Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-16 / 40. szám

2024. február 16., péntek Nyitott mondat A NÉPSZAVA irodalmi melléklete Bovaryné lánya nem kedveli Flaubert-t Több dimenzióban Kamocsay Ildikóval Szomory Dezső lehetséges reinkarnációjának az utóbbi években öt kötetben hét regénye is megjelent. Van mit bepótolnia, hiszen hosszú ideig hiába ostromolta kézirataival a kiadókat. Legújabb, Helycsere című könyve kapcsán beszélgettünk Kamocsay Ildikóval. RÁCZI­ PÉTER - Regényírói pályáját tekintve szembeszökő, hogy a nyolcvanas évek közepén megjelent kötetei után majd negyedszázados pa­uzát követően találkozhattunk ismét a nevével szerzőként köny­vek borítólapjain. Mi volt az oka ennek a kihagyásnak? - A kötetmegjelenések elmarad­tak ugyan, de ebben az időszakban is végig írtam. Személyes nézet­eltérés, összeveszés következmé­nyeként egy nagy befolyással bíró kiadói szerkesztő gyakorlatilag kitiltott az irodalomból - hos­­­szú-hosszú évekig nemhogy köny­vem nem jelenhetett meg, de még folyóiratokban sem publikálhat­tam, légüres térbe kerültem. Jóval később pedig az újonnan alakult nagyobb kiadók már szinte beve­hetetlen várakká váltak a maguk szerzőgárdáival - és ez manapság sincs másként. - Öröm az ürömben, hogy en­nek a kényszernek köszönhető­en francia művek fordítójaként olyan szerzők regényeivel örven­deztethette meg a magyar olvasó­közönséget, mint Camus, Merle, Le Clézio vagy Semprún. Melyik könyv volt a legkedvesebb az átül­tetései közül? - Szemben az írósággal, a műfordításnál nincs protekció. Ugyanis minél rosszabb a fordí­tás, annál több munkája van vele a szerkesztőnek... Ha valaki ott jól dolgozik, az mindig kap munkát, még ha máskülönben fekete bá­ránynak minősül is. Jellemző mó­don a legkedvesebb fordításomat a kiadó, financiális okokra hivat­kozva, végül nem is jelentette meg. Ez egy zseniális és döbbenetes ha­tású dokumentumkönyv Camille Claudel életéről. A francia szob­rásznő Auguste Rodin tanítványa és szeretője volt; Rodin nem egy alkotását ki is sajátította... Claudel később mentálisan összeomlott, üldözéses téveszme kerítette ha­talmába, évtizedekig elmegyógy­intézetben kellett élnie. A könyv az ő, illetve az őt kezelő orvosok, ápolók feljegyzéseit, leveleit is tartalmazza - leveleket, amelyek­ben ruhákért cseng, vagy azért kö­nyörög, hogy a rokonai látogassák meg. Az állapota alapján otthoni gondozásba kerülhetett volna, de az anyja, aki egy pokolian gonosz nőszemély volt, nem volt hajlandó visszafogadni. Nagy kedvencem még a francia írónő, Colette. De az ő regényei már olvashatók ma­gyarul, mondjuk szívem szerint a Gr^zt újrafordítanám. - Colette mellett ki az az író, aki nagyon közel áll az ön szívéhez? - Egyértelműen Szomory Dezső - de ez már sokkal több, mint iro­dalmi szeretet! Az Átkelők kötetbe­li Outlook című e-mail-regényben sem véletlen a Szomory-apokrif elbeszélés. Az anyai nagyapámról van egy fiatalkori képem, ő ott úgy hasonlít rá, mintha az édestest­vére volna - szerintem rokonok vagyunk. Sőt szerénytelen napjai­mon egyenesen úgy érzem: Szo­mory reinkarnációja vagyok. - No és Flaubert, ő mennyire áll közel önhöz? A legújabb, Hely­csere című regényében, amikor az egyik szereplőt megkérdezik: „És Flaubert-ről miként vélekedik?99, ő­ így felel: „Az ő mélyen romanti­kus felfogása... idegen tőlem.99 - Ezt természetesen fricskának szántam, hiszen nagyon szeretem Flaubert regényeit, az Érzelmek iskoláját kiváltképp­­ az Egyiptomi utazást én fordítottam­­, de a Bo­­varynét is, a szereplő pedig, ezért is vicces az idézett rész, nem más, mint...