthető anyagi forrásokból az Adrián orgiázó Borkaival flessel. És nem sokkal jobb a helyzet - sőt akkor sem, ha kollégája, Erdő Pé­ter egy olyan párt politikai eligazí­tásán vesz részt, amelynek promi­nensei szintén látványosan fittyet hánynak a magántulajdon, a há­zasság és - nem utolsósorban - az igazmondás szentségére. Hazud­ni, lopni, házasságot törni ugyanis a keresztény tanítás szerint súlyos bűn - ennél már csak az a súlyo­sabb, ha valaki nem szégyelli és bánja, hanem különféle ideologi­kus magyarázatokkal példaként az ország elé állítja a saját vétkeit. Erdő Péternek tehát két ok mi­att sem kellett volna kötésére mennie. Egyrészt azért, mert ő „ci­vilben” is a katolikus egyházat kép­viseli (mint ahogy egy hivatalban lévő miniszterelnöknek sincs kü­lön civil énje), így semmi keres­nivalója egy demonstratívan nem keresztény párt rendezvényén. Másrészt pedig azért, mert aki kor­pa közé keveredik, annak korpás lesz a reverendája. A Fidesz mára egy minden morális gátlástól meg­szabadult szavazathabzsoló szer­vezetté vált, amelynek táborában a jelek szerint békésen megfér egy­más mellett a becsületben meg­őszült hittudós-prímás, az eljárás alatt álló visszaeső adóbűnöző és a kiérdemesült (?) veterán pornó­sztár - hogy csak a kormánypárt legutóbbi találatait említsük. Ez az elvtelen, opportunista, bűnrelati­­vizáló hozzáállás rövid távon, poli­tikailag talán hasznos lehet, az egy­háznak viszont egészen biztosan felmérhetetlen károkat okoz. Erdő Péter a ma élő legnagyobb egyház­jogászok egyike, határainkon túl is nagy a tekintélye, egyesek már a következő pápát látták/látják ben­ne - bizonyára nem nekünk kell felvilágosítanunk, hogyan is szól a keskeny útról, a tű fokáról meg a megbotránkoztatásról és a malom­kőről szóló példázat, így inkább csak arra emlékeztetnénk: olyan magyar püspökök neveit nem na­gyon őrzi az újkori történelmi em­lékezet, akik a mindenkori hatalom oldalán, privilégiumoktól övezve tudtak valamit tenni a hit védel­méért. (Még Prohászka sem ilyen tőle idézzük: „Az egyház nem ka­­paszkodhatik bele a rendiség fönn­maradt törmelékeibe, nem sora­­kozhatik hív zsoldosként a csupán társadalmi elvet képviselő arisz­tokráciának zászlai alá; nem ro­konszenvezhet a nemességgel mint valami irigyletes intézménnyel... A főpapoknak nem lehet ma már fő­nemeseknek lenniök; nem lehet a főpapság kiváltságos rendjének korlátai mögé húzódniok”) Olya­nokét viszont szép számmal, akik, ha kellett, az uralmon lévőkön is számon merték kérni a közös hi­tünk alapelveit. HARGITAI MIKLÓS Légvár M­ár be is árazták az egykori ferihegyi, a kormány által Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre keresz­telt légikikötőt üzemeltető céget. Négymilliárd eurót emlegetnek, ami mai árfolyamon 1520 milliárd forint, bár a forint trendszerű gyen­gülését látva lesz ez még több is. De legyen akármennyi is, a stratégiai tulajdonszerzés vágyán kívül sok érv nem szól a cég visszaállamosítá­sa mellett. Mert a kormány már sok éve olthatatlan vágyat érez, hogy megszerezze a jelenleg egy kanadai nyugdíjalap többségi tulajdonában álló Budapest Airportot. Nincs tü­relme kivárni a koncesszióból még hátralévő 55 évet, inkább ajánlatot tesz a reptér-üzemeltető megvá­sárlására. A jelenlegi tulajdonos, az AviAlliance profi reptérkezelő, ami nem mondható el a magyar kormányról, de bármelyik általa gründolt