Néptanítók lapja 4. évfolyam, 1871
1871-02-09 / 06. szám
ÍCifía!«.• A pesti izraelita hitközség, tegnap délelőtt tartott ülésében vette tudomásul azon férfiú halálát, ki az izraelita cultus-ügyek fejlődése körül oly élénken érdekelte magát, s ki a magyarországi izraeliták egyenjogúsításának úttörője és kezdeményezője volt. A község, hogy e férfiú iránti kegyeletének jeleit adja, elhatározta, hogy templomában a gyászlobogót kitűzendi, temetésén testületileg részt veend, és emlékére külön isteni tiszteletet fog rendezni. A baloldali kör tagjai a következő részvétnyilatkozatot intézték l. Eötvös Józsefnéhez : Nagyméltóságú báróné! Tudjuk mi azt, hogy egy annyira igazolt és oly mély fájdalommal szemben, minő nagy méltóságod fájdalma, a vigasztalásnak nincs és nem lehet hatása. Az idő az egyedül, mely — nem enyésztett el ugyan, de — enyhiti a szenvedést; a hoszú évek során érzett, boldogító, és viszonzás által jutalmazott szeretet, mely csak alakot cserél, de el nem enyészik a sírnál, nyújt erőt az elviselhetlennek látszó elviselésére, — a múltra viszaemlékezés, a jobb jövő iránt táplált remény által. Nem vigasztalni akarjuk mi tehát nagyméltóságodat. Szándékunk csak az, hogy kifejezzük ezen oly szomorúan ünnepélyes perezben azt a minden pártéleten kívül álló tiszteletet, melylyel báró Eötvös József, a tiszta lelkű hazafi, az író, a tudós, az emberi mivelődés fennkölt lelkű bajnoka s a szó legnemesebb értelmében emberbarát iránt viseltetünk s jeleit adjuk annak, hogy nagyméltóságoddal együtt gyászoljuk mi is azt a nagy veszteséget, mely a gyászba borult családon, a kesergő barátokon kivül egyik legkitűnőbb fiának elhunyta által, az ő, és a mi szeretetünk, lelkesedésünknek közös tárgyát, a hazát is érte. (Következnek a nagy számú aláírások.) A f. h. 4-én megjelent bécsi lapok kivétel nélkül mély rokonszenvvel nyilatkoznak az elhunytnak államférfiúi és írói pályáján szerzett érdemeiről. B. Eötvös József tetemeinek beszentelése. B. Eötvös József tetemeinek beszentelése vasárnap d. u. 2 órára volt kitűzve. Az első megdöbbenést, melylyel a fővárosi közönség a hírt vette, mélyebb fájdalom, bensőbb részvét követte, melynek nagysága a beszentelésen nyilatkozott. A lánczhíd fekete lobogókkal volt diszitve, a középületeken kívül számos magánház is kitűzte a fekete lobogót, de a gyász, melyet ez jelképezett, mélyebben be volt a szívekbe vésve. A halottas házhoz egész délelőtt tolongott a nép , még egyszer és utolszor látni a halvány arczot, melyről a szeretetteljes jóság vonásait a halál sem törülte le. A gyászkoporsó ravatala a boldogult dolgozó szobájában volt felállítva; a gyászposztóval bevont szoba közepén állt, 24 gyertya lángtól környezve. Oldalvást a családi czímer függött, fejénél nagy fehér selyem kereszt, lábainál pedig két, gyászruhába öltözött városi diszőr foglalt helyet kivont karddal. A koporsót nagy örökzöld koszorú diszité. Lecsüngő hosszú fehér szalagjain .A bécsi egyetemi magyar klubba szavak voltak olvashatók. Délutánra bezáratott a koporsó. S egy óra után már megkezdődött a küklöttségek és testületek megjelenése a halottas háznál, vagy helyfoglalása az Erzsébet téren. Király Ő Felsége első hadsegédét küldte a gyászszertartásra. József főherczeg személyesen jelent meg azon. A főherczeg ő fensége az István szálloda előtt a Pongrácz és Czillich ezredesek, kerületi parancsnokok által vezetett honvéd tisztikar, s a Szende Béla miniszteri tanácsos által vezetett, s testületileg megjelent honvédelmi minisztérium élére állt; de miután a fürdő-utczában lévő tolongás miatt, ezek nem juthattak a halottas házhoz, a főherczeg elvált tőlük, s kevés kisérettel a halottas házhoz ment. A vallás- és közoktatási minisztériumnak az elhunytban atyjukat sirató tagjai kalapjukon gyászfátyollal hasonlag testületileg vonultak fel a halottas házhoz, s a többi minisztériumok igen szépen voltak képviselve a gyászszertartásnál, s részben testületileg jelentek meg, részt venni a közös gyászban. A ravatalhoz vezető ajtó közelében foglaltak helyet az elhunyt minisztertársai ott voltak : gróf Beust, Lónyay és Kuhn közös miniszterek, Majláth, Somssich, számos írőpap és főúr, az országgyűlés mindkét házának számos tagja, megjelentek az akadémia, az egyetemi tanári kar, a Kisfaludy-, történelmi-és természettudományi társulatok, az országos, a megyei, pesti és budai város hatóságok, ezenkívül több, a vasút mentében fekvő város küldöttségei, melyeknek még volt idejük feljönni, a hitközségek küldöttségei, de befogadásukra a ravatal körüli helyiségek nem voltak elég tágasak. Az egyetemi ifjúság, valamint a főváros összes egyletei és társulatai gyászszal bevont zászlóikkal a halottas ház előtt álltak beláthatlan hosszú sorban. A polgárság sűrű tömege mellett, mely az Erzsébet tért, a fürdő- és bálvány-utczát ellepte, diszbe öltözött városi és megyei huszárok képeztek sorfalakat. A résztvevők között a társadalom minden osztálya képviselve volt s a nagy számmal megjelent katonaság és honvédség közt számos tábornokot s magas rangú tisztet láttunk. A hamvak beszentelését d. u. két órakor végző Simon lipótvárosi plébános, a helyhez mért segédlettel.