Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)
2024-02-03 / 29. szám
2024. február 3., szombat Alapítók: Ignotus Pál és József Attila A NÉPSZAVA kulturális és társadalomkritikai melléklete Annak idején, barátom /■ gimnáziumi osztályában / ■ az osztályfőnök „javasz* latára” jelmondatnak ír/ ■ ták a falra: „Őszinteség, bizalom”. Szép gondolat. A baj csak az volt vele, hogy kevés hazugabb, álságosabb embert lehetett találni az osztályfőnöknél, aki még csak véletlenül sem tartotta be ígéreteit. Persze, ahogy az lenni szokott, az osztálytársak egy része bedőlt a szózatoknak, mások viszont azt sem hitték el, amit az osztályfőnök kérdezett. Hogy miért mesélem el ezt? A végére kiderül. Az elemzéseknek is megvan a koreográfiájuk. Megvizsgáljuk a tényeket, majd értelmezzük és értékeljük. Kérdés persze, hogy mennyiben látunk pontosan, hiszen valójában nem a tényeket elemezzük, hanem azt, amit a tényekből érzékelünk, illetve amit érzékeltetnek velünk. A kettő nem feltétlen esik egybe, különösen akkor nem, ha a tényeket megpróbálják eltitkolni, elhomályosítani, eltorzítani. Ami a keresetek 2023. évi alakulását illeti, egyelőre csak az első 11 hónap adatai állnak rendelkezésünkre, az utolsó hónap adatai azonban jelentős változást már nem hoznak. 2023 I-XL hónapjában az 563 500 Ft-os nemzetgazdasági bruttó és a nettó átlagkereset is 14 százalékkal haladta meg 2022 hasonló időszakáét. Mivel az éves infláció 2023-ban 17,6 százalék volt (miközben több szakértő kifogásolja az energiaár számításának módszerét), a keresetek átlagos reálértéke várhatóan 3,1 százalékkal csökken. A versenyszférában valamivel kedvezőbb a helyzet: az átlagkeresetek 16,3 százalékkal emelkedtek, a reálérték-csökkenés csupán 1,1 százalék. A költségvetési szektorban viszont csak 6,4 százalékkal emelkedtek a keresetek, ami akkor is döbbenetes, ha figyelembe vesszük, hogy a honvédelmi és a rendvédelmi hivatásos állománynak kifizetett, hathavi illetménynek megfelelő szolgálati juttatás, az ún. fegyverpénz torzítja a mutatót, enélkül a nemzetgazdasági átlag 1,6 százalékkal magasabb lenne, ami még mindig reálérték-csökkenést jelent. A költségvetési szektorban a KSH számai alapján 9 százalék körüli reálérték-csökkenés várható, ha a fegyverpénzt is figyelembe vesszük. A minimálbér 2023-ban 16 százalékkal emelkedett, vagyis a reálértéke 1,4 százalékkal csökkent. E ponton érdemes felhívni a figyelmet az infláció hatására. Az inflációs mérték alatti vagy azt elérő emelés ugyanis valójában nem emelés - hiába állítja be annak a kormánymédia -, csupán korrekció, az infláció ellentételezése. Ha ugyanis pl. valakinek 20 százalékkal emelkedik a jövedelme, de az árak is ennyivel emelkednek, akkor ugyanannyit tud érte vásárolni, mintha sem a jövedelme, sem az árak nem emelkedtek volna. Valódi emelésnek ezért csak az infláció feletti növekmény tekinthető, hiszen ekkor már növelhető a fogyasztásunk vagy a megtakarításunk. A költségvetési szektoron belül 2023 első 11 hónapjában az oktatásban 13,8, az egészségügyben 9,7, a szociális ágazatban 18 százalékkal emelkedtek, a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás ágazatban viszont 1,1 százalékkal csökkentek a keresetek. (Ennél a pontnál elvileg meg kell jegyeznünk, hogy az átlagkereset számítása nem veszi figyelembe a létszámösszetétel változásait. Ez nem metodikai hiba, azonban azzal jár, hogy ha pl. sen őszinteség, bizalom kinek sem változott a keresete a vizsgált időszak alatt, a kimutatott átlagkereset mégis csökkenhet vagy éppen emelkedhet csupán azért, mert a létszámösszetétel változott. Ha az alacsony kereseten foglalkoztatottak aránya csökken, csupán emiatt az átlagkereset növekedést mutat, és fordítva: az alacsony kereseten foglalkoztatottak arányának növekedése az átlagkereset csökkenését hozza magával, így pl. a szociális ágazatban az alacsony keresetű közfoglalkoztatottak nélkül az átlagkereset növekedése nem 18, hanem csak 14,1 százalék.) Amikor a reálbérek csökkennek, különösen fontos lenne