Néptanítók lapja 10. évfolyam, 1877

1877-03-31 / 6. szám

101 Ki­figyelnünk, hogy az associatiok eombinatiokban történjenek és jeszkedjenek az eddig szerzett terjedelmére, hogy az alkotott a tanult concret esetekből egyetlen egy olyan esetet se gokban, mely a növendékek retlen. a legkülönfélébb lehetőleg kiter­ismeretek egész törvények csak vonassanak le, foglaljanak ma­előtt még isme-Az eddig tárgyaltak mindegyikénél sokkal na­gyobb nehézséget okoz az okok kiderítése keresése, mert mint fennebb megjegyeztük ily al­kalommal igen gyakran hypothesisekbe ütkö­zünk. E tárgyban a vélemények eltérők. A paeda­gogok nagy része a népiskolából mindent szám­űzni kiván a mi hypothetikus, hangsúlyozván, hogy ott csak kész és megdönthetlen igazsá­goknak van helyök. A paedagogok egy más része szintén nem tartja kívánatosnak a hypo­thesisek fölvételét, mindazáltal tekintve azt, hogy azokat tökéletesen kikerülni lehetetlen, mivel a közéletben lépten-nyomon oly tüneményekkel találkozunk, melyeknek magyarázatát a parány tömecselmélet nélkül nem adhatjuk, magyarázat nélkül pedig nem hagyhatjuk, megengedi az el­méleti magyarázatokat, de csak óvatosan hasz­nálva s úgy érzékitve azokat, hogy a növendé­kek képzelő tehetségének határát tul ne halad­ják. S csakugyan, ha komolyan megfontoljuk a dolgot az utóbbiak nézetéhez kell csatlakoznunk, mert akár az erőműtani, akár a hangtani, fény-és hőtani, delejességi és villamossági tüneménye­ket tárgyaljuk, különösen pedig a vegyi folya­matok tárgyalásánál semmiképen sem kerülhet­jük ki, hogy habár a legprimitívebb elméleti fej­tegetésekbe ne bocsátkozzunk, s ha ezt kellő óvatossággal és tapintattal teszszük soha sem fogunk a paedagogiai elvekkel összeütközésbe jőni. Különben is, csak mellékesen megjegyezve, ne legyünk elfogultak s ne keressünk csak a természettudományok tanításánál akadályt az el­méleti fejtegetésekben, mert bizony más tantár­gyaknál is néha a legnagyobb mértékben igény­be szoktuk venni növendékeink képzelő tehet­ségét. Hogy a hypothesisek okkal móddal hasz­nálva a tanításra nézve a legkisebb veszélylyel sem járnak, bizonyítsa be a következő példa, melyet Peters „ Leitfaden zum ersten Anschauungsun­terricht aus der allgemeinen Anorganographie" czimű műve után közlök. Peters ugyanis a pa­rányok és tömecsek között nem tesz különbsé­get, s igen helyesen nem is nevezi őket ezen nevőkön, hanem egyszóval úgy szól azokról, mint a testek legkisebb s szabad szemmel sőt még nagyitóval sem látható részecskéiről. A név te­hát „legkisebb részecskék" igen jól van választva és semmi zavart nem okozhat. Ezeknek előre bocsátása után a czukornak a vizben való föl­oldását a következőképen adja elő: „Tegyük föl hogy a testeknek legkisebb részecskéit lát­hatjuk, a midőn mi sem akadályoz bennünket abban, hogy azokat apró golyocskák alakjában képzeljük az A) és B) ábrák szerint. Az A) kör 1 O ÖOL, , -iooochL, , >0 O.OOOOOÍ /T)0 O O OOOQOÍ\ 300 O O OOOOOC oo oooooooc) ÍOO 0 0 00000(7 OOO OOOOOC \0 O O OOÖQP >or B /--CTWvi; 4O9O0O9OL. /omo.9omomot 6«o»oeo®o«c, |o«o»o.»o»o©: p«oeo»o»o 9cj \0«0»0®0«0f ^QMiQ^ legyen a viz s a berajzolt golyócskák a viznek legkisebb részecskéi, melyek a legnagyobb mér­tékben gördülékenyek, ugy hogy valami szilárd testtel pl. egy üvegbottal igen könnyen közéjök hatolhatunk s ez által egymástól igen könnyen el távolithatjuk, vagyis a viz keménysége majd nem semmi. Ha most a vizben valamely szilárd test pl. a czukor van feloldva, akkor ennek leg­kisebb részecskéi, — melyeket B) ábrában sötét gömböcskék alakjában rajzoltunk — a vizgolyócs­kák között egyenletesen vannak eloszolva. Egy­szerűség kedvéért vegyük föl azon esetet, midőn az oldat telitett, mit úgy lehet érzékitni, hogy mind a viz, mind a czukorgolyócskák egyenlő számban le­gyenek, a mi tehát azon stádiumot jelzi, midőn a folyadék már több szilárd részecskét nem ve­het föl, a nélkül hogy tökéletes átlátszóságát el ne vesztené és sűrűbb ne lenne, ez pedig a telí­tettség stadiuma.", Hasonló módon magyarázza Peters az oldatból való kiválás vagy kristályodás folyamatát is, ezt azonban mellőzöm, mert úgy hiszem ezen egy példa is eléggé bizonyitja azt, hogy nem valami nagyon félelmes dolgok azok a hypothesisek, s okosan bánva el velők nem vétünk a paedagogia törvényei ellen, hisz ezeket is tudjuk érzékitni, szemléltetni. Ebből azonban nem következik mindjárt az, hogy a népiskolá­ban ha kell, ha nem kell minden tüneménynek elméleti magyarázatát adjuk, hanem csak a leg­égetőbb szükségben nyuljunk azokhoz, s csak azon esetben, ha azokat valami módon érzékitni is tudjuk. Az ediggiekben megoldottuk a fennebb fölve­tett módszertani kérdéseknek elsejét, vagyis vá­zoltuk röviden azt, hogy mi módon lehetne a természettani és vegytani oktatásnál fölmerülő nehézségekkel megküzdeni, csak m e gküzdeni mondám, mert tökéletesen 1 e küzdeni azokat még alig áll hatalmunkban. KOZOCSA TI VADAK. A népiskolai tankönyvek s az ifjúsági iratok irodalom-története érdekében. Eddigelé az átalános irodalomtörténet csak ott s addig vette a tankönyveket tekintetbe, ahol, s ameddig az illető szakokban jelenté­kenyebb tudományos becsű munkákra nem talált s mihelyt az irodalmi termelés magasabb fokra hágott, ezektől, melyekkel ugy is csak az ásitó hézagot pótolta, elfordult. Éppen igy, sőt még

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék