Népszava, 2023. december (150. évfolyam, 280-303. szám)
2023-12-13 / 290. szám
12 2023. december 13., szerda LAPSZÉL Lezárult a múzeumi tervpályázat A Városligeti fasorba, a tavaly megújult Walter Rózsi-villa szomszédságába tervezett Magyar Építészeti Központ és Múzeum tervezésére 2023 júniusában hirdetett kétszakaszos tervpályázatot a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Titkársága. A pályázat első, részvételi szakaszában bármely, a referenciakövetelménynek megfelelő építésziroda jelentkezhetett. A követelményeknek megfelelően 28 iroda nyújtott be pályamunkát, s belőlük alakult ki az a rangos nemzetközi mezőny, amelynek a tagjai a következő szakasz első, immár titkos fordulójában két-két tablón összegezték elképzeléseiket. A bírálóbizottság ebből választotta ki azt a 12 pályázót, aki a második fordulóban részletesen is kidolgozhatta a tervet. A bruttó 10 millió forinttal járó első díjat a Tér és Forma Szeged Építéstervező Kft., valamint a BIVAK studio Kft. közös pályázata kapta (képünkön a látványterv); a bruttó 7 millió forinttal járó második díjat a Monostudio Építész Kft. nyerte el; a bruttó 5-5 millióval járó harmadik díjat megosztva a Deichler Jakab Építész Stúdió Kft., a Fejérdy és Bartók Építészeti Kft. (közös pályázók), valamint az Archikon Építészeti Tervező-Szervező Kft. kapta. Az elismeréseket a Pesti Vigadóban adták át, hétfőn, ünnepélyes keretek között. NÉPSZAVA Bécsi orgonaművész Pannonhalmán A bécsi Stephansdom orgonistája, Konstantin Reymaier atya világszerte elismert művész. Koncertkörútjai során bejárta Európát, Észak-Amerikát és a Közel-Keletet. Teológiai tanulmányai mellett végezte el a Bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetemet, ahol kitüntetéssel diplomázott. A művész nemcsak kiváló orgonista, de saját darabokat is ír. Zeneszerzői munkásságát a Schwäbisch Gmünd-i Európai Egyházzenei Fesztiválon is elismerték. A Nemzetközi Zeneszerzői Verseny díjazottja volt. December 26-án két hangversenyt ad a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában (13.30-as és 15.30-as kezdéssel). Saját improvizációja mellett Marcel Dupré, Johann Sebastian Bach, Edward Elgar egy-egy darabját adja elő. NÉPSZAVA 2 Ctio '< Cti o ______________________________________________________________________________________________KULTÚRA Felemás újjászületés SOROZAT Mi köze van Vincent van Goghnak az időutazókhoz? A Doctor Who rajongóinak ez nem lehet kérdés. A legendás sci-fi széria különkiadással jelentkezett. BIALKÓ LÁSZLÓ GERGŐ Minden hibájával együtt a Doctor Who (Ki vagy, doki?) remek sorozat, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a világ leghosszabb ideig műsoron levő sci-fi szériája. Az első részét a BBC 1963-ban adta le, és bár voltak kisebb-nagyobb megszakítások, évtizedek óta a brit popkultúra része. Nem követi a hollywoodi kliséket, egyszerre mozog otthonosan a horror, a sci-fi, a fantasy és a weird, azaz a spekulatív fikció műfajának világában, hőse minden korban ugyanaz marad, mégis mindig változik. A sztori szerint a Doctor egy időlord nevű idegen faj képviselője. Ez a nagy hatalmú faj nemcsak arra képes, hogy térben és időben utazzon, de arra is, hogy halála esetén regenerálódjon, vagyis új testet és némileg más személyiséget is kapjon. Remek lehetőség ez egy sorozat újragondolására, a főhőst megszemélyesítő színész cseréjére. A 2005-ben újraindított sorozat első Doctora, Christopher Eccleston mindössze egy évadon át alakította a legendás időlordot. Utóda, David Tennant azóta is a legnépszerűbb Doctor, és bár az őt követő Matt Smith szorosan ott van a nyomában, eddig még senkinek sem sikerült letaszítania őt a képzeletbeli trónról. Az első női Doctornak, Jodie Whittakernek esélye sem volt. A Whittaker-éra olyannyira nem működött, hogy a sorozat létét veszélyeztette, ezért muszáj volt lépni valami meglepőt. Ncull Gatwa személyében beharangozták az első színes bőrű Doctort, ám Whittaker helyére mégsem ő, hanem ismét David Tennant érkezett. Igaz, csak három rész erejéig, de visszatért a legnépszerűbb Doctor a legnépszerűbb útitársával, a Catherine Tate által alakított Donnával. Az sejthető volt, hogy a háromrészes különkiadás során gondosan építkeznek majd a készítők. Az első rész ott vette fel a fonalat, ahol anno a Doctor Donna-szál abbamaradt, és kaptunk egy jó, de átlagos Doctor Who-epizódot időlordos hókuszpókusszal, továbbá némi genderkikacsintással, ami páraknál úgy kiverte a biztosítékot, mintha a Doctor Who sosem jelenített volna meg omniszexuális utópiát. A második rész már jobban hozta a sci-fi és weird vonal keverékét, az univerzum peremén veszteglő elhagyatott űrhajóval és a „semmi-lényekkel”. Az igazán nagy durranást a harmadik epizódra tartogatták. Ebben a legelső Doctor idejében megismert isteni entitás, a Játékkészítő (Toymaker) tért vissza és lett a háromrészes