Népszava, 2023. október (150. évfolyam, 230-254. szám)

2023-10-18 / 244. szám

KULTÚRA Hajdú Szabolcs filmje versenyez Beválasztották Hajdú Szabolcs új filmjét az A kategóriás Black Nights Nemzetközi Filmfesz­tiválra, amelyet novemberben rendeznek Tal­­linnban. A Kálmán-nap az Ernelláék Farka­­séknál-lal kezdődő trilógia második darabja A világpremier november 10-én lesz, és ta­vasszal kerül a hazai mozikba. NÉPSZAVA Richard Bona November 6. és 9. között rende­zik a Jazzfest Bu­dapestet, olyan legendákkal, mint Richard Bona (képünkön), Patricia Barber vagy Steve Gadd. NÉPSZAVA Elkelt Paál László műve Paál László Naplemente című festmé­nye 80 millió forintért, Moholy-Nagy László - a nemzetközi aukciók sztárjá­nak számító - Kompozíció három kör­rel című alkotása pedig 22 millió forin­tért talált új tulajdonosra a Virág Judit Galéria árverésén. NÉPSZAVA Petőfi-album rólunk, tőlünk, nekünk KÖZÖSSÉG Petőfi utcák népe címmel készít fotóalbumot a Picto­rial Collective közösségi finanszí­rozásban, a költő születésének 200. évfordulójára időzítve. „A születé­se óta eltelt két évszázadban divat volt azon töprengeni, mit gondolna ma Petőfi Sándor. Mi inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy ha most indulna vándorútjára, vajon mit látna, hogyan élnek ma a magya­rok?” - írják. A fotóscsapat kilenc tagja - Bácsi Róbert László, Bődey János, Hirling Bálint, Mohai Ba­lázs, a tavaly elhunyt Móricz-Sab­­ján Simon, Pályi Zsófia, Stiller Ákos, Urbán Ádám és Végh László - a Petőfi utcák 266 ezer lakóját fényképezte az elmúlt másfél év­ben. A dokumentarista fotósok ké­pei különleges, szubjektív látleletet adnak a mai magyar társadalomról, olykor görbe tükröt tartva az utcák népének. A Virágvölgyi István által szer­kesztett és a Capa Központban, szintén az ő kurátori közreműkö­désével korábban megrendezett, azonos című tárlat anyagán alapu­ló könyv „az eddig látottakon túl további fényképeket s olyan exklu­zív tartalmakat, interjúkat és tör­téneteket fog tartalmazni, amelyek A dokumentarista fotósok képei különleges, szubjektív látleletet adnak a mai ma­gyar társadalomról, olykor görbe tükröt tartva az utcák népének­ bemutatására a kiállítótérben nem volt lehetőség. A kampány idősza­ka alatt pedig újabb terepmunkák, fotózások valósulnak majd meg, gazdagítva az eddigi képanyagot” olvasható a kollektíva ajánlásában. Három és fél millió forintot sze­rettek volna összegyűjteni, de a kampány olyannyira sikeres, hogy öt nappal a vége előtt már több mint négymilliónál tartanak. A 250 oldalas, limitált példányszámban megjelenő képzőművészeti album­hoz előrendeléssel/előfizetéssel juthat hozzá, aki a brancsközösség weboldalán jelentkezik. ígéretük szerint az ezer példány után nem készül utánnyomás, ezzel kiemelve a gyűjtői értéket. NÉPSZAVA 30 Vajon mit látna Petőfi, hogyan élnek ma a magyarok? zO2 ü<z [UNK]< o2öo NÉPSZAVA I IQ 2023. október 18., szerda I IO , mint Karikó • • __ / KÖNYV Sok mindent meg lehet tanulni az Áttörések című kötetből, de azt biztosan nem, hogy miként legyünk Nobel-díjasok. HARGITAI MIKLÓS Híres emberek életrajzainak egy bi­zonyos kritikus tömegét elolvasva rájövünk, hogy mindig ugyanazok­ra a kérdésekre keressük a választ azon túl persze, hogy érdekes-e az adott biográfia kinek érdemes elolvasnia, s mit lehet tanulni belő­le. Karikó Katalin most megjelent életrajza vitán felül érdekes: akkor is az lenne, ha nem most kapott vol­na Nobel-díjat, az tulajdonképpen csak egy szerencsés véletlen (a ma­gyar kiadása is: amikor az időzítés­ről döntöttek, aligha lehetett több egy nagyon távoli és valószínűtlen lehetőségnél az elismerés). Most viszont, hogy így alakult, a magyar szempontból örvendetes fejlemény rögtön rá is vetül a fenti alapkér­désekre adandó válaszra. Mert sok mindent meg lehet tanulni az Át­törések című könyvből, de azt biz­tosan nem, hogy miként legyünk Nobel-díjasok. Ez a kötet nem tipikus sikertör­ténet - sőt. Ott van a végén a siker, de valahogy úgy, mint Jack Lon­don szintén önéletrajzi ihletésű re­gényében, a Martin Edenben: na­gyon sok kudarcon át vezet az út hozzá, és tulajdonképpen már ké­sőn jön, ahhoz legalábbis, hogy az életet magát megváltoztathassa. Karikó Katalin 1955-ben szüle­tett, 1973-ban vették fel a Sze­gedi Tudományegyetem­re, ahol 1978-ban végzett, a Covid pedig 2020-ban rob­bant be­­ a két utóbbi idő­pont között, vagyis 42 éven át (!) félreértett, mellőzött, sokszor el­bocsátott, bogaras­nak gondolt kutató volt. Sokkal inkább ez jellemző rá, mint a siker. A sze­rencséje és a mi­énk is persze, hogy az mRNS vírusok elleni felhasznál­hatósága volt a bogara - tulajdonképpen már a pá­lyája kezdetétől -, és hogy minden mellőzöttség, lekezelés, elutasítás ellenére végig neki volt igaza. És hogy megvolt benne az a tulajdon­ság (nevezhetjük kitartásnak, ma­kacsságnak vagy akár önfejűségnek is), hogy a kudarcsorozat ellené­re is végigcsinálta, és hogy amikor jött a világjárvány, s a kínaiak köz­zétették a vírus örökítőanyagának a leírását, „pillanatok alatt”, azaz nagyjából fél év múlva készen volt az mRNS-technológiára épülő ol­tóanyag, miközben a világtörténe­lem addigi leggyorsabban előállított vakcinája is négy éven át készült. Karikó Katalin addigra már sze­rencsére a BioNTechnél dolgozott, annál a német - kis túlzással - ga­rázscégnél, amely az amerikai hát­terű Modernával versengve fejlesz­tette az mRNS-módszert. (Valahol ez is jellemző amúgy: úgy került a BioNTechhez, hogy a saját ameri­kai egyeteme, ahol előtte több mint egy évtizeden át csiszolgatta az el­járást, semmilyen fantáziát nem látott a dologban, és egyszerűen leépítette őt, az „egy nettó négyzet­­méterre jutó dollárok” túlságosan alacsony volta miatt. Karikó ugyan­is, akiért most egyetemek és akadé­miák versengenek, hogy díszdok­torrá fogadhassák, soha nem nyert kutatási pályázatot egy alapvetően a megszerzett kutatásfinanszírozá­sok összegén mért sikerességű ága­zatban.) Röviden azért a konzekvenciá­kat is érdemes összefoglalni. A neve mellett az­­ - idehaza, az elő­ző rendszerben - azt jelentette, hogy fizikai dolgozók a szülei, és ez adott neki némi előnyt, vagy inkább kompenzálta a hátrányai egy részét. Mindenesetre abban a rendszerben volt egy mechanizmus, amely gon­doskodott róla, hogy ha valaki ki­emelkedően tehetséges (ő például a harmadik lett az országos biológia­versenyen), akkor kapjon egy esélyt kellő anyagiak és értelmiségi csalá­di környezet nélkül is. Ő pedig élt a lehetőséggel, és elment egészen addig, amíg abban a szisztémában elmehetett: a külföldi pénzből lé­tesült, világszínvonalú Szegedi Bio­lógiai Központig, a nemzetközi tudományos pályán szinte elkerül­hetetlen kényszerbeszervezésig és a nem jelentés miatti, szintén tör­vényszerűnek tekinthető kirúgá­sig. Amivel Magyarország, mint ma már tudjuk, elveszített egy