Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-07 / 32. szám

KULTÚRA NÉPSZAVA 2024. február 7, szerda 111 Klubturnéra indul a Kispál és a Borz Turnéra indul tavasszal a Kispál és a Borz. A kilencvenes-kétezres évek egyik legnépsze­rűbb zenekara, amely tavaly jelentette meg új, Beszorult mondat című albumát, Dublintól Bodrogkisfaludig, Budapesttől Balassagyar­matig számos helyen fellép. KULTÚRA.HU Megvehető Hantai-kép Hantai Simon 1971-es, 100 millió forintot érő fest­ménye is megvehető lesz az Art and Antique ki­állításon és vásáron február 29. és március 3. kö­zött, a Bálnában. Kossuth Ferenc ezüst étkészle­te, Reigl Judit egyik kivételes alkotása, az 1955- ös Fekete Robbanás, valamint Keserű Ilona szőt­tesei is várják a látogatókat. NÉPSZAVA Megjelenik Márquez eddig kiadatlan műve Márciustól vehetik kézbe az olvasók Gabriel Garcia Márquez korábban sohasem publikált kisregényét. A Nobel-díjas író Találkozunk au­gusztusban című műve Scholz László fordítá­sában magyarul is megjelenik a világpremier­rel egy időben, a Magvető Kiadónál. FIDELIO Belső stand-upból BKV-színmű DRÁMAKÖTET Élete első írásával harmadik helyezett lett a drámapályázaton Kisari Szabolcs. Könnyed, mégis sokatmondó írással került a legjobbak közé. A Titkos menetrendben meghatározó szerepet kap a tömegközlekedés - bemutatjuk a Budapest-drámakötet szerzőit. Második rész: ROSZNÁKYEMMA Kisari Szabolcs hivatalosan harma­dik helyezett lett a főváros 150. szü­letésnapja okán kiírt drámapályá­zaton, ahol két első és két harmadik helyezettet hirdettek. A szerző ered­ménye azért különleges, mert éle­te első művével egy igen tapasztalt darabíróval, Egressy Zoltánnal ke­rült holtversenybe a jeligés pályá­zaton. Kisari Szabolcs Titkos me­netrend című darabja a 8 kortárs magyar dráma Budapestről című kö­tetbe került - a munka előzményei­ről, a BKV-használat filozófiájáról és a függőségtől való szabadulásról be­széltünk a szerzővel. A Titkos menetrend egy semmit sem nélkülöző, felső középosztály­beli házaspár történetét mutatja be. Erika és Péter nyugodtan él a budai hegyek biztonságában, ám egy nap Erika fölszáll egy buszra, aminek az­tán meglepő következményei lesz­nek. Kisari Szabolcs írását életigenlő darabként, romantikus vígjátékként jellemezték, de a szerző szerint ez nem teljesen érvényes rá: „Társa­dalomkritikus írásnak szántam, de úgy látszik, könnyű, ha nem is félre­érteni, de legalábbis másképp értel­mezni.” az ELTE francia szakán végzett, ak­tívan követte egy időben a nemzet­közi irodalmi életet, igazából mindig is játszott az alkotás gondolatával, de soha nem vette rá magát komolyab­ban az írásra. Igazából ez a pályázat kellett az induláshoz. Kisari Szabolcs korábban kocsmatulaj­donosként, majd fordítóként és/vagy szódás­­ként dolgozott. Magát a drámát is a Fény utcai piacon, a szódaműhely­ben írta. A nagy vízválasztó a korona­vírus-járvány volt: akkor kezdett tel­jesen új életet a sokáig tartó pusztító ifjúsági évek után. A kérdésre, be­lekezdett volna-e az írásba, ha még mindig jelen van az életében az ad­­dikció, határozott nemmel válaszolt. - Bevallom, engem az olvasásban is akadályozott az életformám, mivel nem tudtam rendesen koncentrálni, elfolytak a szemem előtt a monda­tok. Márpedig, akárki akármit mond, olvasás nélkül nem lehet írni. Az el­múlt három évben rengeteget könyv fordult meg a kezemben, szinte be­pótoltam mindazt, amit méltatlanul kihagytam, ez adott erőt mentálisan, fizikálisan pedig a sport - fejtette ki. Keszthelyi Kinga­, Budapesti Műve­lődési Központ, Budapest, 2023 A darab ötletét egy utcán elkapott párbeszédfoszlány adta - két ember egy II. kerületi iskola előtt az új ta­nító néniről beszélgetett. Az egyik azt mondta, „nem tudom, milyen, de remélem, van autója, és nem kell BKV-val járnia”.­­ Rengeteget gon­dolkodtam ezen a mondaton, hogy mi van mögötte, elkezdtem belső stand-upokat gyártani arról, hogy illusztris környezetben élő, gazdag emberek inkognitóban használják a tömegközlekedést, és ezt a pszicho­lógusuknak vallják be. A képzele­temben megjelent egy szakrendelő, ahova titokban járnak ezek a szemé­lyek, hogy kvázi meggyónják, hogy BKV-znak. Akkor még nem tudtam, hogy ebből dráma lesz, a fejemben többrészes tévés szitkomként jelent meg - mesélte a szerző, aki nagy bi­ciklis, és egyáltalán nem vezet au­tót. - Határozottan azt érzem, az au­tósok sokszor azért ülnek egyedül azokban a szobányi járművekben, mert nincs kedvük másokkal lenni. Ebben az olvasatban a BKV valójá­ban egy közösségi hely. Én egy igen autóellenes ember vagyok, a hival­kodó méretű, környezetromboló te­repjáróktól pedig