Népszava, 2023. október (150. évfolyam, 230-254. szám)

2023-10-16 / 242. szám

KULTÚRA t népszava I I: 2023. október 16., hétfő I IO Vásáry Tamás köszöntése Vásáry Tamás 90. születésnapja alkalmá­ból október 18-án a Zeneakadémián ele­venítik fel „A Zongorán túl" hangverseny­­sorozat legszebb pillanatait. A koncerten Balázs János és Farkas Gábor is közremű­ködik, akik sok szállal kötődnek a zongo­raművész-karmesterhez. NÉPSZAVA Újabb irodalmi siker Krasznahorkai László regénye is felkerült egy amerikai irodalmi díj rövidlistájá­ra. A magyar szerző Aprómunka egy palotáért című regényének angol ki­adását is jelölték a National Trans­lation Awardra. A győztes nevét no­vemberben jelentik be. FIDELIO.HU HOMPOLA KRISZTINA Csák János miniszter úgy nyilatko­zott, hogy Keller Andrásén kívül a többi rektori pályázat nem felelt meg a kiírásnak. Kapott bármilyen - példá­ul hiánypótlásra vonatkozó - kérést a minisztériumtól? Azonnali hatállyal kaptam hi­ánypótlásra kérő megkeresést. Az abban felvetett kérdésekre­­ a meg­adott határidőn belül természete­sen kellő alapossággal válaszoltam, és azt elektronikus, illetve postai úton is visszaküldtem. Éppen a hi­ánypótlás beküldési határidejének napján habilitáltam a Pécsi Egyete­men, így a doktorátusom és docensi kinevezésem után immár a habilitá­­lásom is megtörtént, vagyis semmi­lyen akadály nem áll az előtt, hogy megkapjam az egyetemi tanári ki­nevezést! A habilitációm megtör­téntének tényét is megírtam a hi­ánypótlásban. Úgy vélem ez volt az a pont, amely miatt Csák János mi­niszter úr és az általa vezetett Kul­turális és Innovációs Minisztéri­um úgy döntött, hogy a pályázatom nem felelt meg a kiírásnak és bár én írtam a pályázatomban, hogy a ha­­bilitáció dátuma már kitűzött stá­tuszban van, de valójában a beadás pillanatában az még nem volt meg. Emiatt a miniszter úr döntése, szá­momra elfogadható és indokolt. A pályázati feltételek között szerepelt az állami kitüntetés megléte. Az ön aspirációjának sikerét ennek hiánya akadályozta? Nem hiszem, hogy ez volt az ok, inkább a fent említett kitétel, mert az valóban előírás. A kiírás nem volt teljesen egyértelmű, hiszen a meg­fogalmazásban a kötelező előírások és az előnyök egy pontban szere­peltek. Az állami kitüntetés birtok­lása szerepelt, de én azt az előnyök kategóriában értelmeztem. Pon­tosan tudjuk, hogy vannak kiváló, nemzetközi zeneművészek, akik­nek semmilyen állami kitüntetésük nincs, vagy nem volt, de ettől még a világ legnagyobb zenekarai, szín­házai élén állnak, akkor egy ilyen emblematikus figurája a zenei élet­nek nem lehet rektora a Zeneaka­démiának? Erre példa egykori mes­terem Leonard Bernstein, aki úgy vélem, kiváló tanár és művészegyé­niség volt, és élete végéig semmi­lyen amerikai állami díjat nem ka­pott, csakis szakmai elismerést. Egy évvel halála előtt, 71 éves korában, 1989-ben ítélték oda neki az állami díjat (National Medal of Arts), de ő azt akkor nem vette át, visszauta­sította. Ha pályázott volna, akkor nem felelt volna meg, mert nincs ál­lami kitüntetése? Nem hiszem, de az, hogy az elbírálás során a díj léte előnyt jelent, azt teljesen rendjén valónak tartom. Több nemzetközi karmesterversenyen nyertem ki­váló helyezést, például első díjat a Nemzetközi Arturo Toscanini Kar­mesterversenyen Pármában, amely a legnagyobb presztízsű szakmai verseny, vagy az V. Magyar Rádió és