Népszava, 2023. szeptember (150. évfolyam, 204-229. szám)
2023-09-13 / 214. szám
VÉLEMÉNY________________________________________________________________________________________________ Népfront kötésén ehet, sőt valószínű, hogy ez konzervatív gondolat, de egy keresztény egyházi méltóság ne járjon meccsre olyasvalakivel, aki sem a lopás tilalmát, sem a házastársi hűséget előíró törvényt nem tiszteli. (Lenyűgöző a lelkesedés, amellyel a katolikus egyház beszállt az Orbán-kormány homofób kampányába, de az a helyzet, hogy a „Ne lopj!” és a „Ne paráználkodj” valamivel explicitebb módon szerepel a jézusi útmutatások között, mint bármi, amit a Biblia a homoszexualitásról ír.) Egyszóval minimum necces, ha Veres András az ismeretlen, de azért sejthető anyagi forrásokból az Adrián orgiázó Borkaival flessel. És nem sokkal jobb a helyzet - sőt akkor sem, ha kollégája, Erdő Péter egy olyan párt politikai eligazításán vesz részt, amelynek prominensei szintén látványosan fittyet hánynak a magántulajdon, a házasság és - nem utolsósorban - az igazmondás szentségére. Hazudni, lopni, házasságot törni ugyanis a keresztény tanítás szerint súlyos bűn - ennél már csak az a súlyosabb, ha valaki nem szégyelli és bánja, hanem különféle ideologikus magyarázatokkal példaként az ország elé állítja a saját vétkeit. Erdő Péternek tehát két ok miatt sem kellett volna kötésére mennie. Egyrészt azért, mert ő „civilben” is a katolikus egyházat képviseli (mint ahogy egy hivatalban lévő miniszterelnöknek sincs külön civil énje), így semmi keresnivalója egy demonstratívan nem keresztény párt rendezvényén. Másrészt pedig azért, mert aki korpa közé keveredik, annak korpás lesz a reverendája. A Fidesz mára egy minden morális gátlástól megszabadult szavazathabzsoló szervezetté vált, amelynek táborában a jelek szerint békésen megfér egymás mellett a becsületben megőszült hittudós-prímás, az eljárás alatt álló visszaeső adóbűnöző és a kiérdemesült (?) veterán pornósztár - hogy csak a kormánypárt legutóbbi találatait említsük. Ez az elvtelen, opportunista, bűnrelativizáló hozzáállás rövid távon, politikailag talán hasznos lehet, az egyháznak viszont egészen biztosan felmérhetetlen károkat okoz. Erdő Péter a ma élő legnagyobb egyházjogászok egyike, határainkon túl is nagy a tekintélye, egyesek már a következő pápát látták/látják benne - bizonyára nem nekünk kell felvilágosítanunk, hogyan is szól a keskeny útról, a tű fokáról meg a megbotránkoztatásról és a malomkőről szóló példázat, így inkább csak arra emlékeztetnénk: olyan magyar püspökök neveit nem nagyon őrzi az újkori történelmi emlékezet, akik a mindenkori hatalom oldalán, privilégiumoktól övezve tudtak valamit tenni a hit védelméért. (Még Prohászka sem ilyen tőle idézzük: „Az egyház nem kapaszkodhatik bele a rendiség fönnmaradt törmelékeibe, nem sorakozhatik hív zsoldosként a csupán társadalmi elvet képviselő arisztokráciának zászlai alá; nem rokonszenvezhet a nemességgel mint valami irigyletes intézménnyel... A főpapoknak nem lehet ma már főnemeseknek lenniök; nem lehet a főpapság kiváltságos rendjének korlátai mögé húzódniok”) Olyanokét viszont szép számmal, akik, ha kellett, az uralmon lévőkön is számon merték kérni a közös hitünk alapelveit. HARGITAI MIKLÓS Légvár Már be is árazták az egykori ferihegyi, a kormány által Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre keresztelt légikikötőt üzemeltető céget. Négymilliárd eurót emlegetnek, ami mai árfolyamon 1520 milliárd forint, bár a forint trendszerű gyengülését látva lesz ez még több is. De legyen