Népszava, 2023. december (150. évfolyam, 280-303. szám)
2023-12-14 / 291. szám
VÉLEMÉNY_________________________________________________________________________________________________ Asztaltársaság ! oroczkai László elégedett lehet, teljesült széljobbos formációja nagy álma. Az Országgyűlés elé beterjesztett két javaslatukkal, melyek a fővárosi választási rendszer mellett a parlamentit is átírták volna, nemcsak a közvéleményt tematizálták két hétig, de sikerült elérniük - még ha maguk nem is szavazták meg -, hogy Budapesten tíz év után ismét változzon a helyhatósági voksolás menete, s visszaálljon a 2014 előtti rendszer, amikor is a pártlistákra leadott szavazatok aránya határozta meg a Fővárosi Közgyűlés összetételét. A Fidesz-KDNP egy évtizede éppen akkori jelöltje, Tarlós István érdekében változtatott az addig bevált metóduson, s ültette a kerületi polgármestereket a grémiumba. Most ismét saját jövőjének sikere miatt nyomott igen gombot: talán így sikerül valamelyest szétzilálni, egymásnak ugrasztani a kormányellenes erőket Budapesten, ahol nem éppen makulátlan a kormánypártok pedigréje, ekképpen a jelen erőviszonyok alapján komoly pofonba nézhetnek bele a kerületi polgármester-választásokon, ami az eddigi rendszer alapján ismét teljes ellenzéki felügyeletet jelentett volna öt esztendőre a főváros fölött. Mondhatnánk, milyen szerencsés a hatalom, hogy a széljobb váratlanul előállt a választási revízió ötletével. Ám az ideál október elején a Fidesztől három évtizede elkóborolt, ám 2010 óta az akolhoz egyre közelebb húzódó Fodor Gábor vetette fel az ellenzékiből kormányközelivé vált Index egyik véleménycikkében. Miután lassan másfél évtizedes Canossája során Fodorhoz jellemzően olyan tézisek köthetők, melyek akár a kormányzati éceszgéber Rogán-Habony Művekben is születhettek volna, már akkor felmerült, a hatalom a bevett módszerek alapján készíti elő újabb törvény módosítását. Ennek tükrében akár a gépezetbe került homokszemként is tekinthetnénk a Mi Hazánkra, mely a „semmiből” előbukkanva állt elő a javaslattal. Ráadásul „szerencsés időben”, hiszen a Fidesz-KDNP éppen akkor kezdeményezett rendkívüli ülésnapot, így rögtön napirendre is lehetett venni a széljobb ötleteit. Persze ehhez a kormánypárti többségű parlamenti bizottságok megfelelő hozzáállása is szükségeltetett, s láss csodát, az ellenzéki javaslatokat máskor rendre durván félresöprő grémiumok ezúttal szélesre tárták a kapukat, így a két módosítást a lehető legrövidebb időn belül máris szavazásra lehetett bocsátani. A legbátrabb mamelukhad pedig tudta a dolgát, s teljes mellszélességgel a széljobb ötlet mellé állt. Véletlenek szerencsés egybeesése, legyinthetne az egyszeri szavazó. Toroczkai László szerint pedig a kormánypártok lopkodják a javaslataikat, ezért tartják őket - tévesen - a Fidesz csicskáinak. Ám amióta a Mi Hazánk átvette a radikális jobboldali szerepet a középre tendáló Jobbiktól, a hatalom láthatóan afféle lakmuszpapírként használja őket, tesztelve, mit lehet lenyomni a társadalom, de legfőképpen a fideszes centrum torkán. A szél jobb könyvet darál, fóliáztatna, múzeumi tárlatot záratna be, a Fidesz vizsgálja a köz reakcióit, s ezek ismeretében rendeletekbe, jogszabályokba csomagolja a kezdeményezéseket, a kooperációt kommenzalizmusnak - asztalközösségnek - álcázva. Csakhogy egyre jobban látszik, a keselyűvel nem az oroszlán osztozik, hanem a hiéna. VASANDRÁS Minden magyar n yugdíjas ismerősöm megtudta, hogy Brüsszelben jártam, s nekem szegezte a kérdést: „Nem féltél? Ki mertél menni az utcára?” „Miért?” - kérdeztem vissza. „Ott a migránsok ölnek, rabolnak, gyújtogatnak, nőket