Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)
2024-02-05 / 30. szám
KULTÚRA Életműdíjat vett át Hobo Petőfi Zenei Díj Életműdíjjal tüntették ki Földes László Hobót, a magyar könnyűzenei élet legendáját. A Kossuth-díjas bluesénekes nagyszabású gála közepette vehette át az elismerést, mellyel a közmédia lepte meg. NÉPSZAVA Lehetőség a szerzőknek A Publio Kiadó pályázatot hirdet szépirodalmi művek létrehozására, melynek célja, hogy lehetőséget nyújtson olyan, már egy megjelent, önálló kötettel rendelkező szerzők számára, akik továbbra is keresik a helyüket a hazai könyvpiacon. A kiadó évente három könyv megjelentetését teljes egészében finanszírozza, február 29-ig várja a kéziratokat. KÖNYVES MAGAZIN Kortárs est Tompa Andreával A Literárium - Kortárs írók a Müpában sorozat keretében ma este a tavaly megjelent Sokszor nem halunk meg szerzője, Tompa Andrea érkezik az Üvegterembe. Az est műsorvezető-házigazdája Greff András lesz, a szövegekből előad Tóth Ildikó, hegedű dűn közreműködik Kézdy Luca. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2024. február 5., hétfő A víz különböző formái INTERJÚ Az észt Anna Hints női sorsok polifóniáján keresztül mutatta meg a szaunázás spirituális voltát. A Sundance fődíjas és Európa filmdíjas, most a hazai mozikban is játszott Smoke Sauna Sisterhood készítéséről a Zoomon beszélgettünk a rendezővel. CSÁKVÁRI GÉZA Egy szaunában meztelen nők vallanak a legnagyobb titkaikról. Gondolom, ez nem úgy történt, hogy egyszer csak megjelent a kamerával, és megnyomta a felvétel gombot. Mesélte, mennyi előkészítésre volt szükség? Tisztában voltam azzal, hogy egy ilyen helyzet szuperkihívás minden szinten. Például, miután biztos voltam abban, hogy klasszikus észt gőz-, izzasztókamrában szeretnék forgatni, ki kellett deríteni, egyáltalán hogyan lehetséges ez úgy, hogy a stáb és a szereplők biztonsága garantálva legyen, s ne tegyem tönkre a technikai eszközöket. Illetve, mivel egy szaunában meztelenül vagyunk, és egyáltalán nem számít szexuálisnak, gondoskodnom kellett arról, hogy az a felvételeken is így legyen, így ezért jó a kérdése: ha csak úgy megnyomtam volna a gombot, az katasztrofális eredménnyel járt volna. Vallom, hogy egy film legnehezebb része a gondos előkészítés. Mi volt ebben a folyamatban a legfontosabb? A vizuális nyelv megalkotása. Ants Tammik operatőrrel első körben a saját meztelen testemen teszteltük a beállításokat: mi az, melyben biztonságban érzem magam, és melyekben nem. Ezeket megmutattam a filmben szereplő nőknek, így nem féltek a kamerától. Persze az is egy szint volt, hogy ki vállalta az arcát, s ki nem. Első körben a saját női testvérrendemben lévőkkel kezdtem el dolgozni. Mivel az egész folyamat transzparens volt a számukra, így nem volt kérdés, hogy a legbelsőbb titkainkig megyünk el. Csak azzal mentem tovább, aki teljesen benne volt a folyamatban, a legkisebb bizonytalanság esetén elengedtem az alanyt. Ugyanakkor volt, aki először nemet mondott, majd visszatért, hogy mégis szeretne beszélgetni. Ez belefért, elvégre több mint hét éven keresztül tartott a forgatás. Jogilag ezt mennyire volt nehéz „lepapírozni"? Ez önmagában képtelen szituáció. Általában egy dokumentumfilmnél a szereplőkkel előre aláíratnak egy papírt, hogy hozzájárulnak a szerepléshez. Ezt én nem tartottam fairnek, lévén meztelenül kell, hogy szerepeljenek, és a legbensőbb titkaikat szeretném rögzíteni, így végül úgy mentünk bele a forgatásba, hogy senkivel sem írattam alá ilyen szerződést. Rossz érzéseim voltak a jogi keretek alkalmazása miatt. Inkább abban állapodtunk meg a bizalom elve alapján, hogy a vágás során minden szereplőnek egyenként megmutatom, mi az, ami bekerülne a filmbe, s hogy ezzel ők egyetértenek-e, így végül is semmiféle jogi megállapodás nem volt egyik színész, rendező és zeneszerző. 1982. május 27-én született Tartuban, Észtországban. A Tartui Egyetemen összehasonlító irodalom és néprajz szakon szerzett diplomát, a Tartui Művészeti Főiskolán fotográfia szakon. A Tallinni Egyetem Film- és Médiaiskolájában szerezte meg a filmrendezői diplomát. Első egész estés műve, a Smoke Sauna Sisterhood című alkotás tavaly, a Sundance-en fődíjat kapott, majd decemberben a legjobb dokumentumfilmnek járó elismerést kapta az Európai Filmdíj-átadón. szereplővel sem. A producerem aggódott is, hogy mit fognak ehhez szólni Amerikában, de végül nem csinált ebből semmi problémát. Az interjúkra hogyan készült fel? Senkivel sem beszéltem előtte, hogy miről szeretnék beszélgetni, az ismeretlenbe ugrottunk bele mindannyian. Egy-egy szaunagyűlés mintegy négy óra, ezalatt természetesen jutottunk el a legbelső gondolatokhoz. Például az egyik szereplőről tudtam, hogy mellrákja volt, de nem forszíroztam, hogy erről beszéljen, eszem ágában sem volt rákérdezni. Az ő saját döntése volt, hogy elkezdett erről beszélni. Mi volt a legnagyobb