Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-18 / 15. szám
VÉLEMÉNY______________________________________________________________________________________________ Csak mese v ogy mivel jár, ha valaki alkalmazkodik annak a szövetségi rendszernek a szabályaihoz, amelyben tagsággal rendelkezik, és kihozza a helyzetből a legtöbbet, azt mi, magyarok még emlékezetből sem tudhatjuk: a KGST, ahol a mutatvány legutóbb sikerült, nem szövetségi rendszer volt, hanem a valós tartalmát tekintve inkább gyarmatbirodalom (nem is asztalt csapkodni, hanem leginkább a bokájukat csattogtatni jártak az akkori Orbánok az akkori Brüsszelbe - Kádár János, ha élne, sokat tudna erről mesélni). De mondjuk megnézhetnénk annak az Észtországnak a példáját, amely nem csupán az új tagállamok többségét gyorsulta le az utóbbi években, hanem a régiók egy részét is; hovatovább már a skandinávokhoz, Európa legfejlettebb régiójához számolják. Mi azt demonstráljuk - magunknak, a magyar modell követőinek meg mindenki másnak, hogy hova vezet, ha valaki nem nyerni akar, hanem inkább átírni a játékszabályokat. Eddig egy inflációs és pénzromlási rekordot, egy dobogós gazdasági visszaesést, a külkapcsolataink történelmi léptékkel is szinte példátlan szétzilálódását, az újraindult eladósodást és az uniós támogatások befagyását tudjuk felmutatni - ennyit hozott a konyhára mindaz, amit Orbán Viktor és szűk köre mozgástérbővítés, szuverenitásvédelem, konnektivitás és más hasonló fantázianeveken próbál eladni a hazai közönségnek. Az eredményt, ha van, legfeljebb a magyar miniszterelnök ismertségében és a világsajtó róla szóló cikkeinek számában lehet mérni, ami tényleg nagyszerű, de nemhogy főzni nem lehet belőle, még begyújtani is nehéz vele (tartunk tőle, hogy viszonylag kevesen tüzelnek idehaza a Spiegellel meg a Financial Timesszal). Egyszóval olyasfajta magyar siker ez is, mint a leghangosabban durranó karikás ostor - illetve kicsit rosszabb, mert a durrogtatás legalább nem kerül semmibe. Jelenleg eszkaláció van, sőt az eszkalált helyzet eszkalálódik: az EP politikai vita tárgyává s egyúttal választási témává teszi az Orbán-kormány devianciáit. Még azt is megérhetjük, hogy az európai parlamenti választás Magyarország mellett bizonyos mértékig más tagállamokban is Orbánról szóló népszavazássá válik, mint ahogy részben róla szóló népszavazás volt már a lengyel meg a szlovák voksolás is (ellentétes kimenetelekkel). A példa láthatóan vonzó: még mindig van idehaza két-három millió ember, aki kerüljön bármennyibe a farhát, az áram vagy az euró - anélkül büszke a különútra, hogy föltenné a kérdést, legalább magának, mi hasznunk van nekünk mindebből. Egyelőre a károk összeszámolása folyik - ha az egykor a Fideszt is a keblén melengető Néppárton múlik, nem lesz alacsony a számla. Meg a halhatatlannak tűnő illúzió kergetése, érdekes módon főleg a Bizottság, vagyis a „brüsszeli bürokraták” részéről, hogy Európa örök rosszfiúja most már tényleg megjavul. Bizonyára rengeteg olyan politikust ismernek, aki 35 évnyi ön- és sajátzseb-érdekű politizálás után hirtelen megtért. Csak lassan elárulhatnák, ki(k)re gondolnak ilyenkor - hogy eldönthessük, mi is hiszünk-e ebben a mesében. HARGITAI MIKLÓS NERtesek Szerencsejáték Zrt. a mindenkori kormányok olyan zsebe, amibe a szerencse sége„ reménykedők beleteszik a pénzt, majd mások lesznek a sorsolás nyertesei. Tavalyi számítás szerint a négy év alatt elkötött 123 milliárdjuk 56 százaléka kötött ki kormányközeli vállalkozásoknál, köztük Balásy Gyula és Jászai Gellért cégeinél, míg ezalatt a huszonkettő öttalálatos főnyereményre 33,4 milliárd forintot fizettek ki. Nem a kihúzott számokon múlott, mert aki okosan játszott, a NER-re tett. A szponzorációra létrehozott kft.-jük is adott pár száz milliót puszira olyan közpénzveszejtő (vagyis Fidesz-közeli) szervezeteknek, mint a Kommentár Alapítvány, ami állami pénzből épp a belvárosban épít grandiózus rendezvényhelyszínt és Balatonszepezden központot, ahová a CPAC-től az MCC-s haverokon át Győzikét és Tóth Gabit is meghívhatják. Juttattak még milliókat polgári körnek, vitorlázóegyesületnek, Sarka Kata férje vállalkozásának (ami enélkül is aranybánya, szürreális haszonkulccsal), decemberben pedig Novák Katalin Családpárti Alapítványának, hogy védhessék a hagyományos családi értékeket. Pedig a Sándor-palota júniusban még szentül állította, az alapítványt csakis magántámogatásokból és pályázatokból fogják finanszírozni. Másrészt nincs ebben meglepő, Áder János klímavédő alapítványának is jutott úgy másfél milliárd a költségvetésből. Ha egy államfőnek passziója van, arra az államnak és cégeinek is áldozni kell, komolytalan lenne őt civilekkel versenyeztetni a pályázati alamizsnáért. A filantrópia persze hasznos, noha ezt is csak egy szűk kör élvezi, mint Novák tehetséges fiatalok továbbtanulását támogató ösztöndíjprogramját. Amire nem lenne most égető szükség, ha miniszterként sikerült volna kicsit jobban megvédenie a magyar családok életszínvonalát. Vagy ma Magyarországon egy nő számára mégsem minden elérhető? JEGYZET Bálint Orsolya HcM S&MZokofski 8/)Rió>/ncU.cN! Coffee %ie/ KISZAVAZÓSHOW PÁPAI GÁBOR RAJZA 2024. január 18., csütörtök I 9 Egy kissé mindennel így vagyunk „mimagyarok”. Épp csak pár percnyit, de mindenhonnan elkéstünk; egy kicsit vagy pont, hogy nem eléggé mindentől félünk; mindig csak akkor vagyunk hangosak, ha mások nem hallják. Sub rosa egfeljebb, ha negyven ember jelenik meg az eseményen. A fenntartó presbitérium egyik napról a másikra visszavonta a szentesi református általános iskola igazgatójának a kinevezését. A kisváros főterére azért hívták össze ezt a mostani megmozdulást civil kezdeményezők, hogy kifejezzék: nem tetszik nekik a döntés. A miértekre nincs válasz. Az érintett nem szólal vagy nem szólalhat meg, és a hierarchia csúcsán álló lelkipásztor sem avatja be a részletekbe a közvéleményt. Tények híján mesék kapnak szárnyra, és a vélt igazságok ahány szájon mennek keresztül, annyi árnyalatot kapnak. Emitt erkölcstelenkedésről, amott hiányzó tízmilliókról, zűrös pénzügyekről, megint másutt megingott hitről vagy az egyház rosszallását kivívó önfejűségről állítják váltig a saját igazukat. Nézem az embereket, majd a tér túloldalán az ódon iskolát. Az ablakok sötétek, véget ért az aznapi tanítás. Négyszáz tanuló, több tucat pedagógus. Ha személyesen nem is mertek vagy akartak kiállni, a nevükben legalább ezer felnőtt hozzátartozó fejezhette volna ki azt, hogy - már ha így van - felháborította őket a döntés. Elhangzik pár gondolat és egy-két, gitárral kísért zeneszám. Az esemény talán negyedóráig tart. „Elkéstem?” - érkezik egy férfi akkor, amikor már csak négyen-öten beszélgetnek az egyre komorabb szürkületben. Szabadkozik, elnézte az időpontot, pedig szeretett volna jelen lenni, mert az ő gyermeke is ebbe az iskolába jár. Aztán mégse kérdezi meg, ki volt jelen, mi hangzott el, mi történt. Kiskutyája a póráz végén türelmetlen, kapkodja apró lábait a fagyos térkövekről, az is menne már, a férfi elköszön. Egy kissé mindennel így vagyunk „mimagyarok”. Épp csak pár percnyit, de mindenhonnan elkésünk, egy kicsit - vagy pont, hogy nem eléggé - mindentől félünk; mindig csak akkor vagyunk hangosak, ha mások nem hallják. Mi így lázadunk: azt várjuk, helyettünk énekelje el valaki egy szinte üres téren, mit tennénk, ha egyszer rajtunk lánckerék taposna. KRÁLIK EMESE Szomorú Föld NÉZELŐDŐ A múlt év szeptemberében - a Zurich Insurance Group és a Marsh McLennan együttműködésével - készült, de az új évben ismertetett jelentést tett közzé a Világgazdasági Fórum. A több mint 1400 globális kockázati szakértő, politikai döntéshozó és iparági vezető véleményére támaszkodó irat azt taglalja, miben látják 2024 legnagyobb kockázatait. Olyan veszélyek szerepelnek az élen, mint a szélsőséges időjárási körülmények, a mesterséges intelligencia által egyre szélesebb körben fenyegető dezinformáció terjedése, a társadalom polarizálódása. A megkérdezett vezetők szerint a szélsőséges időjárás a legnagyobb potenciális kockázat 2024-ben. A gazdaságok nincsenek felkészülve az akut időjárás következményeire, pedig az élelmiszerrendszereket érő sokkoktól kezdve a nagyméretű infrastrukturális károkkal bezárólag számos veszéllyel fenyeget a A félretájékoztatás okozta problémákkal szorosan összefügg a társadalmi polarizáció veszélye is. szeszélyes időjárás. Kutatások szerint a 2030-as évekre potenciálisan visszafordíthatatlan változások következhetnek be a bolygón, ha a hőmérséklet tovább emelkedik. Márpedig egyelőre nem úgy néz ki, hogy a folyamat megállítható lenne. A félretájékoztatás és a dezinformáció a második legnagyobb kockázat a vezetők szerint, ezeknek a térnyerése jelentősen csökkentheti a bizalmat és elmélyítheti a politikai megosztottságot. Ez a jelenség azért is lehet az idén különösen veszélyes, mert 2024 a választások éve lesz a világban. Egyebek között az Egyesült Államokban, Oroszországban, Indiában, Mexikóban és többtucatnyi más, a globális gazdaság szempontjából fontos országban adják le voksaikat a polgárok. A félretájékoztatás veszélye rendkívüli mértékben megnőtt a mesterséges intelligencia által generált tartalmaknak köszönhetően. A félretájékoztatás okozta problémákkal szorosan összefügg a társadalmi polarizáció veszélye is: a járvány utáni korszakban nagymértékben súlyosbodott a politikai megosztottság. A megkérdezett vezetők arra számítanak, hogy tíz év múlva, azaz 2034-ben a környezettel kapcsolatos kockázatok lesznek a legaggasztóbbak, amit olyan veszélyek követnek, mint a földi rendszerek kritikus változása, a biológiai sokféleség csökkenése, az ökoszisztémák összeomlása és a természeti erőforrások hiánya. Láthatjuk továbbá, hogy a félretájékoztatás technológiai kockázatai és a mesterséges intelligencia technológiák káros következményei is meglehetősen domináns helyen szerepelnek a listán - a kutatás eredményei szerint az MI-nak jelentős destabilizáló hatása lehet a társadalomban, és bizonyos egzisztenciális kockázatokat okozhat, mivel egyfajta „erőnövelő”, felhangosító szerepe van, ami azt jelenti, hogy növelheti egy ország katonai rendszereinek, adatelemző és egyéb képességeinek hatását. És akkor még nem számoltunk a kifejezetten társadalmi mozgásokkal, a tömegtársadalom negatív hatásaival vagy a populizmus térhódításával. Mert az ész általános visszaszorulása semmi jóval nem kecsegtet. Még akkor sem, ha amúgy az emberiség még korántsem áll megválaszolhatatlan kérdések előtt, ha még csak ott tart, hogy a maga által gerjesztett gondokkal kell szembenéznie. FRISS RÓBERT