Népszava, 2023. november (150. évfolyam, 255-279. szám)
2023-11-24 / 274. szám
2 Nyitott mondat Csabai László Álruhában Nyárligeti mozaikok Részlet: Ifty döntött egyszer Habsburg-Lotaringiai Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország apostoli királya (meg Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Illíria, Lodoméria, Galícia stb. királya, sőt Lotaringia, Salzburg, Steyer, Krajna stb. hercege), hogy Mátyás nevezetű elődje példáját követve parasztgúnyába bújik, és szétnéz hatalmas birodalmában, megtudni, miként él népe. Debrecenbe vonattal érkezett, ott felkéredzkedett az első fogatra. Az Nyárligetre tartott. A szekér azonban az Oláhréti-tónál északra fordult, így nem a város főterére, hanem egy tanyabokorba vitte. Rozsrétszőlőbe. A tótok nyelvét (is) beszélő tirpákok közé. Az uralkodó hálálkodott a fuvarosnak, aztán megkérdezte, nem tölthetné-e nála az éjszakát. Hornyák Ferkó megrántotta a vállát. - Há', felőlem... De akko' kösd be a lovat az istállóba, és csutakod le! - Igenis, gazda! Mégh valamit segítsek? Látható, hogy mindkét Ferenc (a Habsburg és a Hornyák) is érdekes akcentussal beszélte a magyar nyelvet. - Há'... ha má' kérded... Ganyozd ki az istállót! Neked is jobb az úgy, elvégre ottan fogsz aludni, és... Itt azonban bennrekedt a gazdában a szó. Csak bámulta a vándort. Aztán megnézte a másik oldalról is. - Itt vigyen el a rosseb, ha te nem a király vagy! Felismertél. - Fel hát! Épp olyan vagy, mint a pénzen meg a bélyegen. Csak vénebb! Elmúltam nyolcvan. - De még élsz. A se semmi. Nahát! Az asszony nem fogja elhinni, ki vót nálam. - Mutass be neki! - Nem lehet. Csak holnap este gyün haza az anyyától! Aztán dögrováson van. A ganézás elmarad. A konyhában Hornyák suhint egy kis puliszkát. Juhtúrót kínál hozzá. Hogy smakkol, felséges uram? Jobb nincs. ízlik. Igaz, hogy a királyi udvar meg a bécsi miniszterek teknősbékát esznek? Nem eszünk. Én húslevest szeretek. Szürke marhából. Nincs is attól jobb. Errefelé ritkán jut olyan az asztalra. Népem szegény? Ki milyen. Nekem van húsz köblös földem. Nem panaszkodom. Hízott libát meg pulykát viszek a nyárligeti meg a debreceni vásárra. Csak az adó nagyon sok. Fődadó, házadó, szeszadó, útadó. - Az adókat nem én vetem ki. - Tudom én, hogy Tisza Pistát kell szidni! Szapulják is annyian, hogy aligha van nyugodt álma. Ő a grófok embere. - A pártja megnyerte a választást. - Meg. És meg fogja a következőt is. Egyrészt mer' akik a legjobban utálják, azoknak nincs szavazási joguk. Másrész' mer' bár nekem meg a gazdáknak van, de mi is rája szavaztunk, mert félünk, hogy ha más győz, az a kódisokat támogatná a mi pénzünkből. Akkor már inkább maradjon Tisza Pista. Az urak embere, de legalább ismerjük. Á, ne beszéljünk politikás dolgokról, nem szül jó vért, csak még annyit mondok felségednek, hogy azt a szegény Kossuthot nem kellett volna baszogatnod! Jót akart az a népnek! Enghedtem, hogy eltemessék. Pompával! Az szép dolog vót. Legalább. És a királyról... rólam, mi a véleménye a népnek? Hornyák Ferkó jól megrágja a kukoricalisztből készült puliszkát, amin nincs semmi rágni való, de idő kell, míg az ember megtalálja a megfelelő szavakat. Kedvel téged a nép, felséges uram, csak... nem tudsz rendet tartani a tijejid