Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-21 / 44. szám

KULTÚRA Babos-gitárverseny Február 26-án rendezik a Magyar Jazz Szö­vetség által a 2018-ban elhunyt Babos Gyula emlékére rendezett Babos-gi­­tárverseny döntőjét a Budapest Jazz Clubban. Tíz, döntőbe jutott gitáros mutatkozik be az ingyen élvezhető estén. NÉPSZAVA Előadások angol felirattal az Örkényben Angol nyelvű felirattal lesz látható az Örkény Színház három előadása: Az ajtó március 14-én és április 14-én, a Liliom (képünkön) ápri­lis 17-én, majd A hattyú április 29-én. NÉPSZAVA Grafikai fesztivál A Magyar Képzőművészeti Egyetem And­­rássy úti Barcsay termében lesz március 14. és 29. között a 24. Tervezőgrafikai Biennálé. Idén a korábbi két évben készült művek sze­repelnek: plakátok, kiadványok, arculatok, il­lusztrációk, emblémák, könyvek, információs rendszerek, bélyegek. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2024. február 21., szerda I I Cenzúragyanú irodalmi díjak jelöléseinél KÍNAI BEFOLYÁS Szerzőket zártak ki a sci-fi- és fantasyművek elismerésére szolgáló Hugo-díj lis­tájából a kínai politikai cenzúrához igazodva - írta meg a The Guardian. A lap szerint mindez kiszivárgott e-mailekből derül ki, melyekben a szervezők „kényes politikai ter­mészetű” műveket jelöltek meg. A díj adminisztrációs csapatának egy tagja, Diane Lacey által kiszivárog­tatott levelezésekből kiderül, hogy Dave McCarty, a 2023-as Hugo-díj nyugati szervezőinek képviselője határozottan azt kérte a tagoktól, emeljenek ki minden érzékeny, politikai jellegű témát a művekből. - Nem szükséges mindent elolvas­ni, de ha a mű Kínára, Tajvanra, Tibetre vagy más olyan témákra összpontosít, amelyek Kínában problémát jelenthetnek, azt ki kell emelni - írta még tavaly nyáron. Januárban tették közzé a 2023-as jelöltlista statisztikáit, amelyet a World Science Fiction Convention (Worldcon) részeként tartottak októberben a kínai Csengtu váro­sában. Az adatokból kiderül, hogy a kínai származású, de Ameriká­ban élő bestsellerszerző, Rebecca F. Kuang, valamint a szintén kínai, de Kanadában élő ifjúsági író, Xh­an Jay Zhao is azon alkotók közé tarto­zott, akik elegendő jelölést kaptak ahhoz, hogy kategóriájukban a sza­vazólapon szerepeljenek, de a díj adminisztrátorai további magyará­zat nélkül „nem jogosultnak” minő­sítették őket. Zhaót megdöbbentet­te a hír. - Nem tudom elhinni, hogy az adminisztrációs csapat nyugati tagjai úgy döntöttek, hogy önként részt vesznek ebben, ahelyett, hogy fenntartanák a díjak integritását - nyilatkozta az ifjúsági szerző. Paul Weimert is kizárták az egyik kate­góriából az e-mailek tanúsága sze­rint amiatt, mert korábban Tibetbe utazott. Weimer egyébként cáfolta ezt, mivel csak Nepálban járt, Ti­­betben nem. - Ez még csak nem is hozzáértő politikai cenzúra, ez egy véletlenszerű baromság - mondta. A hír nagy felháborodást váltott ki a sci-fi-közösségben, sok rajongó és szerző aggodalmát fejezte ki, sze­rintük a díjakat cenzúrával szen­­­nyezték be. A 2024-es Worldcon bizottságának egyik tagja a botrány következtében lemondott. A leg­jobb regény díját - amely kategóri­ából Xh­an Jay Zhaót kizárták - T. Kingfisher magyar nyelvre még le nem fordított, Nettle & Bone című könyve kapta. A cenzúrával vádolt Dave McCarty nem reagált a The Guardian megkeresésére.NÉPSZAVA Xh­an Jay Zhao egyike a Hugo-díj mégsem jogosult jelöltjeinek „Maga a magyar király?” TÜKRÖT TARTANI „Az Árpád-házból származom” - tudatja Krasznahorkai László szatirikus regényének főhőse, Kada Józsi bácsi, a kilencvenegy éves nyugdíjas villanyszerelő. BALOGH ERNŐ ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Kada Józsi bácsit mint elfogadott trónörököst még a Horthy-rend­­szer végnapjaiban - titokban - meg is koronázták, így királlyá avanzsálhatott, azaz a regénybeli jelen időben népünk inkognitó­ban élő uralkodóval rendelkezett. Persze olyannal, amilyennel. A királyunk ugyanis majdhogynem nyomorog, fizikailag és mentálisan egyaránt rohamléptekben hanyat­lik, egy faluszéli házban tengődik, pénzéből a rezsire sem telik rende­sen, étrendjében a krumplis tészta váltakozik a csupasz kenyérből és egy kis tejből álló menüvel, vendé­geit pedig valami olyan borzalmas lőrével kínálja, ami aligha látott valaha is szőlőt. Alakja, életmód­ja bizony semennyire sem idézi a „daliás időket”. Az persze, hogy valaki - mint megtudjuk - negyvenkilenc évnyi munka után ennyire filléres gon­dokkal küszködik, azaz párialétre kényszerül, önmagában is vérlází­­tó, ám a cselekmény fősodra szem­pontjából mégiscsak másodlagos jelentőségű. Jóval lényegesebb, hogy amikor féltve őrzött titkára fény derül, azaz