Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-13 / 11. szám
VÉLEMÉNY______________________________________________I9 Majom a vízben Most ugrik a majom a vízbe! Illetve majd hétfőn, nálunk már keddre virradóra, amikor a Republikánus Párt iowai jelölőgyűléseivel megkezdődik az amerikai elnökválasztás mindig izgalmas, fordulatokban bővelkedő folyamata. Spéciel Iowában nem lesz meglepetés. Egy minapi podcastban a választási szakértők kis híján hajba kaptak azon, hogy Donald Trump ottani esélye 92 vagy inkább 95 százalék körüli. Csak azért nem mondtak százat, mert olyat magára valamit adó szakértő soha nem tenne. A 3,2 millió lakosú, az amerikai népesség kevesebb mint 1 százalékát kitevő középnyugati állam konzervatív szavazói azonban minden nagyobb meglepetés nélkül is megadják a következő hetek, hónapok alaphangját: már itt, valamint egy héttel később, New Hampshire-ben kiderül, lesz-e igazi verseny, egyáltalán megszoríthatja-e valaki Trumpot. Ha csak a közvélemény-kutatásokat nézzük, akkor aligha, hiszen a republikánus törzsszavazók csaknem kétharmada látszólag kirobbanthatatlanul áll mögötte. Mint ahogyan azt híresen megjegyezte: akár le is lőhetne valakit a New York-i 5. sugárúton, akkor is kitartanának mellette. Azóta ez annyival bővült, hogy most már azt hiszi, elnökként tényleg lelőheti (lelövetheti) politikai ellenfeleit, akkor sem vonható büntetőjogi felelősségre, de elborult elméjét ide már tényleg nem érdemes követni. A lényeg a számokban van, azok meg azt mutatják, hogy szinte biztosan ő lesz a republikánus elnökjelölt. Szinte. Mert Iowa nem annyira a végeredményről szól, mint annak megfeleléséről a várakozásoknak. Ha Trump, aki nagyjából 50-52 százalék voksaira számíthat, véletlenül 45 százalék alá esne, akkor a várakozáshoz képest rosszul szerepelne. Ha Ron DeSantis floridai kormányzó vagy Nikki Haley volt ENSZ-nagykövet és dél-karolinai exkormányzó elérné a 22-25 százalékot, akkor a januári fagyok dacára hirtelen felforrósodna a helyzet. Az előválasztások legfontosabb szava a momentum. Akinél van, ahhoz dől a pénz, amiből hirdetéseket lehet venni, ahhoz gyűlnek az elbizonytalanodó szavazók. A CNN számára a New Hampshire-i Egyetem által készített felmérés szerint a másodiknak sorra kerülő államban Trump csak 39:32-re vezet a sokkal mérsékeltebb Haley előtt. Ez a közvélemény-kutatás - igaz, vannak kevésbé szoros eredményt mutatók is - még azelőtt zárult, hogy a Trumpot hevesen bíráló Chris Christie volt New Jersey-i kormányzó szerdán visszalépett. Az ő táborának többsége feltehetően Haley mögé áll be, aki egy esetleges sikerrel újjászületve utazhatna haza, a harmadiknak következő Dél-Karolinába. Ne ragadtassuk el magunkat, ez még mindig nem a legvalószínűbb forgatókönyv. Ám Trump mögött a második helyért is érdemes versenyben maradni - hátha a november 5-i választások előtt a fejére esik egy tégla, például valamelyik büntetőperében elmarasztalják, vagy sokadik kísérletre mégis sikerül politikai öngyilkosságot elkövetnie egy ostoba kijelentéssel. Az meg külön pikáns, hogy Biden elnök választási csapata nem feltétlenül örülne, ha a republikánusok végül egy „normális” jelöltet izzadnának ki magukból: vele még Trumpnál is nehezebb dolguk lenne. HORVÁTH GÁBOR Rossz versek z amerikai külügyminisztérium a Népszava kérdésére csalódottságát fejezte ki, hogy Orbán Viktor megtagadja Ukrajnától a szabadságot, amiért diákkorában maga is küzdött. Az esetről Reisz Gábor 2018-as Rossz versek című filmje jutott eszembe, amiben a kiégett reklámfilmes főhőst gyerekkori alteregói emlékeztetik arra, miért is akart filmrendező lenni valaha. Nem a pénzért, de minimum a világ megváltásáért Az Ukrajnában zajló háborúval alapjaiban változott meg Európa biztonságpolitikai stratégiája. Finnország mellett Svédország kétszáz éves semlegességéről mondott le a putyini birodalmi ambícióktól tartva. A magyar kormány ma egyedüli tagállamként ellenzi az Európai Unió Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatását, és csuklóztatja Svédországot a NATO előszobájában. Nem adjuk mi olyan könnyen azt a jó kis biztonságot, amiben nekünk már ’96 óta részünk van. De vajon mit mondana a mai Orbán Viktornak a 26 éves szabadságharcos, aki a legenda szerint hazaparancsolta a szovjet csapatokat Magyarországról? Kevesebb pörkölt és több jóga? Esetleg vigyázó szemeit inkább Washingtonra, mint Moszkvára vesse? Az amerikai nagykövetség sajtóattaséjának egy ebéden viccesen megemlítettem: kicsi ország létünkre mégis milyen nagy hírünk van a világban. Na de milyen hírnév az ilyen? - kérdezett vissza elfintorodva. Igaz, nem ezt ígérte nekünk a fiatal szabadságharcos 189-ben, Nagy Imre újratemetésén, de itt e lángoktól ölebben nem lehetünk válogatósak az eszközökben. Orbán Viktor szabadságot ígért minden magyarnak, de ezt végül csak saját maga felé tudta teljesíteni. Itthon neki mindent szabad, külföldön pedig mondjanak, amit akarnak róla és a magyarokról. Utólag Budapesten, Washingtonban, de Zalaszentgróton is elgondolkodhatnak: biztos, hogy a fiatal Orbán Viktornak a szabadság járt a fejében ott, 189-ben a Hősök terén? Mosolygó Miklós £ A hazai tehetségek megtalálása nemcsak a klub, hanem a magyar sport érdeke is, hiszen aki beválik, később a nemzeti együttest erősítheti. Légióskérdés z élvonalbeli labdarúgó-bajnokság február eleji folytatásáig nem a Ferencváros, hanem az ugyancsak zöld-fehér Paks áll a tabella élén. A csapatok között hatalmas a kontraszt: a címvédő 36 fős keretében 24 külföldi található, míg a tolnaiak egyetlen légióst sem alkalmaznak. Az NB I-ben 41,2 százaléknyi külföldi futballozik, ami nemzetközileg nem kiemelkedő, a topbajnokságok mindegyikében nagyobb az arányuk. A probléma inkább a minőségben keresendő. Az FTC-t leszámítva a többi csapat döntő többsége nem tud vagy nem akar átigazolási díjat kifizetni, a szabadon igazolható játékosok pedig jellemzően nem a futball krémjét jelentik. Sokszor lehet hallani, hogy a magyar játékos magas bérigényt támaszt, drága kivásárolni, olcsóbb külföldit idehozni. Ők, bár sok esetben nem jobbak, mégis elveszik a helyet a magyaroktól. Pedig a hazai tehetségek megtalálása nemcsak a klub, hanem a magyar sport érdeke is, hiszen aki beválik, később a nemzeti együttest erősítheti. A győriek női kézilabdacsapatánál eddig is nagyítóval kellett keresni a magyarokat, most pedig az FTC is hasonló útra tér át; Kubatov Gábor klubelnök szilveszterkor négy világsztár nyári érkezését jelentette be. A cél a BL-győzelem, ami már Elek Gábor irányítása mellett is majdnem sikerült. A prímet a külföldiek vitték, de Szöllősi-Zácsik, Klujber, Márton vagy Kisfaludy is fontos gólokat szerzett. Utánpótlásszinten a magyarok sorra nyerik az Eb-ket, vb-ket, a felnőttek közé érve viszont megáll a tudomány, ami nem meglepő, ha a feltörekvő fiatalok klubjaikban csak epizodisták. Az egyéni sportágakban szereplők helyzete más. Az ő nemzeti bajnokságaik keveseket érdekelnek, amikor pedig rájuk vetül a fókusz - Eb-n, vb-n, olimpián -, már nem egy klubot, hanem egy nemzetet képviselnek. Ezért egyből olyan külföldieket invitálnak Magyarországra, akiket honosítani lehet. Remek példa erre a dagesztáni Muszukajev Iszmail, vagy ha a műkorcsolyázó-válogatottra tekintünk, gyakorlatilag csak orosz névvel találkozunk. Hogy a cél minden esetben szentesíti az eszközt? Ezt mindenki döntse el maga. KOROM MILÁN Iványi PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL ■anyadszor és hiába. Hányadszor próbálkozunk megérteni valamit abból, amit Orbán Iványi Gáborral művel, de képtelenek vagyunk bármit felfogni belőle. Mint ahogy arra is képtelenek vagyunk, hogy bármilyen hatást gyakoroljunk a miniszterelnökre, nem tisztességes dolog, ami a lelkésszel és iskoláival, híveivel, egyházával történik. Születhet bármennyi írás, szervezhetnek akárhány demonstrációt, Iványiék helyzete egyre rosszabbá válik. És mi meg itt állunk, tényleg tehetetlenül, fogyó reménnyel, a segítség parányi részét nyújtva, amely, mint látjuk, még a túléléshez is kevés. Sokszor megírtuk már, sokszor próbáltuk felhívni a figyelmet ezekre a méltánytalanságokra, állapítsuk meg, lényegében nulla eredménnyel. Ezt az országot, úgy látszik, vajmi kevéssé érdekli a hátrányos helyzetű gyerekek sorsa. Sőt, a kormányzat még este süllyednek, de hova? Van-e még lejjebb? Tartok tőle, hogy nincs. A jövőjük meg van írva, rint puszta passzióból vagy ki tudja, milyen okkal indokolt bosszúból még szegényebb, lehetetlenebb sorsba sodorja őket. Sokan beszélnek itt szociáldemokráciáról, ellenzéki pártok sora, még maga a hatalom is, de hát mindaddig csak szlogen marad az ilyesmi, amíg hasonló helyzetek előfordulhatnak az országban. Előállhat olyan helyzet, amikor egy üldözési hadjáratnak a szegény gyerekek a valós áldozatai. Némileg hangzatosan, de valós indulatból teszem fel a kérdést: milyen ország ez? Milyen ország az, ahol a tengődök, a szegények, a hátrányos sorsúak támogatásának elmaradása egy furcsa játszma része? Ahol ezeknek a családoknak semmi közük a fentebb említett furcsa játszmákhoz, talán nem is tudnak róluk, nem is olvasnak róluk, csak várják a másnapot, amely jobb esetben ugyanolyan lesz, mint az előző nap, de inkább rosszabb. Ki tudja, hányadik cikk íródik ebben a témában, ki tudja, hányszor és hányan akartak valamit elérni, hatni a kormányra, hatni Orbán Viktorra, hatni a hatalom képviselőire, hatni az ellenzékre, de alapvetően az egész társadalomra, ám hiába. Minden hiába. Iványi Gábor most öt településen csukta be maga mögött az ajtót abban a reményben, hogy aki kinyitja, majd gondoskodik az elhagyottakról. És nem csak gondoskodik, külön is odafigyel rájuk, hisz olyanokról beszélünk, akik nem pusztán szegény sorban élnek, minden szempontból hátrányos helyzetűek. Vajon milyen figyelmet fognak kapni a történtek után? Lesz-e olyan fontos bárkinek az ő életük, mint amennyire fontos volt Iványiéknak? Fogunk-e egyáltalán tudni róluk, mi lesz a sorsuk, avagy menthetetlen süllyednek tovább? Süllyednek, de hova? Van-e még lejjebb? Tartok tőle, hogy nincs. A jövőjük meg van írva, a többségük kiesik a rostán, tanulatlan vergődik majd a mélyszegénységben, és a minimális figyelem sem terelődik rájuk. Azt akartam írni, hogy a helyzetért nem pusztán Orbán a felelős. Kétségtelen: az ősbűn az övé, de azért ebben a felelősségben valamennyiünknek osztozni kell. Azoknak is, akik elvették Iványitól a köztársaságielnök-jelölést, és ezzel még inkább szabad prédává tették - hát, ha ezeknek sem fontos... - és azoknak is, akik nem képesek ezt a társadalmat felébreszteni, s a jó irányba terelni. Szegények vagyunk mindannyian. e/MieMoui cr ii mai. AlcSfcKT s mm ENNél fSZcAí]fcliNtJ5cr Mw Nem tudor PÁPAI GÁBOR RAJZY [TfT]][ZTyT] NÉMETH PÉTER