Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-27 / 23. szám

VISSZHANG 3 „Az anyákon ma leginkább az apák támogatásával lehetne segíteni” Megannyi lelkes férfiú nyilvános eszmefuttatásainak köszönhetően ma már szerencsére minden magyar nő tisztában van azzal, mi a női princípium lényege. Nemrégiben azonban az Anya-Ország Alapítvány - Novák Előd képviselői fizetéséből finanszírozott­­ óriásplakátjain arról is értesültünk, hogy „a legférfiasabb dolog az apaság". Tehát már a férfiak is tudják, életcél hiányában hol kopogtassanak. De vajon plakátkampányra van szükség ahhoz, hogy az apák még inkább apának érezhessék magukat? Vagy elég lenne, ha néha ők is emberek lehetnének? Az apapolitika hiányáról, megkövesedett sztereotípiákról és párhuzamos szenvedéstörténetekről beszélt Léder László pszichológus, az Apaakadémia alapítója. BECZ DOROTTYA Ki mondja meg, hogy mi a férfias, és vajon ez lenne az apaság legfőbb ismérve? Az biztos, hogy az apaság több mint a férfi­asság, és ahány férfi, annyiféle módon férfias. De ahány apa, annyiféle apaság létezik, és természe­tesen ez az anyákra is igaz. Magát a mondatot ön­magában nem tartom rossznak, mert úgy látom, a férfiakra azzal lehet hatni, ha megerősítjük bennük, hogy a nevelés, a gyermekvállalás nem csak a nő feladata. Pillanatnyilag az a sztereotípia él a legtöbbünk fejében, hogy a családtervezés, gyereknevelés kizárólag női feladat, ami ostoba­ság. Tehát ha meg akarjuk szólítani a férfiakat, és azt mondjuk, hogy a család, a gyerekről való gon­doskodás, a gyermekvállalás nem női ügy, az em­beri dolog, és igenis férfias dolog egy gyereket pe­­lenkázni, megmosdatni, megetetni, akkor ezzel lehet hatni a férfiakra. Fontos, hogy megértsék, egy nő nem vállalhatj­a magára mindezt. Másfelől az apákat sokkal praktikusabb, pragmatikusabb eszközökkel kellene támogatni, de ma Magyar­­országon semmilyen apapolitika, férfipolitika vagy apatámogatás nem létezik. - Egy patriarchális társadalomban a fér­fiak szorulnak támogatásra? - Ez így félrevezető, hiszen a patriarchátus a férfiaknak se jó. Úgy tűnik, mintha a férfi­ak uralkodnának a nőkön, de igazából buta, elavult rendszerek uralkodnak mindan­­­nyiunkon. Számtalan kutatás igazolja, hogy Magyarországon a 2008-as válság óta folyamatosan nő az a társadalmi elvárás, hogy egyedül a férfi tartsa el a családját. Ez non­szensz, és óriási teher a férfiak számára is. Ugyanis ha egyfolytában az egzisz­tencia miatt szorongok, ha mindenki tőlem várja el, hogy eltartsak több embert, abban nem lehet se ember­nek, se apának, se férjnek lenni. Erről nem a nők tehet­nek, hanem a rossz rendszereink. Például végiggondolandó lenne az egész családtámogatási rendszer. Nem biztos, hogy az a jó, ha bárki, egy férfi vagy egy nő más­fél-két évre kiesik az addig megszokott életé­ből, amikor otthon marad a gyerekkel. Tőlünk nyugatra ez három-hat hónap legfeljebb.­­ így van. És vannak jó példák. Nekem például tetszik a német rendszer, ami annál támogatóbb, minél inkább felosztja egymás között apa és anya az otthon töltött időt. Ez egyértelműen minden­kinek jobb. Ehhez persze szükség van egy fejlett részmunkaidős kultúrára, Magyarországon vi­szont nincs ilyen. Az előbb említett egzisztenciális szoron­gást a férfiak mennyire húzzák magukra a férfiasság nevében ? Ezek az elavult identitások a bőrünk alatt vannak. A férfiak jelentős része tényleg azt gon­dolja, hogy ez az egyetlen és legjobb