Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-16 / 40. szám

4 Nyitott mondat Tündérek, igricek, mókánk Az utóbbi években egyre több, a fantasztikum területén alkotó kortárs magyar szerző fordul a magyar folklór és mondavilág irányába, jótékonyan gazdagítva ezzel egy-egy regény világát. Puska Veronika első regényében egy fiatal garabonciás és egy Aranyos Szegeléb­ől származó lány sorsa fonódik össze végzetesen, és miközben ők a megoldást keresik életük problémáira, az olvasók hol Budapest különböző részeit, hol Tokaj környékét, hol pedig az Alföld tájait járják be. A valóság és a varázsvilág közti vándorlás sokak számára ismerős lehet többek közt Vörösmarty és Petőfi műveiből is. A regényíró viszont egy-egy szereplő gazdag nyelvezetének megalkotásához a tájszótárak rejtelmeibe merült alá előszeretettel. A Vétett út szerzőjével a kezdeti indulás mellett a forrásokról és magyar klasszikusokról is beszélgettünk. GABORJÁKÁDÁM - Korábban novellákat és kisre­gényt publikált Eredetileg is a re­gény felé építkezett? - A novellák mellett mindig is írtam saját kedvtelésből regénye­ket, de azokat abszolút nem kiadási szándékkal, csak a magam örömé­re. Leginkább arra voltak jók, hogy megtanuljak egy nagyobb szöveg­mennyiséggel dolgozni, közben já­tékként fogtam fel az egészet, nyu­godtan kísérletezhettem. Később a novellákat vagy pályázatra írtam, vagy már eleve pályázathoz passzol­tak, és csak hozzáigazítottam őket a kiírásokhoz. Ez a regény is egy no­vella világából kerekedett ki, megad­va a szikrát, hogy belevágjak egy lé­legzetvétellel hosszabb történetbe. - Fantasztikus regényként jegy­zik a könyvet, amely előszeretettel kacérkodik a szépirodalommal is. A zsánerműfajok iránti lelkesedés honnan ered? - Főleg szépirodalmat olvasok. Nagyon ritkán sikerül olyan fan­tasztikus irodalmi művel találkoz­nom, amely megfog a téma felveté­sével, általában a szöveg minőségén szoktak elvérezni. Ebben a tekintet­ben alapvetően többet várok, ma­gyar és külföldi szerzőktől egyaránt. Nyugodtan rendelkezhet fantaszti­­kusabb háttérrel egy mű, csak ritka, hogy aki ilyet alkot, az képes vagy akar szépirodalmi igényességgel fogalmazni. Jó példának ott van Ha­lász Margittól A vörös nyelvű párduc. Ugyan szerepel benne fantasztikus népi elem és misztikus vonal, még­sem sorolják a fantasztikus iroda­lomhoz. Kamaszként nagy hatással volt rám Tolkien is, de elvesztet­tem az érdeklődésemet, mert nála a jó nagyon jó, a rossz meg nagyon rossz. Engem egy idő után jobban izgatott az, ha valaki nehezen meg­határozható jellemű, vagy nehéz morális döntések meghozatalára kényszerül. Számomra érdekesebb az esendő vagy gyarló szereplő, akár emberről van szó, akár nem. Hozzon zavarba a történet annyira, hogy elgondolkoztasson.­ ­ Garabonciások, tündérek, ig­ricek, módárok világa a regény. A mondák és mitológiák iránti vonzalma, a téma iránti mélyebb elköteleződés és a kutatói jellem süt az írásából - a magánéletében azonban egészen más területtel fog­lalkozik. - Alapvetően természettudomá­nyos végzettségem van, és jelenleg minőségbiztosítóként dolgozom. Az teljesen más világ - tényeken és adatok gyűjtésén alapul­­, bár ott is ugyanúgy történeteket kell létre­hoznom, csak a felhasználás célja más. Ott a tényeken van a hangsúly, íróként pedig