Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-01 / 27. szám

2024. február 1., csütörtök 111 KULTÚRA NÉPSZAVA Toronyház a Szürke galambhoz TÁRLAT Az ország második legmagasabb lakóépületének tizenkilencedik emeleti lakásában látható Tar Sándorról kiállítás. Az épület az író bűnregényének egyik helyszíne is. NÁDASDI ÉVA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Az 1973-ban átadott, huszonkét emeletes toronyház a Petőfi téren Debrecen ikonikus épületévé vált az évtizedek során, hetvenkilenc méteres magasságával az ország második legmagasabb lakóépü­lete. Ahogy kilépünk a vasútállo­másról, egyből ezzel a bármilyen esztétikumot mellőző, a szocialis­ta korszakot megidéző épülettel találkozunk, amit az „öngyilkosok tornyának” is neveznek, mivel töb­ben a tetejéről leugorva vetettek véget életüknek. (Persze akár szép is lehetne az épület, ha karbantar­tanák, felújítanák.) Ennek a tra­gédiákat is magában rejtő háznak a 203-as lakásában nyitott a MO­DEM (Modern és Kortárs Művé­szeti Központ) és a Déri Múzeum Tar Sándor író életéről és megíté­léséről kiállítást. A helyszínválasz­tás az íróhoz több szempontból is passzol: bár nem lakott konkrétan ebben a toronyházban, élete fo­lyamán huszonnyolc albérletben lakott, utolsó lakhelye is egy pa­nellakás volt. Emellett 1996-ban megjelent bűnregénye, a Szürke galamb egyik helyszíne is ez a hu­szonkét emeletes épület. A tárlat mottója egy Szophok­­lész-idézet: „Az vagyok, aki vagyok. Úgyse lehetek más: miért féljek hát felfedezni, ki vagyok?” A kiállí­tás nem Tar műveiből, hanem élet­történetéből és naplóbejegyzései­ből kiindulva mutatja be kortárs művészeti alkotásokon keresztül az író személyiségét és a szocia­lizmusban való szerepét, fel-fel­­bukkanó énjeit. Az író énjeinek újraértelmezése is érdekes lehet a látogatók számára: egyrészt Tar Sándor olyan párttag volt, aki be­súgóként is tevékenykedett, más­részt homoszexualitásáról sem a hozzá közel állók számára, sem a műveiben nem beszélt. Tar sze­xuális orientációját az irodalom­történészek sem tudják tényekkel Tar élettör­ténetéből kiindulva, kortárs művészeti alkotásokon keresztül mutatja be az író szeme­alátámasztani, de egy-egy nap­lóbejegyzésében találhatók erre utalások. Ezzel szemben HI/II- as ügynöki kiléte bizonyítottá vált 1999-ben - ezt a tényt maga vallot­ta be a nyilvánosság előtt -, ami mi­att mind az írók, mind a munkások körében meghurcolták. (Tar Sán­dor elbocsátásáig, 1992-ig a Medi­­ cor Művek orvosi műszergyárban dolgozott. Besúgóként rosszindu­latú volt, sokaknak ártott.) Ahogy a lakáskiállításon belépünk a kony­hába, mindezekhez támponto­kat adhat a kazettás magnóra fel­vett, irodalomtörténészekkel és egy egykori barátjával készített interjúk meghallgatása. A másik kettősség Tar életében az írói és a szakmunkás­ élete. A felvett inter­júkban megszólaló Károlyi Csaba irodalomkritikus, valamint Deczki Sarolta irodalomtörténész szerint Tar például inkább a munkások kö­zött, a kocsmában érezte otthon magát, mintsem egy irodalmi ese­ményen. Az ötletes helyszínválasz­tás és Tar Sándor belső feszült­ségekkel teli élettörténetének a kombinációja egy izgalmas kiállí­tást ígér, ám ezt az ígéretet a lakás­ban megjelenő kortárs alkotások már kevésbé váltják be. Egyes alko­tások az alapötlet szintjén persze „Az vagyok, aki vagyok. Úgyse lehetek más: miért féljek hát felfedezni, ki vagyok?" A MO­DEM és a Déri Múzeum közös kiállítása február 11-ig tekinthető meg a debreceni toronyház 19. emeleti lakásá­ban. (Debrecen, Petőfi tér 10.) A kiállítás kuráto­rai: Don Tamás és dr. Lakner Lajos valóban megidézik Tar szellemét: ilyen például Gerhes Gábor Ex Lib­ris T.S. című installációja, ami Tar fehér borítójú, üres könyvekkel teli, fiktív polcát jeleníti meg, vagy Kádár Emese egy kulcslyukat ábrá­zoló, Tekintet című digitális rajza, ami a Tar ügynöklétének kiderü­­lését követő időszakra utal. Azon­ban e művek - ahogy a kiállítás más darabjai is - a megvalósítás során kissé megbicsaklottak, legalábbis a látványukkal nem nyűgözik le a látogatót, a rendelkezésre álló la­kásteret sem töltik meg annyira, amennyire lehetett volna. A tárlat egyik legjobban Tar éle­téhez kötődő eleme a kisebb szo­bában látható, Kádár-kori kisem­berekről készült utcafotók. Ahogy Tar is a munkások között élve - őket megfigyelve - az átlagembe­rek történeteit írta meg, ezeknek a képeknek a fotósa is