társaságról sem. Kell mel­lé valaki, aki majd viszi a boltot és osztozik a remélt busás hasznon. Mert a „nemzeti” tábla kiakasz­tásán túl a pénz a másik motiváló tényező, ami miatt a kormány min­dent megmozgat. Csábítóan hat, hogy a Covid időszakán kívül 30 milliárd forintos nyereséget volt képes elérni a reptér-üzemeltető. A többségi tulajdon birtokában szá­mos NER-cég betelepíthető lenne Ferihegyre és részesedhetne a jó­ból. Ez még akkor is megéri a kor­mánynak, ha 49 százalék erejéig osztozni kell a hasznon egy szakmai befektetővel. A fő külügyér utazá­sai során már biztosan letárgyalta, hogy melyik kínai, netán katari légi­kikötő-üzemeltetővel kötnék össze sorsukat, de hallani török szálról is. Alomnak szép, amit a kormány elképzelt, ám a másfél ezer milli­árd forintos vételár forrását egyelő­re homály fedi. Mint ahogyan az el­várt fejlesztésekét is. Úgy tűnik, ez egyelőre csak a hiány növelésével, azaz további eladósodással teremt­hető elő, és ahogyan a kormány egyéb megalomán terveit, majd ezt is az adófizetők - és még az unoká­ik is - fizetik JEGYZET Törő András eq,AKi PÁPAI GÁBOR RAJZA PETŐFI SÁNDOR NEMVÁLTÓ MŰTÉT UTÁN RÓNAY TAMÁS 2023. szeptember 13., szerda I 9 Az Egyesült Államok és az Euró­pai Unió is elítélte a lát­szatvoksolás megtartását. Magyar ille­tékest azon­ban ezúttal sem fedez­hettünk fel a nyilvánvaló jogtiprás ellen tiltako­zók között. Látszatvoks h­ogy miért is nem akar Ukrajna Oroszország ré­sze lenni, ezt sok egyéb ok mellett a hétvégén, az oroszok által megszállt területeken tartott választás is ma­gyarázza. Ugyan Vlagyimir Putyin pártja, az Egységes Oroszország még nem jutott észak-koreai magas­latokba, hiszen a voksoknak „csak” mintegy hetven százalékát szerez­te meg, de közelítenek a phenjani viszonyok. A választáson ukrán közlések szerint részben olyanok indultak, akiknek semmi közük a politikához, érdemük csupán annyi, hogy mindent megtesznek, amit orosz elöljáróik mondanak nekik. A részvételre erőszakkal kényszerí­tették a megszállt területeken élő­ket. Vlagyimir Putyin tehát le sem tagadhatná KGB-s múltját és azt, hogy Sztálin nyomdokaiba lépne. Moszkva azt igyekezett demonst­rálni, mennyire ura a helyzetnek. Azt akarta üzenni a hazai közvéle­ménynek és a világnak, hogy lám, már annyira rózsás lett a helyzet Lu­­hanszkban, Donyeckben, Herszon­­ban és Zaporizzsjában, azokon a te­rületeken, amelyek előzőleg még Ukrajnához tartoztak, hogy már voksolást is lehet rendezni. Ez per­sze már ott megbukik, hogy az an­­nektált területeken hadiállapot van érvényben. Putyin még májusban írt alá egy törvényt, amely választá­sok megtartását teszi lehetővé azo­kon a területeken is, ahol statáriu­mot rendeltek el. Korábban az orosz törvények tiltották a választási kam­pányokat és a népszavazásokat ilyen körülmények között. Igaz, a választás szó is erőteljes túlzás, hiszen csak azok a pártok in­dulhattak, amelyek az orosz állami dumában is képviseltetik magukat. Hab a tortán, hogy a helyi választá­si bizottság nem is tette közzé az in­dulójelöltek nevét, ahogy fogalmaz­tak, biztonsági okokból. Példátlan módon tehát az úgynevezett válasz­tók azt sem tudták, kire szavaznak. A színházi előadással a Kreml is­mételten megalázta azokat az uk­ránokat, akik az oroszok által an­­nektált területeken rekedtek. Az Egyesült Államok és az Euró­pai Unió is elítélte a