Néptanítók lapja 7. évfolyam, 1874
1874-03-31 / 6. szám
A tanítók önképzéséről. III. Minő eszközökkel? Az élettel és a pályatársakkal való érintkezés útján. Eljutottunk a tanítói önképzés feletti vizsgálódásainknak leggyakorlatibb ágához t. i. azon kérdéshez, hogy minő eszközök fölhasználásával képezzük magunkat? A vizsgálódásnak roppant gazdag mezeje tárni föl itt előttünk! — Bocsánat, ha erre nézve részint a tárgygazdagság, részint a rövidre szabott idő és tér miatt csak hiányos vázlatot adhatunk. A tanítói önképzés eszközeihez számítjuk először is : magát az életet. Régi, igaz közmondás : az élet a legnagyobb mester, a legjobb iskola, s ebben az iskolában vajmi sokat tanulhat maga az iskolamester is, csak legyenek szemei a látásra és fülei a hallásra. Ma már úton-útfélen hallja és olvassa a tanító, hogy a tanítás legyen gyakorlati, hogy tanítson az életnek és ne az iskolának. Igaz, de hát hogyan fogjon hozzá, ha ő maga nem ismeri az életet? Azt is követeli továbbá a tanítástan, hogy a tanítás legyen szemléltető. Ezt is elégszer hallottuk már nemde? De miként tudjon a tanító szemléltetőleg helyesen tanítani, ha előbb nem szemlélt ő maga? Hogyan fog az helyesen számolni tanítani, aki nem képes a számolást minden tekintetben a gyakorlati életre viszonyítani ? Könnyű ezt mondani, de miként ? — Felelet : nézz körül, láss és tapasztalj, hogy mindenek előtt ismerd meg elébb azt a „gyakorlati életet". És ott van különösen azon tudomány, mely a szűkebb és tágabb értelemben vett szülőföldnek csaknem egész reálvilágát magába öleli, a honisme, tehát azon tantárgy, mely tudvalevőleg minden észszerű földrajzi tanításnak alapját képezi. Miként fog itten boldogulni a tanitó az élet beható tanulmányozása nélkül? — Bizony, ezen tanórákra sem fog elkészülhetni a könyvesasztal mellől, ha nem tudja felütni magát az élet könyvét. Enélkül az általa nyújtott földrajzi tudomány nem egyéb, mint az üres szavak és száraz nevek papiros tudománya. Sokszor hangoztatott tanítástani szabály az is, hogy haladj az ismertről az ismeretlenre. Nagy igazság van kimondva e szabályban és mégis oly kevesen tudják azt hasznosítani, vagyis átültetni a gyakorlati életbe. Miért? A legtöbbször azon igen egyszerű okból, mivel a tanító maga nem látja, nem „ismeri" elég világosan azt az „ismertet" amelynek biztos álláspontjáról az „ismeretlen" birodalmát meghódítania kellene. Nem csak úgy értjük ezt, hogy sokan nem fordítanak elég gondot arra, hogy megbízható tájékozottságot szerezzenek maguknak tanítványaik tényleg meglévő ismeretei felől, hanem ugye • tíl. évfolyam, 6. szám. és?(5Xe.r® Budapest, 1874. marcz. .ti. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek szzámára. A szerkesztőség és a A „Néptanítók lapját" megkaphatja minden magyarországi nép Minden küldeményt a kiadó-hivatal a vall. oktatási intézet ingyen és pedig: azon intézetek, melyekben egy szerkesztőséghez ké-és közoktatásügyim. vagy két, legfölebb három tanitó működik egy példányban; azon mink czimezni.k. minisztériumnál az intézetek, melyekben négy vagy öt legfölebb hat tanitó foglalkozik. Előfizetési Ar: egész Országházban van Bu- két példányban ; azok pedig, melyekben hatnál több tanitó ma évre 3 frt, félévredapesten a várban. ködik, három példányban. 1 frt 50 kr.