mintha örökös megfigyelője lett volna a szürke ut­cákon sétálók hétköznapjainak. A Kádár-kori kisemberek­ről készült utcafotók is Tar Sándor írói világát idézik meg A kiállítás lyiségét. A kiállítás helyszín­választása ötletes, az író valóban hasonló laká­sokban élte le az életét INFÓ És csak szag leszel SZÍNHÁZ A testtel és annak min­den rezdülésével dolgozó, alkotó színházi és táncszakmában talán még nehezebb kérdés az öregedés. Kiss-Végh Emőke a Dollár Papa Gyermekei társulattal írt költőien vulgáris szövegű darabot e témáról. Kiss-Végh második rendezésében egy öregedő balettmester kapuzá­rási pánikját, a szadizmusba hajló kontrollmániát és a hatalomhaj­­­kurászást járjuk körül a Trafó stú­diójában. Az Egy rosszaságról című elő­adás száz perce a főszereplő Jor­­gosz életközepi válsága mellett számtalan más „rosszaságra” ki­kacsint a balett-teremnek beren­dezett térben - például családel­hagyás, alkoholizálás, lelki és testi abúzus. Rába Roland alakításában Jorgosz két éhes arcát, Erdős Lili Li­lijének egyszerre rémült és vágya­kozó, szeretetéhes fiatal táncosát nehéz nézni. Erdős valóban egyete­mi hallgató, Rába Roland pedig ta­nít. De az időben visszafele haladó cselekményben más aspektusok és jellegzetességek is betörnek a való­ságból a színpadra. Kiss-Végh Emő­ke harsány, színészi játékban néhol sok, de nem túlterjeszkedő rende­zése kifejezetten épít ezekre. Nem tudni, hogy beépített jele­nettel vagy az élet dramaturgiai ér­zékével állunk szemben, amikor az előadás kezdete előtt bemondják a közönségnek: egy bizonyos rend­számú autó annyira rossz helyen parkol, hogy viszik is már el a ko­csit. Pár perc után Kiss-Végh fel­pattan a nézőtéren beépített he­lyéről, hogy az az övé, és kiszalad. Aztán kis idő múlva visszatér, hogy elszállították az autóját, hiába min­den, visszaül, s már jobban is be ki­fordítható, szőrös Nike mellényé­ben Rába Roland, hogy akadémiai székfoglaló beszédében kifakadjon az élettől megcsömörlött, kiégés­gyanús, alkonya felé lépkedő férfi­ként. Az előadásban a székfoglaló ün­nepséget megelőző három nap sorsdöntő találkozásai tárulnak elénk, amelyekben Rába Roland di­ INFÓ Dollár Papa Gyermekei - Kiss-Végh Emőke: Egy rosszaságról, Trafó­namikus, a leáldozás ellen minden porcikájával lázadó alakítása során a néző ambivalens módon kötőd­ni kezd Jorgoszhoz. Leköpjük, de megértjük. A többi, saját civil nevén futó szereplő is az idő múlásához kap­csolódik, szeszélyesen, ellent­mondásosan. Erdős Lili apafigu­rát kereső szexuális közeledése után Polgár Csabaként Polgár Csa­ba hagyja ott családját Jorgoszért. Polgár gazdag színészi eszköztárral mutatja be a korosodás folyamatát, a halandzsa angolul kiabáló kisgye­rektől a családi felelősséget maga mögött hagyó apán át a saját szín­padi képességeiben bizonytalan, leitatott színészig. Minden mon­data, cselekedete szívszorítóan ne­vetséges - mindez a saját életéből merítve, de mégsem személyeske­­dőn átadva. Ezt a tragikomikumot erősíti Kiss-Végh feleségfigurája is, aki lelki terrorban gyakorol ural­mat a vergődő Polgáron. Rába karakterét csupán saját nő­vére tudja „pofon vágni”. Lőrinc Ka­talin Katija a maga idős, kecsesen mozgó és táncoló testével ellenáll az öregedésnek, színészi és tánco­si minőségében is magától érthető­en irányítja a bemelegítést, ahol jól végrehajtott gyakorlatok során íze­lítőt kapunk a jövő táncnemzedéké­ből is Bagyinszki Bánk, Csató Már­ia, Halasi Dávid, Gattyán Eszter és Lipták Zsófi jóvoltából. Lőrinc végig megtartja a kontrollt, higgadt jelen­létéből és szinte rezzenéstelen, de nem érzelemmentes arcjátékából is ez árad. Hiába csókolja meg Jorgosz maszkulin letámadásként, Lőrinc Katalin hidegen a szemébe vágja, hogy öreg szaga van. És hogy szak­mailag sem tartja semmire öccsét, ha saját székfoglalójára balettmes­terként megelégszik John Travolta lépéseivel a Grease musicalből. Jor­­gosznak már csak a humor és a sze­xualitás marad. Hiába a mindenkin áttapo­só, életeket tönkretevő, férfiúi lé­tét mindenáron bizonyítani vá­gyó Jorgosz szadista igyekezete, az öregszag megmarad. Az akadémiai székfoglaló szó szerinti megismét­lése után, elfogadva, hogy a szag marad, Jorgosz holtan esik össze. Hogy aztán ezt is felülírva belekia­bálja a képünkbe, amúgy mégsem. NÉMETH FRUZSINA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Erdős Lili valóban egyetemi hallga­tó, Rába Roland pedig tanít

Next