Néptanítók lapja 11. évfolyam, 1878
1878-09-30 / 18. szám
XI. évfolyam 18. szám. (dagmo) Budapest, 1878. szept. 16. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára. A szerkesztőség és kiadóhivatal a magy. kir. egyetemi nyomda épületében van iskolatér 125. szám alatt. A „Néptanítók lapját" megkaphatja minden magyarországi népoktatási intézet ingyen és pedig: azon intézetek, melyekben egy vagy két, legfölebb három tanító működik egy példányban ; azon intézetek, melyekben négy vagy öt legfölebb hat tanító foglalkozik, két példányban; azok pedig, melyekben hatnál több tanító működik , három példányban. Minden küldeményt a szerkesztőséghez kérünk czimezni. Előfizetési ár: egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. A gazdálkodás ebe alkalmazva az oktatásra. Hely- és időszerűbb tárgyat a beszélgetésre keresve sem lehetne találni, mint a gazdálkodás szüksége. Hol fordul elő annyi szomorú példája a családok elszegényedésének s bukásának, mint e mi szegény hazánkban s mikor voltak fenyegetőbbek e társadalmi kórtünetek, mint napjainkban ? Elkezdve a haragjában tőlünk elforduló mennyei hatalmasságtól le egészen a luxusadóig mindent okolhatunk bajainkért s hogy hol rejlik a harapódzó romlás valódi oka, arra nézve igen eltérők lehetnek a vélemények. Egyet azonban szánva-bánva be kell ismernünk mindnyájunknak, hogy hiányzik nálunk egy erény, mely még ily szerencsétlen körülmények közt is sok emberen segíthetne : ez a takarékosság. Véralkatunknak, szellemünknek, vagy csak a százados rosz szokásnak tulajdonítsuk-e ? — annyi tény : nem tartozunk azon népek sorába, kik minden krajczárból garast tudnak csinálni, kik elég élelmesek az adott viszonyokat felhasználni s elég okosak az idővel gazdálkodni. A mi parasztunk nem látszik arról tudni, hogy telkének minden ziget-zugát értékesíteni lehet; a mi iparosunk nem is sejti, hogy a hulladék deszkából, a nyiladék posztóból lehetne valamit összeszerkeszteni, amiért pénzt adnának. Sőt, hogy az importált üzletek se szégyeníthessenek meg bennünket, nagyobb gyárvállalataink bukását is rendesen az okozza, hogy a főtermék előállításának költségeit nem igyekeznek a melléktermékek és törmelékek felhasználásával kevesbíteni. Az analógia önként kínálkozik. Ha gondos mvelést kiván a föld, melytől aratást várunk, ha megérdemli a fáradságot az érez, melyet a béretek aknáiban kutatunk , bizonyára több érték, nagyobb kincs rejlik azon nemzedék ifjúság erőiben, mely gondjainkra van bizva az áldott talajénál, s becsesebb tőkével kell nekünk sáfárkodni, mint az idegen pénz, melynek kamatai UIa számhoz egy fél év ismét kivándorolnak tőlünk. Itt is jogosult a kérdés : vájjon megteszünk-e mindent, amit a közjós tanítványaink érdekében tennünk kellene? várjon ugyanazon erőt és időt, melyet tanítói hivatásunknak áldozunk, nem lehetne-e jobban felhasználni? vagyunk-e eléggé körültekintők és előrelátók munkálkodásunkban? nem csinálunk-e feleslegest, nem mulasztunk-e fontosabb dolgot, nem tehetnek-e sikeresebbé, áldásosabbá az iskolai működést, mint amilyennek tapasztalható jelenleg? E kérdések nemcsak nálunk időszerűek, de minden országban, hol az iskolák a műveltség elsőrendű tényezői gyanánt tekintetnek. Mentől több igényeket fűz az iskolához a közvélemény, annál átalánosabb az elégedetlenség az iskolázás eredményével. Naponként halljuk a panaszt, hogy a mai átalános, a nép minden rétegét átható nevelés s a fennen hirdetett „alapos” képzés aránylag gyümölcstelen az életre. A panasz oly általános, hogy hiba volna egyszerűen a nagyon is követelőző várakozás természetes csalódásából akarni kimagyarázni. Tehát még mindig nem elég nekik, amit az iskolákban tanítunk? talán azt kívánják, hogy szaporítsuk a tantárgyakat, vegyünk fel még valami üdvösnek vélt ismeretet a népiskolában is ? Éppen nem. Szülők és tanítók egyformán meg vannak győződve, hogy a tanulók már is rogyásig tul vannak terhelve s annál csodálatosabb, hogy annak a soknak, mit a gyermekek tanulnak, még sincsen rajtuk — ha kikerültek — modhatni semmi láttatja. Én nem tudom hinni, hogy a bajon azzal fognak majd segíteni, ha néhányat kitörölnek a tárgyak sorából, mint ezt tanítással foglalkozó emberek is remélik, sőt a szülők a középiskolák iskolai tanszabályainak jelenlegi ingadozása folytán felmentetések által már most sietnek megvalósítani. Ugyan kérdem, melyik tantárgy az például a népiskola tantervében, amelyiknek felesleges voltát be lehetne bizonyítani? Egyik melléklet van csatolva.