működési mód. Egyébként az a tapasztalatom, hogy pont az apává válás az a pont, ahol ez megkérdőjele­ződik. Mondok egy példát: a férfi olyan cégnél dolgozik, ahol zömében kisgyermekes anyák a munkavállalók, heti négy napon home office van. Imádják ezt, mert mellette el tudják látni a gyerekeket. A férfinak nemrégiben született gyermeke, és jelezte a cég felé, hogy kevesebbet szeretne dolgozni, illetve szeretnének második gyermeket, és ő szeretne otthon maradni vele. A cég to­tálisan összezavarodott, mert erre nem volt még prece­dens. Vagyis a sztereotípiák szerint élünk. Nem csak a férfiak, a nők is. Vagyis: a férfi azt gondolja, hogy mindenáron neki kell len­nie a családfenntartónak, a nő meg azt, hogy a gyerekne­velés és a háztartás egyedül az ő feladata. Ezek láthatatlan béklyók. Csak úgy lehet tőlük megszabadulni, ha felvállaljuk az érzelmeinket, de ez a férfiak­nak rendkívül nehezen megy. A fiatalok pedig meghasonlanak, mert megvan bennük az igény, hogy másképp csinálják ezt, mint ahogy a szüle­iktől látták, de a rendszerek ezt nem teszik ezt lehetővé. Ez a folyamat a retradicionalizálódás. Amikor azt mondjuk, nőiesség, férfias­ság, akkor ezekhez az absztrakt fogalmakhoz társítunk különböző tulajdonságokat, és ha valami eltér ettől, máris ítélkezünk. Például ha egy nő határozott, rá azt mondjuk, férfias, ha egy férfi kifejezi az érzelmeit, akkor azt mondjuk, nem eléggé férfi. Ezeket a sztereo­típiákat hogyan lehet megváltoztatni? Ez elsősorban nevelés kérdése. A fiatalokat erre tudatosan kellene felkészíteni, hogy amikor szülővé válnak, akkor már ők is ezt adhassák to­vább. A modern apaság kultúrájának megterem­tése remek lehetőség erre. Mi a modern apaság? Ez azt jelenti, hogy az apa ugyanúgy szere­pet vállal a gyermek gondozásában, a család lelki életében, mint az anya. Ez a férfi felvállalja, hogy a gyermeknevelés, a családmenedzsment nem csak az anya dolga. Tapasztalatom szerint azok­nál az apáknál, akik megérzik, mi ennek a szépsé­ge, és több időt töltenek a gyerekükkel, kialakul a kötődés, felébrednek az apai ösztönök. Az tudo­mányosan bizonyított, hogy igenis létezik az apai kötődés, apai ösztön. Másfajta, mint az anyai, és pont ezért jó a gyereknek is. Ezek az apák pilla­natok alatt ledobják magukról az elavult szere­peket. „Ha meg akarjuk szólítani a férfiakat, és azt mondjuk, hogy a család, a gyerekről való gondoskodás, a gyermekvállalás nem női ügy, az emberi dolog, és igenis férfias dolog egy gyereket pelenkázni, megmosdatni, megetetni, akkor ezzel lehet hatni a férfiakra. Másfelől az apákat sokkal praktikusabb, pragmatikusabb eszközökkel kellene támogatni, de ma Magyarországon semmilyen apapolitika, férfipolitika vagy apatámogatás nem létezik.” - Ha van modern apaság, létezik modern anyaság is? - Hogyne. Ez azt jelenti, hogy a nő feladja azt az elképzelést, miszerint a gyermek felne­velése, a róla való gondoskodás kizárólag anyai feladat, és csak ő képes erre. Ez a hős, mártír anya szerepe, amikor valaki azt hiszi, attól lesz jó anya, hogy mindent felad, és belehal az anya­szerepbe. De ez rettentően káros. Az a legjobb, ha mind a nő, mind a férfi jól érzi magát a bőré­ben. Ettől válnak jó szülővé. Miért ne lehetne természetes az, hogy a baba a szoptatás után az apán is elalszik? így az anya fölkelhet, össze­szedheti magát, apa meg elvan a babával még. Persze ehhez az kell, hogy az apa otthon tudjon maradni. A nőkkel kapcsolatban rengetegszer találkozunk egy elváráscsomaggal. Legyen szuper anya, odaadó feleség, fantasztikus szerető stb. A férfiakkal kapcsolatban vi­szont eddig csak arról esett szó, hogy ő le­gyen a családfenntartó.