Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-29 / 24. szám
KULTÚRA___________________________________________________________111 Bartók TáncTriptichon Velekei László tavaly bemutatott A fából faragott királyfi című alkotása mellett Venekei Marianna A csodálatos mandarin és Várnagy Kristóf Táncszvit című koreográfiája is látható lesz február 3-án az Operaház új Bartók-estjén. MTI Kihirdették a Virtuózok győzteseit Két visszatérő, a 24 éves Lugosi Ali klarinétos és a 15 éves Teo Gertler szlovák hegedűs is győzött a Virtuózok V4+ tehetségkutatón. További győztesek: a 12 éves lengyel Zarina Zaradna (hárfa), a 18 éves cseh Ondrej Toman (klarinét), a 20 éves ukrán Timofij Zserebcov (zongora) és a 9 éves ukrán Amelija Anyiszovics (ének). MTI Rendhagyó Petri-tárlat Gazdátlan fénylakások címmel Petri György író, költő születésének 80. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum az egykori Károlyi Étterem falai között rendez kiállítást. MTI A NER mindenhol ott van MUSTRA A hétvégén véget ért a Sundance Filmfesztivál, amely elhozta 2024 első remekművét: az In the Summers kapta a megérdemelt fődíjat. Bár Arun Bhattarai és Zurbó Dorottya dokumentumfilmje díj nélkül maradt, az amerikai világpremier után nagy karrier vár a műre. CSÁKVÁRI GÉZA Bár a 2024-es Oscar-díjátadóig tart az aktuális díj szezon, a januári Sundance Filmfesztiválon már a következő évad alkotásai debütálnak. Az Egyesült Államok Utah államában található Park Cityben megrendezett független produkciókra és immár nemzetközi versenyre szakosodott mustrája rendszeresen felfedez igazi gyöngyszemeket, gondoljunk csak az Oscaron taroló CODA-ra, vagy épp most a hazai mozikban is futó Előző életekre. Az amerikai fesztivál az egyetlen a legnagyobbak közül, amely nem tért teljesen vissza az analóg térbe, a versenyprogramot online akkreditációval is meg lehetett nézni persze utólag, a fizikai rendezvény bezárása után. Az amerikai játékfilmek versenye volt az a szekció, ahol a box office nyitás napján, január 3-án elpárologtak a jegyek, lévén, a virtuális mozitermek kapacitása is korlátozott. Amelyek percek alatt teltek meg az olyan művekre, melyekben amerikai sztárok játszanak, így Kristen Stewart versenyfilmje, a Love Me sokaknak csak vágyálom maradt. Az efféle apró bosszúságok után viszont jó hír: minden díjazott alkotásra be lehetett jutni magyar IP-címről és ezzel együtt elkapni a Sundance életérzést, melynek a lényege a felfedezés: ez a rendezvény a jövő nagy tehetségeit keresi és egyben bizonyítja, még a tengerentúlon is készülnek európai értelemben vett szerzői művek. Jó hír: rossz filmet nem sikerült a Sundance-en látni. Még jobb hír: a legjobb rendezőnek járó elismerést és a fődíjat egyaránt megnyerő In the Summers (Nyarak alatt) 2024 első remekműve. Alessandra Lacorazza Samudio író-rendező (jegyezzük meg gyorsan a nevét) első egész estés fikciós műve átütő erejű dráma egy családról, ahol az apa a világ összes szeretetével rendelkezik a lányai iránt, ám pszichés problémákkal és szenvedélybetegségekkel küzd, így tönkreteszi a saját és a szerettei életét is. A mű cselekménye azokra nyári hónapokra korlátozódik, amikor a Los Angelesből Új-Mexikóban költözött Vicentéhez érkezik két lánya, hogy nála töltsék a vakációt. Samudio elegánsan, a lényegre koncentrálva mutatja be, miként teszi toxikussá a családi viszonyrendszereket egy felnőtt ember lelki károsultsága, felelőtlensége. Az In the Summers klasszikus négyfelvonásos drámai szerkezettel rendelkezik, azaz minden egyes nyár komplett fejezet a filmben, melyek önmagukban is bitang erősek - a rendezőnek sikerül négy katarzist hoznia. Átütően mutatja meg, miként siklanak ki egymást szerető emberek az egymásra gyakorolt hatások alatt. Semmi extrém nincs a vásznon, nem a provokáció a cél, sokkal inkább az, hogy egyszerűen megszakadjon a néző szíve. A kisebbik lány, Éva például megkapja az első italt, az addig érzékeny, tehetséges és gyönyörű kislány a következő nyáron már „piás” és zaklatott lányként érkezik a nyári szünetre. A gyerekeket az idő múlása miatt különböző színészek alakítják, az apát alakító Residente lesz így az abszolút főszereplő: a Puerto Ricó-i rapper sosem volt korábban színész, játéka ennélfogva meglepően letaglózó - Samudio talált neki egy új szakmát. A Sundance-en igen fontos elismerés a közönségdíj, ezt Sean Wang író-rendező kapta a Didi című