Néptanítók lapja 16. évfolyam, 1883
1883-05-05 / 18. szám
XVI. évfolyam 18. szám. NÉPTANÍTÓK LAPJA. Heti közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja: a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Megjelenik e lap minden szombaton egy ivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső népes polgári iskolák és tanítóképző intézetei, egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésévell) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre 1 frt DOkr. SME*' I kéziratok nem szülhetnet vissza. A HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYA : Pályázatoknál az első két hasábos petitnyomási 5 sorért 1 frt, s azontúl minden következő sorért 10 kr. fizetendő. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasábu soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. A dijak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület, Országház-utcza 13) czimezendő. Női proletárok.*) A győrmegyei kir. tanfelügyelő által a minap megindított „Győrmegyei Tanügy" czimű lap 3ikk számában egy vezérczikk jelent meg azon czim allatt, melyet mi is e czikk elejére tettünk. Ezen czikkben a nőnevelés ügyéről többféle mondatik el, helyes is és olyan is, amit mi helyesnek nem tartunk. Ez utóbbiakra klánjuk észrevételeinket megtenni. Nevezetesei, czikkíró szerinta) a közoktatási ministerium meggondolatlanul és elhirtelenkedve állított fel alkotmányos életünk kezdetén hat tanitónőképezdét, amennyire szükség nem volt. Ebből folyólag b) „egyszer csak ott lettünk — e czikk szerint — hogy a hat állami tanitónőképezdéből mintegy 250 tanképesített tanitónő került valaki évenként. Hová teszi vala (?) ezeket az állam ? A kínálat roppant nagy lett, a kereslet lanyha". c) A végzett tanítónők, akik állomást nem kaptak, semmi egyébre nem valók, nem tudnak semmi női dolgot, a legegyszerűbb ételt sem tudják megfőzni, lesznek női elégedetlen proletárok. — d) Az idegen nevelőnőket a vagyonosabb családoknál nem pótolhatják és nem szoríthatják ki ezek a női proletárok, mert sem nyelveket, sem zenét nem tudnak , sőt még a legközönségesebb illemi, tehát miveltségi fogalmakkal sem bírnak. No hát ezek bizony elég fontos és különös állítások egy kir. tanfelügyelő lapjában arra, hogy lapunkban is épen szó nélkül ne hagyjuk. Ami az a) alatti pontot illeti, ismernünk kell a helyzetet,amelyben és amikor az állami tanítónőképezdék felállíttattak. Mindjárt az 1868. évi népoktatási alaptörvény szentesítése után 2— 3 év alatt állíttattak fel azokban a politikai és tanügyi, valamint pénzügyi tekintetben is nagy reményű, jó esztendőkben. Pénz volt akkor tanügyi czélokra elég. Iskola és tanító kevés volt. A tanítóknak háromnegyede akkor képesítetlen mesteremberekből s egyéb foglalkozású, írni, olvasni s valamit számolni alig tudókból állott. A népoktatási törvény már megvolt s vele az egész nemzetben az az óhajtás, hogy a jó iskoláknak gyorsan szaporodni kell; mert azok teszik a nép erkölcsi és értelmi művelődésének s emelkedésének alapját. A haladásnak e tekintetben legnagyobb akadálya a tanult, értelmes tanítók hiánya volt. Minden egyházi főhatóság, úgy a polgári hatóságok s újonnan kinevezett kir. tanfelügyelők is azt jelentették, hogy a népiskolai törvényczikk értelmében a népiskolák oly fontosnak ismert ügye bizony csak lassan haladhat , mert kevés a képesített, arra hivatott, értelmes tanító. Akik vannak is, mennek jegyzői, postamesteri, távirdai, vasúti s egyéb segédivatali állomásokra, ahol valamivel jobb fizetést kapnak. Ugyanakkor a tanítóképezdékből is olyan értesítések jöttek a ministériumba, hogy rendkívül gyenge ifjúság jelentkezik a képezdékbe, mert az alkotmányos élet első nagy reményű éveiben minden tehetségesebb növendék igyekszik más, kecsegtetőbb pályákra menni, ami akkor volt is; s egynéhány hivatott lelkű ifjún kivül csak a ki sehol sem boldogul, az jő a képezdébe. Az aggodalom dr. Eötvöstől, akkori közoktatási ministertől, ki a köztudomás szerint lángolt a népoktatás " nevelj" ügyének fejlesztéséért, elkezdve, a népoktatás ügyével foglalkozó minden *) A „Nemzeti nő neve lés "-sel egyidejűleg közöljük e jeles czikket minthogy az nemcsak a tanítónőképezdéket, hanem közvetve az egész hazai népoktatásügyet oly közelről érdekli. Szerk.