Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-26 / 22. szám
vÉLEMÉNy______________________________________________2Q24,a”fS I 9 Ennyit érsz / annak dolgok, amelyek fontosak a Fidesznek,a kormánynak,Orbán Viktornak, és vannak dolgok amelyek nagyon nem. Az utóbbiakból sok van (szűk érdeklődési körű, kevés dologhoz felszínesen értő, iskolát belülről utoljára a 180-as években látott valakiről beszélünk), az előbbiekből pedig nagyon kevés. Emezeket onnan lehet felismerni, hogy meglepő és minden előzetes feltételezésre rácáfoló módon működnek. Ha összeszámolnánk, hogy mi az, ami Magyarországon működik, nem kellene hozzá talán még az egy kezünk öt ujja sem. Működik például a propaganda: rendben, nem túl színvonalas, de az eredményeket hozza. Működik a közigazgatásban is minden, ami a hatalom újratermeléséhez kell. Esettanulmány 1.: lehet, hogy oltásidőpontot nem tudsz foglalni, de a pártközlemény az időpontfoglaló szisztémán keresztül atombiztosan eljut hozzád. Működik a közpénzelosztási és -visszaosztási rendszer, alighanem ez a NER csúcsterméke, ez működik a legtökéletesebben (azaz nyilvánvalóan ez érdekli a legjobban a Fideszt,a kormányt,Orbán Viktort). És nagyjából a sor végére is értünk. Mi van még? A foci? Vagyis hogy a világ pénzéből összevásárolt középkategóriás focisták karcolják a nemzetközi átlag alját? (És még azt sem mindig, lásd Videoton.) Utánpótlásunk nincs, magyarokat játszató, de az európai porondon is meccsképes klubcsapatunk nincs, a válogatottat a valamilyen úton-módon időben külföldre jutott kitántorgók viszik a vállukon - szóval maradjunk annyiban, hogy a magyar labdarúgás nem működik, minden bizonnyal azért, mert a gondosan ápolt látszat ellenére nem is annyira fontos. Oktatás, egészségügy, környezetvédelem...? Ne tréfáljunk. Hogy az adófizető állampolgár ideje, közérzete, tisztelete (!) hol van ezen a prioritási listán, azt a napokban a napelempályázat alkalmából lehetett lemérni, amikor nemcsak a pályázati oldal omlott össze - egyébként menetrendszerű módon, papírforma szerint -, hanem a teljes Ügyfélkapu, vagyis az egész e-közigazgatás is, attól, hogy 15 ezer ember egyszerre próbálta meg használni. Esettanulmány 2.: Indiában 1 milliárd ember szavaz elektronikusan. Esettanulmány 3.: Spanyolországban is van támogatott napelemprogram, bárki ott élő kaphat napelemet, akár külföldi is; a „pályázás” nagyjából egy percig tart - a nevet, a mailcímet, a telefonszámot meg a havi áramfogyasztást kell beírni, a többit a kiválasztott kivitelező intézi. Így néz ki, ha egy államnak valóban fontos a jövő, meg az ember, ami/aki mégiscsak a fő célja kellene hogy legyen bármilyen állami intézkedésnek. Mint mondtuk, idehaza olyan nincs, hogy nem megy át a pártpropaganda az időpontfoglaló rendszeren - mert ha netán megakad, annak nyilván súlyos következményei vannak. Annak, hogy a Napelem plusz pályázatnál, ahogy előtte az összes többinél is, gyakorlatilag lefagyott a magyar állam, nem lesz semmilyen következménye se személyi, se szervezeti, se technikai. Kedves magyar állampolgár, szokj hozzá: ennek a hatalomnak ennyire számítasz, ennyit érsz. És emlékezz majd rá, amikor legközelebb szavazol! HARGITAI MIKLÓS Polipedó ra egyszer változik a pixis Magyarországon, az új hatalom első lépésének javaslom a politikai pedofília betiltását és szigorú büntetését. Nem Kaletáról beszélek, de az is beteg, amikor a politikus bölcsődét-óvodát-kisiskolát látva leküzdhetetlen hajlamot érez, hogy berontson és behemperegjen a gyerekek közé, agyonszelfizze, fotózza magát velük. Ezer képről túl jól ismerjük már a gyalázatot, amikor kormánypolitikus saját politikai egyháza ministránsaivá kényszeríti a kiszolgáltatott kicsiket: a képviselő úr egy halom fotón gyerekekkel bájolog, matyóruhás kiskölykök tartják neki a tűző napon vagy éppen esőben a nemzeti színű szalagot az uniós pénzből épült sertéshizlalda átadóján. Vagy mint most Gyulán történt, ahol azért parancsoltak ki több száz tizenévest, hogy a közmédia vágóképein legyen tömeg, amikor Novák Katalin a gyulai várhoz érkezik. Mivel amúgy a franc se ment volna a reggeli fagyba megnézni a nemzet Holle anyósának megtett pártalkalmazottat. A legtisztább egyszer és mindenkorra megtiltani, hogy politikus és gyerek egy fotón szerepeljen. Jogilag nem lehet kizárni, hogy Novák nem politikai pedofil, hanem csak buta, mint a fagyott térkő, elhitte, hogy ő Azahriah közjogi megfelelője, azért álltak haptákban a gyulai tinik százai, hogy ha csak pár percre is, de láthassák. Fővárosi luxuséletében már elfelejtette, hogy mit jelent vidéken, ha a polgármester úr nyomatékkal ajánl valamit a tőle függő iskoláknak. A háromgyerekes anyának az sem tűnik fel, hogy a szülőket a franc se kérdezte, akarják-e, hogy gyereküket téli csendéletté varázsolja a Sándor-palota fagytündére. A politikai pedofília betiltása nemzetegyesítő cél. Egy rezsim sem tartott örökké, ez sem fog. A ma fideszesei is ébredhetnek arra, hogy szívének kevésbé kedves pártkáder okoz majd az ő kölykeiknek, unokáiknak egy kiadós bronchitist, vagy rosszabbat. JEGYZET Botka Zoltán MILKINKK UK ÉSóIMK IS KELL . LENNE/ CSINÁLD MAGAD! PÁPAI GÁBOR RAJZA A nagypolitika egyre inkább hitbizományként kezelte a települési vezetőket, szinte általá kok helyett a pártpolitika került előtérbe. Választ és megmarad óval nagyobb a tétje a júniusi önkormányzati választásnak, mint gondolnánk. Természetesen az ellenzéknek fontos a pozíciók megőrzése, és bár az előjelek nem biztatók, vélhetően ez lesz az egyik utolsó alkalom bebizonyítani, hogy az 1990-ben létrehozott önkormányzati rendszer nem felesleges. A bizonyításhoz nem is kellene más, mint feladni, de nem az elveiket, ha vannak olyanok, hanem belháborúikat, kisded pártpolitikai játékaikat. Harmincnégy esztendeje kisebbfajta csodával ért fel, hogy a több évtizedes, szovjet-orosz típusú, az állampárt vagy pártállam meghosszabbított karjaként működő tanácsrendszernek egyszer és mindenkorra vége lett. Csaknem 3200 település, főváros, nagyváros, kisváros és falu lakossága élhetett a lehetőséggel az év őszén megtartott - akkor kétfordulós - önkormányzati választáson, hogy „mindenki kezébe vehesse saját sorsának alakítását”. A „mézeshetek” elmúltával előjöttek az árnyak is. Nem azzal volt baj, hogy immár többpárti emberek lettek polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsnokok, képviselők, hanem hogy a nagypolitika egyre inkább hitbizományként kezelte a települési vezetőket, szinte általánossá vált a korrupció, a helyi érdekek helyett a pártpolitika került előtérbe, ami idővel sok helyen a fejlődés gátjává vált, s maradt a mai napig, tisztelet a kivételnek. Már a Gyurcsány-korszakban is megjelentek olyan hangok, hogy „túl sok” az önkormányzat, az Orbán-kormány pedig egyenesen satuba szorította a településeket. Szisztematikusan vonta el az önkormányzati jogokat és feladatokat, az iskolákat, kórházakat, most a szakrendelőkön a sor, s ha mindez folytatódik, az önkormányzatok mehetnek a lecsóba. Az ellenzéknek mégis érdemes lenne a megmaradást választania, mert minden baj ellenére az önkormányzatiság a demokrácia egyik alappillére, ami nélkül belőlük és belőlünk is alapanyag lesz a lecsóhoz. Forduljanak a választókhoz, megunt ígéretek helyett világos, konkrét cselekvési tervvel, önálló ötletekkel! Mit veszthetnek ők, és mit veszthetünk mi, mindnyájan? SZABÓ ZSOLT nossá vált a korrupció, a helyi érde Madártej, hótojás, világbéke TÜZES LÓ ! Áan valami megnyugtató a madártejben. Mintha kijelölné az elcsendesülés idejét, legyen odakint akár ködös, nyálkás, búskomor idő, szélvihar, hóesés, vagy épp olyan, mint a mostani, hirtelen felélénkült napsugarakkal, bogyókat csipegető verebekkel, a fűcsomók közül itt-ott már kibukkanó levélhajtásokkal. Ezt az édességet talán egy téli, vidám, de zúzmarás napon találták fel. A nap bágyadtan élénk színét tükröző sűrű folyadék, s a benne úszó, vakítóan fehér habgaluskák közösen emlékezetnek az évszakok mindig visszatérő változására. A remegős habgomolyok, a róluk időnként leváló habfoszlányok, - sőt, ha vannak porcicák, nosza, legyenek hát habcicák is! - akár a hópihék, hógolyók, úgy merülnek el a nyár melegét idéző, sárga tengerben, hogy egyszerre érezzük magunkat a didergős, magas hegyekben, s egy toszkán kisváros élettel teli teraszán, alkonyatkor. „Szedjük porcelán edénybe, hűtsük jégen, majd porciózzuk tálkákba! Reszelhetünk rá pici szerecsendiót, megszórhatjuk fahéjjal, vagy rumba áztatott mazsolával is.” A madártejet nem lehet kapkodva enni. Polgári konyhát vivő apai nagyanyám szakácskönyvében, amit kézzel írt, szép, jobbra dőlő, kissé reszketeg betűkkel, nemcsak az elkészítés, de a tálalás elegáns módja is olvasható. „Szedjük porcelánedénybe, hűtsük jégen, majd porciózzuk tálkákba! Reszelhetünk rá pici szerecsendiót, megszórhatjuk fahéjjal, vagy rumba áztatott mazsolával is.” Nemzetközi desszert ez, igaz, nevében itt-ott különbözik. Hazai és román elnevezése egészen az ókorig vezethető vissza, akkoriban hívták a krónikák szerint a vágyott, a szélesebb rétegek számára elérhetetlen, drága luxusédességeket a madarak tejének. Franciaországban úgy illetik: tojás a havon - peufs á la neige -, de mondják úszó szigetnek is - ile flottante - ,s így ismerik az angolok - floating islands - a spanyolok - isla flotante - is. Az osztrákok kanáritejként jelölik - Kanarimilch -, míg a németeknél hótojást - Schnee-Eier - kér az, aki erre a desszertre vágyik. Elkészítése egyszerűnek tűnik, elrontani mégis könnyű. Van, aki biztosra megy, s a sűrítést nem a tojás sárgájára bízza, hanem keményítővel, netán lisztes habarással oldja meg. Ám a végeredmény ilyenkor nem az a selymes, megnyugtatóan lágy, a kanalat paplanként bevonó, kifinomultan komplex, édes íz, helyette inkább afféle előre gyártott, folyékony vaníliapuding, elrontott angolkrém bolyong a tálkánkban. Van, aki mazsolát, pörkölt mandulát szór a habra, más egyszerűen, tisztán, flancok nélkül szereti. Akad, aki langyosan kanalazza, más csak jégbe hűtve kívánja. A galuskák szaggatására is többféle út létezik, a szabályos, két evőkanállal oválisra formázottól egészen az eklektikus, olvadó gleccserekre hasonlító labdacsokig. Szülővárosomban emblematikus ételt kreáltak az alapmotívumokból: az egri gömbpalacsintához klasszikus diós alapra helyezett féltenyérnyi kifőtt tojáshabot öntenek nyakon a sűrű, édes, vaníliás tojássodóval. Legtalálóbb nevét a minap mégis az ország egyik eldugottabb szegletében, egy észak-magyarországi kisváros ikonikus éttermében leltük fel. Ott világbékének nevezik. DOBOS JUDIT