Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-27 / 23. szám

KULTÚRA_______________________________________________2om.,n!!S 111 Egy itáliai Amerikában OLASZOS DALLAMOK Nagy várakozás előzte meg a világ egyik legjobb együttesének budapesti hangversenyét. A Chicagói Szimfonikus Zenekar és Riccardo Muti bizonyította: jogosan. VARGA PÉTER Ritka látvány fogadta a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe be­lépőt a Chicagói Szimfonikus Ze­nekar koncertje előtt. Sok zenész ült már a színpadon, nyilván a pár perc múlva kezdődő hangverseny játszanivalóival foglalatoskod­va. Ez persze más zenekaroknál is nagyjából így van, de általában, mikor az ajtókat kinyitják a közön­ség előtt, már nincsenek a színpa­don, a bevonulásuk azután külön ceremónia. De az ilyen pepecselés a hangszerekkel, kottákkal, hogy jut idő az utolsó tennivalókra, bi­zonyosan segít abban, hogy zökke­­nőmentesebb legyen a kezdés, szé­pen szóljanak már az első ütemek is. Fontos ez egy idegen földrészen turnézó zenekar esetén, hiszen le kell küzdeni az alváshiányt, az ál­landó utazást, az otthon nélkülö­zését. A chicagóiak turnéja 11-én A tempók, hangszínek, karakterek, az egyes szólamok szerepének bemutatása mind aktuá­lis hely­zetüknek megfelelően történt, a mű így kitelje­sedhetett teljes egé­szében, kezdődött, tehát már akklimatizá­­lódhattak, és a műsort is begyako­rolhatták tavaly ősz óta, ami nyil­ván sokat segített abban, hogy egy valóban nem mindennapi élmén­­nyel lettünk gazdagabbak. Most tehát csak Muti jelent meg egy kicsit hosszabb hatásszü­net után - miután eloltották a fé­nyeket és elcsendesült a nézőtér -, majd elkezdődött Philip Glass A nyolcszög diadala című műve, és már a bevezető halk vonóshang­zásból is hallani lehetett, hogy va­lóban kiváló zenekar - karmeste­rével együtt mindenképpen a világ egyik legjobbja (az aktuális he­lyezés nem igazán fontos)­­ fog­lal helyet a színpadon. A hangzás továbbra is telt volt és szép, a mi­­nimalista-repetitív zene világhírű, prominens képviselőjének műve könnyen befogadható viszony­lag egyszerű dallamaival, harmó­niáival. Az alkotás a zenekar fel- INFO Philip Glass: The Triumph of the Octagon - magyarországi bemutató Mendelssohn: Olasz szimfónia R. Strauss: Itáliá­ból Chicagói Szim­fonikus Zene­kar, karmester Riccardo Muti 2024. január 24 Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyte­rem kérésére született, a bemutatója tavaly szeptemberben volt, és ter­mészetesen jelenhetett meg egy, a továbbiakban két német szerző olaszországi hangulatokat meg­idéző művét felvonultató hangver­seny nyitányaként. A címe Castel del Montéra, II. Frigyes német-ró­mai császárnak az 1240-es évek­ben épült dél-olaszországi várára utal, melynek architektúrájában a nyolcszög uralkodik, szimboliku­san mutatva a földet és az eget. Az erőd képét Glass Muti irodájában látta meg, amikor leültek a megbí­zásról beszélgetni, és a karmester a látványát mint egyik legkorábbi, ötéves kori emlékét idézte fel. Mendelssohn Olasz szimfóniá­jához - amely egy olaszországi út emlékének zenei megidézése - ke­vesebb zenész ült be, a (vonós-) hangszercsoportok negyedével­­ötödével kevesebben lettek; ez át­alakította a zenekar hangzását, so­ványabb és bizony kevésbé szép lett a hegedűhangzás. Sokszor van úgy, hogy karmesterek klassziku­sok (Mozart, Haydn, de még Bee­thoven) esetében, és például most, a kora romantikus Mendelssohn­nál is a kor zenéjének jobban meg­felelő csökkentett zenekart fog­lalkoztatnak ilyenkor. Hogy ez mennyiben helyénvaló egy nagy, modern hangversenyteremben, az lehet vita tárgya. De az most sem­miképpen sem tűnt vitathatónak, ahogy Muti vezényelt. Élénk tem­pót vett az első tételben, de nem rohant, és általában is a minden­re odafigyelő mértéktartás volt a jellemző hozzáállására, ami azért, pont azért, mert nem hangsúlyo­zott semmit sem túl, hagyta érvé­nyesülni a mű minden aspektusát. A tempók, hangszínek, karakterek, az egyes szólamok szerepének be­mutatása mind aktuális helyzetük­nek megfelelően történt, a mű így kiteljesedhetett teljes egészében. Richard Strauss is egy olasz­­országi utazás emlékét dolgoz­za fel az Itáliából című, négytéte­les szimfonikus költeményében, ami tulajdonképpen szimfónia­ként is felfogható, maga Strauss szimfonikus fantáziának nevez­te. A szerző korai, 22 éves korában írt műve, és az is hallatszik: már az érett vagy késő romantika szülöt­te. A teljes nagyzenekar megjelent előadásához, amely pár perccel több mint negyven percig tartott. Az olaszos, dallamos, könnyedebb hangzásvilág ebben is végigvonul, a zeneszerző még egy eredeti nép­dalnak hitt dalt, a Funiculi, funi­­culát is megidézi a negyedik tétel­ben. A szerző még nem teljesen érett, de élvezetes műve, amely