­­ ...Berthe Bovary, a regénybeli Emma és Charles Bovary lánya, akinek a történetét már 2009-ben közreadta kisregényként, Bova­ry kisasszony címmel. Ismeri az amerikai írónő, Linda Urbach Madame Bovary’s Daughter című, 2011-ben kiadott regényét, amelyben szintén a Bovary lány felnőttkori, párizsi divatvilágbeli kalandjait írta meg, komoly sike­reket elérve? - Ezzel most meglepett, nem hallottam róla. - Műfordítóként nem is gondolt a saját regényeinek külföldi meg­jelentetésére? - De, nagyon is gondoltam. Egy Németországban élő barátnőm, aki a heidelbergi egyetemen tanít irodalmat, lefordította az Istennői színjáték című regényemet német­Kamocsay Ildikó (Budapest, 1945) író, Wessely László-díjas műfordító. Közel félszáz, franciából fordított kötete jelent meg, többek között Albert Camus, Gustave Flaubert, Robert Merle, Maurice Druon, Mircea Eliade, Jorge Semprún, Valérie Per­rin, Mélissa Da Costa regényeinek magyar fordítója. Szépírói kötetei: A krónikás (két kisregény, 1983), Helyzetgyakorlat (regény, 1985), Bovary kisasszony (regény, 2009), Istennői színjáték (regény, 2016), Átkelők (három kisregény, 2022), Sola gratia (kis­regény, 2023), Helycsere (regény, 2023). Aktív állatvédő, Monorierdőn él­ re - de a megjelentetéséhez az ügy­nökségek számomra szintén beve­hetetlennek tűnő várába kellene bejutni... (nevet) A Bovary kisas­­­szonyt pedig franciául nagyon is el tudnám képzelni, már csak a téma miatt is. Én magam nem tudnám lefordítani, ahhoz, hogy valaki szépirodalmi szinten tudjon ide­gen nyelvre fordítani, szerintem évtizedekig kell az illető nyelvte­rületen élnie. - Berthe megformálásához is a képzeletét használta. Mi volt a ki­indulópontja - mármint Flaubert regényén túl? - Évtizedek óta birizgálta a fantáziámat, vajon mi történhe­tett azzal a kislánnyal, akinek a regényben meghalnak a szülei, őt pedig egy gyapotfonó üzembe kül­dik dolgozni. Aztán szinte magától formálódott meg az alakja: az anyai szeretet hiánya miatt lelkileg rideg személyiség lesz belőle, egy igazi szörnyeteg, akinek mintha vérrög tömítené el az érzelmi keringési rendszerét. Ám ez a gát később átszakad, képes lesz a szeretetre, a szerelemre­­ vé­gül egészen kedves és tulajdonkép­pen nyárspolgári életet élő, boldog nő válik belőle. - Ez a végkifejlet már a Bova­ry kisasszony/ továbbgondoló és -író, Helycsere című regényből is­merhető meg. Mi ösztönözte, hogy továbbszője a történetét? - A kíváncsiság. Az, hogy mi­ként folytatódik Berthe története a polgárháború utáni Újvilágban, miután maga mögött hagyja Pá­rizst. Aztán még nagyobb ívű lett a regény, hiszen az amerikai környe­zetéből az egyik szereplő, egy mu­latt lány jut el a francia fővárosba - mintegy Berthe helyébe lépve. - Igen, a Helycserében mintha mindenki valaki más alakjában, funkciójában vagy pozíciójában térne idővel vissza, ugyanakkor igazodva a történelmi idő vál­tozásaihoz. Bár nem történelmi regény, de a történeti kulisszák nagyon is meghatározóak a fiktív karakterei és a valóban élt szemé­lyiségek elbeszélésben életében.­­ A történelmi háttér a flau­­bert-i Berthe képzelt életkorából adódik: a húszas éveiben járhat, ami az 1870-71-es porosz-francia háború, majd az azt követő kom­mün időszakára esik. Bele kel­lett tehát ásnom magam ennek a történetébe. Nagy szerencsémre kezembe került Németh Andor A párisi kommün című monográfi­ája, amiből rengeteget merítettem, neki köszönhetek némely szerep­lőt, és pár históriát is, például azt, ahogy a császárnét kimenekíti a fogorvosa Párizsból. Imádom, ahogy a valós történelmi esemé­nyekkel felöltöztethető egy regény. Most fejeztem be éppen egy kisre­gényciklust, amely XIV. századi navarrai királylányokról