Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)
2024-02-01 / 27. szám
I VILÁG NÉPSZAVA 2024. február 1., csütörtök I Nem élhetünk politika nélkül DEMOKRÁCIA Ben Ansell oxfordi professzor új könyvében, a Why Politics Failben megoldásokat keres a csapdák elkerülésére, s igyekszik megtalálni a többség számára elfogadható megoldásokat. R. HAHN VERONIKA LONDON Külföldi tudósítók előtt mutatta be tavaly megjelent első, nem szigorúan szakmai közönségnek szóló könyvét Ben Ansell. A Manchesterben és a Harvardon végzett, 2013 óta az Oxfordi Egyetem Nuffield Kollégiumában a Demokratikus Intézmények Összehasonlító tanszékét vezető politológust reflektorfénybe emelte, hogy 2023-ban őt kérte fel a BBC nagy presztízsű Reith-előadásainak megtartására. Ahogy a hét eleji bemutatón is elhangzott, a professzor számára a politika alapvetően arról szól, hogyan hozunk kollektív döntéseket, s hogyan oldjuk meg a közös dilemmákat a klímaváltozástól a polgárháborúkig, a globális szegénységtől a Covid-19-járványig. A kötet számos példán keresztül, közérthetően igyekszik megvilágítani a politika fontosságát a szükségszerűen felmerülő nézeteltérések kezelésében. Végeredményben arra a következtetésre jut, hogy akár szeretjük, akár nem, minden buktatója ellenére a politika megkerülhetetlen, nem tudunk nélküle élni, össze vagyunk nőve vele, „ha túl akarunk lépni a saját hátsó udvarunkon”. A BBC és Ben Ansell közös becsvágyának köszönhetően az év végi Reith-előadásokat közönség előtt vették fel Londonban, Berlinben, az észak-angliai Sunderlandben és az egyesült államokbeli Atlantában. Előadásai fókuszában négy olyan óriási téma állt, melyek jelentőségével nagyjából mindenki egyetért. Mindannyiunk közös célja a demokrácia, egyenlőség, szolidaritás és biztonság, illetve van még egy ötödik is, a bőség, a jólét. Ha ezt az aktuális politika nem is teremti meg, nem akarjuk, hogy diktátorok irányítsanak minket, nem szeretnénk olyan társadalomban élni, ahol egy parányi réteg gazdagodott meg és a túlnyomó többség nincstelen. Igényeljük, hogy amikor szükségünk van erre, törődjenek velünk, házainkban, utcáinkon elvárjuk a rendet és nyugalmat, végül pedig milyen jó lenne, ha kényelmes megélhetésre számíthatnánk magunk és az utánunk jövők számára is. Ha e hangzatos célok nem is képezik vita tárgyát, megvalósításuk annál nehezebb amiatt, hogy nem értünk egyet, nem képviseljük megfelelően, amit akarunk, nem tartjuk be a megállapodásokat, sőt csalunk is, így beleesünk mindenféle csapdába, akár többször is, mert senki nem tudja kikényszeríteni a politikai döntések végrehajtását. Ahogy a politológus fogalmazott, „nincs az a bíró, esküdtszék és hóhér, aki el tudja érni a pártoknál, sőt az egyes országoknál az ígéretek és szerződések betartását”. A demokráciát illetően Ben Ansell úgy gondolja, „nincs olyan, hogy a nép akarata”. A legjobb példának erre a Brexitet tartotta. A népszavazáson, ha kis többséggel is, egyértelmű, 52 százalékos többséggel győzött a „nem” arra a kérdésre, „maradjon- e az Egyesült Királyság az EU tagja”? Mekkora perpatvar keletkezett azonban az Unióból való kilépés megvalósításának módjáról! A professzor felidézte azt a westminsteri estét, 2019. március 27- én, amikor Theresa May kormánya próbaszavazásokkal próbálta kiszűrni, hogy a kilépésről az Európai Unióval kötendő szerződés melyik