Néptanítók lapja 10. évfolyam, 1877
1877-03-31 / 6. szám
kon gondoljuk mi ezért elérhetőnek. Nézetünk az volt, állítsuk öszsze először is ezen ágak könyvészeti lajstromát, s ezt azon nyomdák termékeinek az öszszekutatásával véltük megkezdhetőnek, melyek a tankönyv kiadásra szabadalmazva voltak. Ilyenek valának a bécsi „Schulbücher Verlag" nyomdája, a budai egyetemi nyomda s a kolozsvári kath. lyc. nyomda. Mondtuk továbbá, hogy a kutatás aztán kiterjesztendő volna a különböző országos és felekezeti stb. könyvtárakra. Most az eddigiek ez öszszefoglalását azzal egészítjük ki: vajha az orsz. tanszermúzeum ez irodaágak központjává tétetnék, s a múltra nézve, miután már úgy is láttunk ilyenre példát, válogattatnának ki a múzeumból a tan s ifj. iratok s adatnának át őrizés végett a tanszermúzeumnak, továbbá maguk a tanítók is indítanának egy kis mozgalmat és saját körükben gyűjtenék öszve a régi tankönyveket s ifj. iratokat s küldenék be azokat a tanszermúzeumba; a jövőre nézve pedig rendelné el az országgyűlés, hogy az országos tanszermuseum számára minden nevelési, tan-és ifj. iratból köteles példány küldendő. Ez által a pudag. irodalomnak is tűzhelyévé lenne a tanszermúzeum s ez intézkedés által pad. multunk megismerése s jövőnk irányzása szempontjából kétségtelenül sokat nyernénk. K. A kisdednevelés feladata az általános nevelésben. Feltűnő, noha igen örvendetes dolog, hogy mig a neveléstudomány a kisdedek neveléséről csak elvétve emlékezik meg, s akkor is kevés majdnem a semmire reducálható figyelmet tanúsít iránta; addig a társadalom naponkint nagyobb gondot fordít ez ügyre és jobbjaink nemes versenyre kelnek a kisdednevelő intézetek létesítése mellett. A nevelési tankönyvek írói — mintha a gyermek emberi élete csak 6 éves koránál kezdődnék — figyelmen kívül hagyják e kort; ellenben azok kik a nevelésről azt írták, hogy általa a társadalmat reformálják, nagyon fontosnak ismerik el a kisdedkori nevelést és ennek hiányában keresik a későbbi bajok okát. Így Locke, Rousseau, Pestalozzi, Jean Paul (Richter) Nilmeyer, Fröbel, Spencer nem csak elismerik az okszerű kisdednevelés jövőre kiható erejét, sőt pótolhatlan hézagnak tartják az ember nevelésében, ha a kisded korban elhanyagolják, vagy éppen semmit sem tesznek a nevelésért. A kisdednevelő-intézeteket nem a neveléstudomány, hanem maga a társadalom hozta létre; a társadalom érzi mire van szüksége, s nem várja be míg az uralkodó hatalom az uralkodó, vagy más megtűrt egyház reá paracsol vagy tanácsol. Aki fázik felkeresi a verőfényes helyet, vagy a meleg szobát, hogy megszerezze testének a meleget. Az angolnak köszönjük a gőzmozdonyt, a vasutat , de mielőtt a gőzmozdony útnak indult volna, Angolországnak már 240 kisdedóvóintézete volt. Az angol prakticus nemzet, de e mellett humánus is. Nem tűrhette, hogy a gyámmunkás szülők gyermekeik gondozása által elvonassanak a munkától; de nem tűrhette azt sem, hogy a kisdedek ápolás hiányában elveszszenek, elkorcsosuljanak, ezért kisdedóvó-intézetet létesített a gyármunkások gyermekei számára; a nép más rétegei is — megízlelvén a dolgot — egymásután nyitották meg a kisdedóvó intézeteket s használta szegény, gazdag egyaránt. Az angol humanitárius intézményt Wertheimer nyomán megismerve és Pestalozzinál annak tökéletesebb kivitelét látva Gr. Brunovick Teréz azon évben (1828-ban) nyitotta meg az első kisdedóvó-intézetet, midőn Angolországban az első gőzmozdony útra kelt. E rövid történeti viszszapillantással csupán azt akartam jelezni, hogy a kisdedóvásnak múltja van, és első alapja az emberi jószívűség; ma már nem csupán a szegények gyermekeinek megmentése a czél, ma már ez intézetek nem csak a testi veszélyektől óvják a kisdedet, de elősegítik fejlődését minden irányban; s mióta belátták azt, hogy nem elég egy gyermeksereg megmentésére, ha százával öszszeterelik, azóta a kisdedóvás kisded neveléssé fejlődött és tért foglalt az általános nevelésben. E térfoglalás ellen még eddig csak azok emeltek csendes vádat, kik a kisdednek nem akarják megadni az emberi jogot, kik a nevelést csak a 6 éves korban és pedig az írva-olvasással vélik megkezdhetni, kik azt vallják, hogy a gyermek emberi élete ott kezdődik, midőn a népiskola küszöbét átlépte; röviden, azok emelnek vádat, kik a gyermeket nem ismerik. Ha neveléstani íróink nagy része figyelmen kivül hagyja is e tárgyat, a gondolkozó népnevelők mégis figyelmessé lettek iránta; közülök számosan az ügy apostolaivá szegődtek, szóval, tettel segítik, s még azok is, kik szigorú kritikájuk alá vették a kisdednevelők egy vagy más eljárását, használtak az ügynek, de nézetem szerint még többet fognak használni ha útmutató nézetükkel segítendők. Ha a kisdedóvást a kezdetben jelzett jótékonyság szempontjából kellene megítélni, ugy e helyen nem fárasztanám önök türelmét, mert midőn a kisded testi és szellemi életének óvás általi megmentéséről van szó, nem csupán nemzeti, de általános emberi tekintetekből is szükségesnek fogja azt tartani mindenki. A kisdedóvás azonban — miután minden tökéletesedik a nap alatt — kisdedneveléssé fejlődött, ami sokkal tágabb fogalom, mint az előbbi, bár mint szülő magát magában rejti azt is s ezért megítélése más szempont alá esik s a szempont a gyermek lénye.