poten­ciális Nobel-díjast, az USA pedig megnyert egyet, anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik ország bármit is érzékelt volna ebből. Van néhány tételmondat a könyvben, amely időrendben egy­más mellé másolva többet mond bármiféle utólagos okoskodás­nál. „A tudomány története tele van olyan esetekkel, ahol nagyon okos emberek kinevetik a jó ötle­teket.” „Ha van szuperképességem, az mindig is ez volt: az akarat, az igyekezet és a kitartás: keményen és módszeresen dolgoztam, és nem hagytam abba.” „Én csak azt lát­tam, hogy mennyi mindent kelle­ne még tudnom. És ha volt még mit megtanulni, azonnal hozzá is fog­tam. Nem tudtam nem megpróbál­ni.” „Ma néha megkérdezik tőlem, mi kell ahhoz, hogy egy anya sike­res kutató lehessen. A válasz egy­szerű és egyértelmű: jó minőségű és megfizethető bölcsődei és óvodai ellátásra van szükség, olyanra, ami­lyen számunkra elérhető volt Ma­gyarországon.” „Néha még a tudo­mány fejlődése is - annak minden módszerével és fegyelmezettségé­vel együtt - a jó öreg szerencsén múlik.” Hát, valahogy így. Karikó Kata­lin csak az akkori Magyarországon fejlődhetett azzá a fiatal kutatóvá, aki ezt az életpályát végig tudta csi­nálni, de Nyugatra kellett mennie azért, hogy be is futhassa azt a pá­lyát, amire az itthon szerzett tudása és a képességei alkalmassá tették. Kellett hozzá az a magyarországi szocialisztikus szisztéma, és kellett hozzá a könyörtelennek mondott kapitalizmus is. Hogy van-e ebben bármi tanulság, azt döntse el a ked­ves olvasó, leginkább az unortodox karriersztoriként és tudománytör­téneti alapműként is értelmezhe­tő, kifejezetten szerény és élvez­hető stílusú könyv elolvasása után. (Szerintünk van­ például az, hogy az előző 100 évben többnyire a lehet­séges Nobel-díjasainkat veszítettük el sorra, most viszont megint afelé tartunk, hogy már azok se tanulhas­sanak jó iskolákban jó tanároktól, akiket aztán később elveszíthet­nénk, pont mint Klebelsberg köz­oktatási reformja előtt.) Hogy kinek érdemes végigolvasni? Szülőknek, pedagógusoknak, miniszterelnö­köknek, a tudománypolitika irányí­tóinak mindenképpen. Az oltás- és tudományszkeptikusoknak még in­kább. Talán leendő tudósoknak is. S hogy mit tanulhatunk belőle? Ez ta­lán a legnehezebb kérdés az összes közül. Karikó Katalin nem Magyar­­ország, és nem is az USA miatt lett Nobel-díjas, hiszen egyik ország tu­dományos rendszere sem fogadta el igazán. Nem a zsenialitása, s nem is a körülmények együttállása nyo­mán (az mRNS-technológiát nem a Covid tette naggyá, csak rámutatott a létezésére és a hatékonyságára, de ha nincs ez a világjárvány, akkor jött volna egy másik, vagy a rák, vagy bármi, de ez az innováció egyszer biztosan befutott volna). Hanem leginkább a mindent lebíró szorgal­mának meg az elkötelezett és alá­zatos tudni akarásának köszönhe­tően. Idehaza most ugyan éppen egyiknek sincs szezonja, de hátha egyszer majd lesz - addig meg csak őrizzük magunkban a gondolatot. Magyaror­szág, mint ma már tudjuk, elveszített egy potenciális Nobel-díjast, az USA pedig megnyert egyet, anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik ország bármit is érzékelt volna ebből A mindent lebíró szor­galomnak meg az elkö­telezett és alázatos tud­ni akarásnak idehaza most ugyan éppen nincs szezonja, de hátha egy­szer majd lesz. z INFO KARIKÓ KATALIN ÁTTÖRÉSEK ÉLES Karikó Katalin: Áttörések Helikon Kiadó, 2023 z< 7D oo e)< Öa; O

Next