brit politológus nem veszi biztosra az amerikai Republikánusok győzelmét, és bízik abban, hogy konszolidált demokráciák nem omlanak össze változatához tudja az alsóház többségét maga mögé állítani. Miután minden verzió a szemétdombra került, csakis azt a következtetést lehetett levonni, hogy bár a „brit nép megmondta, mit akar, a parlament ezt nem volt képes teljesíteni. Azaz az élet általában bonyolultabb, mint egy igen-nem kérdés, sokféle kompromisszumot kell bevetni az instrukciók végrehajtásához”. Egy másik kiragadott példa lehet a szolidaritási csapda, amelynek mottója így szól: „Addig izgat minket a szolidaritás, amíg nekünk magunknak van rá szükségünk.” Ansell Bill Clinton érájában kezdte tanulmányait a Harvardon és Barack Obama elnöksége alatt fejezte be oktató munkáját a Minnesota Egyetemen, így nem csoda, hogy egyebek közt az igazságtalan amerikai egészségügyi ellátásra hivatkozik, felidézve az Obamacare program körüli szenvedélyes vitákat. Ezek mögött az egészségügyi ellátásnak az a klasszikus problémája állt, hogy leginkább rizikós ügyfelek akarnak biztosítást vásárolni, míg a biztosító társaságoknak ezt kevés kockázatot jelentő kliensekkel kell kompenzálniuk. A kérdésekre szánt idő főleg az idei választási kilátásokkal telt el. Míg a politológus szinte esélytelennek tartja a brit Konzervatív Pártot a kormányon maradásra, az amerikai Republikánusok győzelmét a felmérések ellenére sem veszi biztosra. Ha Ben Ansellt a liberális demokrácia jövője miatt aggasztja is Donald Trump, Giorgia Meloni, Orbán Viktor és Geert Wilders politikája, bízik abban, hogy konszolidált demokráciák nem omlanak össze. Fontosnak tart egyben óvni az önelégültségtől: mindig el kell menni szavazni - mondja -, mert az önigazgatásunkat nem lehet csak úgy kiszervezni. Ben Ansell szerint a politikai kudarc egyik példája volt, mekkora perpatvar keletkezett a Brexit megvalósításának módja körül BEN ANSELL Szakadék szélén Sánchez kormánya 15 NAP Ennyi idő áll Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök rendelkezésére ahhoz, hogy kimásszon abból a csávából, amibe az amnesztiatörvény leszavazása által került, s megakadályozza az újabb előrehozott választást. Kedden ugyanis a katalán szeparatista szövetséges, a Junts per Catalunya párt hét képviselője a jobboldali és szélsőjobboldali ellenzékkel együtt a jogszabály ellen szavazott. A 179- 171 arányban elutasított tervezet visszakerült a parlamenti szakbizottság asztalára. Ha a második szavazáson sem kapja meg a többséget, akkor az nemcsak a több száz katalán szeparatistát érintő amnesztia, hanem a Sánchez vezette szocialista PSOE és a radikálisabb baloldali SUMAR koalíciós kisebbségi kormányának bukását is eredményezheti. Bár még az sem garancia, ha a második szavazás sikerrel végződik, mert a jobboldali többségű szenátus még leszavazhatja. A Néppárt pedig jelezte, mindent megtesz azért, hogy blokkolja a törvényt a felsőházban, s az alkotmánybíróságon is meg fogja támadni azt. A fájdalmas kudarc a spanyol média egybehangzó értékelése szerint látványosan bizonyította a Sánchez-kormány kiszolgáltatottságát. Ha sikerül is megoldást találni az amnesztiatörvény elfogadására, a kisebbségi kormánynak a továbbiakban is minden egyes döntéséhez meg kell szereznie a katalán szeparatisták támogatását, akik nélkül nincs kormányzati többsége. A