Néptanítók lapja 10. évfolyam, 1877

1877-03-31 / 6. szám

102 iflyebben van a dolog az ifjúsági irodalommal is, melyet mindeddigelé még anyagi figyelemre sem méltatott senki, mint a tankönyveket. De nem is tartoznak az irodalomba sem a tankönyvek sem az ifjúsági iratok. Az irodalom megelég­szik a költészettel, a bölcselettel, vallással s ta­lán még a nemzeti történelemmel, a többi, ami ezeken kívü­l van, az illető tudományszakok tör­ténetébe való. E meghatározás szerint a népisk. tankönyvek s az ifjúsági iratok a pädagogia bi­rodalmába esnek. Eddig azonban, különösen ná­lunk, tankönyvek, ifjúsági iratok s más részről a pädagogia nagyon keveset tudtak egymásról, s az a fel sem vevés, melylyel a mi importált pädagogiánk e két iroda­ágra tekintett, utat nyitott annak, hogy a helyett hogy ez ágak megnemesültek volna, a fegyelem és felvigyázat hiánya miatt jó részben idegen dugárukká s egye­sek üzletévé váltak. A népisk. tankönyvekre még volt anynyi-menynyi gond, s a kormány s az iskolákat tartó egyházak derekas dolgokat tet­tek e téren, az ifjúsági irodalom azonban egé­szen a kiadók Csáky-szalmájává lett. Kétségtelen, hogy a tankönyv­irodalom terén is még sok történhetett volna, de itt is állott az, hogy két­szer ad, aki gyorsan ad, s állami életünk roha­mos fejlesztése közepette egyszerre kellett e té­ren is mindent előállítani. A viszonyszerűleg legjobb azonban megtörtént, s idő maradt, hogy az első szükségen segítve, most már álljon elő a pädagogia s a nemzeti psychologiára támasz­kodva. Ítéljen s az ítélő széke előtt meg nem állható könyveket javítsa vagy ha tudja jobbak­kal pótolja. Az ifjúsági irodalmat is radi­kális kara alá kell vetni. Itt, különösen az úgy­nevezett gyermek és ifjúsági lapoknál nagyon sok a hitványság. Ideje, hogy teljesedjék, csak a legjobbat a gyermekeknek. Azonban a pädagogia mindaddig nem szólhat ezekhez a dolgokhoz míg maga is magyarrá nem válik. Paedagogiánk is idegen égalj alatt született, s a honosítás még mindig nem történt m­ég. A kölcsönvétel még nem volna baj. Kis nemzetek csak fogyasztók a tudományos kon­czertben s dísze irodalmuknak, ha egy két ág­ban olyat hoznak létre amit a külföld is meglát. És mi kis nemzet vagyunk, s tökéletesen eleget tettünk, h­a a tudomány, mely elvégre sem nem­zeti, hanem az egész világé, nálunk számos fo­gyasztóra s szakértő közönségre talál. A peda­gógiával is így vagyunk, mások után indultunk itt is, de miután egyszer vele megismerkedtünk, szükséges hogy azt egészen elsajátítsuk, s ha elveit átvettük is, alkalmazásában tegyük egé­szen magyarrá. öszsze kell tehát keresnünk azo­kat az alapokat, melyeken a magyar vérmérsék­h­ez, szükséghez s életnézethez alkalmazott pe­dagogikát felépíthetjük. Ez alapokat a történet, a nemzeti lélektan, s ennek alkalmazásai, a népköltészet és­­szokások fogják szolgáltatni. Mi most különösen a történet adta alapokról fogunk egyet már elmondani. Hogy a többi moz­zanat, a lélektan, költészet és szokások, mit adhatnak ezeket most mellőzzük s megelégszünk egyszerűen az arra való utalással: mily fontos p. o. a kisded nevelésnél a népi gyermekjátékok és versikék stb. felhasználása. Viszszatérve tehát a történethez, itt különösen a művelődés­törté­net s ennek is a pädagogiai ága fogja a magyar padagogiát életre jövésében segíteni. Tájékoz­nunk kell tehát magunkat a felől mi történt eddig nálunk az iskolaügy terén, s mi különö­sen az iskolai könyvek s ifjúsági ira­tok irodalma körében s h­a e tájékozást megnyertük annak jótékony hatása viszsza fog hatni a megismert irodalmi ágakra s azok termelésére. Hiszen Magyarország oknyomozó történetének a megírásához szintén szükséges, hogy az egyik s pedig elég lényeges ok, a nevelés és ennek eszközei korról korra megvilágíttassanak. És ma­gára a tanító emberekre nézve is, mily érdekkel bírna az, tudni mit tanítottak csak egy pár száz évvel is ezelőtt az elemi iskolákban s mit taní­tottak a közelmúlt népiskoláiban ? De éppen­­ rájuk nézve nagy fontosságú az is, hogy e köny­vekből felismerhetik a tanítás eddigi módját s azt az elért eredménynyel öszszevetve, okulást meríthetnek a jövőre. Sőt e könyvek biztos út­mutatói nemzeti önállásunknak is, ezek mutat­ják menynyire állottunk a külföld gyámsága alatt s mennyire jártunk a magunk lábán s hogy és mily mértékben éreztük meg azon eszmék­hullámveréseit, melyek az idők folytán Európá­ban felmerültek. És tudásunk még biztosabb alakot ölthetne, ha a tankönyvek ifj. iratok pél­dányainak, kiadásainak a számáról s elterjedésük helyéről s idejéről is tudomást szerezhetnénk! A népisk. tankönyv-irodalomról, a magyart ér­teni» csak némi feldolgozatlan anyagok vannak Kiss­é. „Adalékok Magyarország neveléstörté­netéhez'' czimű művében, de emlékezik erről b. Helfert is „Die österreichische Volks­schule'' Prag 1801. (ill-ik kötet) nevű mun­kájában, hol a különböző fokú tankönyveket is felsorolva találjuk. A felsorolt könyvek közül minket különösen a népiskola tankönyveit­ ér­dekelnek kár, hogy a felsorolást Helfert teljes könyvészeti értékű jegyzékké nem teszi, s csak a neveket közli, de ezek a további kutatásnak így is alapul szolgálhatnak. A magyar egyetemi s a kolzsvári lyceumi nyomda kiadványainak az ismerete még teljesebbé tehetné a névsort. Az egyetemi régi népisk. kiadványok közül azonban csak egy rész jutott ujabban a múzeumba, lajstrom is csak 1830-tól kapható, azonban már ebben is .) A vallásra felsorolja Helfert a következőket, mint a cs. kir. könyvkiadó h­ivatal kiadásait: Katekiz­mus kezdők számára. Kis Katekizmus népiskolák számára. Szent Evangéliumok, leczkék és epistolák a kath egyházi évnek minden vasár- és ünnepnapjaira. A magyar nyelvre: A magyar fali táblák 11 lapon. Abc-és olvasókönyv az ausztriai birodalombeli kath. elemi iskolák számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék