Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-16 / 13. szám
VÉLEMÉNY________________________________________________________________2qM.S^ I 9 Ellenségkeresőben A politikusok s a katonai elöljárók - pillanatnyi érdekeiktől vezérelve - kétféle ellenségképet szoktak felvázolni. Vagy eljelentéktelenítik, gyengének, veszélytelennek, könnyen legyőzhetőnek tartják a mindenkori ellenséget, vagy eltúlozzák a súlyát, lehetőségeit, s az elpusztítására, megsemmisítésére törekednek. A NER országlása alatt mindkettőre akadt és akad példa szép számmal. Mégis alapos fejtörésre adott okot az Index egyik vezető anyagának a címe: „Orbán Viktor leszámolt a legnagyobb ellenségével”. A hírek szerint sem Soros György és Alex, sem Ursula von der Leyen, de még Gyurcsány Ferenc sem tűnt el a gazdaság vagy a politika színpadáról, így a hangzatos állítás aligha reájuk vonatkozik. Az pedig kizárható, hogy a most folyó háborúk csatatereinek bármelyikén a magyar miniszterelnöknek lapot osztottak volna, így ez a „földbe döngölt legnagyobb ellenség” nem lehet más, mint a 2023-as infláció. Abban viszont erősen kételkedünk, hogy Orbán Viktor legnagyobb ellensége a fogyasztói árak rekordmagasságokba történő szökkenése lett volna. A KSH jelentése szerinti 17,6 százalékos tavalyi pénzromlási ütemen még nyomokban sem lelhető fel, hogy bárminemű leszámolás történt volna. (Elgondolkodtató, hogy az élelmiszerek mindebből csaknem 26 százalékos drágulással vették ki a részüket.) Nem eredményezett áttörést az árak tartós csökkenésében az esztendő egy részében még létező árstop vagy az élelmiszer-kereskedelmi láncoknál kötelezően előírt akciózás, sőt az egyébként praktikus, a nagyobb városok vásárlóit segítő árfigyelő rendszer sem. Ennél sokkal jelentősebb hatása volt a hónapokig tartó reálbércsökkenésnek, valamint annak, hogy a családok visszafogták a vásárlásaikat, s ha ennek hatására az árak növekedési ütemét nem mérsékelték volna a kereskedők, akkor az eladhatatlan készletek tömeges üzletbezárásokhoz vezettek volna. De intő jel lehetett az is, hogy soha ennyi bolt ajtajára nem került lakat, mint 2023-ban. Akadnak a remélhetően véget ért történelmi magasságokba szökkent áremelkedésnek haszonélvezői is. Az inflációkövető, kamatprémiumos államkötvények tulajdonosai akár 17-19 százalékos hozamot is bezsebelhetnek az idén. A banki ügyfeleknek viszont rosszul indult ez az év. A pénzintézetek a tavalyi infláció mértékével emelik meg a felszámított díjaikat, amelynek logikája nehezen érthető. Hasonlóképpen gondolkodtak a Magyar Postánál is, igaz, hogy szolgáltatásaik átlagosan „csak” 10 százalékkal drágultak. Furcsa helyzetet teremtett az is, hogy a hosszú idő óta halogatott pedagógusbér-emelés vagy a minimálbér és a garantált bérminimum jelentős korrekciója miatt hirtelen nagyobb vásárlóerő jelenik meg a piacon, ami gerjesztőleg hat a jelenlegi 5-6 százalékos évesített inflációra. Ha a bérek rendezése folyamatosan, elnyújtva már korábban megtörtént volna, akkor nem lenne ilyen gond. Most viszont az ismét beinduló árbérspirál miatt az infláció tartósan beragadhat a jelenlegi szinten, miközben a feszes munkaerőpiacon tovább nőnek a jogos bérigények. BONTA MIKLÓS Szuverenitás g az ugyan, hogy az orosz titkosszolgálatok évek óta otthonosan mozognak a magyar külügyminisztérium informatikai rendszereiben (és az orosz hekkerek szintén, attól függően, ki mikor ér rá), felvetve a kérdést, vajon személyesen Orbán Viktornak, de az ő Ötödik Kormányának különösen van-e még egyáltalán szabad akarata a honvédségi repülőgépes toszkán kitérő helyszínének vagy az évi rendes disznóvágás napjának a kijelölésén túl (vö.: alert, szuverenitási kockázat!), és igaz ugyan, hogy Szijjártó miniszter már két éve megkapta a „Béke és Barátság” kitüntetést Putyin elnök döntésére, mire a politikus büszkén híresztelte, hogy „szövetségesi kötelezettségeik tiszteletben tartásával párhuzamosan” fenn tudták tartani a nemzeti érdekeknek megfelelő együttműködésüket Moszkvával,ami merő egy hülyeség, merthogy a szövetségesi kötelezettségek minimumát is alig sikerül kinyögni, amennyiben az európai értékek, köztük a szolidaritás annak tekinthető, de nem tekinthető annak az illiberális államcsíny elkövetése), és ugyanez a miniszter nem adta vissza a kitüntetést, amikor Putyin rárontott egy szuverén államra, és lassan két éve öldösi az ukránokat a háborúsbűnös-gyanús gennyládáknak kijáró hágai bírósági körözéssel a fején; és igaz ugyan, hogy a kormány az oltási regisztrációhoz megadott személyes e-mail-fiókokat Fidesz-propagandával tömi tele, mire a Human Rights Watch a magyar állam adatkezelési gyakorlatának sürgős kivizsgálását javasolta az EU-nak; és igaz ugyan, hogy a Kubatov-listázás készségszintű ujjgyakorlat Orbán-kormányoknál; szóval mindez igaz ugyan, de ifjabb Lomnici alkotmányjogásznak mégis Juhász Péter polgármesterjelölt-jelölti adatgyűjtése miatt sikerül szívszélhűdést kapnia nagy nyilvánosság előtt. Mondanám, hogy félnek, de valószínűbb, hogy elkalibrálták a mérleget. Csalóknál szuverén jog. JEGYZET Balassa Tamás v&éiG VAiwir mWtL r ° wc wak m n /wgGCSimlouk' PÁPAI GÁBOR RAJZA FORRÓSODIK PAPP ZSOLT A kormány nem minden tagja érdekelt az erős forintban, az infláció csökkenésében; újra a növekedés hajszolása, a költekezés, az alacsony kamatok lennének számukra kívánatosak. Törékeny forint mögöttünk hagyott év végre a forint éve volt. A forint ugyanis hosszú idő után, éven belül, öt százalékot erősödött, ezzel megtört a két évtizede tartó forintgyengülés. Ám ennek az ötszázalékos erősödésnek hatalmas ára volt. Megelőzte a forint árfolyamának 2022-es összeomlása, már a célkeresztben volt a 440 forintos euró, így onnan nem volt kunszt erősödni. Ehhez hasonló brutális ár az a mintegy 2000 milliárd forintos tavalyi éves veszteség, ami a jegybank mérlegében keletkezett a 18 százalékra emelt kamatok miatt. Mert a forint erősödéséhez kellettek magas kamatok. A kamatszint és a gazdasági kormányzás látszatának fenntartása elég volt a befektetőknek, hogy megadják a bizalmat a forintnak és a magyar gazdaságnak, mondván: 2024 csak jobb lehet, mint 2023 volt. Ha pedig javulnak a kilátások, akkor nincs miért aggódni - mondhatják. Azért van miért aggódni az idén is: mi lesz az inflációval, hogyan alakul az MNB és az Európai Központi Bank kamatpolitikája, fennmarad-e a magyar kormánnyal szemben a törékeny bizalom, vagy a miniszterelnök előhúz egy újabb konfliktuskártyát a brüsszeli pakliból. Ha az idei évet meg is ússza az árfolyam, nagy kérdés, mi lesz 2025 elején. Jelenleg ugyanis a forint fő támasza a kiszámítható monetáris politika. Azonban a kormány nem minden tagja érdekelt az erős forintban, az infláció csökkenésében; újra a növekedés hajszolása, a költekezés, az alacsony kamatok lennének számukra kívánatosak. És itt a bibi. Jövőre az MNB jelenlegi vezetésének közel fele távozhat a Monetáris Tanácsból, ezzel pedig kiszámíthatatlanná válik a monetáris politika. A piac jelenleg arra számít, hogy Matolcsy Györgyöt vagy Nagy Márton, vagy Varga Mihály követi. Nagy Márton megítélése finoman szólva sem egyértelmű, Vargát - a megfontolt politikust - talán szívesebben fogadnák. A piac most még alszik, de a jövő márciusi MNB-elnök-váltás hamarosan téma lesz. Ha pedig nem születik a kormányfő részéről megnyugtató válasz, akkor véget érhet a törékeny béke a forintpiacon. A Hozott szalonna BEUGRÓ egnap tortillat ettem grillezett kaliforniai csirkemellel, paprikával és pepperonival meg egy kis bécsi biouborkával, aztán legurult délben egy kis csevapcsicsának árult, de inkább miccsnek kinéző hús lerben pirult krumplival, és volt teljes kiőrlésű lisztből készült palacsinta, megkésett desszert gyanánt. Bele se merek gondolni, hogy ez vajon milyen értékrend lehet. Minimum egy katyvasz, de nem nehéz ráhúzni a libsis kozmopolitát, vagy még az is lehet, hogy amolyan hazátlan Soros-bérenc étrend ez. Pedig nagyjából ez maradt csak a hűtőben, a boltok vasárnap Bécsben zárva tartanak, abból főzünk, ami van. Onnan jut eszembe, hogy a minap a nemzeti pop nagyasszonya olyan képpel lepte meg a követőit, igazából a fél országot, amelyen tán a villásreggelije látszott, és ott virított a tányéron a hamisítatlan kolbász, szalonna, máj Es olyan finom kis részletekre is ügyelt, hogy Stop Soros sityakban vágja a disznót, hiszen a nép fia a velős üzenet minden árnyalatát kézben tartja. krémes kenyér, amihez hagyma és paradicsom dukált. Majd mindezt felcímkézte sokatmondóan: értékrend. Nem mondom, én is szemezgettem volna belőle, én sem vagyok fából, viszont nagyon meglepődnék, ha rendszeresen ezt tolná a pop nagyasszonya. Én csak kétszer ettem zsírosabb húst az elmúlt fél évben, a háziorvosom máris halálra vált arccal mutogatta a koleszterinemet. Ja, hát a gének. És a hozott szalonna. De hát van, akin a kolbász sem fog hosszú távon. Az viszont már erősen látszik, hogy ezzel a (és más egyéb) coming outtal a Németh Szilárd-féle vonalat viszi tovább a NER égisze alatt, aki szintén a minap hatalmas cubákok között volt látható. És olyan finom kis részletekre is ügyelt, hogy Stop Soros sityakban vágja a disznót, hiszen a nép fia a velős üzenet minden árnyalatát kézben tartja. A másik véglet a Rogán- és Mészáros-féle pólus, akik a luxus elviselhetetlen könnyűségét prezentálják, mintegy felvillantva, hogy mi vár itt a hűséges szolgákra, elkötelezett országépítőkre, kétely nélküli teherbírókra. A bizonytalan pedig választhat vagy akár késhegyre menő vitát folytathat, hogy melyik a párt igazi arca: a népközeli vagy az úrhatnám. Más vita amúgy sincs már jó ideje, a közmédiát a vallásos révültség és az engesztelhetetlen igazmondás jellemzi, a parlament pedig az osztálytalálkozók hangulatát hozza, ahol a rég klikkek szólogatnak be egymásnak nosztalgikus felhanggal. Van ez olyan fontos kérdés, mint az oktatás és az egészségügy összevonva. Hát akkor már miért ne inkább a zsírban tocsogjon az és nem a bánatban, aki számára a Mészáros-birodalom portási állása is elérhetetlen? Miért ne higgye el, hogy tényleg az az igazi értékrend, ami reggelente a tányérjára kerül, olykor szerényebb formában? És amúgy is, ahol májkrém van, ahol disznót perzselnek, ott mégis csak az otthonosság szalonnaszaga lengi be a szűk hazát, ad erőt a konzultációs ívek kitöltéséhez. Egy szó mint száz, kell a kalória. A hit fenntartásához, a kételyek elhessegetéséhez és az olykor jóllakottsággal tompított gyűlölet karbantartásához. És eközben szólhat a nemzeti pop, hogy jobban csússzon az egész. Hogy teli szájjal ordíthassuk világgá ezt a zsíros boldogságot. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND