Néptanítók lapja 17. évfolyam, 1884

1884-04-26 / 25. szám

267 LO- val lehetővé tette azt, hogy Magyarország min­den részéből bizton számíthatni arra, hogy mi­dőn az isten bőséget adott termés dolgában, ne fuljunk m­eg a magunk zsírjában, hanem a kivi­telre biztos utat, módot teremtett. Híve vagyok annak a pártnak, a­melynek ki­folyása a kormány, mert hát nem a kormány teremti a pártot, hanem a párt teremti a kor­mányt és így összetartja, önzetlen, becsületes politika által egymáshoz fűzi a párt tagjait. A­mely párt nem keresi a hatalmat, hanem min­den törekvése az, hogy az ország sorsán javít­son; a­mely párt a közönség előtt, az ország­gyűlés­ előtt és magában a párt kebelében biz­tosan keresztül tudja vinni czélját : annak a pártnak híve, tisztelője vagyok. (Élénk éljenzés.) Ilyen erős párt, mint a­minő a magyar szabad­elvű párt, egész Európában nincsen, valamint hogy nincs kormány, a­mely kilenc­ évig meg­állotta volna helyét. (Élénk éljenzés.)" Bismarck herczeg, a Német Birodalom hatalmas kanczellárja, a­mint írják, csakugyan lemond a porosz ministerelnökségről, s porosz kereskedelmi ministerségről, a­mely nagy fon­tosságú ügyeket eddig mind ő vezette vas ke­zeivel. A császár nehezen, de végre beleegyezett a lemondásba, tekintve hű kanczellárjának öreg­ségét s gyakori betegeskedését. De Bismarck azért megmarad a Német Birodalom kanczellár­jának ezutánra is, tehát a legfontosabb európai ügyek fejlesztésébe be fog folyni ezután is is­mert hatalmával. A magas művészet terén megint egy monu­mentális eseményt hirdethetünk. Munkácsy hazánkfia, a „Krisztus Pilátus előtt" czímű nagy művének, melyet az egész m­űvelt világ csodál­kozással és úgyszólván hódolattal bámult, elké­szítette második részét is, a „Krisztus megfe­szítését a Golgotán." Ez még nagyobb kép az előbbi halhatatlannál és művészi szempontból legalább is ahoz hasonló. Most állították ki Pá­risban és már dicsőíti a művelt világ irodalma. Azt mondják itt-ott ellenségeink, hogy mi kicsi és barbár nemzet vagyunk a nyugati nagyobb népekhez képest. Ez a legnagyobb igazságtalan­ság. Mert ha kevesen vagyunk is és századok súlya nyomott s pusztított örökké , képesek voltunk csak az utóbbi évtizedekben is oly nagyságokat mutatni fel, akik a világ legnagy­jai közt állanak s fognak állani. A politika mezején volt gr. Széchenyink, Kossuthunk, Deák Ferenczünk; a művészetterén Liszt Ferenczünk, Munkácsynk, és az irodalomban Petőfink, Arany Jánosunk, Jókaink. Mindezeket bámulja nem csak a magyar, hanem az egész művelt világ. Erő van hát a magyarban, szellemi és mindenféle. Nem kell tehát csüggednünk. Beszéljenek ellenségünk, a­mit akarnak, de nyilaik visszapattannak ősi pajzsunk­ról. Mi ezer éve élünk itt a Kárpátok abron­csában, a Duna és Tisza nagyszerű vidékein. Nem tudott elpusztítani semmi sem. Ez bizo­nyíték arra, hogy élni fogunk még sokáig. Mert van szellemi s hazafi erőnk. 277 Az unitáriusok nevelés- és tanrendszere. (Neveléstörténelmi tanulmány.) III. Tantárgyak és tanidő, tannyelv és tanmódszer tényleges állapota vett tudósításaim*) és öntanul­mányom­ szerint a következő volt: Az elemi oktatás végett kezdő vagy­is legalsó (initiansok osztályai) számára két év volt szánva. Az első évesek voltak az abéczisták és szó­tagolók (syllabizálók), másodévesek az olva­sók. Kézi­könyv az Ábéczés könyv (Abe­cedarium) latinul és magyarul, oszloposan. Már említettem, hogy itt a nagy és kis betűk, szó­tagok, szók megismertetése mily nehéz, hossza­dalmas és czélszerűtlen módon történt. Ez osztályokban fiuk, leányok a papi vagy kántori (tanítói, mesteri) lakban együtt tanultak 10—20-tól 70—80­ számig. Még virradat előtt fel­mentek, köszöntve latinul a tanítót. Itt szoros értelemben vett osztályozás nem volt, hanem egyik a betűket, nagyot­ kicsit tanulta : a, b, c-t stb., másik a szótagolást: b — á , bá, b — i , bi stb. Néhány olvasott nyomtatást, egy kettő kéz­írást, egyik Miatyánk­ot, a másik 1-től 10-ig számítást stb., a tanító rendre fölkérdezte Föl­kérdezés után énekeltek, a nagyobbak vezérelték a kisebbeket. Azután közös imát mondottak, előbb latinul: Páter noster stb., azután ma­gyarul : Mi atyánk stb. Ez volt a délelőtti munka. Megjegyzem, hogy számokat is tanultak úgy, mint fent érintve volt. Délután is igy ment. Ekkor irtak is. Papirosa kevésnek volt Ezt vaczkor fából faragott s kiczifrá­zott tábla pótolta, melyet elébb vászonrongyba kö­tött viaszszal addig súroltak, mig sima, fényes, írás­ra alkalmas lett. Előírta a tanitó a mintát párhu­zamos vonalak közé, a gyermekek utána irták. Akkor még nem volt pala vagy kőtábla. A mi korunkban 1820—30 körül a Lőcsei Spielenberg által Maros-Vásárhelyen kiadott Abecedarium volt használatban. A másodévesek folytatták az olvasástanulást, a számtanból a tízes, százas számolást, az összeadást, kiadást, a vallásból a Hiszek egy Istent, Tiz parancsolatot, a Kósa püspök K­i­s K­á­t­é­ját. Ezzel telt el a két első esztendő. Követte há­rom évi felsőbb elemi rendszeres tanítás. Itt bár­mi kevés tanuló négy osztályban tanult. Tan­könyv a N­­u d­i­m­e­n­t­a volt, mit fennebb ismer­tettem. I. osztály : Declinatio minor 1 év, II. ,­­ „ major 1 év, III. , Comparatio l/a év, IV. „ Conjugatio l/s év. *) Hogy előadásom a valóságnak egészen megfelel­jen, K­i­s M­i­h­á­l­y, Á­r­k­o­s­i Dénes és P­é­t­e­r­f­y Sándor e­speres barátaimtól kértem felvilágosítást, a kik készséggel feleltek s nekem kimerítő tudósításokat küldöttek be. Fogadják érette a legbensőbb köszönete­met. Legalább a­mit mi öregekül tudtunk e kérdésekről, fen marad az irodalomban.

Next