olyan történetet kell összeraknom, ahol már a fantáziám szárnyal. Számomra azért egészíti ki egymást a szakmám és az írás, mert amennyire szigorúan ragaszkodnom kell a fényekhez a munkámban, az írásban kedvem szerint eltérhetek tőlük, és ez nagy szabadságot ad. Aki a néprajzban otthonosan mozog, az egy-két dolgot számon kérhet, ami­ért egy-egy néprajzi elemet nem úgy használok, ahogy az eredetileg volt, de egy író megteheti azt, hogy csak felhasznál. Jól tudom, hogy mi az, amiben eltértem, és írói szabadság­ként gondolok rá. - A régi történetek nyelvileg is hathatnak önre, hiszen számos pon­ton jelentkezik a régi magyar nyelv. Nem volt nehéz megalkotni ezeket a párbeszédeket? - A regényem egyik szereplője nem a mai modern nyelvet beszéli, de attól még magyarul szólal meg. Ehhez külön táj­nyelvi szótárakat használtam forrásul. Tetszett, hogy annyira másképp beszéltek a régi emberek, néha ugyanazt a szót ma teljesen máshogy használjuk, ha egyáltalán használjuk. Sok szónak így lett igazán értelme, nem gondo­lunk bele, hogy melyik honnan jön, vagy mire értették régen. Nagyon szívesen ástam bele magam, talán túlzottan is, és emiatt ebből kicsit gyomlálnom is kellett, hogy olva­­sóbarátabb legyen a szöveg. Nem történelmi regényt írtam, ahol min­ Puska Veronika (Ózd, 1983) 2012 óta publikál fantasy- és sci-fi-novellákat, amelyek többek között az Ad Astra, a Próza Nostra Könyvek, a Trivium és a GABO Kiadóknál jelentek meg. Szövegeiben előszeretettel használ fel különböző néphagyományokat. Novellái után Vetett út (2023) címen jelent meg első regénye, Se aki így beszél és ahol helye van, hanem csak egy-két szereplő használ ilyen fordulatokat. - A kötet egy Weöres Sándor-idé­­zettel - „A dolgok árnyéka halha­tatlan" - indul. Miért éppen erre esett a választása? - A néprajzi elemek mellett ke­restem azokat a verseket is a magyar szerzőktől, amelyekben szerepel egy kis fantasztikum vagy valamilyen abszurd elem. Petőfinek több olyan munkája van, amit nem feltétlenül tanítanak az iskolában, de rengeteg fantasztikus képet tartalmaz. Az egyik szereplőjét, Barangót, aki ere­detileg a Szerelem átka című versé­ben szerepel, például felhasználtam a Bújj, bújj zöld ág című novellám­ban, így találtam rá Weöres Sándor Egysoros verseire is, amelyből az idé­zet is származik.­­ Ha már említette Petőfit, Vö­rösmarty is és a Csongor és Tünde szintén szerepel a könyvben.­­ Az a legkülönösebb az egész­ben, hogy előtte nem olvastam újra a Csongor és Tündét, viszont koráb­ban tetszett belőle egy rész, amit vé­gül fel is használtam. Érdekes, hogy az olvasók ezt a részt viszont már másképp, tágabban értelmezik. Ol­vastam olyan kritikát, ahol egyfajta Vörösmarty-parafrázisként utalnak a regényemre. Ez nem volt ennyire tudatos, az idézett Csongor és Tün­­de-passzus mégis megtalálta a maga helyét. - Vörösmartyék után eléggé el­tűnt ez a szál a magyar irodalom­ban, de manapság egyre többen és bátrabban használják a fantaszti­kum „varázsvilágát" az írásaikban. Erről mi a véleménye?