Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-09 / 7. szám

2 I _________________________________________________________________REFLEKTOR Aláírásgyűjtés Orbán ellen AKCIÓ A tagállamok tétlenségével magyarázza Petri Sarvamaa finn kereszténydemokrata EP-képviselő, hogy akciót indított Magyarország szavazati jogának felfüggesztéséért. HALMAI KATALIN BRÜSSZEL Aláírásgyűjtésbe kezdett Petri Sarvamaa finn kereszténydemok­rata európai parlamenti képvise­lő, mert szeretné elérni, hogy az uniós kormányok vonják meg a szavazati jogot Magyarországtól a döntéshozó EU Tanácsban. A po­litikus az EP elnökének, Roberta Metsolának címzett leveléhez kéri képviselőtársai támogatását. A Népszava által látott levélben javasolja, hogy a törvényhozó tes­tület határozatban szólítsa fel az Európai Bizottságot vagy a tagál­lamokból álló EU Tanácsot annak megállapítására, hogy Magyaror­szágon súlyosan és tartósan sé­rülnek az uniós értékek. Ez az ér­tékelés azt eredményezheti, hogy az Orbán-kormánnyal szemben évekkel ezelőtt elindított és egye­lőre egy helyben topogó hetes cik­­kelyes eljárás keretében a kormá­nyok felfüggesztik Magyarország tagsággal járó egyes jogait, pél­dául a szavazati jogát az uniós in­tézményekben. Az EP-képviselő a levélben leszögezi: szükség van az eljárás következő szakaszainak aktiválására az Európai Unió érté­keinek védelme érdekében. Az EU ezzel azt az egyértelmű üzenetet küldené Magyarországnak, hogy a cselekedetei elfogadhatatlanok, és hogy nem tűri a visszalépést a jog­­államiság terén. Az uniós törvényhozó testület­nek nincs közvetlen beleszólása a kormányközi fórumon zajló he­tes cikkelyes eljárás menetébe, és a tagországoknak sem kötelező fi­gyelembe venniük a javaslatait. „Az EU döntéshozatali gépeze­te egyszerűen elakadt Orbán Vik­tor miatt. Az egyetlen módja an­nak, hogy működőképessé tegyük, ha megfosztjuk Orbánt a Tanács­ban a szavazati jogától. Ugyanak­kor megmutatjuk, hogy az EU-ban nem lehet zsarolni” - közölte Sal­raman a lapunkhoz eljuttatott nyi­latkozatában. Az EP-képviselő úgy véli, hogy nem minden tagállam érti meg a helyzet komolyságát. „A tagállamok tétlenségével szem­ben nekünk, európai parlamenti képviselőknek kell összefognunk és cselekednünk. Mindenekelőtt meg akarjuk őrizni az EU dön­téshozatali képességét ezekben a nehéz időkben, amikor közös döntésekre van szükség, például Ukrajna támogatására” - utalt az EP-képviselő a háborúban álló or­szág megsegítését célzó pénzügyi csomag magyar vétójára. Irodájá­nak tájékoztatása szerint a hétfőn kezdődött aláírásgyűjtéshez pén­tekig várják a képviselők csatlako­zását. Petri Salraman akciója is érzé­kelteti, mennyire valószerűtlen­nek ítélik Brüsszelben, hogy jú­liustól átmenetileg Orbán Viktor legyen az uniós országok állam- és kormányfőiből álló Európai Ta­nács elnöke. Sajtóbeszámolók sze­rint a legtöbb tagállam számára el­képzelhetetlen, hogy az EU egyik legfontosabb intézményét akár né­hány hónapig is az „európai bajke­verő” magyar kormányfő vezesse. A helycsere ötlete azért me­rült fel, mert az Európai Tanács elnöki tisztsége július közepén megüresedik: jelenlegi betöltője, Charles Michel elindul a júniu­si európai parlamenti választáso­kon a francia ajkú belgiumi libe­rális párt (MR) listavezetőjeként. Megválasztása esetén beül a kép­viselő-testületbe, vagyis