Néptanítók lapja 15. évfolyam, 1882

1882-04-08 / 14. szám

XV. évfolyam. 14. szám. Budapest, 1882. április 8. néptanítók lapja Heti közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. A „Néptanítók Lapja" megjelenik minden szombaton egy ívnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyaror­szági népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák és tanítóképző­ intézetek egy példányban ingyen. A­mely intézetek e lapot még nem kapják, de lírni óhajtanák, küldjék be ezt tárgyazó folya­modványukat az iskola létezését igazoló hatósági bizonyitványnyal együtt a „Néptanítók Lapja" szerkesz­tőségéhez vagy kiadó-hivatalához Budapest, I. kerület, Országház­ utcza 13. — A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. — Isméden küldemény a szerkesztőséghez ezimezendő. — Klkitizi­lési ár : egész évre :t­art, félévre­­ fu­­tó kr. Tartalom : Megint tanitó-egyletek szövetkezése és egyetemes tanitógyülések. — Hazai és külföldi esemé­nyek. — A népiskola tananyaga. — Népnevelésügyünk negyven év előtt és most. — Állítsuk fel az iskolai méheseket. — Lapszemle. — Értesítés. Megint tanitó-egyletek szövetkezete és egyetemes tanitógyülések! Minden tanitó és minden tanügybarát óhaj­totta bizonyára kivétel nélkül, hogy a magyar alkotmányos élet újra felderültével a népiskolák tanitói is minden tankerü­letben tanító-egyletek­ké tömörüljenek és élénk egyleti munkásságot fejtsenek ki. Maga a népoktatási törvény­czikk is ki­fejezte ezt. A közódaj részben teljesült is, ha nem is oly mértékben, mint azt mi óhajtottuk. A régibb tanító-egyletek mellett ujak állottak elő, sok helyen felekezeti különbség nélkül, más helyeken felekezetek szerint alakulva és évről évre csakugyan élénkebbé vált a tanító-egyle­tek működése. Igen természetes, hogy a­mint a vidéken fej­lett a tanító-egyleti élet, mind általánosabbá lett az a szükségérzet­i óhajtás is, hogy a szapo­rodó egyletek koronként közös érintkezési pon­tot nyerjenek, egy központon találkozzanak, a­hol az eltérő véleményeket egyeztethessék, az iskolát s tanítóságot érdeklő nagyobb jelentőségű elveket közösen vitathassák meg, s ily módon a közoktatási kormány figyelmét is egyre másra nagyobb eredménynyel hívhassák fel. E közszükségérzet következtében jött létre a fővárosban különböző időkben három tanítói egyetemes gyűlés, melyek nyom nélkül bizonyá­ra nem maradtak. Az egyetemes gyűléseknek azonban szervezetükből vagy helyesebben mondva szervezetlenségéből folyólag nagy hátrányára volt egyfelől az, hogy minden ilyen gyűlés lét­rejövetele egyes buzgó ügybarátoktól függött; ha akadtak ily buzgó ügybarátok, létre­jöhetett megint 2-3 év múlva egy egyetemes gyűlés; a lehetőség teh­át meg­volt, hogy esetleg arra való 217 vezérek nélkül 10—20 évig sem lesz megint egy másik egyetemes gyűlés. A másik hátránya ezen egyetemes gyűlések­nek a volt, hogy épen nem voltak egyeteme­sek , mert míg a fővárosi s közelebbi némely vidékről sok száz tanitó jelent meg, más távo­labbi vidékekről alig néhány s talán 20—30 várm­egyéből egy sem. Érezték ezt maguk az egyetemes gyűlések vezér­rendezői is, s talán ép ez okozta, hogy egy jobbnak vélt uj eszme merült fel, a tanító­egyletek szövetségének eszméje. A dolog ter­mészete szerint minden uj eszme kapós szokott lenni. Ilyen kapós lett legalább némely tanítói körökben a szövetség­­eszméje is s a szövetség elég complicált alapszabályzata el is készült s jóváhagyás végett be is adatott a ministeri­umhoz. A kik szerelmesek voltak a tanitó­egyletek szövetségének eszméjébe, nem vették, vagy nem akarták észre venni a szövetségi alap­szabályok több gyengéjét. Mi ezek közül csak egyetlen egyet akarunk most megemlíteni, azt t. i., hogy hátha a tan­ító-egyleteknek csak egy része csatlakozott volna a tervelt szövetséghez ? hátha az egyletek másik, egyelőre a szövetség iránt közönyös része később ellenszövetséget kívánt volna, s állhattak volna elő aztán ilyen vagy amolyan felekezeti tanító-egyletek szövet­ségei, (az alapszabály tervezete egy pár ilyen szövetkezetnek is kész volt már), vagy román, tót, szerb ajkú tanítók egyleteinek szövetségei? Pedig ha egyik szövetség megengedtetik, igazság szerint a másikat is meg kellene engedni. Le­hetne aztán egy néhány különféle irányba húzó tanító-egyleti szövetség, s ezt követné a ma­gyarországi tanítóságban nagy zűrzavar és con­fusio.

Next