Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-26 / 22. szám

vÉLEMÉNy______________________________________________2Q24,a”fS I 9 Ennyit érsz­ ­ / annak dolgok, amelyek fontosak a Fidesznek,a kormánynak,Orbán Viktornak, és vannak dolgok amelyek nagyon nem. Az utóbbiakból sok van (szűk érdeklődési körű, kevés dologhoz felszínesen értő, iskolát belülről utoljára a 180-as években látott va­lakiről beszélünk), az előbbiekből pedig nagyon kevés. Emezeket on­nan lehet felismerni, hogy­­ megle­pő és minden előzetes feltételezés­re rácáfoló módon­­ működnek. Ha összeszámolnánk, hogy mi az, ami Magyarországon működik, nem kellene hozzá talán még az egy ke­zünk öt ujja sem. Működik például a propaganda: rendben, nem túl szín­vonalas, de az eredményeket hoz­za. Működik a közigazgatásban is minden, ami a hatalom újraterme­léséhez kell. Esettanulmány 1.: le­het, hogy oltásidőpontot nem tudsz foglalni, de a pártközlemény az idő­pontfoglaló szisztémán keresztül atombiztosan eljut hozzád. Műkö­dik a közpénzelosztási és -visszaosz­­tási rendszer, alighanem ez a NER csúcsterméke, ez működik a legtö­kéletesebben (azaz nyilvánvalóan ez érdekli a legjobban a Fideszt,a kormányt,Orbán Viktort). És nagy­jából a sor végére is értünk. Mi van még? A foci? Vagyis hogy a világ pénzéből összevásárolt középka­tegóriás focisták karcolják a nem­zetközi átlag alját? (És még azt sem mindig, lásd Videoton.) Utánpótlá­sunk nincs, magyarokat játszató, de az európai porondon is meccsképes klubcsapatunk nincs, a válogatottat a valamilyen úton-módon időben külföldre jutott kitántorgók viszik a vállukon - szóval maradjunk annyi­ban, hogy a magyar labdarúgás nem működik, minden bizonnyal azért, mert a gondosan ápolt látszat elle­nére nem is annyira fontos. Oktatás, egészségügy, környezetvédelem...? Ne tréfáljunk. Hogy az adófizető állampolgár ideje, közérzete, tisztelete (!) hol van ezen a prioritási listán, azt a napokban a napelempályázat al­kalmából lehetett lemérni, amikor nemcsak a pályázati oldal omlott össze - egyébként menetrendszerű módon, papírforma szerint -, ha­nem a teljes Ügyfélkapu, vagyis az egész e-közigazgatás is, attól, hogy 15 ezer ember egyszerre próbálta meg használni. Esettanulmány 2.: Indiában 1 milliárd ember szavaz elektronikusan. Esettanulmány 3.: Spanyolországban is van támoga­tott napelemprogram, bárki ott élő kaphat napelemet, akár külföldi is; a „pályázás” nagyjából egy percig tart - a nevet, a mailcímet, a tele­fonszámot meg a havi áramfogyasz­tást kell beírni, a többit a kiválasz­tott kivitelező intézi. Így néz ki, ha egy államnak valóban fontos a jövő, meg az ember, ami/aki mégiscsak a fő célja kellene hogy legyen bármi­lyen állami intézkedésnek. Mint mondtuk, idehaza olyan nincs, hogy nem megy át a pártpro­paganda az időpontfoglaló rendsze­ren - mert ha netán megakad, an­nak nyilván súlyos következményei vannak. Annak, hogy a Napelem plusz pályázatnál, ahogy előtte az összes többinél is, gyakorlatilag le­fagyott a magyar állam, nem lesz semmilyen következménye­­ se személyi, se szervezeti, se techni­kai. Kedves magyar állampolgár, szokj hozzá: ennek a hatalomnak ennyire számítasz, ennyit érsz. És emlékezz majd rá, amikor legköze­lebb szavazol! HARGITAI MIKLÓS Poli­pedó­ r­a egyszer változik a pixis Magyarországon, az új hatalom első lépésének javaslom a politikai pe­­dofília betiltását és szi­gorú büntetését. Nem Kaletáról beszélek, de az is beteg, amikor a po­litikus bölcsődét-óvodát-kisiskolát látva leküzdhetetlen hajlamot érez, hogy berontson és behemperegjen a gyerekek közé, agyonszelfizze, fo­tózza magát velük. Ezer képről túl jól ismerjük már a gyalázatot, ami­kor kormánypolitikus saját politikai egyháza ministránsaivá kényszerí­ti a kiszolgáltatott kicsiket: a képvi­selő úr egy halom fotón gyerekek­kel bájolog, matyóruhás kiskölykök tartják neki a tűző napon vagy ép­pen esőben a nemzeti színű szala­got az uniós pénzből épült sertés­hizlalda átadóján. Vagy mint most Gyulán történt, ahol azért paran­csoltak ki több száz tizenévest, hogy a közmédia vágóképein legyen tö­meg, amikor Novák Katalin a gyulai várhoz érkezik. Mivel amúgy a franc se ment volna a reggeli fagyba meg­nézni a nemzet Holle anyósának megtett pártalkalmazottat. A legtisztább egyszer és minden­korra megtiltani, hogy politikus és gyerek egy fotón szerepeljen. Jogi­lag nem lehet kizárni, hogy Novák nem politikai pedofil, hanem csak buta, mint a fagyott térkő, elhitte, hogy ő Azahriah közjogi megfele­lője, azért álltak haptákban a gyulai tinik százai, hogy ha csak pár perc­re is, de láthassák. Fővárosi luxus­életében már elfelejtette, hogy mit jelent vidéken, ha a polgármester úr nyomatékkal ajánl valamit a tőle függő iskoláknak. A háromgyere­kes anyának az sem tűnik fel, hogy a szülőket a franc se kérdezte, akar­­ják-e, hogy gyereküket téli csend­életté varázsolja a Sándor-palota fagytündére. A politikai pedofília betiltása nemzetegyesítő cél. Egy rezsim sem tartott örökké, ez sem fog. A ma fi­­deszesei is ébredhetnek arra, hogy szívének kevésbé kedves pártkáder okoz majd az ő kölykeiknek, unoká­iknak egy kiadós bronchitist, vagy rosszabbat. JEGYZET Botka Zoltán MILKINK­K UK­ ÉSóIMK IS KELL . LENN­E­/ CSINÁLD MAGAD! PÁPAI GÁBOR RAJZA A nagypo­litika egyre inkább hit­bizomány­­ként kezelte a települési vezetőket, szinte általá­ kok helyett a pártpolitika került elő­térbe. Választ és megmarad­ óval nagyobb a tétje a júniusi önkormányzati választásnak, mint gondolnánk. Természe­tesen az ellenzéknek fontos a pozíciók megőrzése, és bár az előjelek nem biztatók, vélhetően ez lesz az egyik utolsó alkalom bebizo­nyítani, hogy az 1990-ben létreho­zott önkormányzati rendszer nem felesleges. A bizonyításhoz nem is kellene más, mint feladni, de nem az elveiket, ha vannak olyanok, hanem belháborúikat, kisded pártpolitikai játékaikat. Harmincnégy esztendeje kisebb­fajta csodával ért fel, hogy a több évtizedes, szovjet-orosz típusú, az állampárt vagy pártállam meghos­­­szabbított karjaként működő ta­nácsrendszernek egyszer és min­denkorra vége lett. Csaknem 3200 település, főváros, nagyváros, kis­város és falu lakossága élhetett a le­hetőséggel az év őszén megtartott - akkor kétfordulós - önkormányzati választáson, hogy „mindenki kezébe vehesse saját sorsának alakítását”. A „mézeshetek” elmúltával elő­jöttek az árnyak is. Nem azzal volt baj, hogy immár többpárti embe­rek lettek polgármesterek, alpol­gármesterek, tanácsnokok, képvi­selők, hanem hogy a nagypolitika egyre inkább hitbizományként ke­zelte a települési vezetőket, szinte általánossá vált a korrupció, a helyi érdekek helyett a pártpolitika került előtérbe, ami idővel sok helyen a fej­lődés gátjává vált, s maradt a mai na­pig, tisztelet a kivételnek. Már a Gyurcsány-korszakban is megjelentek olyan hangok, hogy „túl sok” az önkormányzat, az Or­­bán-kormány pedig egyenesen sa­tuba szorította a településeket. Szisztematikusan vonta el az önkor­mányzati jogokat és feladatokat, az iskolákat, kórházakat, most a szak­rendelőkön a sor, s ha mindez foly­tatódik, az önkormányzatok mehet­nek a lecsóba. Az ellenzéknek mégis érdemes lenne a megmaradást vá­lasztania, mert