látszatvokso­lás megtartását. Magyar illetékest azonban ezúttal sem fedezhettünk fel a nyilvánvaló jogtiprás ellen til­takozók között. Aranykor a mélyben ORWELL VILÁG s­ zeptember közepe volt már, de a rendkívüli hely­zet miatt nem kezdődött meg a tanítás. Három fran­cia iskolásfiú a határban háborúsdit játszott, azt, hogy meg­futamítják a németeket, megvédik a falut. Felnőtt ellenállásba alig ütkö­zött a Wehrmacht offenzívája 1940 derekán, Hitler az Eiffel-toronynál ünnepelte a Blitzkrieg sikerét. A dél-franciaországi Montignac kollaboráns Vichy-rezsim uralma a alá került, a nácik rövid pórázán. A fiúk közül Jacques Marsai helybeli volt, Georges Agniel és Si­mon Coéngas a vakációra jött Pá­rizsból, de menekültként vidéken ragadt a megszállás miatt. Felbuk­kant negyedik társuk, Marcel Ra­­vidat autószerelő-tanonc. Jobb ötlete volt a katonásdinál. Kutyá­ja rókát kotort az erdőben, lyukba esett, alig bírta kihúzni. Petróle­umlámpát és kötelet hozott, meg­nézni az üreget. A kisebbek vele tartottak. Me-Nemcsak kiválóan raj­zolt, festéket is készített hozzá, még­hozzá olyat, hogy kitart 17 ezer éve. net közben Jacques elmesélte a városiaknak a legendát, hogy egy régi földesúr titkos alagutat ásott a kastélyából, ott rejtette el kincse­it. Egy kidőlt fa tövében volt a nyí­lás. Kiszélesítették, leereszkedtek. Szűk járatokban araszoltak a föld alatt. Egyikük megcsúszott, nagyot esett. Féltek, nem fognak visszata­lálni. Mégis felülkerekedett ben­nük a kalandvágy, tovább botor­káltak. Az ott egy tehén? - kérdezte hirtelen valamelyikük. Lámpájuk gyér fényében pillantották meg az első állatot a falon. Majd sorra a többit. Lovat, bölényt, rénszarvast, orrszarvút, medvét, kőszáli kecs­két, őstulkot, vadászjelenetet, sőt egy madárfejű embert is. Döbben­ten bámulták felfedezésüket. Bár hallgatást fogadtak, hamarosan a titokzatos barlangról beszélt a fél falu. Szóltak hát a tanítónak. A tanító hitetlenkedett, de le­­küldte volt diákját, aki jól rajzolt. A skiccek láttán elképedt, és tüs­tént ment maga is. Tényleg kincs­re bukkantak a srácok, csakhogy másfajtára: rendkívüli őskőkor­­szaki festményekre, „az őstörténet Sixtus-kápolnájára”. Odasietett Henri Breuil (1877-1961) archeo­lógus, a téma nemzetközi szakte­kintélye. A fővárosból menekü­lő tudós abbé könnyezve köszönte meg a gondviselésnek, hogy meg­érhette ezt a pillanatot. Lascaux lélegzetelállító tanúság az ősközösség emberéről. Nem­csak kiválóan rajzolt, festéket is készített hozzá, méghozzá olyat, hogy kitart 17 ezer éve. Vadász, ha­lász, gyűjtögető volt, egyben mű­vész és tudós, méltó a Homo sapi­ens névre. Majd csak ezután jött a neolitikus forradalom, „az emberi faj történetének legsúlyosabb hi­bája” (Jared Diamond evolúció­biológus). Azzal kezdődött min­den, amit történelemnek szokás nevezni: magántulajdon és osz­tálytársadalom, éhínség és járvány, állam és háború. 1940 őszén az aggastyán Pé­­tain diktatúrája megkezdte a de­portálásokat, Hitler gyújtóbombái záporoztak Angliára, Mussolini lerohanta Görögországot és Egyip­tomot, Sztálin bekebelezte a balti államokat, Horthy Magyarországa pedig formálisan is a nácik csatló­sa lett. Annak a réges-régi, letűnt aranykornak csak a föld mélyén maradt nyoma, paleolitikumi bar­langokban. Picasso Altamirában, az ottani rajzok láttán ki is mond­ta: azóta minden hanyatlás. BÁRTFAI GERGELY

Next