különkiadás fő antagonistájává. Neil Patrick Harris brillírozik a szerepben, még a Spice Girls-betét a sok színes-szagos jelenettel sem ciki általa. Maga a Játékkészítő figurája is ötletes: egy olyan isteni entitás ő, akit nem korlátoznak az univerzum törvényei, aki magát Istent is kihívta játékra, és nyert. Ilyen ötletekkel és szereplőgárdával nem lehet bukni, minden adott a sikerhez. Az is fokozta az izgalmakat, hogy Ncull Gatwát is bemutatták az epizód végén, aki szerethetően hozza a karaktert. David Tennant a legnépszerűbb Doctor, eddig még senkinek sem sikerült letaszítania őt a képzeletbeli trónról. Csakhogy: ha Gatwa jön, Tennantnek, a legnépszerűbb Doctornak mennie kell, ami jó eséllyel a rajongók minden haragját kivívná. A sorozat készítői minden tekintetben jobban járnának, ha valamilyen formában életben tartanák Tennant Doctorát, akkor is, ha magát a karaktert Gatwa viszi tovább. Ehhez a sci-fi rengeteg lehetőséget biztosít: párhuzamos dimenziók, zsebuniverzumok, isteni entitások, időugrások, lehetséges valóságok. Teljességgel megmagyarázhatatlan, hogy a jól megírt és megvalósított sztorit, amely egy kulturális jelenség újjászületését volt hivatott elmesélni, miként lehetett ennyire félrevinni. Annyi más lehetőség lett volna egy modern hőseposz elmesélésére, még úgy is, hogy egyszerre kell kiszolgálni a rajongókat és hű maradni a tradíciókhoz, miközben, fricskát lehet mutatni a kornak. Erre kaptunk egy precízen és fantáziadúsan felépített sztorit, ami egy ponton önmaga paródiájává válik. Nagy kár ezért. Az antagonista és a protagonista: Neil Patrick Harris és David Tennant 7T7i Doctor Who. BBC; Disney+ oo << a;o'<ouo Lélek, textil nélkül KÖNYV Napjainkban divatosak a pszichológiai témák, melynek előnye, hogy egyre nagyobb bizalommal fordulnak az emberek szakértőhöz lelki problémájukkal, hátránya viszont az, hogy sokan felcsapnak önjelölt lélekbúvárnak. Szigeti Ildikó Pszichosztriptíz - Terápiás valóságok című, pár hónapja megjelent könyve a pszichológus oldala felől mutatja meg, mi történik abban a szobában, amelyben a kliens kitárulkozik. A könyv lelki vetkőzésként ír a terápia folyamatáról, azonban fontos kiemelni: a kliens nem egyedül szabadul meg rétegeitől, a pszichológus ugyanezt teszi. Négy terápiára járó személy történetét ismerjük meg. Egy közös bennük: kezükbe akarják venni a sorsukat, legfőbb vágyuk, hogy megszerezzék az irányítást saját életük felett. A könyv elbeszélője maga a szerző. A nézőpont izgalmas, ugyanis Szigeti Ildikó nem akarja magára ölteni a profi álcáját, sokszor gyötrik kétségek, néha füllent, nem tudja, mit mondjon - erre utal a kötet elején álló meghökkentő mottó is: „Egyszer egy bölcs ember nem mondott semmit... (ismeretlen)” A feldolgozott terápiás esetek sem végződnek minden esetben sikerrel - már ha laikusként azt gondoljuk, a siker egyértelműen egy káros szokás, egy a teljesség megélésében gátló személyiségjegy kigyomlálását, megszüntetését jelenti. Minderről szó sincs, ahogy azt a szerző előszavában is megfogalmazza: a terápia önismereti munka, és a megismerés önmagában nem feltétlenül jár gyökeres változással, azonban bátorság kell ahhoz, hogy az ember nekivágjon. Ahogy Szigeti Ildikó fogalmaz: „A bungee jumping kismiska ahhoz képest, amit akkor él át valaki, amikor teli talppal rommá zúzza elfojtásokból és önámításból évek kemény munkájával felépített saját hitrendszerét.” Szigeti Ildikó újságíróból avanzsált tanácsadó szakpszichológussá, remekül ír, ért hozzá, hogy fenntartsa a figyelmet. Tolmácsolásában a pszichológia nem a távolságtartó mindentudás hangján szólal meg, és az is nyilvánvalóvá válik: a terápia vezetője is sokat kap a klienstől, nem tud érintetlen maradni. Előbbutóbb megkedveli az első látásra arrogáns, elegánsan öltözött, jól fésült üzletembert, hiszen kiderül, ő is lehet nagy bajban, neki is keresztbe tehetnek. Ugyanez megtörténik az örökké szerető státuszban lévő fiatal nővel, a lombikkal küzdő párral, a megcsalt férfival. Szigeti Ildikó könyvéből világossá válik, mennyi kegyetlen történetet, traumát, kudarcot és stratégiát ismer meg egy szakember, aki mindezt el is raktározza. Mindezek ellenére a tanácsadó szakpszichológus azt írja: „Soha nem mondom senkinek, hogy »tudom, mit érez«. Ha ilyet mondanék, hazudnék. Még ha magam is átéltem hasonlót, akkor sem tudhatom, hogy más egy ilyen helyzetben mit élhet át. Hiába lennék az empátia koronázatlan királynője, nem érezhetem ugyanazt, mint ő.” A Pszichosztriptíz megnyugtató: az olvasó olyan szélsőséges esetekkel találkozhat általa, amelyek talán megvilágítják: ő is rászorul a terápiára, avagy hálát adhat azért, hogy nincs olyan helyzetben, mint némelyik páciens. ROSZNÁKY EMMA INFÓ Szigeti Ildikó: Pszichosztriptíz -Terápiás valóságok. 21. Század Kiadó, 2023 SZIGETI ILDIKÓ PSZICHOSZTRIPTÍZ VA lÓSAGO 1 £><cOo oin Cti O