kezdenek elszánt hívei lenni, nyilvánvalóvá válik: eredendően képtelen a reá szállt titulusának megfelelően viselked­ni és gondolkodni. Személye tel­jességgel felkészületlen, minden tekintetben alkalmatlan a vágyott, valamelyest mégiscsak betölteni kívánt szerepre. Arról, hogy ural­kodóként mit tenne, csupa anakro­nisztikus sületlenség, ócskábbnál ócskább frázis jut eszébe, kulturá­lis igényszintjét pedig elég ponto­san jelzi, hogy Wass Albert, vala­mint Szeleczky Zita ténykedését ítéli a legmagasabb nívójúnak. Észszerűen mindössze akkor dönt, amikor elhatárolódik a leg­radikálisabb követőitől, akik a fegyveres akcióktól - magyarán: terrorista merényletektől - sem riadnának vissza, idővel azonban még ezt is megváltoztatja, s elfo­gadhatónak tekinti az erőszak al­kalmazását. Valami egyáltalán ér­­telmezhetőt szinte csak akkor mond, amikor arról elmélkedik, hogy a hatalomban lévőknek ki­váltképp nem lenne szabad a va­gyonuk gyarapítására összpon­tosítaniuk: „mert itt mindenki a szerzésre gondol, senkit sem ér­dekel semmi más, csak hogy mi­nél több legyen, több, több, és még több, pénzből élünk, mondják ci­nikusan, és azt hiszik, hogy igazuk van, és ezért a legaljasabb cseleke­detre is képesek”. Ez persze nem éppen eredeti felismerés, de úgy tűnik, be kell érnünk ennyivel. Hívei között természetesen min­denféle szerzet akad­­ a hullámzó létszámú csapat a kőkemény, mili­­táns szélsőjobboldalitól, a verőle­génytől, az önjelölt történész szak­Ez a botcsi­nálta király és hasonlóan dilettáns udvartartása a fennállóval szemben nem kínál­hat semmi­féle alterna­tívát, értőn át a naiv álmodozóig sok-sok változatot magában rejt. Az utóbbi­akat reprezentálja - szarkasztiku­san - a Krasznahorkai László nevű fiatal tanár, aki a munkája mellett versek megzenésítésével foglal­kozik. Kockázatokat vállalva azért szegődik egy időre a király önkén­tes szolgálatába, mert a kiábrándí­tó, ám normális úton egyelőre meg­­haladhatatlannak tűnő valósággal szemben a trón föl-fölsejlő aurája valami - átmeneti - reményt nyújt­hat. Az erre fogékony elme számára valami nemesebb, emelkedettebb fölsejlő ígéretét jelentheti. De villámgyorsan kiderül: ez a botcsinálta király és hasonlóan di­lettáns udvartartása a fennállóval szemben nem kínálhat semmifé­le alternatívát. Mint láttuk, a kva­litásai miatt erre eleve képtelen lenne, ráadásul a regnáló hatalom kénye-kedve szerint játszik Kada bácsival és híveivel. A hivatalossá­gok eleinte igyekeznek - álságosan többé-kevésbé barátságos arcot mutatva - kipuhatolni, felhasznál­hatják-e őket (afféle „hasznos idi­ótákként”) valamire. Hamar rá­jönnek, semmire sem jók, ekkor viszont habozás nélkül, könnyű­szerrel elsöprik őket. Úgy, hogy szinte nyomuk sem marad. A szatirikus ábrázolás egyik alapüzenete szerint az uralomért vívott küzdelmek, egyáltalán a mo­dern hatalmi struktúrák világában a származás - legalábbis önmagá­ban - fabatkát sem ér. S hiába az előkelő genealógia, Kada bácsi so­sem királyként, hanem csak egy halmozottan hátrányos helyzetű, habókos csodabogárként viselke­dik és gondolkodik. „Maga a ma­gyar király?” - kérdezi hősünktől a történet zárórészében az orvos az elmegyógyintézetben. A bármi­féle intézményi feltételt nélkülöző örökösödési mítosz törvényszerű­en halad e profán jelenet felé. A műfaji sajátosságok esetünk­ben is meghatározzák az értelme­zés kereteit. Ezekből eredően nem lehet kérdés az, hogy a főszerep­lő valóban az Árpád-ház kései tag­­ja-e. Miként az irodalom szabály­rendszerén belül maradva például azt sem firtathatjuk, hogy Liliput lakói tényleg ennyire parányiak-e, s nem pusztán érzéki csalódásról van-e szó, vagy netán arról, hogy Gulliver előzőleg túl sok rumot fo­gyasztott. Zsömle odavan - a regényeim nagy nyomatékkal utal arra, hogy a kedves kiskutya a cselekmény­ben, ezáltal a mű eszmevilágában is fontos szerepet kap. A véglete­sen eltorzultnak ábrázolt mikro - és makrokörnyezetben ugyanis ő az egyedüli lény, aki - teljes össz­hangban biológiai meghatározott­ságaival - azt teszi, ami a létezők láncolatában a dolga, aki úgy visel­kedik, ahogy fajának evolúciója ér­telmében kell: ragaszkodik a gaz­dájához, feltétel nélkül megbízik benne, ennyiben tehát teljességgel kiszolgáltatott neki. Az emberi os­tobaságok és gyarlóságok sorozata azonban őt is idejekorán elpusztít­ja. Zsömle eredendően ártatlanul válik áldozattá. Végzete épp emi­att lehet a befejezés talán legnyo­masztóbb része. F­O­T­Ó : L­A­D­J­Á­N­S­Z­K­I M­Á­T­É A Krasz­nahorkai László nevű fiatal tanár - szarkaszti­kusan - a naiv álmodozókat reprezentálja INFÓ Krasznahorkai László: Zsömle odavan Magvető, 2024

Next