akármennyi is, a stratégiai tulajdonszerzés vágyán kívül sok érv nem szól a cég visszaállamosítása mellett. Mert a kormány már sok éve olthatatlan vágyat érez, hogy megszerezze a jelenleg egy kanadai nyugdíjalap többségi tulajdonában álló Budapest Airportot. Nincs türelme kivárni a koncesszióból még hátralévő 55 évet, inkább ajánlatot tesz a reptér-üzemeltető megvásárlására. A jelenlegi tulajdonos, az AviAlliance profi reptérkezelő, ami nem mondható el a magyar kormányról, de bármelyik általa gründolt társaságról sem. Kell mellé valaki, aki majd viszi a boltot és osztozik a remélt busás hasznon. Mert a „nemzeti” tábla kiakasztásán túl a pénz a másik motiváló tényező, ami miatt a kormány mindent megmozgat. Csábítóan hat, hogy a Covid időszakán kívül 30 milliárd forintos nyereséget volt képes elérni a reptér-üzemeltető. A többségi tulajdon birtokában számos NER-cég betelepíthető lenne Ferihegyre és részesedhetne a jóból. Ez még akkor is megéri a kormánynak, ha 49 százalék erejéig osztozni kell a hasznon egy szakmai befektetővel. A fő külügyér utazásai során már biztosan letárgyalta, hogy melyik kínai, netán katari légikikötő-üzemeltetővel kötnék össze sorsukat, de hallani török szálról is. Alomnak szép, amit a kormány elképzelt, ám a másfél ezer milliárd forintos vételár forrását egyelőre homály fedi. Mint ahogyan az elvárt fejlesztésekét is. Úgy tűnik, ez egyelőre csak a hiány növelésével, azaz további eladósodással teremthető elő, és ahogyan a kormány egyéb megalomán terveit, majd ezt is az adófizetők - és még az unokáik is - fizetik JEGYZET Törő András eq,AKi PÁPAI GÁBOR RAJZA PETŐFI SÁNDOR NEMVÁLTÓ MŰTÉT UTÁN RÓNAY TAMÁS 2023. szeptember 13., szerda I 9 Az Egyesült Államok és az Európai Unió is elítélte a látszatvoksolás megtartását. Magyar illetékest azonban ezúttal sem fedezhettünk fel a nyilvánvaló jogtiprás ellen tiltakozók között. Látszatvoks hogy miért is nem akar Ukrajna Oroszország része lenni, ezt sok egyéb ok mellett a hétvégén, az oroszok által megszállt területeken tartott választás is magyarázza. Ugyan Vlagyimir Putyin pártja, az Egységes Oroszország még nem jutott észak-koreai magaslatokba, hiszen a voksoknak „csak” mintegy hetven százalékát szerezte meg, de közelítenek a phenjani viszonyok. A választáson ukrán közlések szerint részben olyanok indultak, akiknek semmi közük a politikához, érdemük csupán annyi, hogy mindent megtesznek, amit orosz elöljáróik mondanak nekik. A részvételre erőszakkal kényszerítették a megszállt területeken élőket. Vlagyimir Putyin tehát le sem tagadhatná KGB-s múltját és azt, hogy Sztálin nyomdokaiba lépne. Moszkva azt igyekezett demonstrálni, mennyire ura a helyzetnek. Azt akarta üzenni a hazai közvéleménynek és a világnak, hogy lám, már annyira rózsás lett a helyzet Luhanszkban, Donyeckben, Herszonban és Zaporizzsjában, azokon a területeken, amelyek előzőleg még Ukrajnához tartoztak, hogy már voksolást is lehet rendezni. Ez persze már ott megbukik, hogy az annektált területeken hadiállapot van érvényben. Putyin még májusban írt alá egy törvényt, amely választások megtartását teszi lehetővé azokon a területeken is, ahol statáriumot rendeltek el. Korábban az orosz törvények tiltották a választási kampányokat és a népszavazásokat ilyen körülmények között. Igaz, a választás szó is erőteljes túlzás, hiszen csak azok a pártok indulhattak, amelyek az orosz állami dumában is képviseltetik magukat. Hab a tortán, hogy a helyi választási bizottság nem is tette közzé az indulójelöltek nevét, ahogy fogalmaztak, biztonsági okokból. Példátlan módon tehát az úgynevezett választók azt sem tudták, kire szavaznak. A színházi előadással a Kreml ismételten megalázta azokat az ukránokat, akik az oroszok által annektált területeken rekedtek. Az Egyesült Államok és az Európai Unió is elítélte a látszatvoksolás megtartását. Magyar illetékest azonban ezúttal sem fedezhettünk fel a nyilvánvaló jogtiprás ellen tiltakozók között. Aranykor a mélyben ORWELL VILÁG s zeptember közepe volt már, de a rendkívüli helyzet miatt nem kezdődött meg a tanítás. Három francia iskolásfiú a határban háborúsdit játszott, azt, hogy megfutamítják a németeket, megvédik a falut. Felnőtt ellenállásba alig ütközött a Wehrmacht offenzívája 1940 derekán, Hitler az Eiffel-toronynál ünnepelte a Blitzkrieg sikerét. A dél-franciaországi Montignac kollaboráns Vichy-rezsim uralma a alá került, a nácik rövid pórázán. A fiúk közül Jacques Marsai helybeli volt, Georges Agniel és Simon Coéngas a vakációra jött Párizsból, de menekültként vidéken ragadt a megszállás miatt. Felbukkant negyedik társuk, Marcel Ravidat autószerelő-tanonc. Jobb ötlete volt a katonásdinál. Kutyája rókát kotort az erdőben, lyukba esett, alig bírta kihúzni. Petróleumlámpát és kötelet hozott, megnézni az üreget. A kisebbek vele tartottak. Me-Nemcsak kiválóan rajzolt, festéket is készített hozzá, méghozzá olyat, hogy kitart 17 ezer éve. net közben Jacques elmesélte a városiaknak a legendát, hogy egy régi földesúr titkos alagutat ásott a kastélyából, ott rejtette el kincseit. Egy kidőlt fa tövében volt a nyílás. Kiszélesítették, leereszkedtek. Szűk járatokban araszoltak a föld alatt. Egyikük megcsúszott, nagyot esett. Féltek, nem fognak visszatalálni. Mégis felülkerekedett bennük a kalandvágy, tovább botorkáltak. Az ott egy tehén? - kérdezte hirtelen valamelyikük. Lámpájuk gyér fényében pillantották meg az első állatot a falon. Majd sorra a többit. Lovat, bölényt, rénszarvast, orrszarvút, medvét, kőszáli kecskét, őstulkot, vadászjelenetet, sőt egy madárfejű embert is. Döbbenten bámulták felfedezésüket. Bár hallgatást fogadtak, hamarosan a titokzatos barlangról beszélt a fél falu. Szóltak hát a tanítónak. A tanító hitetlenkedett, de leküldte volt diákját, aki jól rajzolt. A skiccek láttán elképedt, és tüstént ment maga is. Tényleg kincsre bukkantak a srácok, csakhogy másfajtára: rendkívüli őskőkorszaki festményekre, „az őstörténet Sixtus-kápolnájára”. Odasietett Henri Breuil (1877-1961) archeológus, a téma nemzetközi szaktekintélye. A fővárosból menekülő tudós abbé könnyezve köszönte meg a gondviselésnek, hogy megérhette ezt a pillanatot. Lascaux lélegzetelállító tanúság az ősközösség emberéről. Nemcsak kiválóan rajzolt, festéket is készített hozzá, méghozzá olyat, hogy kitart 17 ezer éve. Vadász, halász, gyűjtögető volt, egyben művész és tudós, méltó a Homo sapiens névre. Majd csak ezután jött a neolitikus forradalom, „az emberi faj történetének legsúlyosabb hibája” (Jared Diamond evolúcióbiológus). Azzal kezdődött minden, amit történelemnek szokás nevezni: magántulajdon és osztálytársadalom, éhínség és járvány, állam és háború. 1940 őszén az aggastyán Pétain diktatúrája megkezdte a deportálásokat, Hitler gyújtóbombái záporoztak Angliára, Mussolini lerohanta Görögországot és Egyiptomot, Sztálin bekebelezte a balti államokat, Horthy Magyarországa pedig formálisan is a nácik csatlósa lett. Annak a réges-régi, letűnt aranykornak csak a föld mélyén maradt nyoma, paleolitikumi barlangokban. Picasso Altamirában, az ottani rajzok láttán ki is mondta: azóta minden hanyatlás. BÁRTFAI GERGELY