Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-06 / 5. szám

41 SZÉP SZÓ C­icero írta, hogy „minél közelebb van egy biro­dalom bukása, annál őrültebb törvényeket hoznak”. Üzenetének tükrében képzeljük magunk elé a francia forradalom ide­jén játszódó Danton halála című dráma (Georg Büchner) néhány felejthetetlen jelenetét. Danton konokul győzködi az egyre szélsőségesebb Robespierre (a mai Orbán) cselekedeteinek veszélyét felemlegető környezetét, mondván: „Ezt úgysem merik megtenni!”. Dan­ton, a dráma kiteljesedésekor önmaga bújtatja át a fejét a guillotine (nyaktiló) pengéje alá, és élete utolsó mondata is az, hogy „Ezt úgysem merik megten­ni!”, utalva a kor Orbánjára, Robespi­erre majd kiegészíti azzal, hogy „Hó­hér, mutasd fel a fejem a népnek, nincs részük mindennap hasonló látványos­ságban!”. Az elképzelhetetlen mégis megtörténik, méghozzá a Közjóléti Bi­zottság (a francia forradalom Szuvere­nitásvédelmi Hivatala) javaslatára, és Danton feje a porba hull. Orbán Viktor egyre durvább, koráb­ban elképzelhetetlennek tartott társa­dalomellenes lépéseivel azt üzeni, itt az ideje, hogy véglegesen leszámoljon a kizárólagos hatalmát bármely cse­kély mértékben is, de kritizáló gondol­kodókkal. 2023-ban példák sokasága bizonyította a kormányfő számára, hogy a legdurvább döntéseinél sem kell számolnia olyan szintű ellenállással, amely bármely kis mértékben is, de két­ségessé tenné a hatalmát. Orbán a 2024-es évet, benne a június 9-én esedékes európai parlamenti, va­lamint az önkormányzati választással, az ellenzéki fellépés és gondolkodás végleges leszámolásának éveként ha­tározta meg önmaga számára. Ma még kérdéses, hogy igaza lesz, vagy téved. Az elmúlt két évből alább kiemelt, koráb­ban elképzelhetetlennek vélt néhány példa ma még az ő elképzeléseinek megvalósíthatóságát vetíti előre. 2022 novemberében Pintér Sándor belügyminiszter egy ún. „salátatör­vényben” terjesztette elő a köznyelv­ben később már hullazsáktörvénynek nevezett és elfogadott szociális jogsza­bály-módosítást, amely kimondja, hogy bármely szociális probléma esetén elsődlegesen maga az érintett felelős önmagáért. Ha ez nem vethető fel, ak­kor jönnek sorban a családtagok, majd a civil szervezetek, utánuk pedig az önkormányzat, és csak ezt követően az egyházak. A sor végére került az állam. De ez utóbbi felelőssége így már fel sem vethető, hiszen a sorrendben mindig lesz az államot, Orbánt megelőző köte­lezett. A törvény ma már így hatályos, és az utcák üresek! Tanulságos a tavaly július 2-án elfo­gadott, a köznyelvben státusztörvény­ként ismertté vált, a pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. tör­vény előélete. Az eredeti törvényterve­zetben még szerepelt, hogy a hatalom akár a pedagógusok magánlevelezéseit tartalmazó számítógépekbe, telefonok­ba is jogosult lesz betekinteni. A nagy visszhangot, ellenzéki felháborodást kiváltó előírás, a társadalmi felháboro­dás miatt végül is kikerült az elfogadott törvényből, azaz úgy látszott, hogy ezt azért mégsem merik keresztülvinni. A kérdés az, hogy tényleg nem? A szociális törvény módosítása, va­lamint a státusztörvény vitája egyben tesztként is szolgált arra, hogy a leg­alapvetőbb emberi jogokat egyszerűen kiiktató maffia-jogalkotás milyen tár­sadalmi összefogást fog eredményezni. Orbán egyértelmű választ kapott azzal, hogy a szolidaritást elemi szinten meg­valósító fellépés még nyomokban sem volt felfedezhető. Fél évvel később, 2023. december 10-én a parlament az Alaptörvényt is módosítva úgy fogadta el a 2023. évi LXXXVIII. törvényt a nemzeti szuve­renitás védelméről, hogy a jogszabál­lyal összefüggésben szervezett utcai tüntetésre gyakorlatilag már nem is került sor. Igaz 105 civil szervezet ugyan együtt fordult Novák Katalin köztársasági elnökhöz, hogy ne írja alá a törvényt. Azért nagy meglepetést nem A változás vagy a bukás éve lesz 2024? PALOTÁS JÁNOS okozhatott, hogy aláírta, így a törvény ma már hatályos. A törvény első paragrafusa létre­hozta a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amely saját belátása szerint immár nem csupán a pedagógusok, hanem bármely magyar állampolgár - újság­írók, kritikusok, ellenzéki gondolko­dók, felnőttek és fiatalok - magánéletét ellenőrizheti, továbbá a zsarolhatóság indokával adatok begyűjtésével a szá­mítógépébe, telefonjába, levelezésébe, bankszámlájába és bármibe korlátlanul betekinthet. A galádság teljességéhez hozzátartozik, hogy a létrehozott új ál­lamvédelmi hatóságnak immunitást is biztosít a törvény azzal, hogy akár vis­­­szaélésszerű vizsgálódásaival szemben annak ellenére sem lehet bírósághoz fordulni (lásd: a törvény 8. §), hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Európai Unió joga szerint egy állami szervezetet ilyen immunitással törvény nem jogosíthat fel, a bírósági út lehető­sége nem vonható el, az alapjog. E szán­dékos