Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-27 / 23. szám
VÉLEMÉNY______________________________________________I9 Pénzcsapra verve a a Fidesz-KDNP minden kétséget kizáróan a Mária országának felkent pártalakulata a magyarság megmentésére a zivataros évszázadok alatti teljes elvesződéstől, és ezért még az sem nagy ár, ha illiberális államcsínnyel térítik le az államot a macerás demokratizmus útjáról és közben elfoglalják a közmédiát, a választási bizottságot, az ügyészséget, továbbá megosztó pártkatonákkal töltik be a közjogi méltóságok posztjait, akik aztán a nemzeti egység fölötti őrködés vagy a komolyan vehető parlamenti politizálás helyett a de facto állampárti hatalomgyakorlást védelmezik teljes testükkel, miközben a konkrét ellenzékiséget a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatnak nevezik, míg ők a legnagyobb ellenállást akkor fejtik ki a fideszes hatalmi gépezettel szemben, amikor a kormányfő elé mennek erős szembeszélben - nos, akkor rendben van, hogy a Városi Civil Alap 87 százalékát gyakorló talpasoknak utalták ki, a létezési stílusgyakorlatokkal birkózó pártalelnöktől a választási hajrában házaló kampánykatonákig, akik pénzzel, paripával és fegyverrel vághatnak neki az idei kettős választásnak. És persze a teljes Bohár Dániel Zrt. meghívásának nagy garral haladékozó „polgári” programokra: emlékezzünk meg itt néma főhajtással e szép jelző akkurátus kinyiffantásáról. Ha azonban ez mégiscsak demokrácia volna, mint amit állítani látszandónak róla komoly fejek televíziós hírműsorokban vagy kormányinfókon, akkor mégiscsak volnának gondok azzal, hogy milliárdos közpénzeket talicskáznak haza fideszesek. Igen, valóban, lopnak ennél többet is, a leggazdagabb bátoroknak fizikailag nem lehetett annyi idejük, hogy munkával keressék magukat az angol királyi család vagy Mick Jagger fölé négyszer, amennyiben a fölé nem volna túlzás, szívesebben mondanánk elét, mert az nem magasság, hanem távolság, amit hátországszélben caplatva lehet realizálni, nem vetve el persze a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor szerepét sem. Szóval, igen, lopnak többet, de ezek a milliárdok azok a milliárdok, amiket egy szabad ország szabad civiljei költhetnének arra, amit egy átlátható pályázati rendszerben a létező közösségi célok megérdemelnek. Most akkor képzeljük el, amint Németh Szilárd leteszi a lantot, s vele minden államügyet a sparhelt mellé, egy utolsó szerelmes pillantást vet a nyúljára/nyúljára (egyszer kiszótárazzuk, mi az, ha addig élünk is), befűzi a papírt, és ír egy jókora pályázatot civil tevékenysége igazolására a Miniszterelnökségre. Gulyás Gergely is megérdemelne egy ilyen önfeledt nevetést ezután az embert próbáló másfél évtized után, mozdulhatna végre az összes elfeledett arcizom. De nem. Egy fia értelem nem sok, annyi sincs az akár 37 milliót kasszírozó „civilek” nagy részének támogatásában, a Válasz Online gyűjtése szerint zömüknek még honlapjuk sincs. Nem úgy a tiszaújvárosi Della Lavanda Kreatív Fiatalokért Alapítványnak, ahol épp a honlap nyomán sokasodnak a kérdések: a Tállai András megnyitójával elővezetett falunapozásban mi a kreativitás? Mármint a pénzcsapoláson túl, ha már della. A Lavanda a levendula mellett egyéb összetételben mosást jelent (sőt, gyomormosást), amit végképp nem értünk. BALASSA TAMÁS Ügy az ügyből Előre bulvárhírnek látszik a fideszességét nyíltan felvállaló zenész, Curtis édesanyjának kálváriája: előbb három órát várt egy rosszulléte miatt a mentőre, majd kórházi ellátása után