Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-20 / 17. szám

VÉLEMÉNY__________________________________________________I 9 Mintha jogállamban.. G­yakorta megkapom a kérést, különösen mos­tanában, az Országos Bírói Tanács (OBT) vá­lasztása idején, ugyan magyarázzam már el, hogy mi ez a bírói tanács, mit is csinál, s miért olyan fontos ez a szervezet, hogy az Európai Bizottság is - részben - az OBT jogköreinek bővítésétől tette függővé a Magyarországnak járó uniós források kifizetését. De amikor elkezdem mondani, hogy a bírói függetlenség így, a jogura­lom érvényesülése úgy, akkor ál­talában leintenek azzal, hogy oké, mondjak inkább konkrét példákat az OBT működésére. S ha erre azt válaszolom, hogy az OBT legfonto­sabb feladata a bíróságok központi igazgatásának, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke munkájának felügyelete, s például a bírói pályá­zatok elbírálását vagy a bíróságok gazdálkodását ellenőrzik, akkor a legtöbben még inkább zavarba jön­nek, és nem értik, miért ez a nagy felhajtás körülötte. Ezért mostanában onnan szok­tam kezdeni, hogy OBT az egyetlen olyan, Alaptörvényben is nevesített szervezet, amelynek összetételé­ről nem a parlament, a mindenko­ri kormánytöbbség dönt, s nem is a kormányfő vagy az államfő jelöli és nevezi ki 14 tagját, hanem maguk a bírák választják őket saját soraik­ból. Ugyan „unalmas” és bonyolult szervezeti-igazgatási feladatai van­nak, de lényegében az OBT-n múlik, hogy ne érvényesülhessen a politi­kai alapon kinevezett bírósági ve­zetők - az OBH és a Kúria elnöke túlhatalma. És talán a legfontosabb, hogy a tárgyalóteremben a törvé­nyes bíránk felkészült és rátermett legyen. Egy olyan jogállami konstrukci­óban, ahol papíron a bírói függet­lenség eminensen teljesül, ám a bírósági ítéletekben is gyakran tet­ten érhető a minden közhatalmi in­tézményt uraló rezsim akarata, az OBT-nek különleges szerep juthat. Persze csak akkor, ha él is jogköre­ivel. Az első, 2012-18 közötti OBT működéséről szinte semmi nem került a nyilvánosság elé, kis túlzás­sal még azt sem lehetett tudni, hogy létezik egyáltalán. Ez változott meg aztán a most lejáró mandátumú, 2018 és 2024 közötti tanács megvá­lasztásával. Az OBT tagjai ugyanis megelégelték az igazgatási felada­tokra tökéletesen alkalmatlan Han­­dó Tünde OBH-elnök „ámokfutá­sát”, és elkezdték komolyan venni feladatukat. Pedig rendkívül kevés jogosítványuk volt - ami csak a ta­valyi, uniós nyomásra végrehajtott törvénymódosítás után változott -, nem tudták például megakadályoz­ni a bírói tapasztalattal nem ren­delkező Varga Zs. András Kúria-el­nökké választását. De úgy tettek - ahogy a demokratikus ellenzék a 80-as években­­, mintha jogállam­ban élnének, aminek legfontosabb eszköze az OBT-ülések jegyzőköny­veinek teljes nyilvánossága volt, Így jórészt a most távozó tanácsnak kö­szönhetően rájuk irányult a nem­zetközi figyelem, s a hatalom is az OBT jogköreinek bővítésére kény­szerült. Az új OBT-tagok megválasztásá­val mindez megváltozhat, aminek már látszanak is a jelei. De még ne temessük az OBT-t, várjuk meg az új összetételű tanács első üléseit, hogy kiderüljön, merre indulnak. Hátha ők is úgy tesznek majd, mint­ha jogállamban élnének. SIMON ZOLTÁN Büszkeséget e­ gészen biztos, hogy van most több mint 6 ezer bátor ember ebben az országban. Ők a Volánbusznál dolgoz­­­­nak, sofőrök. Sztrájkra ké­szülnek, mert a hajnaltól éjszakáig tartó, hétköznap, hétvégén, ünnep­nap is tisztességességesen elvégzett munkájukért annyi bért szeretné­nek, amelyből túlóra és mellékállás nélkül is meg tudnak élni. Lázár Já­nos miniszter egy három évre szóló, 25 százalékos ajánlattal állt elő - a volánosok erre az évre szeretnének ekkora emelést -, és közben meg­fenyegette őket: gondolják át, szer­­veznek-e újabb munkabeszünte­tést, mert sztrájkkal nála nem érnek el eredményt. A volánosok többsége az ajánlatot és a fenyegetést vis­­­szautasította, és lássuk be, ehhez szükség van bátorságra. A havi net­tó 300 ezer forintjukkal nincsenek anyagi biztonságban, és ha nem fog­nak össze, kevesen sztrájkolnak, az elégedetlenkedőknek akár az állása is veszélybe kerülhet. Tíz embert el lehet bocsátani, de több ezret nem. Összesen körülbelül 10 300-an dolgoznak sofőri munkakörben, és bizony vannak, akik megijedtek a lázári fenyegetéstől. Mások meg azt mondják, ha ellenállnak, még az az emelés is veszélybe kerülhet, ami most biztosnak tűnik. Aztán ott vannak az utasok, az ő belátásukra is szükség van ahhoz, hogy a sztrájk a buszsofőröknek hozzon sikert, és ne Lázár János fenyegetése váljon valóra. Mert ha nem jár a busz, nem jut be blokkolóórás munkahelyére a munkás, és nem jut haza az isko­lából a kisdiák De van két kulcsszó: szolidari­tás és összetartás. Tegnap a pedagó­gusokért, ma a Volán-dolgozókért, holnap a vietnámi munkásokat be­tanító, majd elbocsátott magyar munkásokért lehet tüntetés. És megjött Orbán Viktor fel­hatalmazása is. A miniszterelnök kedvenc rádiójában tegnap ugyan­is arról beszélt, mennyire fontos­nak tartja, hogy egy közösség együtt cselekedjen. Mi mást kívánhat­nánk: legyen büszke a kormányfő is a sofőrökre. JEGYZET Muhari Judit PÁPAI GÁBOR RAJZA KezoensS. UKRCMMK XUIWUMK Ue/IRIWftG'tcl^eNcK Mlir/MoND.tifllJcM, víAllRtTcKcK y HATALMI ÁGAK SZÉTVÁLASZTÁSA Ugyanez a NAV hagyta futni Simon­ka György fideszes képviselőt, sőt akkor sem rebbent a szemük, amikor 20 millióval vesztegette őket. Ti­borcz István ellen is több NAV-vizsgá­­lat indult, de hogy, hogy nem, egyik sem járt eredmény­ Nonszensz­ onszensznek nevezte a Nemzeti Adó- és Vám­hivatal elnöke, hogy a hatóság politikai célki­tűzések mentén nyo­mozna a Karácsony Gergely-féle 99 Mozgalom pénzgyűjtése után. A NAV elnöke a Magyar Nemzet­nek mondta el: ha egy bank felje­lenti az ügyfelét, azt az adóhivatal nem söpörheti le az asztalról azért, hogy nehogy politikai alapú döntést hozzon. Mert ez lenne egy politikai döntés. Meg kell mondanom, ma­ximálisan egyetértek a NAV elnö­kével. A bankok nem gyakran tesz­nek feljelentést pénzmosásgyanús ügyben, ha ez történik, akkor egy tisztességes adóhivatalnak ki kell vizsgálnia az ügyet. Én magam ke­veset tudok a 99 Mozgalom ado­mánygyűjtési ügyéről, úgy vagyok vele, ha lesz ebben sztori, akkor azt a kormánylapok úgyis megírják, ám két év alatt sok minden nem derült ki, azaz megy a habosítás. De nem is ez az érdekes. Hanem a NAV-ve­­zető kijelentésének azon fele, hogy ők soha nem vizsgálnak, döntenek politikai alapon, ők nem a kormány politikájának végrehajtói. Szó, ami szó, a NAV mindeddig nem kurvult el a politikának, a kormánypártnak oly mértékben, mint az ügyészség vagy a számvevőszék. De ugyanez a NAV hagyta futni Simonka György fideszes képviselőt, sőt akkor sem rebbent a szemük, amikor 20 mil­lióval vesztegette őket. Tiborcz Ist­ván ellen is több NAV-vizsgálat in­dult, de hogy, hogy nem, egyik sem járt eredménnyel. Amúgy a NAV elnökéhez hasonló választ kapnánk Polt Péter ügyész­ségétől is, mármint hogy ők politi­kai alapon soha nem szelektálnak ügyeket. Való igaz, a kormányt érin­tő büntetőügyek nem akadnak el menet közben. Mert el sem indul­nak. Az igazságszolgáltatás külön­féle vezetőinek a munkáját jelen­tős részben az köti le, hogy tisztára mossák a fideszes politikusok, ba­rátok, üzletfelek dolgait, illetve ott szuttyongassák a civileket, az el­lenzéket, ahol csak tudják. Mon­dott le már tiltakozásul törvényszé­ki bíró a posztjáról, mert gazdasági bűnügyekben csak azok kerülnek a vádlottak padjára, akik nem élvez­nek politikai védettséget. Na, ez a nonszensz, meg az, aho­gyan ez ország (még) működik. W PAPP ZSOLT nyel. Mese PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL N­ézem a fényképet, mi olvasható le róla. Ül egymással szemben Magyarország két leg­jelentősebb elöljáró­ja, az egyik látszólag feszeng, a fo­tel szélén ül, úgy, mint akit zavar az is, hogy nem ér le a lába. A má­sik hátradőlve, keresztbe tett láb­bal, mosolyogva. Hihetnénk azt is, hogy szemben a mi hitünkkel, for­dított a szereposztás: a mosolygós áll a másik fölött, ő a meghatározó, ő az irányító, míg a másik megszep­pent arccal magyaráz, talán valami tréfással, viccessel próbálkozik. Az egyik szereplő, a hölgy a kereszt­be vetett lábakkal Novák Katalin, jelenlegi státusza szerint köztár­sasági elnök. A másik permanens státusza szerint miniszterelnök, ő maga a riadtnak tűnő kisfiú, Orbán Viktor. A kép magától az elnök as­­­szonytól való, ő tette nyilvánossá. És még azt is hozzáfűzte közössé­gi oldalán, hogy megtörtént a nagy találkozás. Többek között ezt posz-Az elnöknő­nek nincs tényleges mozgástere, és nem csak a törvény, az elnök meg­határozott jogkörei mi­att. Ők egy csapat, de nem egyenlő felek, tolta a randevúról: „Az ország nem­zetközi megítélése szempontjából meghatározó év elé nézünk, amely­nek már a kezdete is erős: a szlovák és a vietnámi miniszterelnök is Ma­gyarországra látogat, holnap pedig Davosba utazom, ahol az Európai Bizottság elnökével találkozom, és a Világgazdasági Fórumon is fel­szólalok.” És még azt is hozzátet­te, hogy - idézem - „volt miről be­szélgetnünk, hiszen idén 25 éves a NATO- és 20 éves az EU-tagsá­­gunk, ráadásul Magyarország az EU soros elnöke is lesz.” Szóval nézegetem az elnöki ké­pet, és azon morfondírozom, kiket akarnak becsapni vele. Persze egy újszülött - politika által nem meg­fertőzött ember­­ nyilván felül neki, de mi, akik ebben a széthazudott rendszerben élünk, és tisztában is vagyunk a valós erőviszonyokkal, tudjuk, hogy megint átvernek ben­nünket. Pontosan tudjuk, hogy épp az ellenkezője igaz annak, amit a kép sugall, tudjuk, ki ültette az el­nöki székbe azt, aki éppen ott ül, és ebből fakadóan is­­ mik a valósá­gos erőviszonyok. Hogy az elnök­nőnek nincs tényleges mozgáste­re, és nem csak a törvény, az elnök meghatározott jogkörei miatt. Ők egy csapat, de nem egyenlő felek. De mégis: mintha az életet, a zajló eseményeket is igyekeznének hozzáigazítani a fotóhoz: Novák önálló, saját politikát visz, és ha kell, szembemegy Orbánnal. Majd­nem azt írtam, a főnökével, de hát ilyet mégsem írhatok, legfeljebb gondolok. Mert még nyugodtan gondolhatok, sőt talán írhatok is. Szabadságomban áll. És Novák­­nak is szabadságában áll, hisz lát­hattuk, olvashattuk: alig néhány nappal a nagy találkozó után No­vák Katalin már Davosban, a világ­­gazdasági fórumon találta magát. És ott Ukrajnáról, Oroszországról épp az ellenkezőjét mondta, mint Orbán. Oroszország agresszor, át­lépte a Rubicont, nem nyerheti meg a háborút, Ukrajnát támogat­ni kell... Mi ez? - teszem fel, legin­kább magamnak, a kérdést. Létez­het, hogy azon a megbeszélésen (?), amelyről a fénykép tanúsko­dik, és ahol a NATO születésnap­ja kiemelten került szóba, ahol a fő hangsúly a nemzetközi megíté­lésünkön volt, ne került volna szó­ba a háború, Oroszország és Ukraj­na? Vagy talán épp az történt, hogy Novák feladatul kapta: azt mondja Davosban, amit mondott? Talán így történt. Fogadjuk el, és vessük keresztbe a lábunkat. NÉMETH PÉTER

Next