Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-29 / 24. szám

KULTÚRA___________________________________________________________111 Bartók TáncTriptichon Velekei László tavaly bemutatott A fából faragott királyfi című alko­tása mellett Venekei Marianna A csodálatos mandarin és Várnagy Kristóf Táncszvit című koreográfi­ája is látható lesz február 3-án az Operaház új Bartók-estjén. MTI Kihirdették a Virtuózok győzteseit Két visszatérő, a 24 éves Lugosi Ali klarinétos és a 15 éves Teo Gertler szlovák hegedűs is győzött a Virtuózok V4+ tehetségkutatón. További győztesek: a 12 éves len­gyel Zarina Zaradna (hárfa), a 18 éves cseh Ondrej Toman (klarinét), a 20 éves ukrán Timofij Zserebcov (zongora) és a 9 éves ukrán Amelija Anyiszovics (ének). MTI Rendhagyó Petri-tárlat Gazdátlan fénylakások cím­mel Petri György író, költő születésének 80. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum az egykori Károlyi Étterem falai között rendez kiállítást. MTI A NER mindenhol ott van MUSTRA A hétvégén véget ért a Sundance Filmfesztivál, amely elhozta 2024 első remekművét: az In the Summers kapta a megérdemelt fődíjat. Bár Arun Bhattarai és Zurbó Dorottya dokumentumfilmje díj nélkül maradt, az amerikai világpremier után nagy karrier vár a műre. CSÁKVÁRI GÉZA Bár a 2024-es Oscar-díjátadóig tart az aktuális díj szezon, a januári Sun­dance Filmfesztiválon már a követ­kező évad alkotásai debütálnak. Az Egyesült Államok Utah államában található Park Cityben megrendezett független produkciókra és immár nemzetközi versenyre szakosodott mustrája rendszeresen felfedez igazi gyöngyszemeket, gondoljunk csak az Oscaron taroló CODA-ra, vagy épp most a hazai mozikban is futó Elő­ző életekre. Az amerikai fesztivál az egyetlen a legnagyobbak közül, amely nem tért teljesen vissza az analóg térbe, a versenyprogramot online akkreditációval is meg lehetett nézni persze utólag, a fizikai rendezvény bezárása után. Az amerikai játékfilmek versenye volt az a szekció, ahol a box office nyi­tás napján, január 3-án elpárologtak a jegyek, lévén, a virtuális moziter­mek kapacitása is korlátozott. Ame­lyek percek alatt teltek meg az olyan művekre, melyekben amerikai sztá­rok játszanak, így Kristen Stewart versenyfilmje, a Love Me sokak­nak csak vágyálom maradt. Az effé­le apró bosszúságok után viszont jó hír: minden díjazott alkotásra be le­hetett jutni magyar IP-címről és ez­zel együtt elkapni a Sundance életér­zést, melynek a lényege a felfedezés: ez a rendezvény a jövő nagy tehetsé­geit keresi és egyben bizonyítja, még a tengerentúlon is készülnek európai értelemben vett szerzői művek. Jó hír: rossz filmet nem sikerült a Sundance-en látni. Még jobb hír: a legjobb rendezőnek járó elisme­rést és a fődíjat egyaránt megnyerő In the Summers (Nyarak alatt) 2024 első remekműve. Alessandra Laco­­razza Samudio író-rendező (jegyez­zük meg gyorsan a nevét) első egész estés fikciós műve átütő erejű dráma egy családról, ahol az apa a világ ös­­­szes szeretetével rendelkezik a lányai iránt, ám pszichés problémákkal és szenvedélybetegségekkel küzd, így tönkreteszi a saját és a szerettei éle­tét is. A mű cselekménye azokra nyá­ri hónapokra korlátozódik, amikor a Los Angelesből Új-Mexikóban köl­tözött Vicentéhez érkezik két lánya, hogy nála töltsék a vakációt. Samu­dio elegánsan, a lényegre koncent­rálva mutatja be, miként teszi toxi­kussá a családi viszonyrendszereket egy felnőtt ember lelki károsultsága, felelőtlensége. Az In the Summers klasszikus négyfelvonásos drámai szerkezettel rendelkezik, azaz min­den egyes nyár komplett fejezet a filmben, melyek önmagukban is bi­tang erősek - a rendezőnek sikerül négy katarzist hoznia. Átütően mu­tatja meg, miként siklanak ki egy­mást szerető emberek az egymásra gyakorolt hatások alatt. Semmi ext­rém nincs a vásznon, nem a provoká­ció a cél, sokkal inkább az, hogy egy­szerűen megszakadjon a néző szíve. A kisebbik lány, Éva például megkap­­ja az első italt, az addig érzékeny, te­hetséges és gyönyörű kislány a követ­kező nyáron már „piás” és zaklatott lányként érkezik a nyári szünetre. A gyerekeket az idő múlása miatt kü­lönböző színészek alakítják, az apát alakító Residente lesz így az abszo­lút főszereplő: a Puerto Ricó-i rap­per sosem volt korábban színész, já­téka ennélfogva meglepően letaglózó - Samudio talált neki egy új szakmát. A Sundance-en igen fontos el­ismerés a közönségdíj, ezt Sean Wang író-rendező kapta a Didi című dramedy-ért. Az önéletrajzi mű alap­vetően térdcsapkodós vígjátéknak indul a csajoktól félő amerikai-taj­vani fiú, Chris Wang iskolás éveiről, akinek olyan stresszekkel kell szem­besülnie, hogy az első komoly randin a remélt csók helyett a fütykösét fog­­ja meg a csodált kislány (hát, kérem szépen, ezek a mai fiatalok...), vagy felrobbantanak egy mókust, amely­nek a farkát leszakították. Aztán a felszín alól kirobbannak a drámai fordulatok, amelyek megmutatják például, egy bevándorló gyerek élete mennyire kegyetlen tud lenni. Vagy azt, hogy a Tajvanon dolgozó apa hi­ánya miként befolyásolja a család életét, hogyan zajlik le a teljes as­­­szimiláció három generáció alatt. A bevándorló, angolul nem tudó nagy­mamát egyébként a rendező nagyi­­kája alakította, akiről a Sundance kö­zönségtalálkozón kiderült, tényleg egy szót sem ért angolul. Egyszóval a Didi az a fajta szerző kommersz (ez is létező műfaj, igaz szinte kizárólag amerikai alkotók esetében), mely a humor erejével igyekszik társadalmi párbeszédet generálni. A Sundance-válogatók a nemzet­közi fikciós versenybe szeretnek az amerikainál jóval „elborultabb” meg­közelítésű műveket választani, de az látszik, itt a családi és a társadal­mi kérdéseket feszegető művek a ke­resendő célpontok. Ha meg így van, akkor nem maradhatott ki az utóbbi években szárnyaló norvég filmművé­szet és A világ legrosszabb embere óta „felkapott” Renate Reinsve: a színész­nőnek hét új filmje sorakozik bemu­tatásra várva. A Handling the Undead (Az élőhalottakkal való bánásmód) egy úgynevezett művész-zombifilm, mely azt mutatja be, mi van akkor, ha a zombik nem azonnal éhesek és a szeretteik élőként tekintenek rájuk. Thea Hvistendal író-rendezőt per­sze nem az idill érdekli, így mindenki megbűnhődik a filmben, pláne azok, akik azt hiszik, hogy a halott, de pi­cit mégiscsak elő­szeretteik értékelik a kötődést. George A. Romero azért biztos elégedetten csettintene, hogy megint készült a műfajban egy mű, ahol az emberi természet a lényeg. így van ez az osztrák versenyfilm­ben, Daniel Hoesl és Julia Niemann alkotásában, a Veni Vidi Vici-ben is. A híres osztrák rendező, Ulrich Seidl produceri cégétől érkező mű érde­kessége, hogy a Seidl-univerzummal szemben ez a thriller nem a szegé­nyeket elemzi, hanem az über­gazda­gokat. A központban a Maynard csa­lád áll, ahol az apa unalmában puskás sorozatgyilkos, a narrátor pedig a ka­maszlánya, aki már elég idősnek érzi magát, hogy lőjön (Olivia Goschler nagy felfedezés). Hoesl és Niemann szatírát készített az osztrák NER-ről, melynek persze magyar kapcsolódá­sai is vannak és kilátástalanabb ké­pet fest az átlagember sorsáról, mint a már említett norvég zombifilm. A nemzetközi dokumentumfil­mes versenyben volt magyar film is: a Nemzeti Filmintézet támogatásá­val készült magyar-bhutáni kopro­dukció, A boldogság ügynöke. Arun Bhattarai és Zurbó Dorottya rende­zők dokumentumfilmes csapata egy negyvenes éveiben járó boldogság­ügynök, Amber Gurung életét követ­te. A mindössze hétszázezer lakost számláló, apró himalájai királyság­ban, Bhutánban ugyanis a Boldog­ság Kutatóintézet munkatársai jár­ják az országot, és négyórás kérdőív segítségével mérik fel a lakosság bol­dogságszintjét. Ennek eredményé­ből dolgozzák ki az ötéves fejleszté­si terveket, amelyeknek elsődleges célja, hogy tovább növeljék a bhutá­­ni társadalom boldogságindexét. Ki­derül persze, hogy az egész nem ilyen egyszerű: a boldog, akinek van párja vagy tehene, de igazából rengetegen nem azok. Ember, a rendszer embe­re sem az. Mivel nepáli, elvették tőle az állampolgárságát, így nőt sem ta­lál: akinek épp udvarol, az Ausztráli­ába akar menni, ahová nem tud vele tartani, lévén, nincs útlevele. Szóval, Bhutánban is van NER. Külön vicces, hogy ezen a filmen látható a Nemze­ti Filmintézet logója. Lám, lám, van, ahol még Magyarországon is nagyobb az abszurd. Van hova fejlődni. A boldogság ügynöke: Árun Bhattarai és Zurbó Dorot­­­tya rendezők filmes csapata egy boldog­ságügynök életét követte Bhutánban A Didi az a fajta szerző kommersz, mely a humor erejével igyekszik társadalmi párbeszédet generálni A legjobb rendezőnek járó elisme­rést és a fődí­jat egyaránt megnyerő In the Summers 2024 első remekműve Még a ten­gerentúlon is készülnek európai értelemben vett szerzői művek. A Veni Vidi Vici alko­tói szatírát készítettek az osztrák NER- ről, melynek persze magyar kapcsolódásai is vannak Oo2•É o | z<o £> zz> O o

Next