Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-31 / 26. szám

KULTÚRA___________1*_____________________________________**____£ 111 Darabtemetés a Jurányiban Február 8-án utoljára lesz látható a Prosce­­nion Drámaszínpad Megáll az idő című előadása az Kultúrbrigád játszóhelyén, a Jurányi Házban. A produkció sikerét mi sem mutatja jobban, minthogy az előadás több mint 80 alkalmat élt meg a színpa­don, ami ritkának számít diákokból álló, öntevékeny színtársulatok történetében. NÉPSZAVA Szobrok a Beszkidekből Zbigniew Bury lengyel művész első magyarországi kiállításán a Beszkidek népművészete által inspirált, a primitív művészetre emlékeztető faszobrai láthatóak a Platán Galériában március 14- ig. NÉPSZAVA Északi maraton Sibelius, Nielsen és Grieg: vasárnap újra zenei maraton lesz a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) és a Müpa szervezésében. A Müpában a hazai előadók mellett külföldi sztárfellépő is lesz: a vi­lághírű svéd szoprán, Miah Persson. A napot a BFZ koncertje zárja, a finn Anna-Maria Helsing vezényletével. NÉPSZAVA Benézni a zárt ajtók mögé A KAMÉLEON Sofia Coppola elkészítette a tavalyi Elvis-mozi ellenpontját, a Priscillát. A címszerepet alakító Cailee Spaeny a legjobb színésznőnek járó Volpi Cup díjat kapta a velencei filmfesztiválon. A színésznő Zoomon adott interjút a Népszavának. CSÁKVÁRI GÉZA A Priscillában megmutatja, igazi ka­méleon, lévén, hogy a címszereplőt kamaszkorától egészen az Elvistől való válásig játssza el. Mesélne a szükségszerű átalakulásokról? Értékelem a véleményét, nekem még fontos a visszacsatolás: min­den kritikát és véleményt komo­lyan veszek. Színészi szempontból nagyon fontos a külső, így nagy el­ismeréssel és hálával tartozom a haj-, a smink- és a jelmezes rész­legnek. Csodálatos volt, hogy pon­tosan meg tudták határozni, mi se­gíthet nekem az átalakulásban. És tényleg: ahogy felvettem a jelmezt, rögtön másképp mozogtam, min­den a helyére került. Vagy amikor megkaptam a nagy fekete haj koro­nát, úgy jársz benne, mint egy kirá­lyi nemes. Érzed, most már nő vagy, nem csak egy kislány, és ezt is kell projektálnod. Elsőrangú volt ját­szani ezeket a különböző korszako­kat, különösen olyasvalakiét, aki a hatvanas évek divatikonja volt. Az­tán jöttek a hetvenes évek, amikor Priscilla lázadt és olyan ruhákat hordott, melyek Elvisnek nem tet­szettek, például farmert. Priscilla a kinézetével vált lázadóvá? Pontosan, ezt be kellett építeni a lelki folyamatokba, melyeket meg kellett mutatnom. Rendkívüli és kivételes volt látni és láttatni, hogy a haj, a smink és a jelmezek ho­gyan játszottak szerepet az érzel­mi utazásában. A ruhák nem csak ruhák voltak. Eleinte olyanok vol­tak, amiket a férfi akart, hogy visel­jen. A haját pedig feketére festette, mert lépést kellett tartania az El­­vis-márkával. Azután úgy döntött, hogy kitör ebből. Nem volt kön­­­nyű forgatás, mert csupán harminc nap állt rendelkezésre és nem line­árisan vettük fel a jeleneteket: volt, hogy délelőtt terhes voltam, ebéd után pedig tizennégy éves. Ezt csak akkor lehet hitelesen hozni, ha fel­készülsz minden eshetőségre. Hó­napokig teszteltem a viselkedé­sem és a testem képességeit, hogy - ahogy ön