Népszava, 2023. november (150. évfolyam, 255-279. szám)
2023-11-14 / 265. szám
101 2023. november 14., kedd __________________________________________________________________________________________VÉLEMÉNY Egy illúzió vége? Aggódva figyeljük napról napra a Közel-Keletről érkező híreket. A harcoknak egyre több az áldozata, növekszik az eltűntek és a sebesültek száma is. Illúzió lenne a béke ebben a térségben? Érdemes tudni, hogyan gondolkodtak erről száz évvel ezelőtt Felix Saltent az egész világ a Bambi-könyvek írójaként tartja számon. Pedig sokoldalú szerző volt, írt újságcikkeket, kritikákat, novellákat, alapított egy rövid életű irodalmi kabarét is. Jó tollú író volt, Thomas Mann is dicsérte kiváló stílusát. Írótársai kedvelték, így lehetett 1925 és 1934 között ő az osztrák PEN Klub elnöke. Az író Salzmann Zsigmondként született 1869. szeptember 6-án Pest-Budán. Háromhetes volt, mikor szülei kivándoroltak Ausztriába. Ekkoriban több zsidó család költözött át Bécsbe, mivel a kiegyezés lehetővé tette számukra, hogy teljes jogú oszt-Salten már ötven fölött volt, mikor megírta első Bambi-könyvét. Ezután hosszú utazást tett Palesztinában, ezt megörökítő könyve 1925 ben látott napvilágot * Új emberek az ősi földön címmel. rák állampolgárok legyenek. Salten már ötven fölött volt, mikor megírta első Bambi-könyvét. Ezután hosszú utazást tett Palesztinában, ezt megörökítő könyve 1925-ben látott napvilágot Új emberek az ősi földön címmel. Mózes útján, Egyiptomon, a sivatagon keresztül közelítette meg Palesztinát. „Itt fekszik a föld kiterítve, maga a föld. Mezítelen teste, melyet emberkéz munkája nem képes megváltoztatni, a selymesen finom homok, mely minden árnyalatban csillog a sárgától az okkeren keresztül a rézvörösig.” Innen jutott be a hegyek világába: „Magasak Júdea hegyei, ezerméteresek és még annál is magasabbak. Hatalmasan fekszenek itt, egymásba gyűrődve, mélyen fekvő völgyek és zöldellő rétek a magaslatok között, melyek büszkén emelik fejüket a kék ég felé, kopasz kőfejek ezek vagy magas fennsíkok meredek lejtőkkel.” Látogatást tett a Holt-tenger partjára. „A hely szomorú, mintha el lenne átkozva. Egy talapzaton álló, nyomorúságos deszkákból összeszegezett kunyhó áll itt, fekete papírtetővel borítva. Körülötte szerteszét rozsdás konzervdobozok. Szállításra összekészített ládák. Egy gőzhajó indul innen a Holt-tenger déli végéhez. Az emberek, akik a kunyhóban laknak, mintha száműzöttek lennének. Szomorúak és emberkerülőek. A hajó pedig mint a túlvilágra induló Charon ladikja.” Városok is álltak itt, az ősi Jeruzsálem „áttekinthetően és önmagába zárva, mint egy szentségtartó vagy egy szarkofág. Ebben a régi Jeruzsálemben eltemetve, betemetve, elrejtve alszik Dávid és Salamon királyi Jeruzsálemé, Júda Makkabi, Heródes és Pilátus Jeruzsálemé. Elpusztítva és elsüllyesztve - de még mindig élve.” Tel-Aviv viszont a jelen városa volt: „Széles, nyílegyenes utcáin a ma élete zajlik. Nem kelnek fel a múlt árnyai, csak a jelen élő pulzusa dobog. Ha bekanyarodunk a strandra vezető nagy sugárútról a mellékutcák egyikébe, dűnéken álló házak integetnek felénk. Se járda, se rendes út, így állnak csak ezek a házak.” Meglátogatta Jaffát is, amely olyannak tűnt számára, mint egy tengerpart melletti homokdombon nyüzsgő hangyaboly. A százéves útikönyvből kiderül, hogy Saltent leginkább Herzl Tivadar álmának megvalósulása érdekelte az ősi haza újraélesztéséről. Nem volt könnyű megművelni az itteni földet, a szél lehordta a sziklákról a termőtalajt. Ezt kellett pótolni, az új telepesek vesszőkosarakban vitték a földet a köves talajra. De az új lakosok keményen dolgoztak, és bíztak a jövőben. Salten beszélgetett európai városokból Palesztinába költözött zsidókkal, meglátogatta az oroszországi pogromok elől ide menekített árvákat. Figyelte