Népszava, 2023. december (150. évfolyam, 280-303. szám)
2023-12-27 / 300. szám
KULTÚRA_____________________________________________________________________ 2023. december 27., szerda I 11 Magángalériák a fókuszban SZUBJEKTÍV Izgalmas kortárs- és életműtárlatok várták a képzőművészet rajongóit. Az állami múzeumok azonban hagytak hiányérzetet. P. SZABÓ DÉNES Felsorolni is nehéz, hogy melyek voltak idén a legfontosabb események a magyar kortárs képzőművészeti életben, hisz a fiatal, a középgenerációs és az idős alkotók is izgalmas tárlatokkal jelentkeztek. Egy szubjektív körkép mégis „felrajzolható”, de mielőtt végigmennénk az éven, érdemes megjegyezni, hogy 2023. fontos megemlékezéssel kezdődött: január 5-én a budapesti acb Galériában rótták le kegyeletüket a 2022. december 23- án elhunyt Bak Imre előtt barátai, pályatársai és családtagjai. Az eseményen a művész két utolsó festménysorozatának, A csend változatai és a Helyzet ciklus darabjait is kiállították, amelyeket a közönség az alkotó műtermén kívül utoljára láthatott tőle. Január 22-én azután a balatonfüredi Vaszary Galériában nyílt meg a Helyzetek - Művek 2004-2022 című tárlat, amely a művész utolsó alkotói korszakát mutatta be. A MESTEREK ÖSSZEGEZNEK Az év során a többi nagy mesternek is mérvadó tárlatát nézhettük meg, erre leginkább galériákban és egy magánmúzeumban volt lehetőségünk. A 2016-ban elhunyt Deim Pál életművét februárban a Virág Judit Galéria mutatta be a képzőművész mintegy százötven művén keresztül. A tárlat azért is volt jelentős, mert az alkotónak 2012 óta nem volt ilyen átfogó kiállítása, a mostani ráadásul az első, amely a lezárt életművet tekintette át. A Virág Judit Galéria tere ráadásul tágas és technikailag jól felszerelt, ezért a számos köz- és magángyűjteményből érkezett műtárgyat nemcsak arányosan, de impozáns közegben sikerült kiállítani. Hasonló mondható el az Andrássy úti Contemporary magánmúzeumról, melyben idén új kiállítássorozat indult, hogy bemutasson olyan, kerek évfordulókat ünneplő alkotókat, akik kiemelt szereplői a kortárs magyar képzőművészeti életnek, és nemzetközileg is elismertek. Áprilisban a kilencvenéves Keserű Ilona csaknem hét évtizedes életművét láthattuk, melyet a kurátor, Zsikla Mónika nem kronológia szerint, hanem motívumok alapján csoportosított, így láthatóvá vált, hogy a művész esetében az egyes elemek sosem tűnnek el nyomtalanul, hanem évtizedeken átívelve jelen vannak, miközben új színekben, formákban vagy méretekben térnek vissza. Szeptemberben a magánmúzeum a hetvenéves Fehér László legújabb, fotóalapú festményeiből mutatott be válogatást. Noha a képeken a művésztől megszokott hétköznapi események tűntek fel, mint a Balatonban álldogáló alakok, a parázsló tűz körül összeülő szalonnázók vagy közeli portrék Fehér családtagjairól, a jelenetek a művész érzéki színhasználatának köszönhetően időtlennek tűntek fel. A tárlat a mester több korszakát is megidézte, mint a rózsaszín, a szürke-fehér Kérdés, hogy az idősebb alkotók életművével jobbára miért galériákban és magánmúzeumban találkozunk, és miért nem inkább közintézményekben, és a sárga hátterű képeit. A legújabb munkáin pedig a rokonait festette meg egy-egy hozzájuk kapcsolódó motívummal - az egyiken unokája, Hannus szerepelt napszemüvegben egy általa rajzolt pálcikafigurával. Szintén üdvös, hogy az év végén Birkás Ákos életművéből láthatunk válogatást a budapesti Vintage Galériában, ahol, noha csak tíz munkája szerepel, azok áttekintést adnak a több mint öt évtizedes pályáról a fotóktól kezdve az absztrakt munkákon át a realista festményekig. Kérdés persze, hogy az idősebb alkotók életművével - vagy annak egy korszakával - jobbára miért galériákban és magánmúzeumban találkozunk, és miért nem inkább közintézményekben. Fehér Lászlónak a Ludwig Múzeumban utoljára 2007-ben nyílt kiállítása, Birkás Ákosnak pedig 2006-ban. Üdítő példákat persze találni, hisz a Magyar Nemzeti Galéria novemberben megnyitotta Keserű Ilona grafikai életművét bemutató tárlatát, míg nyáron a MODEM szervezett kiállítást a balatonudvari temető mellett, amelynek szív alakú sírköveinek alakjai az évtizedek során keserű fő motívumává váltak. Az év elején a Ludwig Múzeumban Lengyel András életművét mutatták be, míg a száz éve született Reigl Juditnak augusztusban a Kiscelli Múzeum templomterében nézhettük meg a figurális képeit, októberben pedig a Műcsarnokban az életmű-kiállítását. DOBOZOK ÉS NŐI TESTEK Nézzük azért még néhány hazai pozitívumot. Idén a fiatal és középgenerációs művészek ugyanis ismét izgalmasakat alkottak. Januárban az acb Galériában például Batykó Róbert bemutatta a gyógyszeres dobozokból, illetve élelmiszeripari és elektrotechnikai eszközök csomagolásaiból montázsolt műveit, melyek szürreális tereket és figurákat ábrázoltak. A művész célja az volt, hogy kiforgassa a konzumtársadalom szimbólumait, és műtárgyakként értelmezze azokat újra. Márciusban Czene Márta Ez nem az én testem című tárlatán az anyaságról és a női identitásról szóló alkotásokat mutatott be, melyeken keresztül a saját múltjáról beszélt. Az INDA Galériában rendezett kiállításon a testhez való viszony fontos szerepet játszott, mivel a művész még a kiállítás rendezése előtt várandós volt második gyermekével, aki azóta megszületett. Másrészt fiatalon gyakran találkozott a lakásukban édesapja, Czene Gábor festőművész meztelen modelljeivel, akik a képein erotikus, hívogató pózokban jelentek meg. ERDŐK, GYÁRAK, HÁBORÚ Áprilisban Stark Attila hosszú idő után újra nagyobb kiállítással érkezett a Resident Art galériába, ahol a természetjáró szenvedélyéről számolt be. Vásznain magányos fák és melankolikus színű erdők tűntek fel, és persze a rajzfilmszerű figurái, melyek a korábbi alkotásaihoz képest szelídebb formában tértek vissza. Szabó Ábel Entrópia című kiállításán az urbánus tereken volt a hangsúly, a realista stílusú képein forgalmas sugárutak és kiüresedett gyárépületek jelentek meg, melyek egyszerre mutatták fel a magyar jelent és a régmúltat. Az Újlipótvárosi Klub Galériában rendezett tárlaton alig szerepeltek emberek a képeken, az ábrázolt terek mégis a társadalmi valóságról tanúskodtak. Az év végén Nagy Kriszta Tereskova is visszatért, a Tokaj Art Wine Galériában kiállított képeinek többségén azonban már nem magát, hanem fiatal nőalakokat festett meg, akik mellett harckocsi, gépfegyver és lánctalpak nyomai jelentek meg. A festőművész az új művein nemcsak a háború borzalmaira és az emberi béke törékenységére hívta fel a figyelmet, de a test elöregedésére is, melynek kapcsán egy dalt is írt Ez az életem vége címmel. A száz éve született Reigl Juditnak augusztusban a Kiscelli Múzeum templomterében nézhettük meg a figurális műveit (a képen), októberben pedig a Műcsarnokban az életmű-kiállítását Fehér László: Hannus rajza (2023)-A festőművész a legújabb munkáin a rokonait festette meg egy-egy hozzájuk kapcsolódó motívummal Czene Márta Ez nem az én testem című tárlatán az anyaságról és a női identitásról szóló alkotásokat mutatott be ö>s az O ■< öo FESTIVAL DE CANNES JUBY PRIZE 2023 FALLEN LEAVES HULLÓ LEVELEK ALMA PÖYSTI JUSSI VATANEN AKI KAURISMÄKI FILMJE JANNE HYYTIÄINEN, NUPPU KOIVU, MATTI ONNISMAA, SIMON AL-BAZOON, MARTTI SUOSALO ALMA-KOIRA, SAKARI KUOSMANEN, MARIA HEISKANEN, ALINA TOMMIKOV, MAUSTETYTÜT WHITTEN, DIRECTED AND PRODUCED BY AKI KAURISMAKI ASSISTANT DBECTOR EEVI KAR EINEN CINEMATOGRAPHER TIMO SALMI NEN S0IM1 PIETU KMONEN SET DESIGNER MILLE GROW DOS COSTUME DESIGNS) RINA KAUKANEN EDITOR SAMU HEIKKILA PRODUCERS AKI KAURISMAKI MISHA JA ARI MARK LWOFF REINHARD BRUNDI1 PRODUCTION SPUTNIK AND BUFO CO-PRODUCTION PANDORA FILM WITH THE SUPPORT DF THE FINNffiH FILM FOUNDATION FILM- UND MEDENSTlFItlNO NRW FILM FtRDERU NGSANSTA LT IN COLLABIDATION WITH YLE ZDF/AHTE ARTE GEIE «I ASSOCIATION WITH OIAPHANA DISTRIBUTION WORLD SALES THE MATCH FACTORY GMBH WWW.THE-HATCH-FACTORY.CDM bufo «««' E BEMUTATÓ: 2023. DECEMBER 21. WH n<a Ecm<s Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott 12