Néptanítók lapja 3. évfolyam, 1870

1870-12-08 / 49. szám

Buda-Pest, III. évfolyam. 40. szám, 1870. decz. 8. NÉPTANÍTÓK LAPJA. M^OL DO*­ H­ETI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép-iskolák számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó-hivatal van Bu­dán a vallás- és köz­oktatásügyi m. kir. minisztériumnál az or­szá­g „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője dij nélkül kaphatja következő feltételek alatt: 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanitók előfizethetnek . Egy évre 3 írttal, fél évre 1 írt 50 krral. Minden a szerkeszti vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez kül­dendő. Hivatalos rész. A vallás­­os közoktatási m. kir. miniszter a znyóváraljai állami tanítóképezdéhez K­i­c­z­i­n­g­e­r Ignácz, körmöczbányai elemi tanítót ideigl. zene-, rajz- és szépírás tanítóvá nevezte ki. Sichel Jakab mint a vezérkönyv a rajzolás tanításához czimű pályázati munka , valamint a gazdászati kézi könyv a ki az emberiség jobb létét, emeli, meggyőződhetik, hogy boldogságát leli a jeligével ellátott pályázati munka szerzői fölhi­vatnak, hogy az említett munkájuk visszavétele iránt jelentkezzenek, vagy levélben lakásukat e minisztériumnál jelentség be, oly végre, hogy a fenti kiadásra és díjazásra méltónak nem talált könyvek számokra kiszolgáltathassanak. Budán, nov. 29-én 1870. A vallás- és közoktatási m. kir. minisztériumtól. Nemhivatalos rész. A nevelésről és neveléstörténetről. *) Az ember mint tökéletlen és gyámolásra szo­rult lény jön a világra. Magára hagyatva kora enyészetnek menne elé. Ápolásra, gondozásra és vezénylésre van szüksége. Évek múlnak, mielőtt saját ereje léte még legégetőbb szükségleteinek megfelelne, évtizedek, míg egyénisége megérik és öszhangzó egységgé válik. Uralkodjanak bár az emberi nem keletkeztét illetőleg kételyek, továbbra fönállását és így mos­tani tételét mégis csak úgy találandjuk megfejt­hetőnek, ha belső életképességéhez bizonyos szol­gálatokat számítunk hozzá, a­melyeket mindegyik nemzedék az utána következőnek tett. Ha ezen szolgálatokat — a­mennyiben első­sorban a még nem önálló ember életének fentartását s azután felszabadítását czélozzák- e szóba: nevelés össze­foglaljuk : fel kell tételeznünk, hogy az első em­berek gyermekei is részesültek már nevelésben, a­mi azután nemzedéktől nemzedékig egész a je­len időkig folytattatott, és habár a nevelés annak idején a legszükségesbnél találta is határát, lett légyen tehát a gyermektől még nem telő önsegély­nek helyettesítése avagy ahhoz útmutatás : ne­münk azt soha sem nélkülözhette. Az ember, az általunk ismert minden szerves lény közt a legkönnyebben mivelhető, de egyszers­mind a nevelést leginkább igényli. A növények és a legtöbb állat (t. i. a kevésbé tökéletesek) a nevelést egészen nélkülözhetik, a­mennyiben azokat mesterséges viszonyokba nem akarjuk helyezni. Létük elégséges alapja ugyan ő ben­nük sincs meg, mert nekik is arra, hogy továbbra fönmaradjanak és átalakuljanak kedvező környe­zetre van szükségük. Ez azonban maga magától nyújtja nekik azt, a­mi tenyészetükhöz kell: le­vegőt, vizet, tápot, meleget, világosságot; a ter­mészet a fejlődésben levő szervezetekre c­élzato­san és tervszerűen nem hat és számító közvetítés a kettő között egy harmadik tényező által itt nem létezik. Másként áll a dolog a magasabb szerves ki­fej­lésnél. Már az állatországban is, jelesen az em­lősök, a madarak s némely rovarfajok körében a sarjadék tudatosan ápoltatik és ezen ápolás föltétlenül szükséges, hogy egész fajok elenyesz­tének eleje vétessék ; némely állatok kölykeiknek az önállóságban és ügyességben adnak utmuta­t­­ást. Mily kevés azonban mindez azon segélyhez 49 *) Mutatvány Dr. Dittes F. »Geschichte der Erzie­hung und des Untorr.« ezen müvéből. (Ld jelen számunk »könyvismertetését.)

Next