hazaszállították, értesítés nélkül, és egy rozoga műanyag széken, mezítláb, köntösben hagyta ott a betegszállító cég munkatársa. Ha nem egy celeb anyjáról lenne szó, hír se lett volna belőle. Pedig ez az embertelen eljárás lakmuszpapírként mutatja a mai magyar egészségügy működési nehézségeit. Például azt, hogy csak akkor várható valamifajta következmény, ha híres emberrel vagy a rokonával történik baj. Így volt akkor is, amikor Gálvölgyi János lett rosszul, s lányai hiába hívták a mentőt, nekik kellett édesapjukat bevinni a kórházba. Most is élhetünk a gyanúperrel, miszerint csak azért indult vizsgálat a mentőszolgálatnál és a betegszállító cégnél, mert Curtis kellően ismert, és ezért a nyilvános fórumok felkapták az ügyet, vagyis ügy lett az ügyből. Érdemes eltűnődni, hány ehhez hasonló eset történik az országban, amikor a betegszállító nem megfelelően végzi a munkáját, vagy ki sem ér időben a mentő és senkiben fel sem merül, hogy esetleg elrontottak valamit. Túlnyomó többségükről bizonyosan nem értesül a nyilvánosság. Szinte mindenki tud egy rémtörténetet, s talán Curtisnek is érdemes lenne elgondolkodni, hány olyan honfitársa lehet, aki szintúgy elszenvedője egy permanensen rosszul működő rendszernek. A betegszállító cég azonnali hatállyal kirúgta alkalmazottját, ám ez tüneti kezelés. Ami pedig Curtis vállalt fideszességét illeti: kérdés, eljut-e annak felismeréséig, milyen szerepe van a történtekben annak a kormányzatnak, amely már 14. éve kormányoz teljhatalommal, de még mindig nem sikerült megoldani, hogy mindenhová időben kiérjen a mentő és a kezelés után hazavigyen a betegszállító. JEGYZET Árpási Bence IE/MONDOK! M.44045 (jettsk?, EL NEM FOGADOTT LEMONDÁS PÁPAI GÁBOR RAJZA Volt és van valami közös ezekben a „mélyma Csak kérdezem lyan világban élek, ahol valakik fenntartják maguknak a jogot, hogy dönthessenek arról, ki __ magyar és ki nem ebben a hazában. Ez a felosztás politikai indíttatású és természetű, ám még ennek figyelembevételével is érthetetlen, hogy valakik olyan magasra emelik magukat, hogy ilyen kérdés eldöntésében az ítéletalkotó szerepében tetszeleghessenek. Nem pusztán arról van szó, hogy életünk helyszíne, a Kárpát-medence átjáróház volt és maradt a mögöttünk álló ezer évben. Európának ez az a tájegysége, amelyben úgy keveredtek egymással népek, nemzetek, nemzetiségek, kisebbségek, ami tényleg egyedivé teszi a térséget - benne Magyarországot -, ahol élünk. Nem véletlenül sóhajt fel versében a költő: „Anyám kún volt, az apám félig székely,félig román, vagy tán egészen az.” A nacionalizmus elemi erővel tört felszínre a rendszerváltást követően, ami részben érthető, mert a kádári szocializmus alattvalóinak éppen a nemzeti hovatartozás érzését nem engedte megélni. Igaz, ebből a szempontból elgondolkoztató, hogy Románia nacionalizmusra épülő egypártrendszere szellemileg jobb világot kínált-e keleti szomszédunk többségi társadalmának. Nem szeretnék elveszni a politikatörténeti fejtegetésekben, amelyekhez alig-alig értek, inkább egy megfigyelésemet osztom meg. Számos levelet, még több kommentet kaptam az elmúlt húsz-harminc évben cikkeimmel egyet nem értő olvasóimtól. Közülük számosan nem egyszerűen kétségbe vonták magyarságomat, hanem lényegében kiutasítottak a nemzetből, változatos átkokat szórva rám. Volt és van valami közös ezekben a „mélymagyarokban”. Nem tudnak helyesen írni. Ha leveleikben csak elütésekre és betűcserékre bukkanok, mindezt szóba sem hozom. Ám durva hibáktól hemzsegő soraik arról árulkodtak, hogy helyesírásunk