Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-27 / 23. szám

8 VISSZHANG ■MRirrH HETI ABSZURD Csicskanyitogatók BÁLINT ORSOLYA Hát megtörtént, amire nem számítottunk: Erdogan parlamentje repülőrajttal behúzta az igent a svéd NATO-csatlakozásra, utolsó­nak hagyva minket, akik fogadkoztunk, ígér­gettünk, kijelentettük folyvást, hogy nem mi leszünk az utolsók, akik a 29 tagállam közül beadják a derekukat, most még emiatt is ma­gyarázkodhatunk. Vagyis nem, itthon min­denki úgy tesz, mintha az arcvesztés meg se történt volna. Volt rá némi esély, hogy a törökök még beleállnak a makacskodásba, mi meg szélár­nyékban domboríthatunk, mint akik a végső­kig kitartottak, majd surranópályán előttük gyakoroljuk a gesztust. De ez a hajó elment, amikor kiderült, hogy a Korán-égetés orosz provokáció volt, és a svédek bevállalták a ter­rorizmus (vagyis a kurd szélsőségesek) elleni keményebb fellépést, és voilá, szezám tárulj! De elfelejtettek külön szólni Szijjártóéknak, amikor hirtelenjében összepattintották a sza­vazást, a magyar kormány meg csak állt tátott szájjal a péniszesőben. Kínos ekkor össze­trombitálni a rendkívüli ülést (ilyen hibát csak az ellenzék akar elkövetni), hogy beessünk elé­­bük egy kackiás igennel, amelynek sportértéke már elenyésző lett volna. Hogy mi volt ezzel az egésszel a cél, azon kívül, hogy lenyűgözzük Putyint - aki tovább­ra is telhetetlenül vágyik magyar barátocskái rajongására -, azt nem tudhatjuk pontosan. Sosem volt hihető érv, hogy a Fidesz-frakció­­ból többen aggasztónak tartják, hogy a vérli­berális skandináv állam időnként kritizálja a jogállamisági állapotainkat. Ezzel nincsenek egyedül, még csak nem is ők a legfőbb kritiku­saink. Persze már a finnekről szóló szavazást is tologatták, a vélemény pluralitásáról híres párt képviselőinek aggályai velük szemben végül úgy eloszlottak, hogy végszóra egyetlen ellen­­szavazat sem érkezett. Ezek után a svédek még inkább joggal érezhették, hogy ez nettó szo­­patás a magyaroktól. Miután még csak nem is voltak konkrét feltételeink, amiket teljesíthet­tek volna, a kabinetnek is jóval nehezebb elen­gedni most a gumicsontot, amit bizonytalan ideig még szorongatnak olyan elemek, mint Kövér László. Aki szerint a svédeknek most már tényleg komolyan kéne venniük Magyar­­országot, mi ugyanis „nem vagyunk a csicská­­sai senkinek”. Márpedig az elmúlt időszakban szerinte olyan arroganciával és negligenciával viszonyultak hazánkhoz, hogy egyáltalán nem világos, tisztában vannak-e azzal, mit is jelent a szövetség. Gyengébbek és svédek kedvéért: a bizalomról szól. (Véletlenül sem arról, hogy saját katonai erőnk hiányában legyen, aki meg­védi a seggünket, ha egy másik ország ránk tá­mad, és hát mégiscsak a szomszédunkban zaj­lik egy háború.) Kövér az Indexnek kifejtette, „elég volt ab­ból, hogy a hazánk unatkozó politikusok ol­csó játéka legyen”, és hogy „Magyarországba töröljék a sáros cipőjüket”. Mondhatni nincs előrelépés a szeptemberi retorikához képest, amikor a házelnök a Bayer Show-ban azzal há­zalt, hogy a svédek gyűlölik a saját hazájukat, már ezért nem biztos, hogy meg kéne szavazni a csatlakozásukat. Most még azt is hozzátette, rég túl lennénk ezen az egész cirkuszon, ha „Stoltenberg úr” (a NATO-főtitkár) felean­­­nyi erőfeszítést fordított volna a svéd politi­kusok meggyőzésére, mint amennyi energiát abba fektetett, hogy nekünk üzengessen (mit üzengetett? Hogy jó lenne, ha most már Ma­gyarország is megszavazná végre a svéd csat­lakozást...). De miről is kell bárkinek a svéde­ket meggyőzni? Ők már rég eldöntötték, hogy csatlakozni akarnak a globális katonai szerve­zethez, és akinek a cipőtalpát meg kellene néz­ni, leginkább is az, aki még mindig a füle botját se mozdítja, hogy most már akkor utolsóként letegye a köcsögdudát, miközben a citerazene­­kar már fél órája levonult mellőle. Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy mégis Magyarországra jöhet a svéd miniszterelnök, akit Orbán Viktor hívott meg bizalomépítés­re, de elsőre udvariatlanul kifarolt a találko­zóból. Pedig elődje, a NATO-csatlakozást két éve elindító Magdalena Andersson személye­sen megüzente neki, menjen el Budapestre, és igyon meg egy whiskeyt Orbán Viktorral. Óriási tévedés, abból újabb hatalmas diplo­máciai botrány lesz, ha nem pálinkát iszik a miniszterelnökkel! Amúgy az irány jó, így kell a magyarokkal bizalmat építeni. Utána már tényleg csak a Fidesz-frakció meggyőzése marad hátra, ami, ha hihetünk Orbán Balázs­nak, és szemet hunyunk 14 évnyi fegyelme­zett együtt szavazás fölött, brutálisan kemény dió lesz. „Ez nem egy szavazógyár, itt komoly képviselők vannak” - állította a politikai igaz­gató rezzenéstelen arccal az ATV-ben, majd mindjárt Kocsi Mátét hozta fel példának mint autonóm személyiséget, aki ha kell, a minisz­terelnökkel szemben is képviseli a frakció szempontjait. Szerencsére erre még sosem volt szükség, hiába pattogtatnánk a kukori­cát. Továbbá ők csak szeretnék megkönnyíte­ni a svédek dolgát azzal, hogy további politikai konzultációt kérnek. Mi lenne, ha nehezíteni akarnák? Gyorsan megszavaznák a csatlako­zást, és elfutnának? A saját hülyeségétől persze nem lehet senkit se megóvni. Dél-Korea például hivatalos úton szólította fel polgárait, hogy ne egyenek sült, zöld, ízesített fogpiszkálót, ami egy új trend a neten, mert maguktól nincs annyi eszük, hogy ne egyék. Lásd még a Medián friss felmérését, mely szerint a magyarok többsége már nem akar kormányváltást, és egyre nő azok száma, akik szerint tök jól mennek itthon a dolgok. Ki kér fogpiszkálót? Friss, ropogós! A svéd móresre tanítása. Fortepan / Baráth Endre mmMm , SttVAStíoK i fpawm ■ A NYOMÁSI te AIA661 SZe&wT MoPoSUL *• +■ . eiSá ^ A TÖGGI: / V/TI TÁítaWoONl.// T­M MoNlOoM­AN^oR SoRSAH­­lG-W­ l&tlJ­­­im- he­m - MW UfcM- MeM AHA uach _ __ FofoTlAM már­i­ a S­lét> Rprío -TAlíaMroT­ensiesLietter Y/ ^ < re vieChf^eTeuz?

Next