Junts pedig - az eddigiek szerint - él és visszaél a lehetőséggel. Amint arról lapunk is beszámolt, a tavaly őszi előrehozott választásokon a jobbközép Néppárt (PP) végzett az élen, de a szélsőjobb Voxszal együtt sem tudott kormányt alakítani, mert minden más párt elutasította az együttműködést a szélsőjobbal. Sánchez novemberben alakította meg újfent kisebbségi kormányát - a PSOE-Sumar koalíció 147 mandátummal rendelkezik a 350 fős képviselőházban. A regionális pártok mindegyike, köztük a katalán Köztársasági Baloldal (ERC) korábban is, most is támogatja a baloldali kormányt, de ez csak 172 mandátumot jelentett, miközben minimum 176 fős többség szükséges a kormányalakításhoz. A Junts 7 mandátummal rendelkezik. A spanyol igazságszolgáltatás elől Brüsszelbe menekült Carles Puigdemont vezette párt támogatásának feltétele az amnesztiatörvény elfogadása volt. Ez kezdettől tüntetéseket váltott ki Spanyolországban, a katalán függetlenség kérdése ugyanis vörös vonal sok spanyol, köztük a baloldali szavazók számára is. A jogszabály elfogadása ugyan nem eredményezné Katalónia kiválását a spanyol királyságból, de lehetővé tenné több száz, a 2017-es függetlenségi referendum és az önálló Katalónia kikiáltásában részt vevő szeparatista ítéletének megsemmisítését vagy az ellenük folyó eljárás megszüntetését. Éppen ezért okozott általános döbbenetet, hogy a törvény épp a Junts ellenszavazatán bukott meg. Az AP hírügynökség beszámolójában kiemelte: Puigdemont pártja kezdettől fogva világossá tette, hogy nehéz dolga lesz Sáncheznek, ha meg akarja szerezni és tartani támogatásukat, de kevés elemző gondolta volna, hogy megkockáztatják az őket segítő amnesztiatörvény kisiklatását. Puigdemonték most mindent vagy semmit játszanak. Azért szavazták le a törvényt, mert a szocialisták elutasították a Junts hétfőn benyújtott módosító indítványainak megvitatását. Az utolsó pillanatban érkezett módosítók azért születtek, mert két spanyol bíró „igazságügyi offenzívát” indított Puigdemont ellen, egy újabb eljárásban hazaárulással és terrorizmussal vádolva a pártvezért. Az amnesztiatörvény e két vádra nem tér ki, a Junts pedig el akarja érni, hogy ezek is bekerüljenek a törvénybe. A szeparatisták frakcióvezetője, Miriam Nogueras a keddi szavazás előtt azt mondta, az amnesztiának „teljesnek kell lennie (...), senkit sem szabad az út szélén hagyni”. A szocialisták azzal indokolták a módosítások elutasítását, hogy Spanyolország jogállam, az igazságszolgáltatás független, nem lehet akadályozni annak működését. A Junts ellenszavazata így is meglepte a spanyol médiát és a kormányt, az EFE spanyol hírügynökség tudósítása szerint Félix Bolanos szocialista igazságügyi miniszter „érthetetlennek” nevezte, hogy a Junts egy olyan törvény ellen szavazott, amellyel korábban egyetértett”, s megdöbbentőnek, hogy ezt a jobboldali pártokkal együtt tette. A Néppárt, de még inkább a szélsőjobb Vox rendkívül ellenséges a katalánokkal szemben, a 2017-es függetlenségi referendum is az akkori néppárti kormány katalán autonómiát megnyirbáló intézkedéseinek volt az eredménye. A másik katalán párt, az ERC elnöke, Oriol Junqueras sajnálatát fejezte ki a Junts elutasítása miatt. Szerinte a törvény jó, megfelelő garanciákat nyújt az érintetteknek. GÁL MÁRIA Pedro Sánchez kormánya kiszolgáltatott a katalán szeparatisták zsarolásának