Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-16 / 13. szám

VÉLEMÉNY________________________________________________________________2qM.S^ I 9 Ellenségkeresőben A politikusok s a katonai elöljárók - pillanatnyi érdekeiktől vezérelve - kétféle ellenségké­pet szoktak felvázolni. Vagy eljelentéktelenítik, gyengé­nek, veszélytelennek, könnyen le­­győzhetőnek tartják a mindenkori ellenséget, vagy eltúlozzák a súlyát, lehetőségeit, s az elpusztítására, megsemmisítésére törekednek. A NER országlása alatt mindkettőre akadt és akad példa szép számmal. Mégis alapos fejtörésre adott okot az Index egyik vezető anyagának a címe: „Orbán Viktor leszámolt a legnagyobb ellenségével”. A hí­rek szerint sem Soros György és Alex, sem Ursula von der Leyen, de még Gyurcsány Ferenc sem tűnt el a gazdaság vagy a politika színpadáról, így a hangzatos állítás aligha reájuk vonatkozik. Az pedig kizárható, hogy a most folyó hábo­rúk csatatereinek bármelyikén a magyar miniszterelnöknek lapot osztottak volna, így ez a „földbe döngölt legnagyobb ellenség” nem lehet más, mint a 2023-as infláció. Abban viszont erősen kételkedünk, hogy Orbán Viktor legnagyobb el­lensége a fogyasztói árak rekord­­magasságokba történő szökkenése lett volna. A KSH jelentése szerinti 17,6 százalékos tavalyi pénzromlási ütemen még nyomokban sem lel­hető fel, hogy bárminemű leszámo­lás történt volna. (Elgondolkodta­tó, hogy az élelmiszerek mindebből csaknem 26 százalékos drágulással vették ki a részüket.) Nem eredményezett áttörést az árak tartós csökkenésében az esz­tendő egy részében még létező ár­stop vagy az élelmiszer-kereske­delmi láncoknál kötelezően előírt akciózás, sőt az egyébként prakti­kus, a nagyobb városok vásárlóit segítő árfigyelő rendszer sem. En­nél sokkal jelentősebb hatása volt a hónapokig tartó reálbércsökkenés­nek, valamint annak, hogy a csalá­dok visszafogták a vásárlásaikat, s ha ennek hatására az árak növeke­dési ütemét nem mérsékelték volna a kereskedők, akkor az eladhatat­lan készletek tömeges üzletbezá­rásokhoz vezettek volna. De intő jel lehetett az is, hogy soha ennyi bolt ajtajára nem került lakat, mint 2023-ban. Akadnak a remélhetően véget ért történelmi magasságokba szökkent áremelkedésnek haszonélvezői is. Az inflációkövető, kamatprémiu­­mos államkötvények tulajdono­sai akár 17-19 százalékos hozamot is bezsebelhetnek az idén. A banki ügyfeleknek viszont rosszul indult ez az év. A pénzintézetek a tava­lyi infláció mértékével emelik meg a felszámított díjaikat, amelynek logikája nehezen érthető. Hason­lóképpen gondolkodtak a Magyar Postánál is, igaz, hogy szolgáltatá­saik átlagosan „csak” 10 százalékkal drágultak. Furcsa helyzetet terem­tett az is, hogy a hosszú idő óta ha­logatott pedagógusbér-emelés vagy a minimálbér és a garantált bérmi­nimum jelentős korrekciója miatt hirtelen nagyobb vásárlóerő jele­nik meg a piacon, ami gerjesztőleg hat a jelenlegi 5-6 százalékos éve­sített inflációra. Ha a bérek rende­zése folyamatosan, elnyújtva már korábban megtörtént volna, akkor nem lenne ilyen gond. Most viszont az ismét beinduló árbérspirál miatt az infláció tartósan beragadhat a je­lenlegi szinten, miközben a feszes munkaerőpiacon tovább nőnek a jogos bérigények. BONTA MIKLÓS Szuverenitás­ g az ugyan, hogy az orosz tit­kosszolgálatok évek óta ott­honosan mozognak a magyar külügyminisztérium informa­tikai rendszereiben (és az orosz hekkerek szintén, attól függően, ki mikor ér rá), felvetve a kérdést, vajon személyesen Orbán Viktor­nak, de az ő Ötödik Kormányának különösen van-e még egyáltalán szabad akarata a honvédségi