vi­szonylag ritkán szólal meg hang­versenytermekben. Muti az egyik legelkötelezettebb előadója, a ber­liniekkel készült lemeze is erről ta­núskodik. És igen, ebben a műben lehetett hallani, mit tud valójában a teljes nagyzenekar. Gyönyörű hangzások mindenfelől; itt már telten, szépen szólt az egész vonóskar, egyes rész­letek orgonaszerű egyöntetűséggel hangzottak fel. És a minden rész­letre - ismét - rendkívüli odafigye­lést áldozó 82 éves karmester itt valami többet is tett. A harmadik tételben már nem egyszerűen csak jól zenélt, azt is sikerült bemutat­nia, hogy az ilyen nagyzenekarok és a közreműködésükre számí­tó kiváló művek egy igazi, ihletett karmester keze alatt valóban meg tudják mutatni, mire képes a zene­művészet: kiemelni a hallgatót az adott térből és időből. A többi már csak a ráadás: el ooPoz öo A Chicagói Szimfonikusok élén Riccardo Muti a Müpában Philip Glasst II. Frigyes dél-olaszor­­szági vára ihlette in < z Petri György, a konzervatív lázadó IRODALOM „Az alkohol olyan volt Petrinek, mint Van Gogh palet­táján az okker sárga” - vallotta Petri Györgyről egykori író barátja, For­­gách András A feltolakodó undor okán - Petri György tekintete be­szélgetésen. Forgách András - aki személyesen is ismerte a költőt - anekdotáin keresztül Petri hétköz­napi lázadó énjét ismerhette meg a közönség, míg beszélgetőpartnere, Túri Tímea Petri költészete felől közelített az életműhöz. A beszél­getést Radics Péter, a DIA kulturá­lis szervezője moderálta. Radics Péter azt emelte ki Pet­ri Györggyel kapcsolatban, hogy a költő önkéntes számkivetett volt abból a szempontból, hogy direkten nem szeretett volna tartozni egyet­len intézményhez sem. Forgách András a költő egykori jó barátja­ként viszont úgy gondolta, Petri az önmagáról alkotott képe szerint valójában „egy konzervatív közép­keresztény hivatalnok” volt, aki mindig elegánsan, öltönyben, nyak­kendőben jelent meg a hivatalos eseményeken, tehát sokszor pont annak az ellentétét képviselte, amit általában gondolnak róla az em­berek. Forgách elmondása szerint egyszerre volt egy civilizált, a sza­bályokhoz alkalmazkodó Robinson Crusoe és a társadalmon kívül álló őslakos, Péntek. Forgách szerint Petri örökké küzdött a saját kultusza kialakulá­sa ellen. Elmesélt egy történetet, mely szerint mikor Petri megkap­ta a Kossuth-díjat - ami egy fontos szimbóluma annak, hogy befogad­ja a nemzet a kultúrájába -, akkor „Gyuri” olyan depresszióba esett, amit Forgách azelőtt még nem ta­pasztalt vele kapcsolatban. „Nem tudta, mit kezdjen magával, most rádobták ezt a súlyos terhet, hogy ő egy Kossuth-díjas művész” - emlé­kezett vissza Forgách. Az író szerint az volt az „enyhítő körülmény” Pet­ri számára, hogy amikor Göncz Ár­pád átadta a díjat a Parlamentben, azt mondta neki: „Gyurikám, jól fog neked állni ez a kis smukk.” A beszélgetésen Petri ellenzé­kisége és politikai kiállása is szó­ba került. Túri Tímea elmondása szerint Petri a maga objektivitás­ra törekvő szemléletmódjával nem kínálja nekünk tálcán a megoldá­sokat, és az olvasóra hagyja azt a feladatot, hogy kitalálja, a saját korszakában hogyan lehet „ellen­zéki” vagy lázadó. Forgách szerint Petrire a korában ráerőltették azt a jelzőt, hogy ő egy politikai költő, de valójában ez a címke nem illik a költészetére. A másik megkerülhetetlen téma volt Petri kapcsán az alkoholizmus és költészetének az összefonódása. Forgách elmondta: Petri többször megpróbált leszokni az alkohol­ról, és megesett, hogy hat hónapig is megállta, hogy ne igyon, de szá­mára „alkohol nélkül olyan szür­ke volt a világ”. Túri Tímea szerint azt is meg kell jegyezni, hogy az al­koholizmus a Kádár-rendszerben egy népbetegség is volt, és sokak életében az alkohol egy menekülé­si lehetőséget is jelentett az akko­ri állapotok elől. Túri szerint azon­ban abban az időben ez a függőség egy megengedett menekülési mód­nak számított: „Minden korszak­ban annyira lehet menekülni és til­takozni, amennyire az a rendszer engedi” - mondta a költőnő. Illet­ve azt is hozzáfűzte, hogy Petri ver­sei azt a mondanivalót is magukban rejtik, hogy tehettünk úgy, mintha menekülnénk ebből a rendszerből, de valójában nem voltunk képesek elmenekülni. Forgách szerint Petri az alkoho­lizmusával is okosan bánt abból a szempontból, hogy ő megérezte azt, hogy ezt a függőségét miként tudja felhasználni a költészetéhez. NÁDASDI ÉVA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Radics Péter, Túri Tímea és Forgách András a beszélgetésen z'< Q< Ö o ■<:2\Z INFO A beszélgetés a február 9-én megnyí­ló, Petri György 80. születésnapja al­kalmából létrehozott Pop-up kiállítást megelőző programok közé tartozott. „A feltolakodó undor okán - Petri György tekintete'' Petőfi Irodalmi Múzeum 01.25 z<c­<ZOo[Z­o ÖO

Next