Néptanítók lapja 17. évfolyam, 1884
1884-04-26 / 25. szám
267 LO- val lehetővé tette azt, hogy Magyarország minden részéből bizton számíthatni arra, hogy midőn az isten bőséget adott termés dolgában, ne fuljunk meg a magunk zsírjában, hanem a kivitelre biztos utat, módot teremtett. Híve vagyok annak a pártnak, amelynek kifolyása a kormány, mert hát nem a kormány teremti a pártot, hanem a párt teremti a kormányt és így összetartja, önzetlen, becsületes politika által egymáshoz fűzi a párt tagjait. Amely párt nem keresi a hatalmat, hanem minden törekvése az, hogy az ország sorsán javítson; amely párt a közönség előtt, az országgyűlés előtt és magában a párt kebelében biztosan keresztül tudja vinni czélját : annak a pártnak híve, tisztelője vagyok. (Élénk éljenzés.) Ilyen erős párt, mint aminő a magyar szabadelvű párt, egész Európában nincsen, valamint hogy nincs kormány, amely kilenc évig megállotta volna helyét. (Élénk éljenzés.)" Bismarck herczeg, a Német Birodalom hatalmas kanczellárja, amint írják, csakugyan lemond a porosz ministerelnökségről, s porosz kereskedelmi ministerségről, amely nagy fontosságú ügyeket eddig mind ő vezette vas kezeivel. A császár nehezen, de végre beleegyezett a lemondásba, tekintve hű kanczellárjának öregségét s gyakori betegeskedését. De Bismarck azért megmarad a Német Birodalom kanczellárjának ezutánra is, tehát a legfontosabb európai ügyek fejlesztésébe be fog folyni ezután is ismert hatalmával. A magas művészet terén megint egy monumentális eseményt hirdethetünk. Munkácsy hazánkfia, a „Krisztus Pilátus előtt" czímű nagy művének, melyet az egész művelt világ csodálkozással és úgyszólván hódolattal bámult, elkészítette második részét is, a „Krisztus megfeszítését a Golgotán." Ez még nagyobb kép az előbbi halhatatlannál és művészi szempontból legalább is ahoz hasonló. Most állították ki Párisban és már dicsőíti a művelt világ irodalma. Azt mondják itt-ott ellenségeink, hogy mi kicsi és barbár nemzet vagyunk a nyugati nagyobb népekhez képest. Ez a legnagyobb igazságtalanság. Mert ha kevesen vagyunk is és századok súlya nyomott s pusztított örökké , képesek voltunk csak az utóbbi évtizedekben is oly nagyságokat mutatni fel, akik a világ legnagyjai közt állanak s fognak állani. A politika mezején volt gr. Széchenyink, Kossuthunk, Deák Ferenczünk; a művészetterén Liszt Ferenczünk, Munkácsynk, és az irodalomban Petőfink, Arany Jánosunk, Jókaink. Mindezeket bámulja nem csak a magyar, hanem az egész művelt világ. Erő van hát a magyarban, szellemi és mindenféle. Nem kell tehát csüggednünk. Beszéljenek ellenségünk, amit akarnak, de nyilaik visszapattannak ősi pajzsunkról. Mi ezer éve élünk itt a Kárpátok abroncsában, a Duna és Tisza nagyszerű vidékein. Nem tudott elpusztítani semmi sem. Ez bizonyíték arra, hogy élni fogunk még sokáig. Mert van szellemi s hazafi erőnk. 277 Az unitáriusok nevelés- és tanrendszere. (Neveléstörténelmi tanulmány.) III. Tantárgyak és tanidő, tannyelv és tanmódszer tényleges állapota vett tudósításaim*) és öntanulmányom szerint a következő volt: Az elemi oktatás végett kezdő vagyis legalsó (initiansok osztályai) számára két év volt szánva. Az első évesek voltak az abéczisták és szótagolók (syllabizálók), másodévesek az olvasók. Kézikönyv az Ábéczés könyv (Abecedarium) latinul és magyarul, oszloposan. Már említettem, hogy itt a nagy és kis betűk, szótagok, szók megismertetése mily nehéz, hosszadalmas és czélszerűtlen módon történt. Ez osztályokban fiuk, leányok a papi vagy kántori (tanítói, mesteri) lakban együtt tanultak 10—20-tól 70—80 számig. Még virradat előtt felmentek, köszöntve latinul a tanítót. Itt szoros értelemben vett osztályozás nem volt, hanem egyik a betűket, nagyot kicsit tanulta : a, b, c-t stb., másik a szótagolást: b — á , bá, b — i , bi stb. Néhány olvasott nyomtatást, egy kettő kézírást, egyik Miatyánkot, a másik 1-től 10-ig számítást stb., a tanító rendre fölkérdezte Fölkérdezés után énekeltek, a nagyobbak vezérelték a kisebbeket. Azután közös imát mondottak, előbb latinul: Páter noster stb., azután magyarul : Mi atyánk stb. Ez volt a délelőtti munka. Megjegyzem, hogy számokat is tanultak úgy, mint fent érintve volt. Délután is igy ment. Ekkor irtak is. Papirosa kevésnek volt Ezt vaczkor fából faragott s kiczifrázott tábla pótolta, melyet elébb vászonrongyba kötött viaszszal addig súroltak, mig sima, fényes, írásra alkalmas lett. Előírta a tanitó a mintát párhuzamos vonalak közé, a gyermekek utána irták. Akkor még nem volt pala vagy kőtábla. A mi korunkban 1820—30 körül a Lőcsei Spielenberg által Maros-Vásárhelyen kiadott Abecedarium volt használatban. A másodévesek folytatták az olvasástanulást, a számtanból a tízes, százas számolást, az összeadást, kiadást, a vallásból a Hiszek egy Istent, Tiz parancsolatot, a Kósa püspök Kis Kátéját. Ezzel telt el a két első esztendő. Követte három évi felsőbb elemi rendszeres tanítás. Itt bármi kevés tanuló négy osztályban tanult. Tankönyv a Nu dimenta volt, mit fennebb ismertettem. I. osztály : Declinatio minor 1 év, II. , „ major 1 év, III. , Comparatio l/a év, IV. „ Conjugatio l/s év. *) Hogy előadásom a valóságnak egészen megfeleljen, Kis Mihály, Árkosi Dénes és Péterfy Sándor esperes barátaimtól kértem felvilágosítást, a kik készséggel feleltek s nekem kimerítő tudósításokat küldöttek be. Fogadják érette a legbensőbb köszönetemet. Legalább amit mi öregekül tudtunk e kérdésekről, fen marad az irodalomban.