re­pülőgépes toszkán kitérő helyszí­nének vagy az évi rendes disznó­vágás napjának a kijelölésén túl (vö.: alert, szuverenitási kocká­zat!), és igaz ugyan, hogy Szijjártó miniszter már két éve megkapta a „Béke és Barátság” kitüntetést Putyin elnök döntésére, mire a politikus büszkén híresztelte, hogy „szövetségesi kötelezettsé­geik tiszteletben tartásával pár­huzamosan” fenn tudták tartani a nemzeti érdekeknek megfelelő együttműködésüket Moszkvával,­­ami merő egy hülyeség, merthogy a szövetségesi kötelezettségek mi­nimumát is alig sikerül kinyögni, amennyiben az európai értékek, köztük a szolidaritás annak tekint­hető, de nem tekinthető annak az illiberális államcsíny elkövetése), és ugyanez a miniszter nem adta vissza a kitüntetést, amikor Putyin rárontott egy szuverén államra, és lassan két éve öldösi az ukránokat a háborúsbűnös-gyanús gennylá­dáknak kijáró hágai bírósági körö­zéssel a fején; és igaz ugyan, hogy a kormány az oltási regisztrációhoz megadott személyes e-mail-fió­­kokat Fidesz-propagandával tömi tele, mire a Human Rights Watch a magyar állam adatkezelési gya­korlatának sürgős kivizsgálását javasolta az EU-nak; és igaz ugyan, hogy a Kubatov-listázás készség­szintű ujjgyakorlat Orbán-kormá­­nyoknál; szóval mindez igaz ugyan, de ifjabb Lomnici alkotmányjo­gásznak mégis Juhász Péter pol­­gármesterj­elölt-j­elölti adatgyűj­­­tése miatt sikerül szívszélhűdést kapnia nagy nyilvánosság előtt. Mondanám, hogy félnek, de va­lószínűbb, hogy elkalibrálták a mérleget. Csalóknál szuverén jog. JEGYZET Balassa Tamás v&éiG VAiwir mWtL r ° wc wak m n /wgGCSimlouk' PÁPAI GÁBOR RAJZA FORRÓSODIK PAPP ZSOLT A kormány nem minden tagja érde­kelt az erős forintban, az infláció csökkené­sében; újra a növekedés hajszolása, a költekezés, az alacsony kamatok lennének számukra kívánatosak. Törékeny forint mögöttünk hagyott év végre a forint éve volt. A forint ugyanis hos­­­szú idő után, éven belül, öt százalékot erősödött, ezzel megtört a két évtizede tartó fo­rintgyengülés. Ám ennek az ötszáza­lékos erősödésnek hatalmas ára volt. Megelőzte a forint árfolyamának 2022-es összeomlása, már a célke­resztben volt a 440 forintos euró, így onnan nem volt kunszt erősödni. Eh­hez hasonló brutális ár az a mintegy 2000 milliárd forintos tavalyi éves veszteség, ami a jegybank mérlegé­ben keletkezett a 18 százalékra emelt kamatok miatt. Mert a forint erősö­déséhez kellettek magas kamatok. A kamatszint és a gazdasági kor­mányzás látszatának fenntartása elég volt a befektetőknek, hogy megadják a bizalmat a forintnak és a magyar gazdaságnak, mondván: 2024 csak jobb lehet, mint 2023 volt. Ha pedig javulnak a kilátások, akkor nincs mi­ért aggódni - mondhatják. Azért van miért aggódni az idén is: mi lesz az inflációval, hogyan ala­kul az MNB és az Európai Központi Bank kamatpolitikája, fennmarad-e a magyar kormánnyal szemben a töré­keny bizalom, vagy a miniszterelnök előhúz egy újabb konfliktuskártyát a brüsszeli pakliból. Ha az idei évet meg is ússza az ár­folyam, nagy kérdés, mi lesz 2025 elején. Jelenleg ugyanis a forint fő támasza a kiszámítható monetáris politika. Azonban a kormány nem minden tagja érdekelt az erős forint­ban, az infláció csökkenésében; újra a növekedés hajszolása, a költekezés, az alacsony kamatok lennének szá­mukra kívánatosak. És itt a bibi. Jövőre az MNB jelenlegi vezeté­sének közel fele távozhat a Monetá­ris Tanácsból, ezzel pedig kiszámít­hatatlanná válik a monetáris politika. A piac jelenleg arra számít, hogy Ma­­tolcsy Györgyöt vagy Nagy Márton, vagy Varga Mihály követi. Nagy Már­ton megítélése finoman