erőszakolnak” - érvelt. „Brüsszelben azt láttam, az emberek mosolyognak, kedvesek, és élvezik az életet” - mondtam neki. Eddig is tudtam, hogy ismerősöm híve a kormánynak, s az általa követett média hírei alapján terror, félelem és kilátástalanság jellemzi a Nyugatot, de meglepett, hogy ezt maradéktalanul elhitte. Próbáltam győzködni: „Nemrég letartóztattak egy férfit, aki 2009-ben Diósjenőn szexuálisan zaklatta, majd megölte és elásta két nevelt lányát. Egy másikat azzal vádolnak, hogy 2017-ben hatszor megerőszakolta a 13 éves lányát. A harmadik azért áll bíróság elé, mert a vádirat szerint »szexuális cselekményt végzett« tízéves nevelt lányával. Ha egy külföldi hírcsatorna csakis ilyen tudósításokat közölne rólunk, ott is sokan elhinnék, hogy nálunk az apák rendszerszerűen megerőszakolják kiskorú gyerekeiket, ezért kellett új gyermekvédelmi törvény.” „Ezt nem hinné el rólunk senki!” - rázta fejét ismerősöm. „Elhinnék, ha naponta ezt táplálnák beléjük” - vágtam vissza. Makacsul tiltakozott, ezért témát váltottam: „Szerinted melyik az a magyar politikus, aki Brüsszelben munkálkodva a legismertebb a belgák számára?”„Honnan tudjam?” - kérdezett vissza. „Szájer József. A róla elhíresült eresznél tízezrek szelfiztek már. Ha a nyugati médiában mindennap Szájer kalandját ragoznák, akkor az egyoldalúan tájékozódó nyugatiakban az a kép alakulna ki, hogy szinte minden magyar meleg, és ha jön a rendőr, az ereszen menekülünk” - magyaráztam. „Hülyeség!” - tiltakozott beszélgetőpartnerem. „Ahogy az is, hogy Nyugaton félnek az emberek utcára lépni” - vágtam rá. „Szóval nem félnek?” - kérdezte. „Biztos, hogy van olyan, aki fél. Nálunk talán nincs?” - vetettem fel. „De, van” - mondta, s ebben megegyeztünk. Ungár Tamás ra, BjJMRa, %*WIRUKM , V HASttCfl MtáWT! PÁPAI GÁBOR RAJZY PEST BUDÁID 2023. december 14., csütörtök I 9 Szót sem ejt Magyarország jelenlegi legsúlyosabb szuverenitási kockázatairól. Harmónia Budapesten azt beszélik, hogy a szuverenitásvédelmi törvény visszamenőleges hatállyal íródott - csak aztán néhány, a most kriminalizált cselekményekben szintén nem vétlen kormányzati és kormányközeli prominens figyelmeztette a túlbuzgó mccarthystákat, hogy ők inkább szabadlábon karácsonyoznának. (Állítólag ez, vagyis az utolsó pillanatos átírás magyarázza a törvényszöveg benyújtásának fura késedelmét is, amiről például a pártlapot elfelejtették értesíteni, lesre futtatva az udvari tollnokot.) A végül a parlament elé terjesztett verzió sem hibátlan azonban: két súlyos hiányosságot is mutat - mármint azon túl, amit már sokan szóvá tettek, hogy ti. olyan gumiparagrafusokkal és jogon kívüli fogalmakkal operál, amelyek a fenyegetettség érzetének fenntartásán kívül mindenre alkalmatlanná teszik. Egyrészt szót sem ejt Magyarország jelenlegi legsúlyosabb szuverenitási kockázatairól. Vagyis arról, hogy Oroszország az egyetlen állam, amelyet a magyar honvédelmi doktrína potenciális veszélyforrásként megjelöl, és amelynek a nagyon is valós fenyegetését szimulálva nemrég hadgyakorlatot tartott a honvédségünk, telerakta kémeivel a magyar államigazgatást, szabad bejárása van a kormány által felügyelt sajtóba, és a magyar nyelvű szociálismédia-felületeken is akadálytalanul terjesztheti a saját háborús propagandáját. Egy másik imperialista hatalom, Kína pedig érthetetlen és megmagyarázhatatlan mértékű befolyást gyakorol az Orbán-kabinet gazdaságpolitikai döntéseire. Ezek nem feltételezések, hanem gazdagon adatolt tények, a jogszabály mégsem foglalkozik velük, megkérdőjelezve az egész vircsaft értelmét. Másrészt, és ez talán még súlyosabb, baj van az irányzékkal: miközben kifelé áll a szekerünk rúdja az EU-ból, felgyorsult a lopakodó jogharmonizáció egy majdani másik integráció irányában. Ki sem kell mondani, hogy milyen csatlakozás készül: elég megnézni, melyik jogrendbe illeszkednek hézagmentesen a mostanában elfogadott például civil, „gyermekvédelmi” vagy épp szuverenitási törvényeink. HARGITAI MIKLÓS Futurológia NÉZELŐDŐ Ahhoz mérten, hogy az emberiség időtlen idők óta birkózik a maják és Nostradamus szellemével, cseppet sem jutottunk közelebb a jövő kitapintásához. Mindenféle guruk megjósolnak mindent, meg annak az ellenkezőjét is, de semmivel nem tudunk közelebb férkőzni a lényeghez. Még a tendenciákat is csak korlátozottan tudjuk felmérni, bár mindig akad valami zseni, aki biztosan látja a jövőt. Itt van mindjárt az ExxonMobil, amely a Financial Times szerint 2027-re tervezi a lítiumtermelés megkezdését, hogy kielégítse az akkumulátorok fontos komponense iránti várhatóan növekvő keresletet. A cég - az egyik legnagyobb nyugati olajtermelő - jelentős stratégiai váltást hajt végre, és a tervek szerint 2027-ben kezdi meg a lítiumkitermelést. A vállalat kihasználja fúrási és feldolgozási szakértelmét, hogy az akkumulátor-fémipar egyik kulcsszereplőjévé váljon. Mindenféle guruk megjósolnak mindent, meg annak az ellenkezőjét is, de semmivel nem tudunk közelebb férkőzni a lényeghez. A megújuló energiaforrásokra való áttérés az akkumulátorok, például a lítium iránti kereslet ugrásszerű növekedéséhez vezetett. A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint 2020 és 2040 között több mint negyvenszeresére nőhet a fogyasztás az elektromos járművekben és energiatárolókban használt lítiumion-akkumulátorok gyors terjedése miatt. Mindez persze óriási kockázatokkal jár, az ExxonMobil nem is hozta nyilvánosságra Mobil Lithiumnak nevezett új beruházásának pontos összegét, de milliárdos tételről van szó. Az ExxonMobil egyébként az olajipari termelők közül az első, amelyik belép a lítiumtermelésbe. Más vállalatok, például a Koch Industries, az Occidental Petroleum és a norvég Equinor is hasonló lépéseket fontolgatnak. Az európai versenytársak, a BP és a Shell a szél- és napenergia-üzletágak felé fordulnak, de az ExxonMobil és a Chevron tartózkodik a megújuló energiaforrásokba történő befektetésektől, „nincsenek ugyanis a szükséges tudás birtokában”. Az ExxonMobil célja, hogy 2027-re megkezdje a kereskedelmi termelést, és 2030-ra a termelés felfuttatásával évente egymillió elektromos járműhöz elegendő lítiumot biztosítson. A cég a jövőbe lát. Vagy nem, és törli magát a térképről. „Nem biztos, hogy a technológia átveszi az emberek munkáját, de lehetővé teheti a háromnapos munkahetet” - csavart egyet a futurológián Bill Gates, a Microsoft milliárdos megalapítója. Arra a kérdésre, fenyegeti-e veszély az állásokat a mesterséges intelligencia miatt, azt mondta: a mesterséges intelligencia (AI) segítségével eljön az idő, amikor az embereknek nem kell annyit dolgozniuk. Ha a társadalom eljut arra a szintre, hogy már csak három napot kell dolgozni egy héten, az valószínűleg mindenkinek kibírható - mondta a milliárdos. Az sem elképzelhetetlen, hogy a jövőben gépek fogják előállítani az ételeket. Óvatlan szavak, ha csak a több milliárd éhező emberre gondolunk. De legyen. Hanem mit kezdjünk a háromnapos vagy még rövidebb munkahéttel? Az óriásira dagadt szabadidővel... De ez a legkevesebb. Ez a gondolatsor ugyanis a kapitalizmus teljes mai formáját fenekestül felforgatná. Az általunk úgy-ahogy megismert világgal együtt. Nincs mit sajnálni a régin, az is elég szörnyű volt. Ha elég okosak leszünk, amit erősen kétlek, úgy ezt másként kezdjük berendezni. FRISS RÓBERT