alapelveivel sincsenek tisztában. Ezek után nem meglepetés, hogy a napokban a Magyarságkutató Intézet honlapján nem sikerült a Himnusz első sorát a helyesírás szabályait követve leírni. Milyen magyarok azok, akik még erre se figyelnek oda? Csak kérdezem. BOD PÉTER gyarokban”. Nem tudnak helyesen írni. Glaszékesztyű PILLANTÁS A KILENCEDIKRŐL essze nem az ízlésem szerint való az a mód, ahogy a Párbeszéd visszavágott Vitézy Dávidnak. Egy fényképet tett közzé az egyik közösségi oldalon Vitézyről, ahol Orbán Viktor legidősebb lányával, Ráhellel néz szembe az objektívvel, mosolyogva, vidáman. De hát a politika nem az én ízlésem szerint építkezik; azok, akik közzétették a fotót, ezt az egyszerű módját választották annak, hogy lejárassák a mostanában főpolgármester-jelöltként is emlegetett, hajdani fideszes államtitkárt. Mégis, az ember próbál valami ízlésest, etikust keresni, legalább azon az oldalon, ahova helyezi magát. Tudom, jól tudom, hogy egy olyan ellenféllel szemben, mint a Fidesz szinte lehetetlen glaszékesztyűben megvívni a harcot, miközben az ő markában bikacsök van, mégis, valahogy próbálunk ragaszkodni ahhoz a kultúrához, amelyet elviselAz egész jelölési hercehurca, az LMP szerepvállalása Orbán Ráhel nélkül is meglehetősen gyanússá teszi az ügyet. Ketőnek és egy határon belülinek tartunk. Ez a kép nálam nincs ezen a határon belül. És nem azért, mert Vitézy állítása szerint valamikor tíz évvel ezelőtt készült, egy felhőtlen buli hangulatában, hanem mert nem kell ahhoz Orbán Ráhelt bevonni a kampányba - a célul kitűzött lejáratásba -, hogy tudjuk: Vitézy Dávid erősen kötődik a kormánypárthoz, és az Orbán-családhoz is. Ennek azonban nincs köze a valós teljesítményéhez, szakértelméhez. Ez utóbbit senki nem vonta kétségbe, vagyis hogy bizonyos területekhez - és ez elsősorban a tömegközlekedés - feltétlenül ért, és megszólalásaiból az is tükröződik, hogy ilyenkor képes félretenni a pártpolitikát. Amúgy pedig: az egész jelölési hercehurca, az LMP szerepvállalása Orbán Ráhel nélkül is meglehetősen gyanússá teszi az ügyet. Ha ugyanis egy ellenzéki párt nem tud, vagy nem akar saját soraiból kiállítani egy Karácsony versenytársat - ha már mindenképpen akar -, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy miért pont a Fideszhez erős szálakon kötődő (szak)politikust választ. Mi a cél, mi az üzenet vele? Egyik oldalról a semlegesség látszata, vagy - másik oldalról - az, amit Tarlós István megfogalmazott: ellenzék és kormánypárt közösen jelöl főpolgármestert. Ilyen a magyar politikai életben eleddig nem volt, és az sem kizárt, hogy a választóknak tetszene a megoldás. Már amennyiben... Mert a választó már nagyon fáradt és utálja azt az állandó háborút, ami a magyarországi, kiváltképp a budapesti politikát jellemzi, ugyanakkor nem is teljesen naiv, hogy ne lásson át egy-egy ilyen manipuláción. Hogy ne tudja, márpedig ilyen összefogás nem létezik, és nem is az idei önkormányzati választás lesz az, amikor megvalósul. Vitézy, és vele az LMP szerepe erősen kérdőjeles tehát, sem az önálló jelöltet, sem Vitézy indítását nem nagyon lehet igazolni. Kétségtelen: a hatalom oldaláról megszoktuk az övön aluli ütéseket - a bikacsököt is Karácsony Gergely megválasztása óta kap ilyeneket, a Fidesz-propaganda naponta gyártja az utóbb semmibe hulló ügyeket, és mégis.. Mégis rosszulesik az ilyen színvonaltalan támadás, amit az idézett fénykép jelképez. Hadd legyen már meg az az illúziónk, hogy azért mi mégis egy másik értékrendet képviselünk. Vagy nem? NÉMETH PÉTERM