jogsértés kizárólag a diktatúra joga körében értékelhető. A demokratikus jog szerinti felszó­­lalhatóság megsemmisítésének jogal­kotási visszaélésein túl, Orbán­­ a már 1998 és 2002 között megkezdett, majd 2010-től egyre arcátlanabbul folytatott a közvagyon és az állampolgárok sze­mélyes vagyonának kifosztása terén is a legmagasabb fokozatra kapcsolt 2022- ben és 2023-ban. Tényleg csak a mindenki számára legérthetőbb néhány példa az elmúlt két évből. Könnyen érthető példa a több ezer milliárdból megépített autópályá­ink és autóútjaink 35 éves koncesszióba adása olyan feltételek mellett, amelyek a teljes időszak alatt, a fenntartás és az üzemeltetés állami garanciáira hivat­kozva éves szinten is százmilliárdos nagyságrendű további közpénz kitalics­kázását garantálják Orbán bűnszerve­zetébe. De e körbe tartozik a Vodafone magyarországi leányvállalatának 2023 januári kivásárlása, majd átjátszása a bűnszervezet érdekkörébe. Ilyen pél­da az állami egyetemek feltőkésítése, majd az épületeikkel, javaikkal, kutató­­intézeteikkel együtt sajátos alapítványi formában a NER rendelkezési körébe adása. Ide kell sorolni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér még folyamat­ban lévő lenyúlását is. Lázár János azon tervéről, mely szerint a legjelentősebb kulturális értékeink részét képező kas­télyainkat, a bennük lévő védett műtár­gyakkal együtt ingyenesen átengedni a NER kiszemeltjeinek, még ma is úgy gondolom, hogy „Ezt úgysem merik megtenni!”, pedig a törvényt már elfo­gadták. Ugyanakkor kétsége ne legyen senkinek afelől sem, hogy a MÁV-Volán egyesítés, majd a már meglebegtetett magántőke bevonása a fejlesztésekbe, üzemeltetésbe, nem jelent mást, mint e két ezermilliárdos nemzeti és egyben stratégiai vagyon átjátszási folyamatá­nak első nagy lépését. Saját becslésem szerint Orbán 1998 és 2002 között, valamint a 2010-es ha­talomszerzése óta eltelt időszakban a nemzeti vagyon mintegy negyedére már rátette a kezét. Arra azonban fel kell figyelni, hogy e hihetetlen nagy­ságú, 17 év alatt megvalósított vagyon­­kifosztásnak mintegy fele az elmúlt három évben véglegesült, azaz Orbán 2024- 25-ös terveiben itt is a végső lé­pésekre készül - tapasztalva, hogy meg­teheti. Összegezve, Orbán a 2024-25-ös időszakot a végső leszámolás és kifosz­tás időszakaként tervezi. Legkésőbb 2025- re tervezi annak bejelentését, hogy Magyarország elhagyja az Euró­pai Uniót és feladja NATO-tagságát is, amely az igazi végső döfés lesz a magyar nemzet szívébe, ha hagyjuk. És hogyan látom én 2023 történéseit és a 2024-es év lehetőségeit? A magyar demokrácia 2023-ban szinte az összes csatát elveszítette. Pedig ez korántsem volt eleve elren­delve, de az ellenzéki társadalom szinte minden szereplője, civilek, vá­lasztópolgárok, politikai szerveződé­sek a lényeglátás helyett valamilyen önbizonyítási kényszer keretei között igyekezett megkülönböztetni magát a többiektől, ahelyett, hogy a közöset keresték volna abban, hogy miként kell a veszély forrásától megszabadí­tani a nemzetet. Csak egy példa, mert mindenkire igaz a lényeglátás hiányának prob­lémája, amikor az elsődleges felada­tok kijelölésre kerülnek. A példa egy kampányvideó az elmúlt napokból. A videóban egy általam kedvelt, felké­szült politikai párt vezetője jelentette be, hogy az elkövetkező hónapokban minden kapacitásukat, hazai és uniós kapcsolatukat, politikai befolyásukat a magyar oktatás megmentése érde­kében fogják felhasználni. El kívánják érni, hogy az Európai Unió meghátrá­lásra kényszerítse Orbánt az oktatás bekebelezése területén. Azonnal emel­jék meg a tanárok fizetését legalább öt­ven százalékkal. A kormány vonja vis­­­sza a státusztörvényt, stb. A meghirdetett cél minden eleme a legmagasabb szinten támogatandó lenne, ha nem úgy szólna, hogy ez a központi cél, ennek rendelnek alá min­dent. Tételezzük fel, hogy e parlamenti párt jelentős támogatói körével közö­sen mindezt el is éri 2024 első felében, és Orbán e területen meghátrál, mint annak idején a vasárnapi boltzár, az olimpiai rendezés, valamint az inter­netadó bevezetésének tervénél. Orbán ugyanis már nem is egyszer meghát­rált, de 2024-ben, immár 18. éve ő és a bűnszervezete fosztja ki az országot, azaz gyakorolja a maffiakormányzást. A magyar társadalomnak ma Orbántól és bandájától kell megszabadulnia! A videó minden szava, mondata tökéletes lett volna, ha abban az orbáni rendszer leváltásának mindenek előtti célja lett volna zászlóra tűzve egy olyan felhívás mellett, mely szerint ehhez a célhoz kéri minden ellenzéki érzelmű magyar ember, civil és politikai szerveződés azonnali kapcsolódását, Magyarország jövőjének megmentése érdekében. Ez ugyanis ma, 2024-ben a feladat, amit meg kell oldani! FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON Politika Orbán Viktor a végső leszá­molásra készül 2024-25-ben ■<2 \Z ÖQ<z'< C'I

Next