Paál István emlékezete Nánay István Nyitott színház Paulisti és a Szegedi Egyetemi Színpad című kötetét október 21-én dél­után háromkor mutatják be a szegedi JATE­ Klubban. A szerzővel Kiss Gabriella színháztörténész beszél­get. Majd a Szegedi Egyetemi Színpad egykori tag­jaival Sándor L. István eleveníti fel a Színpad legen­dás előadásait és Paál István alakját. NÉPSZAVA Bernstein sem felelt volna meg" ZENEAKADÉMIA Győriványi Ráth György karmester egyike a miniszter szerint érvénytelen pályázatot beadó rektorjelölteknek. Úgy véli, akár szerencsét is hozhat neki a (nem)döntés. Televízió Karmesterversenyén har­madik és közönségdíjat, amely egy csapásra meghozta számomra a ha­zai sikert, és felkérések sorát, de ál­lami díjam sajnos még nincs. Igaz az az információnk, hogy idő­közben Szinetár Miklós felterjesztet­te önt Kossuth-díjra? Változtat ez a helyzeten? Igen, valóban az a megtisztel­tetés ért, hogy Szinetár Miklós úr - élve a törvényi előírás adta jogá­val -, felterjesztett Kossuth-díj­ra. Ez különösen sokat jelent szá­momra, hiszen Szinetár Miklós a hazai színházi, operai, zenei élet, továbbá a színházművészképzés­nek olyan emblematikus alakja, aki 70 éves szakmai tevékenységé­vel megkérdőjelezhetetlen szemé­lyisége a kulturális életünknek és örökségünknek. Pályázik újra? Úgy gondolom, hogy igen. Ha­tározott elképzelésem van a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem működésével és annak jövőjével kapcsolatban, és hiszem, hogy azo­kat a célokat és elvárásokat, ame­lyekről Csák János miniszter úr beszél, teljesíteni kell, és azokat én képes vagyok elősegíteni. Befolyásolja, megnehezíti a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Egyetem helyze­tét, működését, hogy érvénytelen lett a rektori pályázat? Nem hiszem. A jelenlegi rek­torhelyettes irányításával az ed­digi munka zavartalanul folyhat tovább. Ha személyes megjegy­zést tehetek, számomra a most ki­alakult helyzet pont az időközben bekövetkezett habilitációm miatt akár szerencsés is lehet. A nemrég önnel készült interjúnkban említette, hogy a Győri Egyetemen szeretnék elindítani a karmesterkép­zést. Történt előrelépés az ügyben? Igen. Örömmel adom hírül, hogy a Győri Egyetemen akkreditálták a karmester szakot, amely így az irá­nyításommal elindul. Elképzelhetőnek tartja, hogy a vidéki zeneművészeti egyetemi képzések idővel hasonló szintűekké váljanak, esetleg meghaladják a Zeneakadémi­ai oktatás színvonalát? Elképzelhetőnek tartom termé­szetesen, de ez a megközelítés nem szerencsés. Egy zeneművészeti egyetem igen sokrétű oktatói mun­kát végez. Nagyon sok szak kap he­lyet egy ilyen intézményben és nem csupán a klasszikus zenei képzés­ben, de a jazz, vagy éppen a népze­nei irányokban is. Vidéken is van­nak ilyen intézmények, de akadnak zenei műhelyek is. Hogy egy pél­dát említsek. A Nyíregyházi Cante­­mus Kórus Szabó Dénes vezetésé­vel igen kiváló kórusiskola és nem része a zeneakadémiai képzésnek. Magam is úgy vélem, hogy hazánk zeneművészeti csúcsintézményé­nek eredményei és színvonala bizo­nyos szakokon elmarad Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Hubay Jenő, vagy éppen a névadó Liszt Ferenc örökségétől, de általá­nosítani nem szabad. A Zeneakadé­mia irányának és útjának meghatá­rozása igen komoly és körültekintő munkát igényel. Konzultációt kell tartani a fenntartó és az intézmény­ben