szól... - A regényeiben kivétel nélkül nők a főszereplők. Ám ha nőíróról van szó, könnyen lányregénynek, bóvlinak minősítik az ember mű­veit - ironizál az Istennői színjá­ték ajánló soraiban. Mit gondol, miért? - Ezzel a véleményemmel lehet, nem leszek népszerű, de én nem a férfiak uralta irodalom- vagy kriti­katörténet felől közelítem meg ezt a kérdést, egyszerű biológiai oko­kat látok emögött, de semmikép­pen nem dehonesztáló szándékkal. Korábban egy esszét is írtam arról, miért van olyan kevés karmester­nő, zeneszerzőnő stb., hasonló­képpen a - hangsúlyozom -: igazi írónőkhöz, akik háromdimenziós történeteket írnak, és az alakjaik sem afféle kétdimenziós papírma­sé figurák. A kétdimenziós regény nem irodalmi szöveg, hanem leírt élőbeszéd. Sajnos a kettő közti óri­ási különbséget (mivel mindkettő szavakkal dolgozik) csak érezni le­het, magyarázni, bizonyítani nem. Úgy hiszem, az agynak van egy a nagy szerkezetek megalkotásá­ra, összefogására alkalmas része, és ez a nők esetében alulteljesít. A kisebb formák sokkal jobban mennek nekünk. A kortárs magyar irodalom írónői közül egyedül Ra­­kovszky Zsuzsát tartom kivételes­nek és nagynak, korábbról pedig Kaffka Margitot - és slussz! - Színésznők, balett-táncosok viszont igen szép számban felbuk­kannak a regényeiben (lásd Hely­csere, Istennői színjáték, Zsazsa és a fantom)/ A színház világa gyanúsan közel áll önhöz. - Nem véletlen a vonzalom, az Egyetemi Színpadon játszottam annak idején, majd tíz évig, 1985-ig az Ország-Világ című hetilap szí­nikritikusa voltam, szinte minden­nap ott ültem valamelyik színház nézőterén. Innen eredeztethetők az erre vonatkozó ismereteim. Színműveket is írtam, az egyik az Istennői színjáték Pokol részének dramatizált továbbgondolása.­­ Szintén vissza-visszatérő elem a nemzeti identitás, a hazafi­­ság kérdése, akár a kitelepített Fedák Sári (Zsazsa és a fantom), akár az Outlook című regény örökbefogadott, Magyarországra került bolíviai lányának történe­tét említve. Utóbbiban az olvas­ható, hogy abból lehet tudni, ki a magyar és ki a műmagyar, hogy az előbbi a magyarságát nem fitogtatja fennen, és számára a magyarság grálja nem a turulma­dár...­­ A „Turul-híveket” messze el­kerülöm, az úgynevezett másik ol­dalnak pedig a nevem végi ipszilon szúrhatja a szemét... Pluszmagya­rázat a légüres térhez... A Zsazsa és a fantom egyébként a Fedák Sári- Molnár Ferenc-csatározáson ke­resztül a saját identitásomról szóló állandó belső dialógusom kivetülé­­se, mivel az anyai nagyapám zsidó származású, míg az apám családja régi magyar nemesi család. A Rá­­kóczi-féle trónfosztó nyilatkozatot is aláírta két Kamocsay - el is ko­bozták utóbb minden birtokukat... +1 KÉRDÉS - Az állatok, különösen a macs­kák regénybeli jelenléte mellett sem lehet elmenni szó nélkül. A Helycserében is jelen van­nak, sőt egyik kulcspozíciót tölt be Berthe életében, az Istennői színjátékban pedig egy kislány egyenesen a pápához fordul, hogy a macskákra és a kutyákra is ter­jessze ki a jézusi megváltást. Ön ráadásul a Noé Bárkája Állatvé­delmi Alapítvány kurátora... - Nagyon szeretem az állatokat, erős érzelmi kötelék fűz hozzájuk, örömöt szerez a közelségük. Míg a borzalmas kiszolgáltatottságuk fájdalommal tölt el. Az alapítvá­nyunk nem rendelkezik menhel­­­lyel, hanem a hozzánk beérkező 1 százalék adófelajánlásokból ke­letkező összeget juttatja el azok­hoz az emberekhez, akik rengeteg állatot gondoznak, tartanak, jóval túllépve a saját anyagi lehetősége­ik határán. Nekem is öt macskám van, mind korábban kidobott állat. És hiába szeretnék kutyát is tarta­ni, a cicák ezt nem akarják.

Next