fogalmazott - kaméle­onná váljak. Igazi kihívás volt. Mennyire volt tisztában Priscilla éle­tével korábban? Semmit sem tudtam a történeté­ről, ami nagyon érdekes volt, mert nagy Elvis-rajongóként nőttem fel, és a családommal együtt jártunk Greystonba családi nyaralásokra. A középnyugat déli részéről szárma­zom, ahol Elvis tényleg király. Az ő árnyékában Priscilla csak a feleség volt. Az embernek eszébe jutnak az ikonikus fotók, az esküvőjükről ké­szült képek, de semmit sem tudtam az ő történetéről, ezért volt ez an­­­nyira lebilincselő ebben az utazás­ban. És az, hogy Priscilla is részt vehetett a film elkészítésében, hi­hetetlen volt. Ugyanakkor a jelen­léte nehézzé és idegőrlővé tette a folyamatot. Olyan nagy nyomás nehezedett rám, hogy jól csinál­jak mindent, nemcsak a film miatt, hanem azért is, hogy ő védve érez­hesse magát, és tudjon azonosulni a filmmel. Hevesen védte a törté­netét és a családját. Hihetetlenül erős nő, elképesztően intelligens és soha nem veszítette el a kedvessé­gét és a kegyességét. Megható volt vele leülni és hallani az életének ar­ról a fejezetéről, melyet épp el kell játszanom. Mi volt a legjobb tanács, amit kapott tőle? Ami a szerep eljátszását illeti, elsődleges volt számára, hogy úgy játsszam el őt, hogy a néző biztos legyen abban, hogy közte és Elvis között igazi szerelem volt. Ez nem volt egyszerű. Amikor elolvastam a könyvet és az abból készült for­gatókönyvet a benne rejlő fájda­lomtól, megszakadt a szívem. Azt mondanám, hogy Elvis és Priscil­la viszonya minimum komplikált volt. De vállalták, hogy legyen kö­zös gyermekük. Priscillának nem volt sok barátja. A nők, akik a ház­ban megfordultak, Elvis barátai­nak feleségei voltak, olyan dolgo­kat tudtak arról, hogy mi minden történt a turnékon, hogy sosem érezte úgy, hogy közel kerülhet­ne hozzájuk. Ennek ellenére Pris­cilla elképesztő szeretettel beszél Elvisről és életének erről az idő­szakáról. A legjobb tanács, amit adott: „Megoldod a feladatot. Hi­szek benned. Itt vagyok, ha bármi­re szükséged van, legyen szó a film­ről vagy az életedről.” Csalódott Elvisben? Vele nőttem fel és szeretem a ze­néjét, de ezt félre kellett tennem és úgy kellett ezt a filmet felfog­ni, mint egy párkapcsolati drámát. Tény: megpróbáljuk demisztifikál­­ni a sztár jelenséget és megnézni, kik ők a zárt ajtók mögött. Nagyon nehezen vesszük le az ikonikus fi­gurákat a piedesztálról, miközben nekik is megvannak a problémáik és az emberi mivoltuk. Ez a film na­Amerikai színésznő és énekesnő. A Missouri állam­beli Springfield­­ben született 1998. július 24-én. Pályafutá­sát gyerekként a Springfield Little Theatre-ben kezdte. 2016-ban kiadta debütá­ló kislemezét Fallin címmel az iTuneson a Fu­ture Town Music gondozásában, ugyanebben az évben kapta az első filmszere­pét a Counting to 1000 című etűdben. 