Néptanítók lapja 10. évfolyam, 1877
1877-03-31 / 6. szám
102 iflyebben van a dolog az ifjúsági irodalommal is, melyet mindeddigelé még anyagi figyelemre sem méltatott senki, mint a tankönyveket. De nem is tartoznak az irodalomba sem a tankönyvek sem az ifjúsági iratok. Az irodalom megelégszik a költészettel, a bölcselettel, vallással s talán még a nemzeti történelemmel, a többi, ami ezeken kívül van, az illető tudományszakok történetébe való. E meghatározás szerint a népisk. tankönyvek s az ifjúsági iratok a pädagogia birodalmába esnek. Eddig azonban, különösen nálunk, tankönyvek, ifjúsági iratok s más részről a pädagogia nagyon keveset tudtak egymásról, s az a fel sem vevés, melylyel a mi importált pädagogiánk e két irodaágra tekintett, utat nyitott annak, hogy a helyett hogy ez ágak megnemesültek volna, a fegyelem és felvigyázat hiánya miatt jó részben idegen dugárukká s egyesek üzletévé váltak. A népisk. tankönyvekre még volt anynyi-menynyi gond, s a kormány s az iskolákat tartó egyházak derekas dolgokat tettek e téren, az ifjúsági irodalom azonban egészen a kiadók Csáky-szalmájává lett. Kétségtelen, hogy a tankönyvirodalom terén is még sok történhetett volna, de itt is állott az, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad, s állami életünk rohamos fejlesztése közepette egyszerre kellett e téren is mindent előállítani. A viszonyszerűleg legjobb azonban megtörtént, s idő maradt, hogy az első szükségen segítve, most már álljon elő a pädagogia s a nemzeti psychologiára támaszkodva. Ítéljen s az ítélő széke előtt meg nem állható könyveket javítsa vagy ha tudja jobbakkal pótolja. Az ifjúsági irodalmat is radikális kara alá kell vetni. Itt, különösen az úgynevezett gyermek és ifjúsági lapoknál nagyon sok a hitványság. Ideje, hogy teljesedjék, csak a legjobbat a gyermekeknek. Azonban a pädagogia mindaddig nem szólhat ezekhez a dolgokhoz míg maga is magyarrá nem válik. Paedagogiánk is idegen égalj alatt született, s a honosítás még mindig nem történt még. A kölcsönvétel még nem volna baj. Kis nemzetek csak fogyasztók a tudományos konczertben s dísze irodalmuknak, ha egy két ágban olyat hoznak létre amit a külföld is meglát. És mi kis nemzet vagyunk, s tökéletesen eleget tettünk, ha a tudomány, mely elvégre sem nemzeti, hanem az egész világé, nálunk számos fogyasztóra s szakértő közönségre talál. A pedagógiával is így vagyunk, mások után indultunk itt is, de miután egyszer vele megismerkedtünk, szükséges hogy azt egészen elsajátítsuk, s ha elveit átvettük is, alkalmazásában tegyük egészen magyarrá. öszsze kell tehát keresnünk azokat az alapokat, melyeken a magyar vérmérsékhez, szükséghez s életnézethez alkalmazott pedagogikát felépíthetjük. Ez alapokat a történet, a nemzeti lélektan, s ennek alkalmazásai, a népköltészet ésszokások fogják szolgáltatni. Mi most különösen a történet adta alapokról fogunk egyet már elmondani. Hogy a többi mozzanat, a lélektan, költészet és szokások, mit adhatnak ezeket most mellőzzük s megelégszünk egyszerűen az arra való utalással: mily fontos p. o. a kisded nevelésnél a népi gyermekjátékok és versikék stb. felhasználása. Viszszatérve tehát a történethez, itt különösen a művelődéstörténet s ennek is a pädagogiai ága fogja a magyar padagogiát életre jövésében segíteni. Tájékoznunk kell tehát magunkat a felől mi történt eddig nálunk az iskolaügy terén, s mi különösen az iskolai könyvek s ifjúsági iratok irodalma körében s ha e tájékozást megnyertük annak jótékony hatása viszsza fog hatni a megismert irodalmi ágakra s azok termelésére. Hiszen Magyarország oknyomozó történetének a megírásához szintén szükséges, hogy az egyik s pedig elég lényeges ok, a nevelés és ennek eszközei korról korra megvilágíttassanak. És magára a tanító emberekre nézve is, mily érdekkel bírna az, tudni mit tanítottak csak egy pár száz évvel is ezelőtt az elemi iskolákban s mit tanítottak a közelmúlt népiskoláiban ? De éppen rájuk nézve nagy fontosságú az is, hogy e könyvekből felismerhetik a tanítás eddigi módját s azt az elért eredménynyel öszszevetve, okulást meríthetnek a jövőre. Sőt e könyvek biztos útmutatói nemzeti önállásunknak is, ezek mutatják menynyire állottunk a külföld gyámsága alatt s mennyire jártunk a magunk lábán s hogy és mily mértékben éreztük meg azon eszmékhullámveréseit, melyek az idők folytán Európában felmerültek. És tudásunk még biztosabb alakot ölthetne, ha a tankönyvek ifj. iratok példányainak, kiadásainak a számáról s elterjedésük helyéről s idejéről is tudomást szerezhetnénk! A népisk. tankönyv-irodalomról, a magyart érteni» csak némi feldolgozatlan anyagok vannak Kissé. „Adalékok Magyarország neveléstörténetéhez'' czimű művében, de emlékezik erről b. Helfert is „Die österreichische Volksschule'' Prag 1801. (ill-ik kötet) nevű munkájában, hol a különböző fokú tankönyveket is felsorolva találjuk. A felsorolt könyvek közül minket különösen a népiskola tankönyveit érdekelnek kár, hogy a felsorolást Helfert teljes könyvészeti értékű jegyzékké nem teszi, s csak a neveket közli, de ezek a további kutatásnak így is alapul szolgálhatnak. A magyar egyetemi s a kolzsvári lyceumi nyomda kiadványainak az ismerete még teljesebbé tehetné a névsort. Az egyetemi régi népisk. kiadványok közül azonban csak egy rész jutott ujabban a múzeumba, lajstrom is csak 1830-tól kapható, azonban már ebben is .) A vallásra felsorolja Helfert a következőket, mint a cs. kir. könyvkiadó hivatal kiadásait: Katekizmus kezdők számára. Kis Katekizmus népiskolák számára. Szent Evangéliumok, leczkék és epistolák a kath egyházi évnek minden vasár- és ünnepnapjaira. A magyar nyelvre: A magyar fali táblák 11 lapon. Abc-és olvasókönyv az ausztriai birodalombeli kath. elemi iskolák számára.