Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-26 / 48. szám

| NÉPSZAVA | 2024. február 26., hétfő VELEMENY W A nép elnöke HOZOTT ANYAGBÓL M­ost, hogy az ellenzék egyes pártjai - a ma­gyar alkotmányos berendezésnek há­tat fordítva - a nép által választott elnök keresésébe fogtak, a tréfa kedvéért én is megne­vezem a jelöltemet. Nem ismétlem meg Hack Péter érvelését. Ahhoz, hogy a nép elnököt választhasson. Alaptörvényt kell módosítani, ami­hez az ellenzék kevés; ha pedig a ve­zér ezt adná parancsba a cselédei­nek, akkor ott a népnek már semmi keresnivalója. Innentől az egésznek egyetlen értelme lehet, hogy az el­lenzék meg a nép szövetsége létre­jöjjön az erkölcsi példázat nyomvo­nalán. AZ IDEÁLIS ELNÖK Intelligens, részrehajlástól mentes, akármit nem ír alá, helyesírási hi­bákat nem követ el, erkölcsei szilár­dak, nem keveredik plágium gyanú­jába, közlései érthetőek, közvetlen, szeretetre méltó, nem megveszte­gethető, szuverén, környezetbarát, jól ápolt, közkedveltsége okán meg­testesíti a nemzet egységét. Az én jelöltem a kampánykörút „Hello Röfi” jelenetéből ismert Röfi malac. Közismert, hogy nagyon intelli­gens lény, képes a szarvasgombát a föld alatt is megtalálni. A vezér eddigi egyetlen jelöltje sem verse­nyezhetne ebben vele. Sem világné­zeti, sem érzelmi, sem meggyőző­­déses alapon nem tesz különbséget, egyszóval mindenevő. Nem vét helyesírási hibát, ráadásul közlé­sei szűkszavúan tömörek, hiszen nem szokott írni. Ámde mindenki­vel kedvesen szót ért a gyermekek­ről az aggastyánokig. Kifejezetten zöldkedvelő, meggyőződéses kör­nyezetbarát, nem csak a víz nap­ján vagy horgászás közben fitog­A jelölt személye és a kiválasztá­sához vezető egyeztetés teljes nyil­vánossága a garancia arra, hogy a határvonal éles lehessen a züllöttség és az erkölcs, az uralom joga és a joguralom között. SZÖVETSÉG A NÉPPEL, NÉPSZÖVETSÉG Csak azért lenne értelme gondol­kodni azon, hogy ki lenne képes az ellenzéket, a civileket, a népet kép­viselni, hogy végre elinduljon a szö­vetségkötési folyamat. Képesek-e egymást elviselni a nép elnökét je­lölni készülő felek? Van-e köztük olyan személyiség, aki képes meder­ben tartani a párbeszédet, összefog­lalni, amiben egy-egy fázis lezárása után maradtak? Képesek-e úgy in­terpretálni a javaslatokat, mintha az a sajátjuk lenne? Meg kell tanulni szövetséges­ként viselkedni, meg kell tanulni egymást elviselni (egymás lábsza­gát is), és meg kell tanítani a népet, hogy milyen is egy népszövetség. Ha a nép elnökének a megtalálá­sát sikerülne a közönség számá­ra nyilvánossá tenni - ahogy a ke­rekasztal-tárgyalásokat követte a rendszerváltás idején a Fekete Do­boz -, az már jól szolgálná a júni­usi választásokat. A két szerep - a karizmatikus (vita)vezető és az el­lenállhatatlanul, ám mégis kedve­sen érvelő elnökjelölt - betöltésé­re alkalmas személy tanulás során születhet meg, amelyben egymásra találhat a vezető nélküli csapat és a csapat nélküli vezető. NINCS KULTÚRA POLITIKA NÉLKÜL, POLITIKA KULTÚRA NÉLKÜL Mielőtt bárki félreértené, nem a „kultúrmunkások” fokozott rész­vételére, a költők, írók kiemelkedő felelősségére apellálok a lenézett politikusokkal szemben. Nem gon­dolom, hogy helyes irány a pártpo­litika kizárása, megvetése és a laikus testvérek hatalomba kerítésének di­csőítése. De a kultúra az érintkezési mód, a közlés, a viselkedés kultu­ráltsága is, az érzelmi intelligencia jelenléte. A politikai kultúra tanul­ható, ám világos szakítást kíván a tatja zöld meggyőződését. Minden családban szívesen fogadnák, úgy is fogalmazhatnék, hogy közked­veltsége okán képes megtestesí­teni a nemzet egységét. Gerinces, mindent szeret, erkölcsei éppen a válogatásnélküliségből adódóan szilárdak. Nem kötődik egyetlen