Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-16 / 13. szám

KULTÚRA_______________________________________________________________gaggsm Szívtől a hasig ESZEM-ISZOM Az irodalomnak megvannak a maga slágertémái, jelenleg a gasztronómia az egyik ilyen, de nem csupán receptleírások szintjén költöztek be az ízek a könyvek világába. ROSZNÁKY EMMA Bár a gasztronómia irodalma szem­pontjából egészen könnyen megha­tározható, mi készült alkalmazott irodalomnak (szakácskönyv, re­ceptkönyv) és mi az, ami a gasztro­nómiát alkalmazza (szépirodalom), a kettő ma már­­ főként, ha a külön műfajként létező gasztrofotó dia­dalmenetét is figyelembe vesszük szétválaszthatatlan. Az internet korában általában nem azért ve­szünk szakácskönyvet, hogy ab­ból főzzünk, a befogadók művészi igénnyel is fordulnak az ilyen szö­vegek felé. KONYHANYELV A gasztronómia, az ételek elkészí­tése, tálalása, az ízvilág, de még a diéta is az önkifejezés egyik legfon­tosabb formája manapság, és ezzel egyetemben egyre népszerűbbek a főzéssel kapcsolatos textusok. En­nek hátterében több minden állhat, például az egészségkultusz, mely ál­tal előtérbe kerültek a rostban gaz­dag vagy akár a zsírszegény, tartósí­tószermentes, illetve vegetáriánus, vegán étrendek, de az egyre gyak­rabban jelentkező egészségügyi probléma, az ételallergia és ételin­tolerancia különböző fajtái is arra késztetik (elsősorban) a fejlett or­szágok társadalmait, hogy jobban figyeljenek oda a táplálkozásra. Bár az étkezés valójában mindig is a fi­gyelem középpontjában állt. A táplálkozás mint alapvető szük­ségletünk a nyelvünkben meghatá­rozó helyet kap, mivel a világot a lá­tás, szaglás, hallás, tapintás és ízlelés során érzékeljük, ezen funkciókhoz rengeteg kifejezés kapcsolódik, pél­dául „eltekint valamitől”, „kiszima­tol valamit”, „süket fülekre talál”. Az evésre könnyű asszociálni, egyszerű kifejezni általa egy jelenség pozitív vagy negatív voltát, így számos jel­ző, szókapcsolat vagy közmondás is szoros viszonyban áll az ízleléssel és a gasztronómiával, például: „méz­édes”, „rossz szájízzel”, „savanyú a szőlő”, „cukorfalat”, „sótlan”, „sütö­geti a pecsenyéjét”, „se íze, se bűze”, „sava-borsa”, „nagy kanállal eszik”, „tudásszomj”, „megette a kenyere javát”, és még sorolható oldalakon keresztül, a nyelvi kifejezések tár­háza kimeríthetetlen. Az étkezés olyan mindennapi fo­lyamat, aminek témájához, szim­bólumrendszeréhez kivétel nélkül bárki tud kapcsolódni, és az, hogy Ma már eladhatatlan egy szakács­­könyv törté­net nélkül, szólhat pél­dául a sza­kácskönyv írójának személyéről, életéről, az ételek, italok megválasztása szo­rosan kapcsolódik egy ember sze­mélyiségéhez, ideológiájához, már a Bibliában kifejeződik a tiltott fa gyümölcsének elfogyasztásával. Ahogy a nyelvben, úgy automati­kusan a gondolkodásunkban fontos szerepet kap az, hogy miként véle­kedünk bizonyos ételekről, az éte­lek minőségéről, mennyiségéről, külön sztereotípia-rendszere van a táplálkozásnak, így nem véletlen, hogy egy alkotásban milyen étel ke­rül elő. Míg egy csendélet gyümölcs­tálja általában nem hordoz önma­gán túlmutató, mélyebb tartalmat, addig például egy irodalmi karakter táplálkozási szokásai rengeteget ad­nak hozzá jelleméhez. ÍZESSZAVAK Aki jól beszél, jól ír az ételekről, ita­lokról, az hamar megkedvelteti ma­gát a befogadóval: irodalmi téma­ként az étel bősége, hiánya, jó vagy rossz íze, esztétikája, illata mellett megjelenik az étkezés mint közös­ségi élmény, illetve a fogások művé­sze, a szakács is. Természetesen még a fentebb írt bibliai példa előttről is említhető Platón A lakoma című fi­lozófiai munkája, mely dialógus for­májában íródott, kerete pedig egy közös étkezés és ivászat. Ugyanak­kor természetesen előbb születtek meg az „alkalmazott irodalmi mű­vek”, azaz a szakácskönyvek. Platón művénél is régebbi az első recept­könyv, körülbelül háromezer éves és Ázsiából származik, a nyomtatott szakácskönyvek pedig csak hogy nem egyidősek Gutenberg találmá­nyával, 1475-ben jelent meg az első, latin nyelven. Bár hazánkban szép számmal maradtak fenn kéziratos szakácskönyvek, a magyar gasztro­nómiai irodalom „hivatalos” megje­lenésére még bő kétszáz évet kellett várni, ekkor jelent meg nyomtatás­ban Kassán a Szakácsmesterségnek könyvecskéje című munka. Hogy ez mekkora hatással volt a kor kony­haművészetére, azt igen nehéz vol­na kikövetkeztetni, de megjelenése mindenképpen fontos mérföldkő a magyar gasztronómiai témájú írá­sok tekintetében. A magyar barokk irodalomban már számos példája van az ételkul­túra művészi felhasználásának, két meghatározó véglete ennek Ester­házy Pál és Koháry István, kettejük ételversei ugyanis más-más hely­zetből születtek. Míg Esterházy Pál gróf szabad nemesként elősze­retettel vall kedvenc fogásairól a Palas­s Ester kedves tánca című költeményében, főúri lakomák le­írásán keresztül, addig Koháry Ist­ván börtönben ülve teszi ugyan­ezt (Embernek ételében... kezdetű vers). A líra kedvelőinek érdemes összehasonlítani a két verset, az éh­séggel küzdő Koháry ugyanis sokkal bőségesebb, mértéktelenebb képet fest az étkezésről, mint a semmit sem nélkülöző Esterházy, aki még válogat is a finomságok közt. Idővel a konyha művésze, a sza­kács is előkerül az írásokban. Az Al­föld folyóirat 2007. évi 9. száma a gasztronómia témakörében szüle­tett, ebben Kovács Sándor Iván Egy ismeretlen irodalmi hős: a szakács címmel jegyzett írása foglalja ös­­­sze a szakács irodalombeli megjele­nését. Kovács Sándor Iván kiemeli, hogy elsősorban maguk a szakács­­könyvek említik a szakácsot, gya­korlati tanácsokat adva a mesterek­nek, Gárdonyi Géza például pont ilyen forráshoz nyúlt, amikor az Egri csillagok ökörsütéses jelenetét írta meg. A XVIII. századtól számítva már konkrétan föl se lehetne sorolni, ki mindenki dolgozott gasztrotémával a szépirodalomban: Faludi Ferenc, Mikes Kelemen, Bessenyei György, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór (nevét még étel is viseli), Mik­száth Kálmán, Móricz Zsigmond, Berda József vagy éppen Krúdy Gyula, aki talán az egyik legmeg­határozóbb magyar író ilyen szem­pontból, életművében jól behatá­rolható és elegáns helyet foglalnak ez irányú elbeszélései. Krúdy Gyula A gyomor örömei című munkája ta­lán az első magyar mű, mely az írók étkezési szokásaival is foglalkozik. SZÜKSÉG SZÜLTE SZAKÁCS Bár az elmúlt évek egyik legjöve­delmezőbb biznisze épp az ételki­szállítás, a Covid nagyon sokat tett hozzá a szakácskönyvek népszerű­ségéhez. Nyáry Krisztián egy pod­­castadásában említette, hogy a ko­ronavírus-járvány óta világszerte 42 százalékkal megugrott a sza­kácskönyvek iránti kereslet. Mind­ez semmi mással nem magyarázha­tó, mint a karanténidőszak miatti kényszerrel: bezártak az éttermek, a munkahelyi és iskolai menzák, a bizonytalan pénzügyi helyzetben kevesen engedhették volna meg maguknak, hogy állandóan ételt rendeljenek, ha erre egyáltalán volt lehetőség, s végül, de nem utolsó­sorban rengeteg ideje lett az embe­reknek a főzésre. A karanténidőszak alatt többen szerették meg a főzést és jöttek rá, hogy milyen könnyű és gazdaságos, ez pedig a gasztrokönyveknek so­kat hozott a konyhára. A közösségi média kajaposztjai közt határozot­tan megnőtt a szükséglet a művészi gasztrofotókra, a jelenkor szakács­­könyvei bővelkednek ezekben, vi­szont nem csupán a vizuális, de az irodalmi igény is növekvő tenden­ciát mutat. Ma már úgymond elad­hatatlan egy szakácskönyv történet nélkül, szóljon az bár a szakács­­könyv írójának személyéről, éle­téről, az ételek és italok múltjáról, híres emberek kedvenc fogásairól, tálalási technikákról, fogyókúrák­ról, tulajdonképpen bármiről. A kortárs irodalomba is befész­kelte magát a főzés, Dragomán György már két gasztrokönyvet tudhat magáénak (Főzőskönyv, Ad­juk meg a módját!), Grecsó Krisz­tián rendszeresen oszt meg recep­teket, gasztronovellákat olvasóival, de jeles képviselője a főzés témá­jának Tóth Krisztina, Szécsi Noé­mi, Lackfi János és Varró Dániel is. A már említett Nyáry Krisztiánnak pedig tavaly karácsony előtt jelent meg a nagy sikerű Így szerettek ők című magyar irodalmi szerelmes könyvére utaló így ettek ők, mely természetesen a magyar szerzők kulináris érdeklődését kutatja. A szívtől eljutottunk a hasig. A táplálkozás mint alapvető szükségletünk a nyelvünkben is meghatáro­zó helyet kap Móricz Zsig­­mond mun­kásságában is kitüntetett helyen áll a gasztronómia­ híres novellá­ja, a Tragédia a túlevésről szól z< O ÖO Cy­l Ar,. Dragomán György gaszt­­rokönyveit dedikálja Krúdy­­ Gyula elsőként foglalkozott az írók étkezé­sével T­­t ettek Nyáry Krisztián: így ettek ők­­ magyar írók és ételeik Corvina, 2023 zO ■<2 2

Next