Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-24 / 20. szám
VÉLEMÉNY_______________________________________________2QM.,”fS I 9 Szövetségi keringő Az ellenzéki pártok, ha intézményesített formában nem is, abban az értelemben - tetszik, denképpen nem tetszik - minszövetségesnek számítanak, hogy elméletileg közös a céljuk: a kormány leváltása. A politikailag nem eléggé képzett és reménytelenül idealista választópolgárok azt gondolnák, hogy vitás kérdések esetén ezeknek a pártoknak a képviselői asztalhoz ülnek, és addig tárgyalnak, amíg kölcsönös megelégedésre sikerül megegyezniük. Aztán nyilvánosságra hozzák, hogy mire jutottak egymással. Budapesten pillanatnyilag más történik. Karácsony Gergely nyílt levélben tett ajánlatot a DK, a Momentum, az MSZP és saját pártja, a Párbeszéd (társ)elnökeinek. A főpolgármester azt szeretné, ha a „köztársaságpárti erők” az ő vezetésével közösen indulnának a fővárosi listás választáson, a kerületekben pedig legkésőbb február közepéig megállapodnának a közös polgármesterjelöltekről. Ahol ez valamiért nem sikerül, előválasztást kell tartani. Karácsony Gergely október 23-án jelentette be, hogy a fővárosban létrehozza az ellenzéki pártok szövetségét. Ekkor még nem tudhatta, hogy a Fidesz az utolsó pillanatban átírja Budapesten a választási szabályokat. Mindenesetre a nyílt levél puszta ténye arra utal, hogy a főpolgármester törekvése, mondjuk így, nem valósult meg maradéktalanul. Még az is képlékeny, hogy egyáltalán mely pártok tartoznának ehhez a szövetséghez. A Jobbikról - amely a 2022-es parlamenti választáson még az összefogáshoz tartozott, most viszont saját főpolgármester-jelöltet állít már szó sem esik. Az LMP esetében Karácsony azt kéri, hogy a pártok legyenek nyitottak a csatlakozására, az LMP pedig „döntse el, hogy részese kíván-e lenni ennek az együttműködésnek, vagy külön indul mindenhol”. Csakhogy az LMP mozgását nehéz követni. A párt helyenként látványosan szövetkezik a DK-val, Budapesten ellenben Vitézy Dávidot győzködi arról, hogy LMP-s jelöltként induljon el Karácsony Gergely kihívójaként. Ha valaki megkérdezné, hogyan képzeljük el a megbízható és kiszámítható politikai partnert, kevéssé valószínű, hogy lelki szemeink előtt elsőként jelenne meg a Lehet Más a Politika. Ne hagyjuk ki, hogy a főpolgármester megemlítette még a kétfarkú kutya pártot is, az általa írtak azonban - a pártok tegyenek javaslatot az MKKP-nak a „méltányos és moderált együttműködésre” - inkább tekinthetők gesztusnak, mint kiérlelt, a gyakorlatba átültethető koncepciónak. Nem vált tisztábbá a kép. Ha nem jön össze a közös indulás a nyílt levélben felsorolt pártok részvételével (amelyek amúgy kinyilvánították, hogy támogatják Karácsony újrázását), akkor az minimum presztízsveszteséget jelent a főpolgármester számára. Ha összejön, az már önmagában elkönyvelhető sikernek, de félő, hogy az energiák egy részét a kampányra való felkészülés helyett leköti majd a listás helyekről való osztozkodás. Bárhogyan is alakul, a pártoknak fel kell nőniük a feladathoz. A választók sokfélék, de abban például hasonlítanak: nem szeretik, ha az ellenzék belső pozícióharcokkal van elfoglalva. CZENE GÁBOR Egy vérből valók ggyel megint beljebb vagyunk, szép volt, fiúk. Ezt mondhatta Orbán Viktor miniszterelnök a MÁV-Volán és a szakszervezetek bértárgyalása után. Talán még a Nélküled című dalt is eldúdolta. Nem nagyon lehetett ez másképp, hiszen a kormányfő maga mondta, mennyire fontos, hogy egy közösség együtt