Néptanítók lapja 6. évfolyam, 1873
1873-08-07 / 32. szám
-Os 554 Kre tas" állapota felett, azonban egyedül s kizárólag az egyesült államokat tartja szem előtt. E szűkebb korláton belül Molnár czikke minden esetre a legjobbak közé tartozik e kötetben ugy beosztása mint tartalmára nézve. Adatai megbízhatók s a kisdedóvodák, fensőbb leánytanodák s szakiskoláktól eltekintve mindenről szólanak, habár egy némely tárgyat p. o. tanítóképezdék berendezését s a nemzeti iskolák fogalmát kelletinél rövidebben tárgyalja. Nem lett volna felesleges továbbá ez alkalommal elmélkedni azon ujabb mozgalmakról, melyek az egyesült államokban a tankötelezettség elve s általában a német rendszer behozatala mellett és ellen megindultak. Gyengébb, azon czikk, mely „Angolország közoktatásá"-ról szól. Eltekintve attól, hogy az 1870-ki népiskolai törvényt meg sem említi a papilteacherekről nem szól, hogy az államegyház és a nemzeti szövetség iskolarendszerének eltéréseiről , s természetesen az egyes felekezetek működéséről nem mond semmit. Nemcsak az angol tanrendszer sajátságait nem ismerteti, de még az iskolai kormányzat módjáról is igen keveset ad. Molnár Aladár sem érinti ugyan az éjszakamerikai tanirodalmat, a minek nézetünk szerint épen itt lett volna helye, az angol tanügy névtelen ismertetője azonban még csak kútforrásait sem nevezi meg s egyáltalában nem nyújt módot a tanítónak, hogy tovább fürkészszen. Nem akartunk részletes kutatást tenni e czikk állításainak helyessége felett, azonban több egyes tételeinél tisztán emlékezet után hibás adatokat ismertünk fel. Ausztria népiskolai közoktatása rajzolásában a történeti rész, mely különben kivonatolás a Schmidtféle encyclopaediából, igen jó, a többi rész azonban nagyon hiányos s a jelen állapotról gyenge képet nyújt. Ugy látszik, hogy a czikkírónak a fentebbi művön kivül csak az 1868-as törvény szövege állott rendelkezésére, a mi — épen Ausztriára nézve — csakugyan elszomorító. Muschhackeból többet tanulhat az ember, mint ily nagy igényekkel előálló czikkből. Tanirodalomról itt természetesen szó sincs, ha csak Ficker fent idézett czikke nem említ ilyesmit. Nagy szorgalommal van feldolgozva „China, a chinai nevelés és oktatás" Mayer Miksától. Csakhogy nagyon messze is terjed, egész művelődés történelmet akarva adni, s itt-ott áradozik is, mint p. az idealismus fejtegetésénél. Gyakorlati példái különben igen érdekesek s általában e czikket még a jobbak közé kell számitanunk. Annyival feleslegesebb volt Confuciusról egy külön s nagyrészt áradozó czikket írni, melynek felfogásmódja sokban eltér Mayer helyesebb nézeteitől, de adatait igen gyakran ismétli, amennyiben az egész chinai tanrendszerre kitér. Az „Akademiá"-ról egy rövid, de felületes czikk van e kötetben, mely különben a teljességre tart igényt. Az alexandriai s Nagy-Károly-féle akadémiát nem említi, nem tudja, hogy a középkorban csaknem minden tudományra voltak ily akadémiák, sőt a művészeti akadémiák növendékeinek mintarajzait is akadémiai daraboknak nevezik. Különben ezen nem oly nagy fontosságú tárgyról elég annyi is, amennyi itt foglaltatik. Gönczy Pál az „Árvaházak" ismertetésében csak néhányra terjed ki. A hallei s hamburgi intézeteket, a hollandi rendszert ismertetnie mindenesetre ép oly szükséges lett volna, mint Fellenberg eljárását s ezen alkalommal a füredi szeretetházak eszméjét is el kellett volna mondania. Mennyei jól leirja a „Bölcsődék" szervezését s történelmét s e czikket, mint a mely határozottan a jobbak közé tartozik , ajánljuk olvasóink figyelmébe. Két czikk van e kötetben, mely lényegesen egy tárgyat tartalmaz ,Alumneum" Imre Sándortól, s egy Schmidtből fordított darab „Coetus"nak nevezve. Ezen utóbbi igen gyarló s egyoldalú felfogás szerint irt czikk egészen felesleges Imre S. alaposabb, de szintén theologiai elfogultsággal irt czikke mellett, melyben csak feltételesen nyilatkozik az internet mellett, anélkül azonban, hogy azok facultative életbeléptetését óhajtaná. A theologusokra nézve ilyen lakást mélhatlanul szükségesnek tart, a nőkről nem szól. Történeti rajza hiányzik, úgyszinte az irodalom is, de érvei s ellenérvei ügyesen vannak összeállítva. Egy pár kisebb jelentőségű czikk van még itt a tanoda külviszonyaira vonatkozólag. Az „Alkalmazás" két szempontból is van tárgyalva s mindkettő elég jól, habár szükség lett volna, ha Mennyey egyes tételeit p. a tanítók államkormány által kineveztetésének üdvösségét pro et contra bővebben tárgyalta volna. Az „Atyai hatalomról" Pulszky helyesen szól, de nem paedagogiai csak jogi szempontból s a tankötelezettség jogi alapját sem fejtegeti. Ily czikkre alig volt szükség. Két rövid czikk közül egyik a „Bonne"-okról mondja el a legszükségesebb tudnivalókat, a másik a „Cantor"ról szól, kissé elfogultan, de azért elég jól. Stylia kiválóan élénk. Ugyanezen rovatba tartozik Baráth F. értekezése a „Cretinismus"-ról, mely kissé bő beszédű, de egyátalában alaposan van írva. Csak azon tévedést veszszük észre benne, hogy az első iskolájukat 1828-ra teszi, holott már 1816-ban Salzburgban volt ily intézet. A „Néptanítók ismerettára"-nak szerkesztője, hogy e gyűjtemény által a falusi tanitó kezébe minden szükséges tudnivalót készen szolgáltasson, reális tantárgyakat is vett fel a czikkek közé s azok között igen helyesen fősúlyt fektetett a hazai irodalom férfiaira - másra fájdalom alig. — E kötetben négy költőnk van megénekelve Arany Jánosról Gregus szól röviden s egy kis phraseologiát leszámítva igen tapintatosan. Berzsenyi Dánielt Szász Károly ismerteti szintén jól. Sokkal gyengébb ugyancsak tőle Czuczor Gergely életrajza. Győri Vilmos Csokonai Vitéz Mihályról szól bőven s adatokkal ellátva, azonban jellemzése rendkívül hiányos. A világtörténelem notabilitásai közül azokat kivéve, kiket a paedagogia történelménél említettünk, csak Columbus Kristófról van itt szó, kinek