2018- ban már komoly szerepet kapott a Tűzgyűrű: Lázadás című blockbusterben és három másik mozisikerben: Alelnök, Az egyenjogú nem és a Húzós éjsza­ka az El Royale­­ban. 2020-ban a Devs című mini­sorozatban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy férfi karaktert alakított. Soro­zatsikerei közé tartozik az East­towni rejtélyek és a The First Lady, melyben Anna Eleanor Rooseveltet személyesítette meg. A Priscilla (2023) című film címszereplője­ként a legjobb színésznő díját kapta a Velencei Filmfesztiválon, melynek kapcsán Golden Globe-ra is jelölték. Idén két filmje várha­tó: a Civil War (Alex Garland) és az Alien: Romulus (Fede Álvarez). Utóbbi A nyolcadik utas: a halál és a Boly­gó neve: halál között játszódik majd. gyan sok mindent elmond erről, de egyben elrettentő történet is a hír­névről és annak mellékhatásairól. Azért Priscilla tizennégy évesen költö­zött Elvishez. Mivel ön is gyerekként kezdte a showbizt, adódik a kérdés: ehhez mennyire tud kötődni? Az egyik párhuzam, amit Priscil­la történetével látok, az, hogy mind­ketten tizennégy éves korunk körül láttuk, hogy mit akarunk, és nagyon fiatalon döntöttünk úgy, hogy bár­mit megteszünk azért, hogy meg­kapjuk ezt az életet. Ő találkozott Elvisszel, és bármit feláldozott vol­na azért, hogy azzal a személlyel le­hessen, akit szeretett, kész volt az egész életét odaadni. Én tizenhá­rom éves koromban otthagytam az iskolát, és elkezdtem színészkedni. Ha ilyet csinálsz, nagyon gyorsan felnősz, és neki is ezt kellett tennie. Megértem őt, és azt is, hogy min­dig azt mondták neki, hogy ő egy öreg lélek. Megértettem, hogy mi­ért látnak így minket az emberek, mi tett minket ilyenné, és mik vol­tak azok a dolgok a múltunkban, amelyek ilyen pillanatokhoz vezet­tek bennünket. Sofia gyönyörűen teszi, hogy soha nem becsüli alá a filmjeiben szereplő fiatal női karak­tereket. Vannak vágyaik, igényeik, szükségleteik, és vannak sötét, bo­nyolult oldalaik. Felszabadító és ér­dekes volt, hogy láttunk dolgozni egy női rendezőt, aki azzal foglalko­zik, milyen érzés tizenéves lánynak lenni. Ezt éreztem, amikor néztem a filmjeit fiatal lányként. Ez volt az, amire igazán rákattantam. A Priscilla kis költségvetésű szerzői film, de időközben leforgatta az új Ali­­en-mozit, amivel egy neves francosé­ba került be. Mennyire volt más a két világ? Az Alien: Romulust Budapesten forgattam, pazar város, imádtam ott lenni! A tervem - és remélem, ha elég szerencsés leszek -, hogy foly­tatni is fogom. Bármi is volt az utolsó szerepem, megpróbálom következő alkalommal az ellenkezőjét csinál­ni. Ez tart ébren. Mindent ki akarok próbálni. Egy kisebb film készíté­sének ugyanúgy megvannak a hát­rányai és előnyei, mint a nagy költ­ségvetésű produkcióknak. Másfajta színészi játékra van szükség. A nagy költségvetésű akciófilmekben több technikai munka van, mint a kis, fi­nom párkapcsolati drámákban, kü­lönösen, ha valaki olyan rendező, mint Sofia Coppola. Nem is lehetne másképp egy olyan lányt játszani, aki megpróbálja megtalálni, hogy ki is ő valójában, magas sarkú cipő­ben, sminkben és őrült frizurával, hogy aztán néhány nap múlva lézer­­fegyverrel próbáljon megölni föl­dönkívülieket. De mindkettő karak­terben nagyon jól éreztem magam, más dolgokat követeltek meg tőlem. Hogy is fogalmazzam frappánsan: egyszerűen csak szeretek minden­féle izmot megdolgoztatni. „Nagyon ne­hezen vesszük le az ikonikus figurákat a piedesztálról, miközben nekik is megvannak a problémáik és az emberi mivoltuk" Priscilla Bemutatja az ADS < <c ö Qz< <co CAILEE SPAENY

Next