a hideg is kiráz. Kisari Szabolcs írásában Tren­­csényi Katalin (Automaxi) és Pass Andrea (Polaroid Budapest) drámá­jához hasonlóan központi szerepet kap a városon belüli utazás, de az el­ső műves szerző választása nem azért esett a tömegközlekedésre, hogy ez­zel Budapest minél több helyszínét és arcát mutassa meg. - Nálam ezek az utak az emberek közti kapcsola­tot, az összeköttetést jelentik: sok­szor úgy élünk egy kerületben, hogy a szomszédos kerület világát, lakóit sem ismerjük, mégis rendszeresen átutazunk rajta. Emellett Budapest egy érdekes hely, ahol nagyon kevés a tősgyökeres fővárosi. Ha egy étte­remben megkérdeznéd, ki honnan jött, nagyon hamar kiderülne, hogy az ország legkülönbözőbb pontjai­ról. Én se látom magam budapesti­ként, holott én már itt születtem, a családomból elsőként. Budapesten valójában rengeteg a vidéki, csak itt élnek.­­ A Titkos menetrend főhősei is vidékiek, akik szép lassan kapasz­kodtak föl a ranglétrán, ezzel egye­temben egyre jobb és jobb helyekre költöztek a fővárosban. Erika egy­részt kíváncsiságból fedezi föl kör­nyezetét, a budai magaslatok világá­ból ugyanis nem látható, milyen az élet Káposztásmegyeren vagy Kőbá­nyán, másrészt visszatér életük ko­rábbi színtereihez. - Azt gondolom, Magyarországon, ha valaki nagyon magas státuszba kerül, akkor azt mondhatjuk, nagyjából kizárható, hogy vissza fog térni oda, ahonnan jött - fejtette ki a szerző. - A dráma konfliktusát az adja, hogy megszüle­tik egy olyan döntés, amit valójában nem sokan hoznak meg, pláne egy olyan életszínvonalon, mint amit Pé­ter és Erika képvisel. Ez egy kegyel­mi pillanat, amikor az ember vissza tud térni egy előző pontba, amikor le tud mondani a növekedési kényszer­ről, a hétköznapok fogyasztási lehe­tőségeiről, és lehet, hogy elképzelhe­tetlennek hangzik, de azt gondolom, hogy épp most egy olyan kort élünk, ahol fel lehet tenni ezeket a kérdé­seket, hiszen minden afelé mutat, hogy az életet magát fenntarthatóvá kell tenni, bármennyire is lejáratták ezt a fogalmat, vagy nem magyaráz­ták meg - mondta a darab komoly üzenete kapcsán Kisari Szabolcs. A Titkos menetrend leginkább társa­dalmi szatíraként írható le. A szer­ző karakterei neveivel is ironizál: a szereplői közt van Ügyeket intéző személy és Másik személy, aki ügye­ket intéz. - Szerintem ilyen embe­rek léteznek a valóságban is - vetet­te föl -, minden politikai, gazdasági tömörülés mögött vannak olyan fi­gurák, akiknek az a feladatuk, hogy „Teljesen megváltozott az íráshoz való viszo­nyom; egész eddigi éle­temben csak terveztem, hogy vala­mikor írok, most meg végre a tet­tek mezejére léptem.” háttérben legyenek és elintézzenek bizonyos ügyeket. Ők különös részt­vevői a hétköznapoknak, akiknek szerintem még szerződésük sincs, munkájuk megfoghatatlan. Nekem is azért volt rájuk szükségem a drá­mámban, mert bizonyos ügyeket el kellett intézni. - Ez a bizonyos ügy Erika titkos hétköznapjainak vilá­ga, egy adott szinten nem vet jó fényt egy felső vezetőre, ha a felesége ös­­­szevissza HÉV-ezik. - Jó volt megtudni, hogy Egressy Zoltánnal vagyok holtversenyben. Soha semmilyen versenyen nem vol­tam igazából, se élőben, se boltban, úgyhogy ez nagyon meglepett - je­gyezte meg a szerző, aki elmondása szerint senkit sem ismert a kötetbe kerülők közül. Azonban csak pár na­pig fürdött a sikerben, mert az ered­ményhirdetés után nem következtek színházi felkérések. - Elsőre igen­csak elbizonytalanodtam, de aztán, akik jobban ismerik ezt a szakmát, megnyugtattak, hogy kezeljem ezt az elismerést löketként, majd a sokadik írás után jön a siker, a bemutató. Jel­lemző hozzáállás, hogy az ismeret­lennek nem adunk hitelt, nehéz elfo­gadni az új alkotót, ezt én megértem. Összességében nyertem a drámám­mal, teljesen megváltozott az íráshoz való viszonyom; egész eddigi életem­ben csak terveztem, hogy valamikor írok, most meg végre a tettek meze­jére léptem, nemrég pedig befejez­tem egy könyvet, ami egyáltalán nem hasonlít a drámámra, más hangnem - jelentette ki. A Titkos menetrend kapcsán pedig még elárulta: - Az ele­jén még úgy álltam neki, hogy valami súlyosabb véget ér a történet, aztán nagyobb volt az igényem arra, hogy ez egy pozitív sztori legyen: a házas­pár nem válik el, hanem visszatérnek abba a pontba, ahol még jó volt. Ne­kem is valami ilyesmiről szólt az el­múlt pár évem, csak én lényegében belül utaztam, és nem a BKV-n. „Ebben az olvasatban a BKV valójá­ban egy közös­ségi hely. Én egy igen autó­ellenes ember vagyok, a hi­valkodó mé­retű, környe­zetromboló terepjáróktól pedig a hideg is kiráz" 8 kortárs magyar dráma Budapestről (szerkesztő:

Next