oktató tanárok között. A rektor­nak a feladata igen sokrétű, egyrészt meg kell határozni a megkérdője­lezhetetlen szakmai irányt, inspi­rálnia kell a Zeneakadémián oktató tanárokat egy olyan általános világ­­gazdasági helyzetben, amelyben a források nem állnak rendelkezésre számolatlanul és nem utolsósorban a fenntartó elvárásainak meg kell felelni úgy, hogy a fenntartói igényt felkészült és jogos érvekkel esetle­gesen befolyásolni tudja. Ezek ko­moly szakmai kérdések és egyetlen fenntartótól sem elvárható, hogy egy szigorúan szakmai zenei kérdés­ben pontos válasszal rendelkezzen. „A kiírás nem volt teljesen egyértelmű, hiszen a megfogal­mazásban a kötelező előírások és az előnyök egy pontban szerepeltek.”­ ­ Személyes karrierjének folytatását az Operaház, illetve a Zeneakadémia vezetésére való sikertelen aspiráció­ja után Magyarországon vagy inkább külföldön képzeli el? Sikertelen aspirációnak egyik pályázatot sem nevezném. Az operaházi pályázat során a minisz­tériumi jegyzőkönyvben az szerepelt, hogy komoly nemzetközi karrierrel rendelkező kiváló művész, ez a mosta­ni pályázat pedig jelenleg érvénytelen lett. Egész szakmai pályafutásom in­kább külföldhöz kapcsolódik. Több mint három évtizeden át vezényel­tem a legnagyobb koncerttermek pódiumán, álltam jelentős zeneka­rok élén, vezényeltem csodálatos operaházak előadásait, ezek so­rán találkoztam kiváló zeneművé­szekkel, felvételeket készítettem. Elmúltam 62 éves, és úgy vélem, hogy már nem igazán szeretnék külföldön élni. Jól érzem magam Magyarországon. Szakmai tevé­kenységem során nagyon sokat ta­nultam és tanulok ma is, tapasz­taltam és láttam, az hogy mindezt a tudást és tapasztalatot át kívá­nom adni a jövő generációjának, ez nem egy olcsó és népszerű frázis a számomra. Lehet, hogy szerényte­lenül hangzik, de hiszem, hogy az irányításommal a Zeneakadémia újra a vezető zenei oktatási intéz­mények élvonalába emelkedhet és ez a fajta munka inspirálóan hatna a vidéki képzésre is, de természe­tesen nem gondolom, hogy a „böl­csek köve” csupán az én kezemben lenne. Ön szerint az elmúlt hónapok kultúr­politikai csatározásai mennyire befo­lyásolják a művészi munkát és a mű­vészeti felsőoktatást? A művészi munka és annak meg­születése egy igen érdekes dolog, hiszen egy válság vagy éppen a for­rások és támogatások hiánya ké­pes olyan kimagasló eredményeket produkálni, amelyek meghatározó és örök érvényűek lesznek. A má­sodik világháború után a zenemű­vészet virágkorát érte, hiszen az emberek vágytak a harmóniára, a lelket nemesítő élményekre. A ro­mokat takarították, de közben el­indultak az előadások, pedig pénz nem állt rendelkezésre. Természetesen értem a kérdé­sét, de ahogy már a korábbi ripor­tomban is mondtam, nincs jobb­vagy baloldali hangnem, csupán művészet van, és annak elbírálá­sa nem ezen az alapon történik. A művészet nem napi politikai kér­dés, és nagyon nagy baj, ha a poli­tika kisajátítja azt. Nem hiszem, hogy egy művészeti intézményben felmerülhet olyan kérdés, hogy ki milyen pártpreferenciával rendel­kezik. Egyvalami fontos, a tehetség, és pontosan ez az, ami nem komp­romisszum kérdése. Ha művészeti intézményt irányít az ember, akkor egy fontos érzés mindig a szívében kell hogy legyen, és ez az alázat. „A művészet nem napi poli­tikai kérdés és nagyon nagy baj, ha a poli­tika kisajátítja azt,r w­m a IW J jl Q<Z'<LTl5 Öo

Next