technikai kihívás? A kamerák kezelése, elvégre a szaunában belül lehet plusz kilencven fok, az épületen kívül pedig mínusz húsz. Egyértelmű, hogy ezt a két extrém kihívást nem lehet egy felszereléssel véghez vinni, mert nem lehet csak úgy ki-be járni az eszközökkel. A hőségben például ahogy változott a hőfok, úgy kellett emelni vagy a földhöz közelebb vinni a kamerát. Szóval, ez egy sok figyelmet igénylő folyamat „A szauna világa ciklikus, nem lineáris, együtt zajlik a folyamat a természettel, ennek az esszenciáját is megmutatjuk.” volt, hogy mindig felkészültek legyünk, nehogy lemaradjunk a mágikus emberi pillanatokról. Ha hét évig forgatott, akkor pár titokra hadd kérdezzek rá: mennyi nő szerepel a műben, mert ez egyáltalán nem egyértelmű. Illetve hány órányi anyagból vágta össze a bő másfél órás filmet? Maga a vágási folyamat kettő éven keresztül zajlott, a forgatás ötödik évében kezdődött. Forgatni hat évig forgattunk végül, és plusz egy esztendő volt a vágás befejezése, így jön ki a hét év. Összesen kétszáz órányi anyagot vettünk fel, de ebben benne vannak a természetről és a környezetről készült külsők is egyben. Összesen negyven nővel forgattam, és a vágás végén megszámoltam, összesen huszonöten vannak benne a végső vágatban. Fontos, hogy nem mindenki beszél, igen fontos szereplők vannak, akik csak a hallgatásukkal vannak jelen a csoda részeként. Hogyan vágtam össze? Jó kérdés, addig vágtam, amíg nem kezdett el lélegezni a film. Nagyon érzékeny folyamat volt, mert tulajdonképpen nincs olyan nő, akit nem ért volna valamiféle atrocitás korábban. De a lényeg, hogy akkor éreztem késznek a filmet, amikor úgy gondoltam, a sötét moziteremben a néző ott érzi magát a szauna intim közegében. Hogyan tudott egy ilyen kockázatos produkcióra támogatást szerezni? Elképesztően nehéz volt, mert mindenki elutasított hosszú éveken keresztül azzal az indoklással, hogy ez a módszer unortodox. Kövessem a nőket, mondjam meg a nevüket, filmezzem le a mindennapjaikat - mondtam, szó sem lehet róla. Érdekes, most azért ünnepelnek, mert ezeket a tradicionálisnak tartott lépéseket nem tettem meg. De persze érthető, ezek a kötelező körök tönkretették volna a filmet. A szauna világa ciklikus, nem lineáris, együtt zajlik a folyamat a természettel, ennek az esszenciáját is megmutatjuk. Például, ha jól figyel, láthatja, hogy a víz valamilyen formában minden jelenetben ott van - ez volt fő dramaturgiai kapocs. Én csak hotelekben vagy fürdőkben jártam szaunába, ezek a mcdonald'sos verziói annak, amit megmutat. Erre van egy jó történetem. Az egyik vetítésen odajött hozzám egy csapat, amely akkor már hatodszor nézte a filmet. Mondtam nekik, hogy én még egy filmet sem néztem meg hatszor. Erre kifejtették: már nem is a filmet nézik, hanem transzcendentálisan a szauna-életérzést élik meg újra és újra. Úgy gondolom, a film sikere világszerte abban áll, hogy mindenkinek igénye van egy biztonságos helyre, mint az észt gőz-, izzasztókamra. Szóval, létezik nem McDonald’s-féle verzió. Sokan pedig félreértelmezik a szauna ars poeticáját, s a spiritualitás helyett mást látnak benne. Például Finnországban rendeztek egyszer szaunaversenyt, ki bírja tovább címszóval. A győztes belehalt, a második helyezett lebénult. A közösségi média korában az emberek kamu dolgokat posztolnak s egymásra licitálnak, hogy ki tud nagyobbat blöffölni magáról. Ez nagyon rossz irány. Belülre kell nézni, nem kifele projektálni. Lesz film a férfiszauna testvérrendekről? Persze, vannak ilyen tervek, és a film premierje óta már négy pénzes ajánlatot is kaptam, hogy forgassam le a férfiverziót. De azt kell, hogy mondjam, a patriarchális társadalmunknak hála a férfiaknak a keménységet kell projektálni, nem az érzékenységüket, ne adj isten a valós érzelmeiket. Szóval mellébeszélésről, alkoholizmusról vagy a korai halálról nincs kedvem forgatni. De remélem, nemsokára eljön a férfiak számára is a meztelen őszinteség korszaka. Amikor átvette a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat az Európai Filmdíj gálán, megénekeltette a közönséget. Sőt, ha jól tudom, ez már szokása, ha kap valami elismerést. Igen, mert zeneszerző és előadó is vagyok, így igen erős kapocsnak tartom a közös éneklést. És igen, immár szokásom, a fesztiválokon már rendszeres eseményszámba megy ez. Az Európai Filmdíj gálán, mivel ez egy tévé által közvetített esemény, jött a rendező és az úgynevezett coach, hogy mit tehetek a rendelkezésre álló harminc másodpernyi köszönőbeszéd alatt. Mondtam nekik, hogy énekelni fogok. Erre totál lefagytak. Megnyugtattam őket, nem is biztos, hogy nyerek, de ha mégis, ez lesz. Aztán milyen közösségi erőt kovácsolt, hogy együtt énekelt a teljes európai filmszakma! A szaunázó nők meztelenül vallottak a filmben legféltettebb titkaikról ANNA HINTS Anna Hints tavaly decemberben, Berlinben vehette át az Európa Filmdíjat