a vidéken létrejövő telepeket, csodálta a dúsan termő szőlőtőkéket és narancsfákat. Ezeken az ültetvényeken zsidók és arabok békésen éltek és dolgoztak egymás mellett. De az örök béke mégsem vert itt tanyát. Egy vidám tel-avivi purimi sokadalomban lövés dörrent, egy fiatal férfi véresen zuhant a földre. „Arabok!” - súgtak össze az emberek. „Az együttélés kezdetének tragédiája” - jegyezte meg az író. Napjainkban a terrorista bűncselekményekről olvasva úgy tűnhet, az egy országban békésen egymás mellett élő és dolgozó két nép víziója illúzió volt. Bár megvalósult Herzl nagy terve, az izraeli állam, de a béke nem köszöntött be. Túlságosan optimisták lettek volna az ideköltöző zsidók és maga Salton is? Csakugyan illúzió lenne a palesztinok és az izraeliek békés egymás mellett élése? Őszintén remélem, hogy nem. Azt várom, sok millió más emberrel együtt, hogy végre újra béke költözzön az Olajfák hegyére és ennek a csodálatos országnak minden vidékére. Salten még húsz évet élt Palesztinai útja után. Műveit Németországban betiltotta a hitleri rezsim, Bambi megálmodója az „elfajzott művészet” kategóriájába került. A kis őzről és barátairól szóló műveinek jogát ezer dollárért vette meg a Disney cég, amely sok-sok milliót keresett rajtuk. A szerző publikációs lehetőségektől megfosztva, elszegényedve élt 1938-tól kezdve Zürichben, ott is halt meg 1945-ben. A zsidó állam megszületését már nem érhette meg. HUSZÁR ÁGNES nyelvész < Találkozás Költő elvtárssal mikor először olvastam arról, hogy az ultrajobboldali képviselőnő követelésére a miniszter villámgyorsan intézkedve eltiltotta a 18 évnél fiatalabbakat egy világhírű, remek fotókiállítás látogatásától, megdöbbentem, de hiszen jószerével ugyanígy jártak el a hírhedt Rákosi-rendszer csúcsán, közel hetven évvel ezelőtt velem is. Harmadik gimnazista voltam, amikor hívatott iskolánk komor igazgatónője. „Ülj le, Szentgyörgyi, volna egy megbízásom neked. A jövő héten ellátogat hozzánk egy nagy költő, és előadást tart nekünk. Azt gondoltam, te nagyon jó vagy magyarból, tehát felszólalhatnál az előadás után. Vállalod-e?” Hát persze, hogy vállaltam, nagy megtiszteltetés volt ez. A következő héten meg is jelent nálunk a Nagy Költő, szép volt őrnagyi egyenruhájában, bár kissé mélynövésű. Persze az egész iskola lelkesen várta a tornateremben. Előadása első részében egy Babits nevű költőt szidalmazott, sőt hosszasan gyalázta. Mi akkor nagyon fontos, hogy az ifjakhoz csak olyan művek jussanak el, amelyeket már előzetesen felkészült, tudós, értő emberek elbíráltak, nem tanultunk róla, kihagyták a tananyagból. Persze, hogy másnap rohantunk az antikváriumokba, hogy valamit vegyünk tőle. Izgalmasabb volt az előadás második része. Ebben a részben Homérosz kiváló fordítója és később a nagyszerű Bikasirató szerzője hosszan fejtegette, hogy nagy veszélyek fenyegetik az ifjúságot a káros irodalmi művek befolyása nyomán. Ezért nagyon fontos, hogy az újakhoz csak olyan művek jussanak el, amelyeket már előzetesen felkészült, tudós, értő emberek elbíráltak, és hozzájárultak az elolvasásukhoz. No, vége lett az előadásnak, és a szokásos „ki kér szót?” következett. Persze én rögtön jelentkeztem. Mondtam, Babitshoz nem tudok hozzászólni, nem tanultuk, de az előadás második része nagyon megfogott. Közben a költő odahajolt az igazgatónőnkhöz, nyilván kérdezte, ki lehet ez a bátor leányzó, és szépen bólogatott is. Én meg folytattam: nem tudok teljesen egyetérteni Költő elvtárssal az előre megszűrt olvasnivalók tekintetében. Ha egy kisgyerek csak megrágott, megdarált ételeket kap, nem nőnek egészséges fogai. Ezért igenis ránk kell bízni, okos, jó oktatás mellett, hogy mit választunk és mit kedvelünk. Nagy konsternációval fogadta a költő a buta kislány mondatait. Hosszan súgott is valamit az