a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók, illetve érdekképviseleteik közötti együttműködés, párbeszéd a terhek megosztásáról, a legnehezebb helyzetben lévők segítéséről. És persze azt is meg lehetne kérdezni, hogy mi a kormány bérpolitikája nemzetgazdasági és ágazati szinten? Szerintem nincs ilyen. Szakpolitikákat az Orbán-kormányok nem fogalmaznak meg (mert a populista nyilatkozatok, osztogatások nem tekinthetők szakpolitikának). Mellesleg az ellenzéki pártoktól is elvárható lenne a közösen kialakított és elfogadott bérpolitika (és minden más terület szakpolitikája), mert a béremelések követelése vagy ígérete még nem nevezhető bérpolitikának. Mindenekelőtt a bérrendszerek újragondolására, reformjára lenne szükség. A munkavállalók kiszolgáltatottságának ugyanis a megfelelő bérrendszerek hiánya az egyik magyarázó tényezője. Lehet, hogy ez nem „adható el” olyan jól, mint a migránsoktól való félelem, a választókat kevésbé érdekli, mert kevésbé teszik érthetővé, de valós eredmény csak ilyen intézkedésektől várható. Mi várható 2024-ben? Ha a kormányprogramból próbálunk tájékozódni, nem járunk sikerrel, hiszen a Fidesz utoljára 2010 elején készített ilyet. Sok mindent meg lehetne tudni a 2024. évi költségvetési törvényből, illetve a 2023. évi zárszámadási törvényből, ha nem változtattak volna a korábbi gyakorlaton, így pl. a zárszámadási törvény már nem tartalmazza a következő évre várható keresetnövekedés számait (nemzetgazdasági szinten, valamint a verseny- és a költségvetési szférára vonatkozóan). A költségvetési törvény a várható béremelések fedezetét újabban a tartalékok közé bújtatja. Persze mit várhatunk egy olyan költségvetési törvénytől, amelyet elfogadása után 55-ször módosítanak?! A 2022 áprilisában készült 2022-26. évi konvergenciaprogram szerint „Előretekintve: a kormány intézkedései mellett a magas foglalkoztatás és a kétszámjegyű átlagos béremelkedés is biztosítja a reáljövedelmek és ezáltal a fogyasztás növekedését a megemelkedett infláció ellenére is”. (Sajnos 2023-ban ez a prognózis nem jött be: a megemelkedett infláció meghaladta a kétszámjegyű béremelkedést.) A konvergenciaprogram 2024-re egy főre jutó munkavállalói jövedelemként 8,8 százalékos növekedéssel számol, illetve szól még a munkavállalói jövedelmekről az államháztartásra vonatkozóan: 9,5 százalék, de ekkor még 3 százalékos inflációval kalkuláltak. Maradnak a miniszteri és államtitkári nyilatkozatok, amelyek általában valamelyik ágazatról - legtöbbször az egészségügy és az oktatás béreinek rendbetételéről - szólnak, és mint színházban a reflektor, megvilágítják a kormányzati tervek pozitív részét, és sötétben hagyják a negatív tényeket, összefüggéseket. Amit viszont 2024-ről is biztosan tudhatunk: már 2023. december 1-jétől emelkedett a minimálbér 15 százalékkal 266 800 Ft-ra, illetve a középfokú végzettséget igénylő munkakörökhöz kapcsolódó bérminimum 10 százalékkal 326 000 Ft-ra. A minimálbér és bérminimum emelése bizonyára felfelé tolja a magasabb keresetűek béreit is, vagyis - a kormány által várható 6 százalékos infláció megvalósulása esetén - 2024- ben a reálkeresetek emelkedése várható. Emellett homályos információk érkeznek arról, hogy a bérminimumot meg kívánják szüntetni oly módon, hogy a minimálbért minden évben nagyobb mértékben emelik, mint a bérminimumot, miáltal a két mérték előbb-utóbb, várhatóan 2027-ben azonossá válik. Azt senki sem vitatja, hogy a nagyobb képzettséget igénylő munkát jobban meg kell fizetni; a koncepció szerint ezt úgy oldanák meg, hogy ágazati kollektív szerződésekben érvényesítenének magasabb béreket. A probléma ezzel „csak” az, hogy kollektív szerződés kötését nem lehet előírni, és minden erőfeszítés ellenére sem születnek ágazati kollektív szerződések. (2010 előtt 4, jelenleg egy ágazati kollektív szerződés hatályos.) Vagyis a bérminimum megszüntetése akkor lehetne aktuális, amikor a gazdaság jelentős részét már lefedik ezek a szerződések. FOLYTATÁS A 3. OLDALON HERCZOG LÁSZLÓ MARABU RAJZA