pártelithez sem, a nép egyszerű fia/ lánya. Ideális jelölt, hogy a „nép el­nöke” lehessen. Ám ha nem a tréfa kedvéért ját­szunk el a nép elnöke gondolattal, akkor érdemes azt is végiggondol­ni, hogy mi másra lehet jó a vezér ál­tal kijelölt, azaz kizárólag az ő érde­keit képviselő köztársasági elnökök csúfos bukása után maradt űr be­töltése. Nem véletlenül siet a vezér a tisztséget olyan személlyel betöl­teni, akinek nem magától értetődő a pártkatona mivolta, a cselédségéhez tartozása. A sietség oka, hogy kifog­ják a szelet az ellenzék vitorláiból. És éppen ezért érdemes közösen egy példamutató személyiséget, a ma­gyar Navalnijt megkeresni. Hátha ettől lehet más a szövetségi politika, morálisan, mentálisan menthetet­len mucsói macsók (5M) - legyenek akár nők vagy férfiak - megkérdője­lezhetetlen fölényeskedésével. A nép elnökének kiválasztására irányuló egyeztetés olyan tanulá­­si/nevelési folyamat, amelynek so­rán azoknak a peremre szorítása is megvalósulhat, akik gőgből, hivatal­ból lépnek a másik lábára; akik nem azokat akarják „szolgálni, akiknek szolgájuk nincsen” (Göncz Árpád); akik nem az ország javát, hanem a javait akarják. KI A MÉRCE? A nép elnökének kiválasztási folya­mata egyetlen dologra alkalmas: hogy hangsúlyozza az erkölcsi, ér­zelmi, értelmi választóvonalat a hatalmon lévő vezér és pereputtya meg az ország jobb sorsra érdemes népe között. Az alkotmányos be­rendezkedést nézve azonban ez a kezdeményezés nem lenne szeren­csés, sőt káros, hiszen megfontolt­ság nélkül szembefordulna a ma­gyar köztársasági hagyománnyal, a rendszerváltás során megerősített alkotmányossággal, amely az Or­szággyűlés kezébe helyezi a dön­tést. A nép elnöke a magyar alkot­mányos hagyomány szerint az a személy, akit az Országgyűlésben képviseletet nyert pártok a nép tá­mogatásával, a legitimitás birtoká­ban választhatnak meg (ld. Göncz Árpád). Ő lenne mérce, akihez mérni lehet; a köztársaságnak leg­alább ilyen személyiség lehet csak az elnöke. Éppen a köztársaságot megsze­mélyesítő jelkép okán kell a nyil­vánosság által követhetően meg­találni azt, aki a népet és nem a vezér korlátlan önkényét mutatja fel a saját személyében. A jelenle­gi miniszterelnök, aki már elunta a négyévente tartott választáso­kat, könnyen csapdába ejtheti ezt a tetszetős, ám demagóg kezdemé­nyezést. Kétévente vagy tízéven­te, közvetlenül a nép által meg­választott elnökként akarhatna eljutni akár 2030-ig, hét- vagy tíz­évente a nép közé szórva az adófi­zetők arányait. Igaz, így legalább a négyévente bekövetkező esztelen pénzszórással nem kellene felkor­bácsolni a fogyasztói árakat, ahogy eddig tette. Éppen ezért nem lenne szeren­csés, ha az ellenzék önmagának meg a népnek csapdát állítana a közvetlenül választott elnök alkot­mánymódosító követelésével, mert a legfontosabb cél az erkölcsiséget szembeállítani a züllöttséggel, az erkölcstelenséggel, a jog uralmát az uralom jogával. A jelölt személye és a kiválasztásához vezető egyeztetés teljes nyilvánossága a garancia arra, hogy a határvonal éles lehessen a züllöttség és az erkölcs, az uralom joga és a joguralom között. NE ZAVARD MEG ELLENFELEDET, HA HIBÁZIK Az ellenzék politikai erői eddig nem voltak képesek arra, hogy a mű­ködőképesség és a szövetségkötés képességéről meggyőzzék a közön­séget. Vissza kell szerezniük a kö­zönség bizalmát. Ebben nem az öt­letelés segít, ami - a versengés miatt - szétforgácsolja az erőket, hanem az első közös lépések megtételé­nek bejelentése. Nem kell állandó, túlmozgásos ötleteléssel leplezni a gondolkodás hiányát. Hagyni kell, hogy a vezér hibázzon, a vazallusai és a cselédei is. Bajban vannak, mert inflációt gerjesztene a korábban alkalmazott választási csodafegyver, a pénz­szórás, az uniós gyanakvás pedig lassan engedi csordogálni az eddig megszokott nagyságrendben elra­bolni tervezett pénzeket. A csoda­fegyver kizárólag Trump és Putyin, akik csak a vezér rémálmaiban lát­szanak segítségnek önkényural­ma fenntartásához - az egyik már most háborús bűnös, a másik Euró­pa elleni háborúra lelkesít. Az üre­sen kongó frázisok, indián (dakota) közmondások, tusványosi dumák megkoptak. Arra nincs esély, hogy az ellen­zék támadásba lendüljön, de elég, ha nem akadályozza meg, hogy a vezér hibázzon. Aztán pedig a hatalom hi­báiról ne terelje el a figyelmet a gon­dolat nélküli ötleteléssel (l’art pour l’art tüntetések az Alaptörvény mó­dosítása érdekében), a negédes, ám teljesíthetetlen ígérgetéssel. Ha lesz erkölcsi példaadásra is képes, meg­győző „nép elnöke”, és az ellenzék megtanulja, hogyan kell szövetség­ben dolgozni, felmutathatja Ma­gyarország emberi arcát. A nép elnöke ötlet megvalósítá­sától ennyit várhatunk. CSILLAG ISTVÁN közgazdász Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. SZERINTEM Jelzők Rendszeresen használt jelző a kormányoldal részéről baloldali politikusokra, véleménynyilvání­tókra a balliberális. Próbáltam értelmezni ezt a nagyon primitív, leegyszerűsített jelzőt. Több gon­dom is akadt vele: 1. nem minden baloldali liberális, 2. nem minden liberális baloldali, 3. nagyon sok ellenzéki egyik sem, egyszerűen csak nem tetszik nekik a most mű­ködő rendszer. Legfőképpen pe­dig a véleményszabadság Alap­törvényben biztosított jog, bárki szabadon élhet vele, vitatkozni le­het egy véleménnyel, de megbélye­gezni nem. Megjegyzem, balolda­linak vallom magam, de még egy dollár nem gurult hozzám, csak az államkincstártól az egyre nyo­morúságosabbá váló nyugdíjam, forintban. VERSECI MIKLÓS Vastaps Hosszan tartó vastaps fogadta a pulpituson álló Orbán Viktort. Évértékelőt tartott, az ugyan nem derült ki, hogy az értékelés melyik évről szólt, oly sok mindent érin­tett a beszámoló. Szerinte Varga Judit az alkotmányos szokások­nak megfelelően ellenjegyezte Novák Katalin határozatát, 25 év töretlen gyakorlatát folytatva. Ez valótlan állítás, Dávid Ibolya másként döntött Kunos Péter ese­tében. Aztán: a parlament már a tavaszi ülésszakának kezdetén ratifikálhatja Svédország NA­­TO-csatlakozását. Mégsem szu­verén a Fidesz-frakció? Azt is ál­lította Orbán, hogy „kimaradunk a háborús és a szankciós politiká­ból”. Tehát megszavazunk min­dent, mint eddig? Végül megígér­te, hogy újabb Nobel-díjasokat nevelő oktatást teremtenek. Én viszont nem emlékszem, hogy az eddigi oktatási rendszerük egyet­len Nobel-díjast nevelt volna. DR. JÓKAI OSZKÁR Intelem Az évértékelőt követően Nagy Feró, az egyik legodaadóbb ra­jongó azt mondta, hogy állam­alapító István királyunk óta nem volt ilyen vezetőnk, mint Orbán. Talán hiányzott azokról a történelemórákról, ahol a ki­rályfiának szóló intelmeit taní­tották, miszerint az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő, ezért szívesen kell látni a jövevényeket. Ennek Orbán - szavakban és plakátokon leg­alábbis­­ vad migrációellenessé­­ge igencsak ellentmond. MIKULÁS FERENC Balog Mitől érinthetetlen személy Ba­log Zoltán? Papként, exminisz­­terként, tanácsadóként és egyál­talán, emberként vállalhatatlan, mélységesen elítélendő ügyben lobbizott. Aztán ahelyett, hogy Dugovics Tituszként magával rántotta volna azokat, akik hall­gattak rá, azok lezuhantak, ő meg kisebb sérülésekkel megúsz­ta az egészet. Holott az erkölccsel összeegyeztethetetlen, amit kép­viselt. Miféle bizalom bátorítja ilyesmire? Számos jel tanúsítja, hogy semmiféle megbánást nem érez, még ha a kezét széttárva azt mondja is, oppardon. ÖLVEDY JENŐ Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevel@nepszava.hu

Next