igazgatónőnknek, majd zárszavában hosszasan kioktatott, remélve, hogy felnőve érettebben, okosabban fogok gondolkodni. Aztán másnap ismét hívott Zsuzsa néni, de már nem kínált hellyel. „Szentgyörgyi, döbbent vagyok, hogy ilyen hülyeségeket mondtál, rossz fényt vetve az iskolánkra. A költő elvtárs meg is mondta nekem. Szívem szerint adnék neked egy igazgatói rovót, de most még eltekintek ettől.” Igen, Karinthy után szabadon, találkozás ez egy fiatal lánnyal. Akit persze ma is vállalok. Ám megrettent, hogy hetven év múltán, a szovjet stílusú pártrendszer csúfos eltűnése után, most lényegében ugyanezzel a felfogással, sőt intézkedéssel szembesültünk. Pártalelnök országgyűlési képviselővel, miniszterrel, de még költő múzeumigazgatóval és kirúgással is súlyosbítva. Babitsot ma már tanítják a gimnáziumokban. De e sötét múzeumi történet alapján joggal félhetünk, hogy jövőre akár már Ady juthat Babits akkori megítélésének sorsára a mostani tantervekben. villamosmérnök: SZENTGYÖRGYI ZSUZSA Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére. SZERINTEM Honderű Egy fecske nem csinál nyarat - illik ez a mondás a csok új szabályozására is. Először is: érződik az átalakításon a pénzszűke. Hiszen tudjuk, hogy erősen deficites a költségvetés. Csák miniszter bejelentésének inkább propagandajellege van, mintsem igazi ösztönző hatása lehetne. A gazdasági környezet sem kedvez: a magasra feltornázott lakásárak, a drágán kapható építőanyagok, valamint a lakossági megtakarítások csökkenése nyomán a nehezebben összejövő önrész, mindmind olyan tényező, ami nem növeli a potenciális csokosok számát. De vegyük a legderűlátóbb számot, a 20 ezer új hitelszerződést. Az ezek nyomán vállalt összes gyermek megszületése esetén 60 ezerrel leszünk többen. Ettől még az alacsony hazai születési arányszám trendje nem fog megváltozni! Ha majd egyszer utolérjük Ausztriát, akkor az egész családtámogatási rendszert újra kell gondolni. Szeged MIKULÁS FERENC Úgy tudni, minden idők legnagyobb magyarországi beruházása valósulhat meg Szegeden. A világ legnagyobb elektromosautó-gyártója, a kínai BYD ötmilliárd euróért építhet szülővárosomban gyárat, amely állítólag sokkal kevésbé lesz szennyező, mint egy akkumulátorgyár. A készülődő beruházás tényét számtalan kisebb-nagyobb esemény látszik igazolni. Például a kínai agyagkatonák már itt vannak Szegeden! És tudjuk, mi minden történhet egy múzeumban az éj leple alatt... Jön a régóta félt sárga veszedelem?Hát nem elég nekünk a narancssárga? Persze, akár jó dolog is kisülhet mindebből, és a bocsánatáért esedezve hálát rebeghetünk majd Orbán Viktornak, aki Kínában kiharcolta ezt a nagy-nagy lehetőséget a város felvirágoztatására. És ha ennek fejében azt várják, hogy hátrább az agarakkal, Szeged? Nyilván sok víz lefolyik addig a Tiszán, míg ez a nagy léptékű terv megvalósul. Talán megérem, talán nem. Mindig is igyekeztem a legváratlanabb eseményekre is felkészülni, amennyire csak lehet. Ennek okán mentem el a Somogyi könyvtárba, és kikölcsönöztem néhány kínai nyelvkönyvet. Tanuljon könnyen, gyorsan. Napi 15 perc alatt, meg ilyesmiket. Aki nem tud kínaiul, ne beszéljen kínaiul. De aki tud, az beszéljen bátran! Xiexie! (Köszönöm!) Ja, és a rizst is szeretem. MÉHES JÁNOS Választás Az EP-választáson a pártok részéről nem lehet az a cél, hogy támogatottságukat méregessék, hogy azzal kérkedjenek, melyikük a legnagyobb. A reális cél az, hogy minél több mandátumot szerezzenek úgy, hogy szavazatok tízezrei ne menjenek veszendőbe. Nem egy nagy közös listára gondolok, mert az szavazók sokaságát tartaná vissza a voksolástól - mint ahogy láttuk a ’22-es parlamenti választáson -, hanem arra, hogy a kisebb pártok álljanak össze közös listára. Az idő sürget. HORVÁTH KÁLMÁN Olvasóink leveleit a következő címre várjuk olvasoi levelnepszava.hu