Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-23 / 19. szám

p I­PPiDT r\l­ V_/r\ I NÉPSZAVA I r 2024. január 23., kedd I D A legszegényebb falvakban a Bubi jóval több, mint egy bicikli P • KÉT KERÉK Kétezer, a forgalomból kivont fővárosi közösségi kerékpár került az elmúlt két évben a Budapesti Közlekedési Központ jóvoltából a leghátrányosabb helyzetű felzárkózó településekre. Tiszabőn néztük meg, mire és hogyan használják ezeket a helyiek. DOBOS JUDIT - Két dolgot vettem észre, amióta ezen a biciklin járok: olyan, mintha nagyobb tisztelettel néznének rám a faluban, a rendőr pedig, ha meg is állít, nem büntet meg azért, mert nincs lámpám vagy rossz a fékem mondja az 53 éves tiszabői Mányi­ózsef. Nagy szó ez egy olyan helyen, ahol a legtöbben csak rozoga ke­rékpárral járnak, és volt időszak, amikor apróságokért is megbün­tették a két keréken közlekedőket, akár azért is, ha a járdán közleked­tek, vagy ha nappal nem világított a lámpájuk. A romák lakta falvak­ban egyébként a bicikli nem a spor­tolást, a kirándulást vagy éppen a gyorsabb közlekedést jelenti, ha­nem afféle teherhordó jármű is. Az ide tizenöt kilométerre lévő Tiszaburán például ottj­ártunk­kor épp egy rozoga csomagtartóra pakolt valaki karvastagságú gal­­­lyakat és háncsot, ami lehullott a szociális tűzifa tárolóhelyén a na­gyobb hasábokból. Errefelé pedig az is megszokott látvány, hogy a férfiak tekernek, míg a csomagtar­tón az asszonyok ülnek, bevásárló­szatyorral vagy éppen ételhordóval hazafelé tartva. Mányi József kerékpárja kü­lönlegesebb az itteni átlagnál. Utánozhatatlan formája és színei miatt rögtön látni, masszívabb da­rab, olyan, amilyenre az itt élők­nek nemigen futná a közmunkás­­bérből. Igaz, ő is csak „kölcsönbe” kapta a Magyar Máltai Szeretet­szolgálattól, amely a Felzárkózó települések (Fete) program kere­t A romák lakta falvak­ban a kerék­pár nem a sportolást, a kirándulást vagy éppen a gyorsabb közleke­dést jelenti, hanem afféle teherhordó jármű is. tében Tiszabőn huszonöt hasz­nált hajdani Mól Bubi kerékpárt vehetett át bő két évvel ezelőtt a Budapesti Közlekedési Központ­tól. A máltaiak tiszaroffi üzemében némiképp felújították és normál közlekedésre alkalmassá tették a járgányokat, leszerelték például róluk azokat a szerkezeteket, ame­lyekkel a budapestiek, illetve az odalátogató turisták regisztráció és a díj befizetése után használhat­ták a bicikliket. A leselejtezett járgányok új fel­adatot kaptak országszerte, így a Jász-Nagykun-Szolnok megyei ti­szafüredi kistérség leghátrányo­sabb településein is. Tiszabőn több mint 90 százalékban romák lak­nak, s munkalehetőségeknek híján vannak a községek. A szeretetszol­gálat kötelékében több közmunkás dolgozik, terepet rendeznek, füvet nyírnak, vagy épp a fóliasátrakban tevékenykednek. Ahogy Mányi Jó­zsef fogalmaz, ők nem „labdát pas­­­szolgatnak” egymásnak, és nem a járdát söprögetik napszámra, ha­nem valóban a közösség haszná­ra vannak a munkájukkal. Regge­lente a máltaiak által üzemeltetett mosodában találkoznak a közmun­kások, ott kapják meg az aznapi feladatot. A férfi a falu egyik legtá­volabbi pontján, a temető mellett lakik, ezért is nagy segítséget je­lentett számára, hogy használatra megkapta az egyik régi Bubi-kerék­párt. Karbantartja, vigyáz rá, fel­pumpálja a kerekeket, ha kell, ola­jozza a láncot. Szerencsére - jegyzi meg kedélyesen - az a veszély nem fenyegeti, hogy ellopják tőle a bi­ciklit, hiszen a kirívó külsejű zöld járgánnyal azonnal lebukna az al­kalmi tolvaj. A huszonhat éves Mága Izi­dor nem először ült ilyen biciklire, amikor annak idején megkapta az egyiket.­­ Jó pár évvel ezelőtt hárman felmentünk Pestre a XVIII. ke­rületbe egy rozoga mikrobusszal, hogy „lomizzunk”, a házak elé ki­rakott régi bútorlapokat, használ­ható faanyagokat összegyűjtsük, és hazahozzuk tüzelőnek. Ott lát­tam először egy ilyen biciklit, fia­tal srác ült rajta, épp tette volna le, amikor odamentem hozzá, hogy „haver, add már oda nekem is egy kicsit, elég messze van a bolt, hadd menjek el vele”. Egy szóra odaad­ta, csak annyit mondott, hogy ha visszaérek, tegyem be a helyére - idézte fel a hajdani emlékeit a fia­talember, aki feleségével együtt négy kisgyerekről gondoskodik. Azt mondja, ők a boltba is a Bubi­val mennek, hiszen a nagyobb be­vásárlásokat megkönnyíti, hogy a kormányra rá lehet akasztani a szatyrokat, és még a nagy súllyal is könnyen egyensúlyozhatnak a tes­tesebb kerékpáron. Pár nap kellett annak idején, hogy megszokják: ez nem az a könnyen dűlős, könnyen tekerhetős fajta, erő kell a hajtás­hoz, a megtartásához, de azt mond­ják, ha ráérez az ember, onnantól már könnyű vele közlekedni, még úgy is, hogy a tiszabői utak nagyon rosszak, kerülgetni kell a kátyúkat. Mondhatnánk, hogy pár tucat leselejtezett kerékpár nem a vi­lág, de egy ilyen közösségben min­den felértékelődik. Tasi Krisztina, a szeretetszolgálat Fete program­jának itteni vezetője azt mondta: nemcsak a saját közmunkásaiknak vagy épp a kollégáiknak, de mások­nak is sokat segítettek a kerékpá­rok. Az iskolás gyerekek ezzel tud­nak a környékben kirándulni, s a falu központjától néhány kilomé­terre lévő majorságukba is ezzel járnak ki néhányan, főként ami­kor tavasztól őszig többet kell tö­rődni a palántázással, zöldségneve­léssel. Jó szolgálatot tesz a bringa ebédidőben is, hiszen az egyórás szünet alatt mindenki hazamegy, jó esetben otthon várja a meleg étel, és hamarabb térül-fordul biciklivel az ember, mint gyalog. Mányi József (jobbra) azt mondja, amióta ezen a biciklin jár, olyan, mintha nagyobb tisztelettel néznének rá a faluban Ez nem az a könnyen dűlős, könnyen tekerhetős fajta, erő kell a hajtáshoz, a megtartásához \Z Biciklivel orvoshoz, postára, a szomszéd faluba A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) modellváltás miatt 2022-ben kétezer darab első szériás Bubi-kerék­párt adományozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat­nak: a közösségi közlekedésből kivont, de jó állapotú bicikliket a szervezet tiszaroffi üzemében nézték át, matricázták fel, majd állították újra szolgálatba - olvas­ható a Felzárkózó települések honlapján. A mindenna­pos használatra és biztonságos közlekedésre alkalmas bicikliket Magyarország legnehezebb helyzetű telepü­lésein élők vehetik igénybe, ahol a helyben elérhető alapvető szolgáltatások - orvosi rendelő, gyógyszertár, posta, bolt - sokszor hiányoznak, s előfordul, hogy csak a szomszédos, nagyobb községekben érhetők el. Mivel ezekben a térségekben a helyi tömegközlekedés sem a legjobb - megesik, hogy naponta mindössze kétszer indul és érkezik járat, ráadásul a menetjegy is több ezer forintos kiadást jelent­­, így van, ahol szintén ezeket a kerékpárokat használják átutazásra a rászorulók. '<2 'C Z­Q< O­O

Next