­­ Nehéz a férfiak csomagja is. Egy magyar kutatás szerint a társadalomban egyszerre nő az elvárás, hogy a férfi legyen a családfenntar­tó, és megjelent a „jó apa, jelen lévő apa, jó férj” elvárás is. Az önmagában pozitív lenne, hogy a férfi vegyen részt a gyereknevelésben, de a rendszer ezt nem támogatja. Itt van például az apai szülési szabadság. Ez Nyugat-Európában nulláról több hét lett, jellemzően egy hónap fizetett szabadság. Magyarországon ezt tavaly öt napról tízre emelték az Európai Unió nyo­mására, de rögtön meg is büntették az apákat, mert azt mondták, a munkavállaló az apasági szabadság öt munkanapjára távolléti díjra, a hatodik munkanapjától a távolléti díj negy­ven százalékára jogosult. Ezzel azt mondja az állam, hogy „ne ugrálj, a te helyed a munkában van”. A másik megdöbbentő tény, hogy még iskolázott emberek se tudják, hogy mi az az apagyed, és hogyan működik. - Ez a helyzet kinek rosszabb, a férfinak vagy a nőnek? - Én ezt nem versenyeztetném, ez maximá­lisan rossz mindenkinek. A nőkön, az anyákon ma leginkább az apák támogatásával lehetne segíteni. Ha az anya nem egyedül van a gye­rekkel, és ha mondjuk a pici beteg, akkor a férj is otthon maradhat, a nő pedig nem érzi majd rossz anyának magát, ha neki közben el kell intéznie valamit. Ezekben a helyzetekben érzi majd kompetensnek magát az apa is. A jelen­legi családtámogatási rendszer viszont ezzel teljesen szembemegy. A fiatal szülőket hitel­csapdába taszítja, kényszerpályára viszi, hi­szen ki kell termelni a pénzt. Azt pedig hogy le­het? Úgy, hogy apa kétszer annyit dolgozik, és anya is minél előbb visszamegy, és szintén na­gyon sokat dolgozik. Tehát a férfiak semmivel sincsenek jobb helyzetben, mint a nők. Lehet, hogy az élet bizonyos területein az egyiknek van előnye, a másiknak nincs, de összességé­ben ezek párhuzamos szenvedéstörténetek. Akkor a fent leírt modern anyaság és apaság elképzelése csak illúzió? - Pesszimista pillanataimban erre azt vála­szolnám, hogy igen. Mert nézzük meg, hogy mi történik a legtöbb szülészeten: az első, akit ki­raknak, hogy várjon egy sötét folyosón, az apa, miközben ő ugyanúgy része a családnak, mint az anya vagy a születendő gyermek. Az oviból, iskolából érkező e-mailek hogy kezdődnek? „Kedves édesanya...” A legtöbb, férfiakat célzó egészségmegőrző kampánynak nagyjából olyan a hangvétele, hogy „Vastagbélszűrés? Ugyan, az katonadolog! Szedd össze magad, és menj el!” És itt visszatértünk ahhoz a kérdéshez, hogy a férfiak mennyire fejezik ki az érzelmeiket. Ta­pasztalatom szerint csak akkor, ha valóban biz­tonságban érzik magukat. Ezen viszont „az apa­ság macsó” típusú hirdetések nem segítenek. Ezek álságosak, és üresek, mint egy lufi.­­ Mi a helyzet az optimista pillanatokkal? Olyankor Izlandra gondolok, ahol ez más­képp van. 2000 óta létezik az egy hónap fize­tett apai szabadság intézménye, és felmérések szerint azokban az izlandi családokban, ahol az apa otthon maradt, kevesebb a válás, több gyerek születik, és ezek az apák később is sok­kal többet foglalkoznak a gyerekükkel. Ezenkí­vül bízom a jelenlegi fiatal szülőgenerációban, akik már tudatosabban terveznek, és bontják le a rendszert tégláról téglára. XLO­ S f­I . ^ 3t IFÍI

Next