dramedy-ért. Az önéletrajzi mű alapvetően térdcsapkodós vígjátéknak indul a csajoktól félő amerikai-tajvani fiú, Chris Wang iskolás éveiről, akinek olyan stresszekkel kell szembesülnie, hogy az első komoly randin a remélt csók helyett a fütykösét fogja meg a csodált kislány (hát, kérem szépen, ezek a mai fiatalok...), vagy felrobbantanak egy mókust, amelynek a farkát leszakították. Aztán a felszín alól kirobbannak a drámai fordulatok, amelyek megmutatják például, egy bevándorló gyerek élete mennyire kegyetlen tud lenni. Vagy azt, hogy a Tajvanon dolgozó apa hiánya miként befolyásolja a család életét, hogyan zajlik le a teljes asszimiláció három generáció alatt. A bevándorló, angolul nem tudó nagymamát egyébként a rendező nagyikája alakította, akiről a Sundance közönségtalálkozón kiderült, tényleg egy szót sem ért angolul. Egyszóval a Didi az a fajta szerző kommersz (ez is létező műfaj, igaz szinte kizárólag amerikai alkotók esetében), mely a humor erejével igyekszik társadalmi párbeszédet generálni. A Sundance-válogatók a nemzetközi fikciós versenybe szeretnek az amerikainál jóval „elborultabb” megközelítésű műveket választani, de az látszik, itt a családi és a társadalmi kérdéseket feszegető művek a keresendő célpontok. Ha meg így van, akkor nem maradhatott ki az utóbbi években szárnyaló norvég filmművészet és A világ legrosszabb embere óta „felkapott” Renate Reinsve: a színésznőnek hét új filmje sorakozik bemutatásra várva. A Handling the Undead (Az élőhalottakkal való bánásmód) egy úgynevezett művész-zombifilm, mely azt mutatja be, mi van akkor, ha a zombik nem azonnal éhesek és a szeretteik élőként tekintenek rájuk. Thea Hvistendal író-rendezőt persze nem az idill érdekli, így mindenki megbűnhődik a filmben, pláne azok, akik azt hiszik, hogy a halott, de picit mégiscsak előszeretteik értékelik a kötődést. George A. Romero azért biztos elégedetten csettintene, hogy megint készült a műfajban egy mű, ahol az emberi természet a lényeg. így van ez az osztrák versenyfilmben, Daniel Hoesl és Julia Niemann alkotásában, a Veni Vidi Vici-ben is. A híres osztrák rendező, Ulrich Seidl produceri cégétől érkező mű érdekessége, hogy a Seidl-univerzummal szemben ez a thriller nem a szegényeket elemzi, hanem az übergazdagokat. A központban a Maynard család áll, ahol az apa unalmában puskás sorozatgyilkos, a narrátor pedig a kamaszlánya, aki már elég idősnek érzi magát, hogy lőjön (Olivia Goschler nagy felfedezés). Hoesl és Niemann szatírát készített az osztrák NER-ről, melynek persze magyar kapcsolódásai is vannak és kilátástalanabb képet fest az átlagember sorsáról, mint a már említett norvég zombifilm. A nemzetközi dokumentumfilmes versenyben volt magyar film is: a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült magyar-bhutáni koprodukció, A boldogság ügynöke. Arun Bhattarai és Zurbó Dorottya rendezők dokumentumfilmes csapata egy negyvenes éveiben járó boldogságügynök, Amber Gurung életét követte. A mindössze hétszázezer lakost számláló, apró himalájai királyságban, Bhutánban ugyanis a Boldogság Kutatóintézet munkatársai járják az országot, és négyórás kérdőív segítségével mérik fel a lakosság boldogságszintjét. Ennek eredményéből dolgozzák ki az ötéves fejlesztési terveket, amelyeknek elsődleges célja, hogy tovább növeljék a bhutáni társadalom boldogságindexét. Kiderül persze, hogy az egész nem ilyen egyszerű: a boldog, akinek van párja vagy tehene, de igazából rengetegen nem azok. Ember, a rendszer embere sem az. Mivel nepáli, elvették tőle az állampolgárságát, így nőt sem talál: akinek épp udvarol, az Ausztráliába akar menni, ahová nem tud vele tartani, lévén, nincs útlevele. Szóval, Bhutánban is van NER. Külön vicces, hogy ezen a filmen látható a Nemzeti Filmintézet logója. Lám, lám, van, ahol még Magyarországon is nagyobb az abszurd. Van hova fejlődni. A boldogság ügynöke: Árun Bhattarai és Zurbó Dorottya rendezők filmes csapata egy boldogságügynök életét követte Bhutánban A Didi az a fajta szerző kommersz, mely a humor erejével igyekszik társadalmi párbeszédet generálni A legjobb rendezőnek járó elismerést és a fődíjat egyaránt megnyerő In the Summers 2024 első remekműve Még a tengerentúlon is készülnek európai értelemben vett szerzői művek. A Veni Vidi Vici alkotói szatírát készítettek az osztrák NER- ről, melynek persze magyar kapcsolódásai is vannak Oo2•É o | z<o £> zz> O o