cselekedjen. Meg hogy nekünk, magyaroknak a virtus örök erényünk. És ebben most nincs hiba. Csak Lázár János közlekedési miniszternek felejtett el szólni erről. A Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet kemény vezetőjében emberére akadt a tárcavezető és a munkáltató. Az előre megírt, az egyeztetés látszatát is elkerülő ajánlat neki elfogadhatatlan. Dobi István nem ijed meg Lázár összeráncolt homlokától, és a miniszteri fenyegetésétől sem remeg a nadrágja szára. A szakszervezeti vezetőt azzal bízták meg a dolgozók, hogy nyerje meg a meccset, a döntetlen nem elég. Ő ehhez tartja magát, hiszen 6000 ember áll mögötte, akik egy vérből valók, és, mint a régi jó barátok, egyet mondanak és gondolnak. Azt például, hogy megbecsülést, tisztes bért akarnak. Hároméves ajánlattal pedig álljon elő az, aki a decemberi ígéretét sem tartja be. Akkor a munkáltató azt mondta, hogy január 20-ig meglesz a bérmegállapodás. Ma január 24-e van, és nincs meg. A megállapodás nem úgy születik, hogy a szakszervezet azt írja alá, amit a főnök akar A barátságos mérkőzésnek így most vége. Vasárnap és hétfőn jön az elődöntő, újra sztrájkolnak a Volánbusz-sofőrök. Sőt, ha kell, februárban is. Várják a pihenőben a közösség erejében hívő miniszterelnököt is. Repülőgép most nem kell, a Volánbuszok meg ugye nem járnak, de sebaj, vezetni úgyis szeret. Szotyi lesz, még akár jóféle pálinka, bor is akad majd, ha bordalt is énekelne az ország vezetője. Mert minden meccsnap ünnepnap, és, mint tudjuk, minden meccs addig tart, amíg nem nyerünk. Mindent bele, hajrá, sofőrök! Muhari Judit $Zurk?>ln»ro .fmDlNAMcftfcTNt Nc/jJ PÁPAI GÁBOR RAJZY ZÖLDHASÚ ZÖLD SASOK Eleve úgy kell kalkulálni: jobb egy járattal korábban indulni, ha biztosan el eínek álmodói , szak- és délkelet-magyarországi vonatokon szocializálódtam. Amikor először szálltam fel Esztergom környékén egy panorámaablakos csodára, kellő tisztelettel helyezkedtem el a bársonyos-kék üléseken. Összekarcolt üveghez, tapadós műbőrhöz, 40 Celsius-fokos ülőfelülethez voltam szokva. A szinte suhanó szerelvény nekem maga volt az agglomerációs álom. De jó, gondoltam, hamarosan mindenhol ilyen vonatok közlekednek majd szerte Magyarországon. Elhamarkodottan ábrándoztam. Cserébe örömmel tölt el, hogy rajtam kívül másoknak is vannak szép jövőképei. Egy szakmai konferencián Lepsényi István, a MÁV igazgatóságának elnöke azt mondta, cél, hogy három éven belül megjelenjenek hazánkban a hidrogénhajtású vonatok. Lázár János építési és közlekedési miniszter egy tízéves távlatban 6500 milliárdos fejlesztést remél, és azt is mondta, hogy a kormány nyitott minden olyan párbeszédre, amely az új típusú energiaforrások felhasználását jelenti, „nem elméleti, hanem a hétköznapi valóság szintjén”. Ha közösségi közlekedek, zömmel ma is a dél- és északkeleti vasútvonalak szolgáltatásait élvezem. Élvezem, hisz máshogy nem lehet. Nyugodt derűvel kell beletörődni, hogy a 70 kilométeres szakaszon oda-vissza ingázó, Piroskának becézett csehszlovák motorvonat egy verőfényes decemberi napon bő órát késik. Hogy eleve úgy kell kalkulálni, jobb egy járattal korábban indulni, ha biztosan el akarjuk érni a fővárosi csatlakozást. Élményeim tárházát a napokban tovább gazdagította a vasúttársaság. A szerelvény fékez, a hidraulika szisszen, a kilincs mozdul - az ajtó nem. A következő megállónál a másikat célzom meg. Segítőkész vagyok, jelzem az egyenruhásoknak, hogy sajnos nem ott szálltam le, ahol akartam, de más ne járjon így, tudjanak róla, nem nyílik a hátsó ajtó. Azt, hogy a miniszter elméletének és az utazóközönség valóságának párhuzamos sínszálai még a végtelenben sem találkoznak, a reakció, melyre aztán nehezen találtam a választ, példásan foglalja össze: „Ja, igen. Az rossz.” KRÁLIK EMESE akarjuk érni a fővárosi csatlakozást. A milliomos mosónő ORWELL VILÁGA mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk és fejük fáj a vasalástól - hiszen tudjuk. Mosónő volt Sarah is, csomókban hullt a haja szála. Tízéves korától háziszolga volt lenn, messze délen, Mississippi államban. Mérges vegyszerekkel mosott, takarított látástól vakulásig. Igaz, a hirtelen kopaszodásnak egyéb oka is lehetett: az éhezés, a gyakori betegeskedés, a tisztálkodási lehetőségek hiánya. Mélységes, kilátástalannak tűnő nyomorból küzdötte fel magát ez a fekete lány dúsgazdag üzletasszonnyá. Sarah Breedlove (1867-1919), a leendő Madam C. J. Walker szabadnak született, családjából elsőként. Szülei és idősebb testvérei rabszolgák voltak, amíg Lincoln elnök proklamációja föl nem szabadította őket, együtt a zendülő dél földbirtokosainak többi rabszolgájával (1863). Ültetvényen robotoltak a kolerajárványig. „Kevés, szinte A Guinness rekordok Könyvében úgy szerepel: az első nő, aki önerejéből lett dollármilliomos, semmi lehetőségem sem volt, amikor elkezdtem az életemet. Elárvultam, anya és apa nélkül maradtam hétéves koromban” - emlékezett. Nem akartak szűnni a megpróbáltatások. A nővérééktől el kellett menekülnie sógorának szexuális zaklatása elől, így ment férjhez tizennégy évesen. Alig múlt húsz, amikor megözvegyült. Kislányával magára maradva St. Louisba költözött. Ha a mosásból megkeresett egy dollárt, jó napja volt. Ekkoriban kezdett el korpásodni, hullani a haja. Kétségbeesésében mindenféle szereket kipróbált, amíg végre az egyik használt. Hamarosan már azzal, Annie Malone kozmetikus kenőcsével házalt. Hagyta a dagadt ruhát másra. Rádöbbent, milyen fontos a fekete nőknek a hajuk, és ösztönös tehetséggel felismerte a lehetőséget. Borbély bátyjától elleste a hajápolás trükkjeit. Lassan, rengeteg munkával és nehézséggel, de beindította az üzletet. Egyre nagyobb tételben kereskedett kencékkel, majd fodrászszalont nyitott Denverben. Márkanevét ekkor találta ki, harmadik férjének neve elé az előkelőbb, franciás hangzás kedvéért odabiggyesztette: Madam, így, a végén e betű nélkül, de büszkén. Iskolába sohasem járhatott, írni-olvasni a fekete metodista gyülekezet templomában tanult, vasárnapi bibliaórákon - de saját vegyi üzemet alapított Indianapolisban. Samponokat, hajápolókat, hajnövesztőket gyártott. Fodrászokat képzett, ügynökhálózatot épített, kutatólabort támogatott. Már magasabb célok is lebegtek a szeme előtt: a fekete nők gazdasági önállóságának lett szószólója és mecénása. Szépségszalonja a New York-i Harlemben a modern, urbánus afroamerikai kultúra bölcsőjévé vált (1913). A Guinness-rekordok Könyvében úgy szerepel: az első nő, aki önerejéből lett dollármilliomos. Ám az álomkarrier szépséghibáját sem hallgathatjuk el. Az üzlettársból lett rivális, Mrs. Malone alighanem jogosan vádolta azzal, hogy tőle lopta a kénből és vazelinből álló hajbalzsam receptjét, amelynek sikerét, vagyonát és pazar elővárosi villáját köszönhette. Sarah Walker, a milliomos mosónő veseelégtelenségben halt meg, ötvenegy évesen a sors szeszélyéből ugyanabban az esztendőben, amikor a mi szegény örök mosónőnk: Pőcze Borbála (1875-1919), József Attila édesanyja. BÁRTFAI GERGELYA