Néptanítók lapja 3. évfolyam, 1870
1870-12-08 / 49. szám
Buda-Pest, III. évfolyam. 40. szám, 1870. decz. 8. NÉPTANÍTÓK LAPJA. M^OL DO* HETI KÖZLÖNY a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép-iskolák számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. A szerkesztőségi és kiadó-hivatal van Budán a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnál az ország „Néptanítók Lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője dij nélkül kaphatja következő feltételek alatt: 1-er, hogy azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-ér hogy azt mint az iskola tulajdonát megőrizze, és utódának átadja. Nem népiskolai tanitók előfizethetnek . Egy évre 3 írttal, fél évre 1 írt 50 krral. Minden a szerkeszti vagy kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez küldendő. Hivatalos rész. A vallásos közoktatási m. kir. miniszter a znyóváraljai állami tanítóképezdéhez Kiczinger Ignácz, körmöczbányai elemi tanítót ideigl. zene-, rajz- és szépírás tanítóvá nevezte ki. Sichel Jakab mint a vezérkönyv a rajzolás tanításához czimű pályázati munka , valamint a gazdászati kézi könyv a ki az emberiség jobb létét, emeli, meggyőződhetik, hogy boldogságát leli a jeligével ellátott pályázati munka szerzői fölhivatnak, hogy az említett munkájuk visszavétele iránt jelentkezzenek, vagy levélben lakásukat e minisztériumnál jelentség be, oly végre, hogy a fenti kiadásra és díjazásra méltónak nem talált könyvek számokra kiszolgáltathassanak. Budán, nov. 29-én 1870. A vallás- és közoktatási m. kir. minisztériumtól. Nemhivatalos rész. A nevelésről és neveléstörténetről. *) Az ember mint tökéletlen és gyámolásra szorult lény jön a világra. Magára hagyatva kora enyészetnek menne elé. Ápolásra, gondozásra és vezénylésre van szüksége. Évek múlnak, mielőtt saját ereje léte még legégetőbb szükségleteinek megfelelne, évtizedek, míg egyénisége megérik és öszhangzó egységgé válik. Uralkodjanak bár az emberi nem keletkeztét illetőleg kételyek, továbbra fönállását és így mostani tételét mégis csak úgy találandjuk megfejthetőnek, ha belső életképességéhez bizonyos szolgálatokat számítunk hozzá, amelyeket mindegyik nemzedék az utána következőnek tett. Ha ezen szolgálatokat — amennyiben elsősorban a még nem önálló ember életének fentartását s azután felszabadítását czélozzák- e szóba: nevelés összefoglaljuk : fel kell tételeznünk, hogy az első emberek gyermekei is részesültek már nevelésben, ami azután nemzedéktől nemzedékig egész a jelen időkig folytattatott, és habár a nevelés annak idején a legszükségesbnél találta is határát, lett légyen tehát a gyermektől még nem telő önsegélynek helyettesítése avagy ahhoz útmutatás : nemünk azt soha sem nélkülözhette. Az ember, az általunk ismert minden szerves lény közt a legkönnyebben mivelhető, de egyszersmind a nevelést leginkább igényli. A növények és a legtöbb állat (t. i. a kevésbé tökéletesek) a nevelést egészen nélkülözhetik, amennyiben azokat mesterséges viszonyokba nem akarjuk helyezni. Létük elégséges alapja ugyan ő bennük sincs meg, mert nekik is arra, hogy továbbra fönmaradjanak és átalakuljanak kedvező környezetre van szükségük. Ez azonban maga magától nyújtja nekik azt, ami tenyészetükhöz kell: levegőt, vizet, tápot, meleget, világosságot; a természet a fejlődésben levő szervezetekre célzatosan és tervszerűen nem hat és számító közvetítés a kettő között egy harmadik tényező által itt nem létezik. Másként áll a dolog a magasabb szerves kifejlésnél. Már az állatországban is, jelesen az emlősök, a madarak s némely rovarfajok körében a sarjadék tudatosan ápoltatik és ezen ápolás föltétlenül szükséges, hogy egész fajok elenyesztének eleje vétessék ; némely állatok kölykeiknek az önállóságban és ügyességben adnak utmutatást. Mily kevés azonban mindez azon segélyhez 49 *) Mutatvány Dr. Dittes F. »Geschichte der Erziehung und des Untorr.« ezen müvéből. (Ld jelen számunk »könyvismertetését.)