között. - A népeim között? - A házad népében. A férfiak nem bírnak a farkukkal. Minden egérlyukba bedugnak. A császár-király elpirul a nyers szavaktól. - Nem szentek, az ighaz, de azért... Itt vót például Rudolf. Egy: vót felesége, mégis Vacsora... izé... Vetsera Heléna ágyába járt. Kettő: miközben szórakozgatott Helénával, annak a lányával, Máriával is összefeküdt. Ilyen még itt, a bokortanyákon sincs! Ha a gazda elkapja a kiserdőben a szomszédasszonyt, akkor... sitty-sutty, oszt annyi. Utána mintha nem történt vóna semmi. Nemhogy a lányát! Három: miközben van a két Vetsera, azért Kaspar Mitzivel is hetyeg! Há' ezt már követni se lehet! És az egész a fiákeres lányán, a Jahoda Ágnesen keresztül történt. Ide a rozsdás bökőt, hogy ez a Jahoda fzajlája is beengedte Rudolfot a dunyhája alá. Csoda, ha megzavarodott szegény Rudolf? Inkább kis alkalmi nőcskéket kellett vona neki engedélyezni. Aztán itt van Ferenc Ferdinánd, az új trónörökös. - Ő példás családi életet él. - Igen. De cselák nőt vett el! Az a Csetek Zsófia tán nem fogja azt duruzsoni Ferenc Ferdinánd fülibe, hogy ezt meg azt tegyen a cselákok érdekében? Dehogynem fog! Az asszony mind ilyen. A férje nyakán akar ülni! Az enyém is mindenbe beleszó. Még a bilit sem tudom saját akaratomba kivinni, ő utasít mindenre, nem tudok úgy mondani valamit, hogy ne tenne rá megjegyzést. Ferdinánd még nem inkább egy magyar grófnőt vett el? Az a magyarok érdekét védené. Mint szegély Sziszi királyné tette. Az isten áldja meg érte! - Minden házasság riskant. Majd idővel... - És fölséges uram, te is rendezhetnéd végre a dógod Schratt Katicával! Vedd feleségül, ha már annyira kajtatsz utána. Ámbátor Sziszi királynéval nem ér föl. Schratt Katalin egy plátói viszony. Plátói? Nem bécsi? A szittem, odavaló az a fehér személy. Amúgy, meg kell hagyni, formás. Miért titeket csak a privát érdekli? No, nem csak az... Hanem a haza sorsa. Van olyan, aki felségednek előadja Magyarország dógait? Sok van. És egyfolytában mondják. Például a hadseghédem, Horthy. - Az miféle embere? - Nem vagyok vele megbelegbedve. Kálvinista. No, ez még hagyján. De nincs humorérzéke. Múltkor felolvastam neki egy hírt aus... a Wiener Witzblattból: „Traghédia! Lezuhant egy Etrich repülőgép! Egyenesen a wiener... izé... bécsi köztemetőbe csapódott. A mentők már négyszáz halottat ástak ki!" Erre Horthy elkezdett vitát... vitatatkoz... vitatkozni, hogy az Etrich Taube csak kétszemélyes góp. Nem lehet annyi halott. És Horthy még ráadásul antiszemita is. Nem bírom el az antiszemitákat. A zsidók nélkül már futsch lenne a Monarchiának! A nagypofájú Luegertől is alig bírtam megszabadulni. Mit mondott az a Horthy? Also... zum beispiel... hogy az ő falujában a zsidók folyton mákot esznek. No szén felség, nincs ebben semmi sértő. Vagy tán a mák szégyellni való? Nem... nem. - Akkor meg? Mink is esszük a mákot, még ugyan! Bár jutna több! - Hát ez az! Éppen ez az! No, mi foglalkoztatja még nagyon erre a népet? - Például az a jánossomorjai kétfejű bornyú! Vagy csak a pesti firkászok találták ki az egészet? - Azt a borjút megvizsgálta az udvari orvos. Valósághos. Előfordul ilyen. De itten mifelénk, Oroson meg egy fa úgy nőtt, hogy felfelé vatak a gyökerei, és lefelé a lombja. Ach, fantastisch! És te azt láttad? Láttam hát! De akkor már ki vót húzva a földbe'. Petneházán meg könnyezett a Madonna képe. Sok ez már így együtt. Közel a világvége! Nincs közel! Megkérdeztem a salzburghi érseket, a bécsi főrabbit s a boszniai főmuftit is, biztos, hogy idén nem lesz világhvéghe. De egyszer majd lesz! Az biztos. Világhvéghe háború lesz. És a világvége után leszen főtámadás? És tényleg örökké fogunk élni? Örökkön örökké? - Remélem bizonytalanodik el az uralkodó hangja. - Szoktad erről is kérdezni a főpapokat? Szoktam. De olyankor mindigha pénzre terelik a szót. Templomra, iskolára kéne nekik. - És az állatok is fetámadnak? Azok is csak olyanok, mint az ember, lelkük van. - Nun, a szelíd, hasznos állatok biztosan! De mi szükség lenne patkányokra meg tetvekre a paradicsomban? A két Ferenc éjfélig társalgott, és közben előkerült egy üveg szilvórium is. A Habsburgnak nem kellett az istállóban aludnia, Hornyák a konyhai padon vetett neki ágyat. Reggel is lecsúszott egy kupica, aztán barátságosan elváltak. A nem mindennapi találkozásnak hamar híre ment. Mindenki terjesztette, bár a többség nem hitte. Mégis, egy évre rá Rozsrétszőlő déli részét, ahol Hornyák portája is található, az uralkodó éjjeli megszállásának emlékére Császárszállásnak nevezték át. (Bár Magyarországnak nem volt császára, csak királya, de a tirpák egy nagyravágyó fajta.) Trianon után meg, megbosszulva a románok területrablását, az Oláhréti-tónak is Császárszállási-tó lett a hivatalos neve. Aki nem hiszi, keresse meg a térképen! ■ölM •o ■Ej dS 5 i'j 6 oo Ferenczfi János Nincs bökkenő Nincs bökkenő, A boldog nőnek lelke röppenő, S bár lenge ő, A gyengesége elsöprő erő. A hódolat, Mi benned buzgó árként felfakad A balga kín, Csak egyre űz szeszélyek útjain. Lásd, kába vagy! Hogy törje össze kristály gondodat S teremtse a Vágyód kezéből újult sorsodat. Ha könnye hull, Ha boldog sóhajtság ma válaszul - Csak benne élsz, S már senki, semmi többet nem remélsz. Nincs bökkenő. Szerelmes vágy bilincse: éltető. A sorsod ő, A mindenséggel bíró drága NO. Egy este a konyhában Parafrász Kántor Péter Reggel a konyhában című versére Ezt vártad, jól tudom. A nő háttal áll, Válla fölött Hátranéz, kacér Tekintetét hanyagul Veti rád, És mosogatni kezd, Vagyis, csak úgy tesz, Hogy észrevedd, A vágy is, meg az alkalom Megérkezett. Ezt vártad. Ezt. Meg is. A barna bútorok között. Mikor a képlet összeáll, Csak benned nem buzog Fel a két éltető tüze. A falon az árnyak Lassan elmozdulnak, Lassan tiszta lesz Minden tányér és pohár, Még egy kávét ihatnál, Talán akkor, ha a szívverésed meggyorsulna. Hátranéz, Nem kacér már, Tudod jól, és tudja jól. Ide jutottunk. Elodázott bűneink Végkép elmaradnak. Könnyű leszek és majd könnyű leszek, mint a madártoll, áttetsző bőröm alatt rövidülő csontjaim, zsugorodó inak, sötéten kanyargó erek. Majd könnyű leszek. Meglátogatsz majd, felrázod a párnám, kiviszel a vécére, innom adsz, beszélsz hozzám. Nézlek majd, és látom az újszülöttet, aki voltál, a csodát, aki apává tett, és bármivé lettél, rajongva szeretlek, és könnyű leszek. Fogod majd kezem, mikor jön a végső álom, nem is bánom, ha benned tovább élek, nem félek, míg ott vagy velem, ne félj, ha átlibbenek. Ha velem leszel, könnyű lesz, könnyű leszek.