Néptanítók lapja 17. évfolyam, 1884

1884-04-26 / 25. szám

-­€* 269 fó- más népeknél is igy volt, igy volt a hazai más hit­felekezetüeknél is. Ha hiba, a kor hibája. De egy tiszteletre méltó indok birta rá valamennyit, a classicismus iránti hódolat s a classikai m­iveltség elsajátitni akarása. E­zzel el volt érve. Nemze­tünk a civilisatio pályautján mindig versenyt haladt más népekkel. Félszázad óta más az irány. A nemzeti nyelv és irodalom későn bár, de vissza vívta jogát. A klassi­cismus és műveltség csatornája szép hazai nyel­vünk. Magyarország megértette, meg az unitáriu­sok is. A kiegyezés óta pedig oly színvonalra emel­kedett nevelés- és oktatásügyünk, hogy nem tart­hatunk kedvezőtlen bírálattól. Nemes és ma is követésre méltó sajátsága volt a régi századok nevelésének és oktatásá­nak : a vallásosság és erkölcsösség, s a­mit az oktatási rendszer a szívekbe és kedélyekbe mint­egy bele­csepegtetett, a humanismus, a magasz­tos erények és nagy jellemek iránti lelkesülés és idealism­us. A­ki a rajzolt kor tankönyveit átnézi, erről meg fog győződni, s látni fogja azt hazai történetünkből is, mily tele van közügy­szerető férfiak, dicső királyok, nagy gondolkozók, hős hadvezérek s önmagukat nagy eszmékért és ügyekért feláldozni kész emberek példáival. Az uj nevelés- és oktatásügyi irány ne ha­ladja feljül a multat ebben, bár csak érje utól! JAKAI, E. Képek a munkaoktatás történetéből. 7. Blasche, Liousseau és Heusinger azon alapgondolatnak adtak kifejezést, hogy a munkaoktatás ne ha­ladjon az elméleti oktatástól függetlenül a maga útján, hanem szolgáljon alapul az értelmi ne­velés számára. Ezen alapgondolat megfogamzott Blasche Bernátban, ki 1796-tól kezdve Schnepfenthalban a munkaoktatást vezette, és több elméleti irányú munkán kívül gyakorlati utókutatásokat is irt a munkaoktatásra nézve. Főmunkája „a gyermekek­ műhelye" meg­érdemli , hogy tartalmával megismerkedjünk, mert a Blasche által paedagogiailag használha­tónak mondott munkák teljes felsorolásán kívül tisztán feltünteti azt a határozottan paedagogiai álláspontot, melyből B., szemben Basedowval és Salzmannal, a kézimunkát tekintette. Az I. rész előszavában szerző azt a kérdést fontolja meg, vájjon tanácsos-e, gyermekeket már négy éves koruktól kezdve kézimunkákban gyakorolni? Ő igenlőleg felel, s ezt azzal indokolja, hogy minden erő annál gyorsabban fejlődik, mentől korábban kezdjük azt gyakorolni. Továbbá a tapasztalat azt mutatja, hogy természettől ké­nyes és ingadozó gyermekek, melyek csak későn, kilenczedik vagy tizedik években, kezdenek a munkához, a kikerülhetetlen megerőltetéstől visszariadnak, és minden elhibázott kézfogás miatt elkevesednek, míg a zsenge koruktól kezdve könnyű, játékszerű kézimunkáktól foko­zatosan nehezebbekhez vezetett gyermekeknél ily hibák nem fordulhatnak elő. Blasche term­észetfoglalkozásokat és műfoglal­kozásokat különböztet meg. A természetfoglal­kozások első csoportja az állatországból vett tárgyakra vonatkozik. Itt található : 1. A kis háziállatok gazdasága. Blasche azon tapasztalat alapján, hogy az állatok és életek a gyermeket már zsenge korától fogva élénken érdeklik, azt óhajtja, hogy az állatok, valamint az oktatásnak, ugy a foglalkoztatásnak is első tárgyaivá tétessenek. Ajánlja a szülőknek, hogy kis háziállatokat (házinyulakat, csirkéket stb.) tartsanak s ezeket a gyermekkel gondoztassák. Ehhez csatlakozik 2. a szobamadarak gondo­zása. A harmadik rész a madárfogásról szól­ó utasítást ad a csapdák, hálók stb. készítésére. E tárgy felvétele miatt Blasche sok szemrehá­nyást volt kénytelen eltűrni. Indokoláskép azt mondja, hogy az ifjúságra annyira vonzó ezen foglalkozással flegmatikus természetű ifjakat te­vékenységre akart serkenteni; azonkívül alka­lom nyílik a madarak közelebbi megfigyelésére *) és különböző kézimunkákra (csapdakészítésre, hálókötésre stb). A negyedik rész a rovarok fogásáról, gyűjtéséről és rendezéséről, és a her­nyótenyésztésről szól. A természetfoglalkozások második csoportjának tárgyai a növények orszá­gából vevők : 1. Növénygyűjtemények készítése ; 2. a növények szárítása a részek változatlan helyzetében homok segítségével; 3. a kerti munka. A növények gyűjtésének és szárításának nagy jelentőségéről a növénytani oktatásra nézve B. azt mondja : „A természetrajz sikeres oktatásának bevezetésére nincs jobb, természet­szerűbb és hatásosabb eszköz, mint a természeti tárgyakkal való foglalkozás kézimunka alakjá­ban. Csak az utóbbi teheti amazt elevenné és szemléletivé. A saját gyűjteményeknek tudata kettős érdeket kölcsönöz a tárgyaknak, s vágyat ébreszt ezeknek közelebbi megismerésére, a­mi tízszeresen megkönnyíti az oktatás fáradságát. A gyűjtés, szárítás és rendezés közben a növé­nyek oly gyakran kerülnek a tanulók szemei elé, hogy csak a tanítón múlik, ha a tanulók el nem sajátítják e közben mindazon a növé­nyekre vonatkozó tudnivalókat, melyek koruk­hoz és képességükhöz illők." A természetf­ogl­alkozások harmadik csoportja az ásványokra vonatkozik. Szerző mindenek­előtt érzékgyakorlatokat nyújt az ásványok külső tulajdonságainak felismeréséhez, még­pe­dig 1. látásgyakorlatok : a színek, az alakok, a lapok minősége, a fény, a szerkezet meghatá­rozása; 2. a tapintás gyakorlása : a súly, az alak, a keménység meghatározása. Ehhez út­mutatás csatlakozik az ásványok rendezésére. Végre physikai foglalkozások következnek.­­A term­észetfoglalkozások negyedik csoportjában különféle tárgyak fordulnak elő : állatok kitö­mése; állatok csontvázainak kikészítése; termé­­ s) A húsvétkor Bécsben gyűlésezett nemzetközi orithologiai kongressuson G­rt­a­n­n­e­r svájczi tag a madaraknak a tanulókkal való megfigyeltetését oly esz­közül ajánlotta, melylyel az ifjúságot a madarak pusz­tításától el lehet szoktatni.

Next