mandá­tumának november végén esedé­kes lejárta helyett már a nyáron távozik a posztjáról. Ha a vezetői testület nem tudná időben meg­választani az utódját, akkor az EU kormányközi tanácsának soros el­nöki posztját júliustól betöltő Ma­gyarország miniszterelnökére ma­radna a feladat ideiglenes ellátása. Csakhogy az állam- és kor­mányfői testület leendő első em­berét amúgy is júniusban választa­nák meg a tagállamok. Ezen annyit változtat Charles Michel korai tá­vozása, hogy az utódjának már a nyáron, és nem decemberben kel­lene átvennie a stafétabotot. A ma­gyar miniszterelnök csak akkor rúgna labdába, ha nem sikerülne a feladatra azonnal vállalkozó je­löltet találni, amire Orbán Viktor népszerűtlensége miatt alig van esély. A 27 vezető a tervek sze­rint a június 27-28-ikán esedékes csúcstalálkozóján döntene a man­dátuma végére érő többi uniós ve­zető utódlásáról is: megnevezné választottját az Európai Bizottság elnöki tisztére s az EU kül- és biz­tonságpolitikai főképviselőj­ének posztjára. Állam- és kormányfők a tavaly decemberi uniós csúcson. Egyre többen látnák körön kívül a magyar kormányfőt EGYHELYBEN PETRI SARVAMRA: Az EU döntés­­hozatali gépe­zete egyszerűen elakadt Orbán Viktor miatt <oyzhjo2ozOID <Öo Az elnöknek tekintélye lehet, hatalma nem KOMPETENCIA Az Európai Tanács elnökének annyi hatalma sincs, mint egy parlamentáris de­mokráciában az államfőnek. 1975 és 2009 között az Európai Tanács elnökségét a soros uniós elnök lát­ta el. Ám ekkor sem járt kiemelt jogkörökkel. A soros elnök kifelé képviselte az Európai Tanácsot, az elnökség kezdetén és végén pedig beszámolt az elnökség részleteiről az Európai Parlamentnek. A 2007-es lisszaboni szerződés vezette be az Európai Tanács elnö­kének intézményét; a pozíciót két és fél éves időtartamra lehetett el­nyerni, egyszeri megújítási lehe­tőséggel. Előzőleg már az Európai Konvent is említést tett az „Euró­pai Tanács elnöki tisztségéről”, ám miután az európai alkotmány szö­vegét Hollandia és Franciaország is elutasította, a tervek csak ké­sőbb valósulhattak meg, mégpedig a 2009. december 1-jén hatályba lé­pett lisszaboni szerződés révén. Az első elnök Herman Van Rom­­puy addigi belga miniszterelnök volt, akinek a megbízatását 2014. november 30-ig hosszabbították meg. Mind Van Rompuy, mind az őt követő Donald Tusk volt és jelenle­gi lengyel miniszterelnök ugyan az Európai Néppárt tagja volt, de egyikük sem számított különöseb­ben konzervatív politikusnak. Sőt, Tusk és a magyar kormány között kifejezetten ellenséges viszony ala­kult ki. 2017-ben Magyarország is támogatta Donald Tusk újraválasz­tását az ET elnökének, pedig a len­gyel politikus addig sem rejtette véka alá lesújtó véleményét a ma­gyar és a lengyel kormány demok­ráciaellenes intézkedéseiről. Bu­dapest azonban akkor nem állt be az akkori lengyel kormány mögé, és a szavazáskor csak Jaroslaw Kaczynskiék ellenezték Tusk man­dátumának meghosszabbítását. Később már egyre ellenségeseb­bé vált Tusk és Orbán kapcsolata, amit jól mutat, hogy 2019 októberé­ben a magyar miniszterelnök már hibának nevezte, hogy Tuskot vá­lasztották meg újra az Európai Ta­nács elnökének. Bár Tusk éles bírá­latokkal illette a magyar kormányt a demokráciaellenes intézkedések miatt, semmiféle jogköre sem volt ahhoz, hogy lépéseket tegyen a ma­ Charles Michelnek sem volt sok