szólva sem egyértelmű, Vargát - a megfontolt politikust - talán szívesebben fogad­nák. A piac most még alszik, de a jövő márciusi MNB-elnök-váltás hamaro­san téma lesz. Ha pedig nem születik a kormányfő részéről megnyugtató válasz, akkor véget érhet a törékeny béke a forintpiacon. A Hozott szalonna BEUGRÓ egnap tortillat ettem grillezett kaliforniai csirkemellel, paprikával és pepperonival meg egy kis bécsi biouborká­val, aztán legurult délben egy kis csevapcsicsának árult, de inkább miccsnek kinéző hús lerben pirult krumplival, és volt teljes kiőrlésű lisztből készült palacsinta, megké­sett desszert gyanánt. Bele se me­rek gondolni, hogy ez vajon milyen értékrend lehet. Minimum egy katyvasz, de nem nehéz ráhúzni a libsis kozmopolitát, vagy még az is lehet, hogy amolyan hazátlan So­ros-bérenc étrend ez. Pedig nagy­jából ez maradt csak a hűtőben, a boltok vasárnap Bécsben zárva tartanak, abból főzünk, ami van. Onnan jut eszembe, hogy a mi­nap a nemzeti pop nagyasszonya olyan képpel lepte meg a követő­it, igazából a fél országot, ame­lyen tán a villásreggelije látszott, és ott virított a tányéron a hami­sítatlan kolbász, szalonna, máj­ Es olyan finom kis részletekre is ügyelt, hogy Stop Soros sityak­­ban vágja a disznót, hiszen a nép fia a velős üzenet min­den árnya­latát kézben tartja. krémes kenyér, amihez hagyma és paradicsom dukált. Majd mindezt felcímkézte sokatmondóan: ér­tékrend. Nem mondom, én is sze­mezgettem volna belőle, én sem vagyok fából, viszont nagyon meg­lepődnék, ha rendszeresen ezt tol­ná a pop nagyasszonya. Én csak kétszer ettem zsírosabb húst az elmúlt fél évben, a háziorvosom máris halálra vált arccal mutogat­ta a koleszterinemet. Ja, hát a gé­nek. És a hozott szalonna. De hát van, akin a kolbász sem fog hosszú távon. Az viszont már erősen látszik, hogy ezzel a (és más egyéb) co­ming outtal a Németh Szilárd-féle vonalat viszi tovább a NER égisze alatt, aki szintén a minap hatal­mas cubákok között volt látható. És olyan finom kis részletekre is ügyelt, hogy Stop Soros sityakban vágja a disznót, hiszen a nép fia a velős üzenet minden árnyalatát kézben tartja. A másik véglet a Ro­­gán- és Mészáros-féle pólus, akik a luxus elviselhetetlen könnyűségét prezentálják, mintegy felvillant­va, hogy mi vár itt a hűséges szol­gákra, elkötelezett országépítők­re, kétely nélküli teherbírókra. A bizonytalan pedig választhat vagy akár késhegyre menő vitát folytat­hat, hogy melyik a párt igazi arca: a népközeli vagy az úrhatnám. Más vita amúgy sincs már jó ideje, a közmédiát a vallásos révültség és az engesztelhetetlen igazmondás jellemzi, a parlament pedig az osz­tálytalálkozók hangulatát hozza, ahol a rég klikkek szólogatnak be egymásnak nosztalgikus felhang­gal. Van ez olyan fontos kérdés, mint az oktatás és az egészségügy összevonva. Hát akkor már miért ne inkább a zsírban tocsogjon az és nem a bánatban, aki számára a Mészá­ros-birodalom portási állása is el­érhetetlen? Miért ne higgye el, hogy tényleg az az igazi értékrend, ami reggelente a tányérjára kerül, olykor szerényebb formában? És amúgy is, ahol májkrém van, ahol disznót perzselnek, ott mégis csak az otthonosság szalonnaszaga len­gi be a szűk hazát, ad erőt a kon­zultációs ívek kitöltéséhez. Egy szó mint száz, kell a kalória. A hit fenntartásához, a kételyek elhes­­segetéséhez és az olykor jóllakott­sággal tompított gyűlölet karban­tartásához. És eközben szólhat a nemzeti pop, hogy jobban csús­­­szon az egész. Hogy teli szájjal or­díthassuk világgá ezt a zsíros bol­dogságot. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND

Next