minden baj ellenére az önkormányzatiság a demokrácia egyik alappillére, ami nélkül belő­lük és belőlünk is alapanyag lesz a lecsóhoz. Forduljanak a választók­hoz, megunt ígéretek helyett világos, konkrét cselekvési tervvel, önálló öt­letekkel! Mit veszthetnek ők, és mit veszthetünk mi, mindnyájan? SZABÓ ZSOLT nossá vált a korrupció, a helyi érde­ Madártej, hótojás, világbéke TÜZES LÓ ! Á­an valami megnyugtató a madártejben. Mintha kijelölné az elcsendesü­lés idejét, legyen oda­kint akár ködös, nyál­kás, búskomor idő, szélvihar, hóesés, vagy épp olyan, mint a mostani, hir­telen felélénkült napsugarakkal, bo­gyókat csipegető verebekkel, a fű­csomók közül itt-ott már kibukkanó levélhajtásokkal. Ezt az édességet talán egy téli, vi­dám, de zúzmarás napon találták fel. A nap bágyadtan élénk színét tükrö­ző sűrű folyadék, s a benne úszó, va­kítóan fehér habgaluskák közösen emlékezetnek az évszakok mindig visszatérő változására. A remegős habgomolyok, a róluk időnként le­váló habfoszlányok, - sőt, ha vannak porcicák, nosza, legyenek hát hab­cicák is! - akár a hópihék, hógolyók, úgy merülnek el a nyár melegét idé­ző, sárga tengerben, hogy egyszerre érezzük magunkat a didergős, ma­gas hegyekben, s egy toszkán kisvá­ros élettel teli teraszán, alkonyatkor.­­ „Szedjük porcelán edénybe, hűtsük jégen, majd porciózzuk tálkákba! Reszelhe­tünk rá pici szerecsen­diót, meg­szórhatjuk fahéjjal, vagy rumba ázta­tott mazso­lával is.” A madártejet nem lehet kapkod­va enni. Polgári konyhát vivő apai nagyanyám szakácskönyvében, amit kézzel írt, szép, jobbra dőlő, kissé reszketeg betűkkel, nemcsak az elkészítés, de a tálalás elegáns módja is olvasható. „Szedjük por­celánedénybe, hűtsük jégen, majd porciózzuk tálkákba! Reszelhetünk rá pici szerecsendiót, megszórhat­juk fahéjjal, vagy rumba áztatott mazsolával is.” Nemzetközi desszert ez, igaz, nevében itt-ott különbözik. Ha­zai és román elnevezése egészen az ókorig vezethető vissza, ak­koriban hívták a krónikák sze­rint a vágyott, a szélesebb réte­gek számára elérhetetlen, drága luxusédességeket a madarak te­jének. Franciaországban úgy il­letik: tojás a havon - peufs á la neige -, de mondják úszó sziget­nek is - ile flottante - ,s így isme­rik az angolok - floating islands - a spanyolok - isla flotante - is. Az osztrákok kanáritejként jelölik - Kanarimilch -, míg a németeknél hótojást - Schnee-Eier - kér az, aki erre a desszertre vágyik. Elkészítése egyszerűnek tűnik, elrontani mégis könnyű. Van, aki biztosra megy, s a sűrítést nem a tojás sárgájára bízza, hanem ke­ményítővel, netán lisztes habarás­sal oldja meg. Ám a végeredmény ilyenkor nem az a selymes, meg­nyugtatóan lágy, a kanalat paplan­ként bevonó, kifinomultan komp­lex, édes íz, helyette inkább afféle előre gyártott, folyékony vanília­puding, elrontott angolkrém bo­lyong a tálkánkban. Van, aki ma­zsolát, pörkölt mandulát szór a habra, más egyszerűen, tisztán, flancok nélkül szereti. Akad, aki langyosan kanalazza, más csak jég­be hűtve kívánja. A galuskák szag­gatására is többféle út létezik, a szabályos, két evőkanállal ovális­ra formázottól egészen az eklekti­kus, olvadó gleccserekre hasonlí­tó labdacsokig. Szülővárosomban emblematikus ételt kreáltak az alapmotívumokból: az egri gömb­palacsintához klasszikus diós alap­ra helyezett féltenyérnyi kifőtt to­jáshabot öntenek nyakon a sűrű, édes, vaníliás tojássodóval. Legtalálóbb nevét a minap még­is az ország egyik eldugottabb szeg­letében, egy észak-magyarországi kisváros ikonikus éttermében lel­tük fel. Ott világbékének nevezik. DOBOS JUDIT

Next