jogköre az Európai Tanács élén gyár kormánnyal szemben. Igaz, az Európai Bizottság sem siette el az ezzel kapcsolatos döntéseket. Az Európai Tanács 2019. júli­us 2-án választotta meg az addi­gi belga miniszterelnököt, Charles Michelt Tusk utódjának. Michel 2019. december 1-jétől foglalhat­ta el hivatalát, de az ő megbízatá­sát is meghosszabbították két és fél év után. Újra és újra felreppen­tek hírek arról, hogy meglehetősen feszült Charles Michel és Ursula von der Leyen, az Európai Bizott­ság elnökének viszonya. Michel na­gyobb beleszólást szeretett volna az EU-t érintő ügyekbe. Igaz, ez a fajta versengés már az Európai Ta­nács korábbi elnöke, Van Rompuy és a Bizottságot akkor irányító José Manuel Barroso között is felmerült a lisszaboni szerződés homályos megfogalmazásai miatt. Kezdetben komoly vita zajlott az Európai Tanács elnökének kompe­tenciáiról. Az egyik elképzelés sze­rint az elnök csupán adminisztra­tív feladatköröket látna el, egyfajta „zászlóvivő” lenne, aki az üléseket vezeti, és biztosítja a testület zök­kenőmentes működését. Akadtak azonban olyanok is, akik aktívabb feladatkört képzeltek el számára, s úgy vélték, az ET első embere idő­vel „Európa tényleges elnökévé” válna. Végül azok véleménye kere­kedett felül, akik az előző álláspon­tot képviselték. Az elnök szerepe így nagyrészt politikai jellegű: elő­készíti az Európai Tanács munká­ját, megszervezi és vezeti üléseit, konszenzusra törekszik a tagálla­mok között, és minden ülés után je­lentést tesz az Európai Parlament­nek; az elnök továbbá biztosítja „az Unió külső képviseletét a kö­zös kül- és biztonságpolitikát érin­tő kérdésekben, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül”. A 2007-es lisszaboni szer­ződés vezette be az Európai Tanács elnökének intézmé­nyét, de a pozíció nem sike­rült erősre. A konszenzusra való törekvés­nek igyekezett megfelelni Charles Michel november végén, amikor Budapesten Orbán Viktort pró­bálta rávenni arra, ne akadályoz­za meg a csatlakozási tárgyalások megkezdését Ukrajnával az EU decemberi csúcstalálkozóján. Az ET elnöke végül nem járt sikerrel, szemben Olaf Scholz német kan­cellárral, aki az uniós csúcstalálko­zón kiküldte a magyar miniszter­­elnököt a teremből, így a jelen lévő állam- és kormányfők pozitív dön­tés hozhattak a csatlakozási tárgya­lások megkezdéséről. Tény ugyanakkor, hogy némi át­fedés is van az Európai Tanács el­nöke, az Európai Bizottság elnöke és az uniós külügyi főképviselő sze­repköre között, különösen a külpo­litikai kérdésekben. Ez pedig némi bizonytalanságot is kelt. Olyan ér­tékelések is születtek, amelyek sze­rint miközben az Európai Bizottság elnöke az EU „kormánya” nevében beszél, az Európai Tanács elnöke „stratégának nevezhető”, a főkép­viselő pedig a kétoldalú kapcsola­tokkal foglalkozik. Összességében azonban megállapítható: az Euró­pai Tanács elnöke még annyi jog­körrel sem rendelkezik, mint egy államfő a parlamentáris demok­ráciában. A Tanács elnöke ugyanis nem nevezheti ki a Bizottság elnö­két, s nem is mentheti fel, nem osz­lathatja fel az Európai Parlamentet sem, mint egy államfő. Egyes meg­fogalmazások szerint a Tanács el­nökének tekintélye lehet, hatalma azonban nincs. RÓNAY TAMÁS < in £ OzQ O­z öo Az ET eddigi elnökei Herman Van Rompuy (2009-2014) Donald Tusk(2014-2019) Charles Michel (2019-)

Next