­­ Néha amikor az írók fantasz­tikus elemekhez nyúlnak, az olyan, mintha nem lennének megelégedve a jelennel, és egy aranykorba vágy­nának vissza. Van, aki szeret elme­nekülni egy biztonságos képzeletbe­li világba. Észrevehető, hogy egyre többen nyúlnak néprajzi elemekhez is. Nem tudom, ez a jelenség hová fut, és eléri-e végül azt a célt, ami­nek szánják. Más szerzők, lehet, bele sem gondolnak se menekülési, se más tudatos trendteremtő szándék­ba, pusztán ebben lelik örömüket, ez izgatja a fantáziájukat. Ha ezzel ké­pesek értékét is közvetíti, az biztos megtalálja a maga közönségét. F­O­T­Ó : C­S­Ö­M­Ö­R Á­D­Á­M OLVASÓBARÁT Meseország másképp Mosonyi Aliz: Magyar mesék Volt egyszer egy... így kezdődik mindegyik rövid, van, hogy csak néhány mondatos írás, illetve mese, ám Mosonyi Aliz kö­tete akár egy XX. századi nemzetkarakterológiai vélemény­nek is beillik. Amelyből kiderül, hogy a magyarok kapzsik, rátartiak, beképzeltek, irigyek, hálátlanok, szeretik a fokhagy­mát, de azt ki nem állják, ha valaki nem tiszteli, nem beszéli a magyar népet és nyelvet. Mesei, mondai alakok, történelmi, irodalmi személyisé­gek, például Tündér Ilona, Szilágyi Erzsébet, Tell Vilmos, Toldi Miklós, Petőfi Sándor pizzafutárként, Liszt Ferenc pékként, akinek hosszú haja miatt kellett más foglalkozást választania, a magyarokat sújtó balsors, illetve takarítónő, portás, postás, parkolóőr, festő, tanár, pénzbehajtó, Jóska bácsi, Bözsi néni és grófok, királyok is feltűnnek a szereplők között. Vagy olyan, a valósághoz nyilván csak véletlenül hasonlító személyek, mint például Anikó, aki aranymobilján hívogatja egész nap vőlegényét, a magyarok királyát, ám az sosem veszi fel a telefont, vagy Tiborc, a pénztáros. A gyerekkönyveket, verseket, színpadi mű­veket és animációs filmforgatókönyveket is jegyző egykori újságíró, Mosonyi Aliz csak­nem 100 etűdöt tartalmazó könyve alap­ján Emeletes Zsuzsi, marcipánmarika, Sovány Vigasz vagy éppen Mimi hazája vagyunk.­­ Elgondolkodtató az a mese, amely­ben a gonosz öreg néni és bácsi kávézás közben gonosz terveket szőnek a magyarok ellen, és minél gonoszabbat, annál keserűbb a kávéjuk, végül már iha­tatlan, de ők mégis egyre csúfabbul beszélnek. Több történet­ben is visszatér, hogy aki nem tud magyarul vagy nem vesz fel magyar nevet, azt nem látják szívesen, elüldözik, hiába taníta­na valamit vagy tenne szívességet a nemzetnek. A Magyar mesék groteszk, roppant rövid futamai - kis túl­zással - Örkény Istvánt idézhetik helyenként, illetve némely szöveg egybecseng Lackfi János Milyenek a magyarok? című kötetének egyes „következtetéseivel”, amely szerint a magyarok „lepedőakroba­ták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hát­rafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panasz­­kodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafa­lók." Mosonyi Aliz görbetükröt mutat erről a kelet-európai népről. Az abszurd történetek némelyike humoros, szórakoztató, a többsége mégsem mosolyt csal az arcra, inkább ahaél­­ményt okoz. Látlelet az abszurd gondolkodású magyarokról vagy kritika, illetve kritikus gondol­kodásra hívó gyűjtemény is lehet. A forma és a tar­talom összhangját a rajzolt illusztrációk egészítik ki: a fekete-fehér, groteszk, mesei figurák, erős Miki egér-beütéssel Medve Zsuzsi alkotásai. A Magvető Zsebkönyvtár sorozat részeként megjelenő könyv címében valószínűleg nem véletlenül szerepel, hogy mese. A valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. Vagy mégsem? (Medve Zsuzsi rajzaival. Magvető, 2023. 200 o.) K. V. 7

Next